Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27. Alapította: Liszt Ferenc Zenei életünk központja: a Zeneakadémia Az idén májusban volt nyolcvanéves a Zeneakadémia. Egy születésnap, amelyet nem ünnepeltünk a tőlünk megszokott csinnadrattával? Sajátos előtörténete magyarázza a hangos ünnepség elmaradását. A Zeneakadémia mai épülete - pontos nevén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jelenlegi tömbje -1907 májusában készült el. Azóta a falak között folyik a legmagasabbfokú zenei képzés, a legkiválóbb bel- és külföldi művészek részvételével megrendezett koncertek sokasága, a nemzetközi zenei versenyek sora. A Zeneakadémia a mai magyar zenei élet centruma. Ám ha azt mondanánk: nyolcvanéves a Zeneakadémia - letagadnánk életkorából jó néhány esztendőt, s éppen a pio- nirkorszakot. Hiszen az intézmény korábban és másutt kezdte működését: Liszt szerény, Hal téri (ma Irányi utca) bérlakásában, az afölötti három szobában alakult meg, Liszt elgondolása nyomán. Az első tanévben, 1875-76-ban, 38 növendék tanult itt, mindössze két tanszakon: zongora és zeneszerzés. De kitől?! Liszt - idézem a szaklexikont - minden idők legnagyobb, legünnepel- tebb zongoraművésze, a modern zongoratechnika megalapítója volt. S ő, akiért vetekedtek a világ koncertpódiumai, 1875-től haláláig hosszú hónapokat töltött idehaza, hogy a szívéhez nőtt tervet véghezvigye. S hogy napjainkban nemcsak Liszt, Bartók és Kodály géniuszát tartják becsben a világ minden részén, hanem a magyar zenei élet kiemelkedő jelenkori reprezentánsait is - ez alapvetően Liszt érdeme, s az őt növendékként, majd pedagógusként ugyané Zeneakadémián követő Bartóké, Kodályé s utódaiké is. Hogy hogyan volt képes Liszt annyi időt szentelni ennek az ügynek, szerteágazó tevékenysége mellett, az ma már megfejthetetlen. Nem kevésbé megmagyarázhatatlan számunkra az is, hogy a mai Zeneakadémia három és fél év alatt épült fel, - három utcára néző monumentális tömbként, az építőművészet és a képzőművészet tökéletes harmóniájában, a formai megjelenést a funkcióval maradéktalanul ötvöző módon. Folytatva a rövid visszapillantást: a Hal téren négy tanévet „élt” végig a Zeneakadémia. Majd 1879-ben Liszt átköltözött a több emeletes Sugár úti palotába, ahol méltó otthonra lelt az intézmény is. Itt - a mai Népköztársaság út sarkán, a Vörösmarty utca 67-ben - már volt megfelelő koncertterem és orgona is. Huszonöt évig működött itt az intézmény; tantárgyai, tanárai, növendékei sokasodtak. Majd az akkori kormány megvásárolta azt a 772 négyzetméteres saroktelket, ahol felépülhetett a Zeneakadémia méltó, mindmáig meglevő otthona. Az épület tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán, a századforduló utáni építészetünk kiemelkedő alakjai, akkoriban újszerű irányzat felé fordultak: az eluralkodó történelmi stílust korszerű vonásokkal ötvözték. Életük főműve a Zeneakadémia. (Ök, alkották az Erzsébet- hídfőnél levő Klotild-palotát is.) A Zene- akadémia épülete nyugalmat, állandóságot áraszt, s ez a klasszikus hagyományok tiszteletének köszönhető, ám alapos megfigyeléssel felfedezhetők az asz- szír stílusra utaló felületi formák is. A tavaly ünnepelt kettős jubileum - Liszt halálának századik, születésének százhetvenötödik évfordulója - alkalmából szépen parkosították a Liszt Ferenc teret, így könnyebb az épület megtekintése is. A főbejárat felett az intézmény létrehozójának és névadójának (az épület átadásának ötvenéves évfordulóján, 1957- ben nyerte el Liszt nevét a Zeneakadémia) ülő bronz szobra látható. Alkotója a magyar akadémikus szobrászat kiemelkedő mestere, Stróbl Alajos. Mellette Erkel Ferenc és Volkmann Róbert portréi, készítőjük Teles Ede szobrászművész; ő készítette a zene fejlődését szimbolizáló gyerekfigurákat is. Az Ybl Miklós tervezte Operaház mellett a főváros legjobb akusztikájú koncertterme a Zeneakadémia nagyterme; ez a 25x17 méteres terem ezerkétszáz néző befogadására al- kalams. A termet körülvevő domborműsort is Teles, valamint Gróh István készítette, s zenei fogalmakat - Andante, Adagio, Allegro, stb. - jelképeznek. A négyszáz főnyi nézőterű kisteremben kamarazenei és szólókoncerteket tartanak. A három bejáratú épületben háromféle funkciót betöltő tevékenység zajlik. A növendékek a Majakovszkij utcai kapun közlekednek; napjainkban háromszázan tanulnak itt, s egy 1945-1965 között készült kimutatás szerint már ez időben is 23 országbeli, csaknem száz, azóta számtalan világhíressé vált zeneművész nyert diplomát e falak között. Évről évre több helyről - beleértve az USA-t, Japánt, Kanadát is - jelentkeznek a Zeneakadémián speciális kurzusokra, továbbképzésre is. Falai között nemzetközi események, versenyek zajlanak - emlékeztetőül a legnépszerűbbek: a tv-karmester- verseny, az őszi Nemzetközi Zenei Versenyek -, s a legkitűnőbb bel- és külföldi dirigensek, zenekarok, szólisták fellépésével egész évben koncerteket rendez az Országos Filharmónia. A zenei képzés és a koncertélet kiegészítéseként működik a Szófia utcai bejáratú, nagyhírű könyvtár. E sokezres kotta- és könyvtár régi mesterek műveit, kortársműveket, és Liszt Ferenc hagyatékának értékes darabjait tartalmazza. A tavalyi kettős jubileumra megújult a sorrendben második Liszt-rezidencia és Zenefőiskola, s a Népköztársaság út sarkán, a Vörösmarty utca 67-ben azóta Liszt Múzeum működik, ahol a géniusz relikviáit, kottáit, berendezési tárgyait őrzik és mutatják be a látogatóknak. Nyilvános koncerteket is rendeznek a Liszt Múzeum hangversenytermében. P. G. A magyar formatervezés világhírű úttörői közé tartozik az itthon szinte ismