Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. június 5. Szombaton megalakul a Magyar Diáksport Szövetség Szombaton a Nemzeti Sportcsarnokban tartják a Magyar Diáksport Szövetség alakuló küldöttközgyűlését. Az eseménnyel kapcsolatban rendeztek sajtótájékoztatót csütörtökön a MUOSZ-ban, Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese, Baksa László, a Művelődési Minisztérium testnevelési és sport önálló osztályának vezetője, Géczi István, a Magyar Diáksport Szövetség létrehozására alakult intéző bizottság elnöke és Halasi Márton, az intéző bizottság főtitkára részvételével. Bevezetőjében Halasi Márton az MDSZ létrehozását kiváltó okokról, a szervezet megalakulásának előzményeiről beszélt. Másfél éves folyamatról van szó, azóta tevékenykedik az intéző bizottság. A népegészségügy szomorú helyzete volt az MDSZ megalakítását kiváltó legfőbb ok, s ez találkozott a KISZ-nek azzal a szándékával, hogy a jövőben nem kíván egyedüli ifjúsági szervezet lenni az országban. Az egyik ilyen alternatív szövetség - amely a diákságot tömöríti - lesz az MDSZ. Demokratikus módon, alulról felfelé építkezve alakul a szövetség, a cél, hogy a fiatalok érezzék sajátjuknak az MDSZ-t. Az elmúlt másfél évben az egész országra kiterjedő társadalmi vita bontakozott ki a diáksporttal kapcsolatos kérdésekben. Úgy tűnik, sikerült feltörni az iskolák zártságát, az alakuló új közösségi formák közül a diák-sportegyesületek látszanak a legalkalmasabbnak arra, hogy külső anyagi eszközök bevonásával bővítsék az iskolákon belüli - de a tanórákon kívüli - sporttevékenység körét. A belső megújítás jogi kereteit pedig az idevonatkozó művelődési minisztériumi rendelet teremtette meg. Nyilvánvaló, hogy az alapkérdés a szükséges pénzösszegek előteremtése. Különböző forrásokból áramlanak is az anyagi eszközök a diák-sportmozgalomba. Csak az idén az ÁISH 31 millió, a Művelődési Minisztérium 3 millió, a KISZ 6 millió, a Pénzügyminisztérium 5 millió forintot bocsátott a diák-sportmozgalom rendelkezésére. 1987 júniusáig 1736 diáksportkör, 143 diák-sportegyesület és 174 diák-sportbizottság alakult az országban. Komoly gondot okoz a pénzösszegek szétosztása, annak eldöntése, kik a legméltóbbak az anyagi támogatásra. Pályázati rendszer útján kívánják rangsorolni a jelentkezőket, azaz oda kell juttatni a pénzt, ahol legvalószínűbb, hogy hasznos célokra fordítják. Lényeges a megfelelő versenyrendszer kialakítása. A megmérettetés, a küzdelem adja azt az élményt, ami a fejlődés alapvető eleme. Az MDSZ célja, hogy a legszélesebb tömegek kapcsolódjanak be a rendszeres sportolásba. Nem szűnik meg az eddigi úgynevezett felmenő rendszerű diákolimpiák szervezése. A legfontosabbak az iskolán belüli alapfokú versenyek lesznek. Azt is el kell érni, hogy a sportági szakszövetségek által rendezett viadalokon indulhassanak egyesületeken kívüli, önmagukat diákigazolványukkal igazoló tanulók. S végül meg kell oldani, hogy a diáksportban kiemelkedő fiatalok szervezett formában az országhatáron túl rendezett versenyekre is kijuthassanak. A tervek szerint a szombaton megalakuló Magyar Diáksport Szövetségben minden DSE, valamint diák-sportbizottság egy diákkal, egy felnőttel képviselteti magát, a DSK- k közül pedig többen közösen küldenek egy-egy képviselőt. Mintegy 700 küldöttet várnak a közgyűlésre a fenti elveknek megfelelően. Varga-Sabján László az ÁISH szerepét ismertette a diák-sportmozgalomban. A hivatal nem kívánja és nem is fogja irányítani az MDSZ tevékenységét, mindössze törvényességi felügyeletet gyakorol, azaz gondoskodik az alapszabálynak megfelelő működés betartásáról. Megyei kézilabda-bajnokság Dalmand lesz a Sárbogárd „mumusa”? Nincs már veretlen csapata a megyei kézilabdabajnokság női mezőnyének. Úgy tűnik, hogy a tavalyi bajnok Sárbogárdi Videoton egyfajta dalmandi „komplexussal” küzd, hiszen az előző évhez hasonlóan most is a Dalmandi MEDOSZ gárdája fosztotta meg veretlenségi sorozatától. Ráadásul ezúttal pályaválasztóként vesztettek a sárbogárdiak. Könnyen lehet, hogy az elhullajtott két pont sokat nyom majd a latban a Szekszárdi Spartacussal vívott aranyérmes párharc őszi végelszámolásakor. Jól hajráznak a tengeliciek: újabb két győzelmükkel felzárkóztak a középmezőnyhöz. A férfibajnokság nyolc csapata már az őszi idénynél tart, hiszen a pontvadászat második felvonásából előrehozott forduló mérkőzéseit vívták. A listavezető Iregszemcse a vártnál nehezebben nyert Aparhan- ton, de végül is tartja 100 százalékos teljesítményét Négy-négy pont bekasszírozásával javított eddigi mérlegén a Fadd és a Szedres, az aparhantiak viszont első alkalommal kóstoltak bele a győzelem örömébe. Egyenletesen szerepel a Tolnatej újonccsapata, eddig csupán az éllovas Iregszemcse- ellen vesztettek a szekszárdiak. Eredmények: Nők: Tengelic-Gyönk 24-15, Dalmand-Dombóvár 18-11, Szekszárd- Dombóvár 13-11, Dalmand-Tamási 24-18, Dunaföldvár-Ten- gelic 16-19, Sárbogárd- Zomba 29-23, Sárbo- gárd-Dalmand 23-26, Zomba- Dunaföldvár 20-20, Dalmand-Kocsola 25-3, Dunaföldvár-Dalmand 21- 17. Férfiak: Fadd-Gyönk 23-9, Dombóvár-Tolnatej 26-29, Aparhant-Gyönk 30-22, Szedres- Aparhant 25-21, Tolnatej-Gyönk 31-25, Fadd-Simontornya '31-19, Szedres-Dombóvár 24-17, Aparhant-lreg- szemcse 23-27. Ifjúsági bajnokság: Nők: Tengelic-Gyönk 11 - 11, Dalmand-Dombóvár 9-16, Szekszárd-Dombó- vár 17-5, Dalmand-Tamási 12-30, Sárbogárd-Zom- ba 13-9, Sárbogárd-Dalmand 24-14, Dalmand-Kocsola 16-9, Tolna-Simontornya 22-10, Gyönk-Tol- na 11-13, Szedres-Dalmand 21-12. Férfiak: Fadd- Gyönk 8-2, Dunaföldvár-Hőgyész 37-23, Fadd-Simontornya 18-17, Gyönk-Dunaföldvár 19-31, Szedres-Dombóvár 20-25. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA Felnőttek Nők 1. Szekszárd 10 91 215-155 18 2. Sárbogárd 9 81 257-180 16 3. Dalmand 11 83 214-160 16 4. Tamási 10 64 187-177 12 5. Tengelic 10 4 2 4 168-158 10 6. Simontornya 10 4 1 5 164-155 9 7. Dunaföldvár 9 4 1 4 184t197 9 8. Zomba 10 3 1 6 205-211 7 9. Dombóvár 10 3 1 6 126-172 7 10. Kocsola 9 27 127-202 4 11. Gyönk 10 - Férfiak “ 10 149-229 “ 1. Iregszemcse 8 8253-181 16 2. Tolnatej 8 7 1 212-179 14 3. Fadd 8 62 202-156 12 4. Szedres 8 35 184-188 6 5. Simontornya 8 35 181-211 6 6. Dombóvár 8 2 1 5 163-186 5 7. Aparhant 8 1 1 6 185-221 3 8. Gyönk 8 1r 172-230 2 Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság SERDÜLŐ Bajai SK-Szekszárdi Dózsa 3-0 (3-0). Sz. Dózsa: Almási - Baunok, Fertődi, Méhn, Kiss - Demkó, Tornai, Halmai, Szűcs (Ferincz), Szabó, Klem. Edző: Veres János. Három védelmi hiba már a találkozó első tíz percében eldöntötte a bajnoki pontok sorsát. IFJÚSÁGIAK Szekszárdi Dózsa-Bajai SK1-0 (0-0). Sz. Dózsa: Holler - Hámori, Kasza, Pető, Marsai - Sörös (Balogh), Kvanduk, Máté - Varga II., Kálmán, Vető (Szabados). Edző: Laki Zoltán. A gyenge helyzetkihasználás következtében csak minimális győzelmet aratott a lila-fehér gárda. G.: Kasza. Jók: Kasza, Varga II. Nem lesz színvonalcsökkenés? Nézetek, vélemények a profi- és amatőrkérdésről Az új rendszerű bajnokság csak 1988 augusztusában indul. Addig több csapatnak, így a Szekszárdi Dózsának is elsőrendű feladatát a második vonalbeli tagság meghosszabbítása képezi Igény az NB ll-re Népújság: - Az NB ll-es csapatok képviselőinek első találkozóján csak négyen voksoltak az új rendszerű kétcsoportos NB II. mellett. Élek a gyanúperrel: a Szekszárd képviselője is köztük volt. M. Gy.: - így igaz, mi már az első megkérdezéskor az új elképzelés mellett tettük le a voksunkat. Többek is - kihasználva a ziccert - megjegyezték tréfásan: „Na, akkor ugye megvan a négy kieső." Népújság: Az elmúlt hetekben az új bajnoki rendszer mellett kardoskodók tábora lényegesen növekedett, de még mindig nem kevesen vannak azok, akik a színvonalvédelem zászlaja alá felsorakozva a mai egycsoportos NB II. mellett törnek lándzsát. Mondván, hogy egyszer már felhígítottunk valamit, amit nem lett volna szabad. T. V.: Azt vegyük figyelembe, hogy ezúttal csak tizenkét csapattal nő a másodosztály létszáma, így a számszerű növekedésből sem következik nagymérvű, szakmailag egyáltalán nem kívánatos felhígulás. A jelenségek mögé nézve senki előtt sem lehet vitás, hogy a területi bajnokságokban van legalább 15 olyan csapat, amely már évek óta NB-s körülmények, feltételrendszer szerint készül, és a játékosállomány tudásszintje alapján is alkalmas az NB ll-re. S ha följutnának, nem okoznának csalódást. Ha több kisváros, nagyközség csapatának van igénye az NB ll-re, akkor ezt ne akadályozzuk meg mesterségesen! A tavaly decemberi futballkongresszuson mindenki hallotta, hogy hány helyen szűnt meg a sportág, tűntek el csapatok az országban. V. F.: Úgy vélem, hogyha lenne is színvonalesés a területi cáapatok feljövetele miatt, az csak átmeneti'lenne, a legtöbb csapat egy-két év alatt biztosan felnőne a mezőnyhöz. Népújság: - A bökkenő ott van, hogy több gyorsan NB ll-es szerepléshez jutott területi csapat nem tudja majd kiállítani a kötelező utánpótlás korú gárdákat, de ha össze is hozná őket, akkor is igen sok kívánnivalót hagyna maga után az ott folyó szakmai munka színvonala, ami nem a magyar labdarúgás érdekét szolgálná. T. V.: Örüljünk annak, hogy egy NB lles csapat jelenléte már több településen önmagában hordozna kedvező irányú változásokat, vagyis jönnnének a gyerekek a környékről az utánpótláscsapatokhoz. És a nagy számok törvénye alapján többen is fennmaradnának a rostán, amiből a magyar foci csak profitálhat. Meg egyébként is aki ilyen szinten akar versenyezni, annak egy éve van még arra, hogy az utánpótlás-nevelésre nagyobb figyelmet fordítson. A szomszédvárak és a kasszasiker Népújság: - A szurkolók egy részének és a szövetség vezetőinek van egy olyan aggodalma, hogyha a területi elv alapján szerveződnek a csoportok, akkor a csapatok általában közelebbi kapcsolatainak jóvoltából elharapóznának a nem kívánt békés döntetlenek, ami nem használna a hőn óhajtott morális tisztulásnak. T. V.: - A labdarúgás tisztasága - véleményem szerint - nem azon múlik, hogy közeli vagy távoli csapatok mérkőznek egymással. M. Gy.: - Nekem is ez a véleményem. De ehhez a témakörhöz még valamit. Évek óta kimutatható, hogy az úgynevezett szomszédvárak elleni összecsapások (Baja, Komló, Kaposvár) jelentik a kasszasikert és amikor az egyesületi bevételek növeléséről beszélünk, ez csep- pett sem elhanyagolható tényező. Miképpen az utazási költségmegtakarításokból esedékes összeg sem az. T. V.: Meggyőződésem, hogy a szurkolókat kevésbé foglalkoztatja egy Szek- szárd-Ózd, vagy egy Szekszárd-Nyír- egyháza mérkőzés, de egy Szekszárd- Baja vagy egy Szekszárd-Komló összecsapásnak még a mai közönségínséges időszakban is van egy másik mérkőzéshez nem hasonlítható varázsa. Ha a dunántúli csapatokból alakulna egy csoport, az évek során még több ilyen presztízstalálkozóra volna kilátás. V. F.: - A pályán belül is egészen más egy Szekszárd-Baja összecsapás, akár itthon, akár Baján. Ritkán adatik meg, hogy az NB ll-ben nagy közönség előtt játsszon az ember. Népújság: Fizetett profik és amatőrök békés egymás mellett élésének lehetősége a második vonalban. Ez talán a legbonyolultabb és árnyalt megközelítéseket kívánó kérdés. T. V.: - Könnyű ezt kimondani és ennek jótékony hatását ecsetelni, de alkalmazni annál nehezebb. Mindenesetre nálunk ez most aligha aktuális, de a jövőben - hozzá kell tenni, - ha NB ll-ések maradunk - nekünk is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Hogy ki legyen amatőr,és ki profi? Véleményem szerint ezt alapos tájékozódás, beszélgetés után kell eldönteni. Mégpedig nem kizárólagosan a pillanatnyi forma, játéktudás, rutin, pályán eltöltött évek, egyéb rang és cím után, hanem az edzői teámnak a szakosztályvezetéssel közösen meg kell találnia az olyan húzóembereket, akik már produkálnak és fejlődőképesek és szinte naponta tanúbizonyságát adják annak, hogy ők rátettek apait-anyait a futballra, fiatal éveiket ennel| szentelik, és él bennük az, hogy minél magasabb szinten játszanak. Nekik kell azért cserébe olyan jövedelmi lehetőséget teremteni, amely a pályán eltöltött évek után az újrakezdés nehéz pillanataiban egzisztenciális szempontból némi fogódzót jelent. Tudom, így elmondva ez roppant egyszerű, de a gyakorlatban annál bonyolultabb. Népújság: - Egyet értek ezzel az alapelgondolással, mert véleményem szerint azoknak kell(ene) a foci mellett munkát vállalni, vagyis amatőrökké válni, akik már nem éppen fiatalok, fejlődésben behatároltak és egy jó szemű edző megállapítja róluk, hogy ők öt év elteltével is ugyanezt tudják majd, amit most. Magyarán: nincs szükségük napi két edzésre, elég lenne, ha csak naponta egyszer gyakorolnának, s a nap hátralevő részében tanult foglalkozásukat, mesterségüket gyakorolnák, aminek későbbi jövőjüket nézve felbecsülhetetlen az eszmei értéke. M. Gy.: - Az elv nagyon szép, nincs is vele gondom. A probléma - szerintem - a szemléletben gyökeredzik. Sajnos, nagyon sok játékost abszolút nem foglalkoztat, hogy mi lesz velem, mit csinálok, miből élek, ha szögre akasztom a csukát. Ha a játékosok fel is ismernék valós érdekeiket, hogy ez az amatőrösdi tulajdonképpen őket szolgálja, akkor pedig a vállalatok állítanának nehezen elmozdítható akadályokat. A jövőjére is gondoló futballista szándékát nem vennék komolyon, a négy, vagy hatórás munkaidőben nem kapnának érdemi feladatot, mert él még a lébecoló futballista szemlélet, ami akkor alakult ki, amikor a focisták jószerivel csak a fizetésükért jártak be a vállalatokhoz. V. F.: - Ezt, hogy profik meg mellettük amatőrök, ezt a kérdést én sehogy sem tudom felfogni. Hogy lehet ezek mindenki számára jó, békés egymás mellett élését megoldani? Tételezzük fel, hogy tízen profik vagyunk, a másik tíz meg amatőr. A profik húznak, ebből élnek, az amatőr pedig sosem fog, nem is tud, nem is akar erre a hullámhosszra fölpörögni. AzOvé már egy más világ. Nagy probléma ez. Ami a játékosok jövőbeni előrelátását, szemléletét illeti ezzel nem szállók vitába. Tizenhárom éve focizok, a tanult szakmám mezőgazdasági gépszerelő, de fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha abbahagyom. T. V.: Természetesen az amatőrt úgy kellene érdekeltté tenni, hogy az egyes meccseken a tőle elvárható lehető legjobb teljesítményre törekedjen és vonzóvá váljon számára a profivá válás. Szerződések - eszmei érték Népújság: Ha pedig megmarad amatőrnek, anyagilag rosszabbul járjon, mert neki a profival ellentétben - ott a lehetőség, hogy készüljön a nagybetűs életre. Nincs valami nagy egyetértés a szerződéskötések és az eszmei érték körül sem. Mintha a játékosok túlságosan kiszolgáltatott helyzetben lennének. Erről mi a véleményük? M. Gy.: - Az a gyakorlat, hogy a szerződéskötésre, az írásos dokumentum megfogalmazására egyik fél sem fordít gondot. A játékosnak valaki a szakosztály háza táján ígér még fűt, fát, a focista ezt készpénznek veszi még akkor iá, ha a kézjegyével ellátott írásos anyagban ez nem szerepel. Ha aztán koppannia kell, mert a beígért juttatást mégsem kapja meg, akkor az edző számára már van is egy nehéz fiú, aki igyekszik betartani. Éppen ezért azt javaslom, hogy papíron legyen ott minden, akkor könnyen nyomon követhető az adok-kapok rovat. T. V.: - Nem tartom jónak a meghatározott összegű eszmei értéket. Ugyanis fel lehet állítani összegben kifejezésre jutó értéksorrendet, de ez nem tükrözi hűen a viszonyokat. Mert azt például csak mi tudjuk eldönteni, hogy mit ér nekünk egy Varga Ferenc egy Lauer, vagy egy Grac- za. Az MLSZ azt mondja, hogy négyszáz- ezer forint, de nekünk akár egymilliót is megérhet, mert a csapat játéka szempontjából nehezen vagy egyáltalán nem pótolható szerepkört töltenek be. V. F.: - A szerződéskötésekre valóban jobban oda kell figyelni, hogy minden rögzítve legyen. Ami folyosón elhangzik, az más, az nem lehet követelés alapja. A szerzödéshosszabbításért járó jutattás! jónak tartom, elismeri a játékos teljesítményét és klubhűségét. De úgy érzem hogy a játékosok érdekvédelmét, természetesen az edzőkét is meg kell oldani hogy védve legyenek a klubokkal szemben. Az új MLSZ tett már lépéseket ennek érdekében. BÁLINT B. GYÖRGI
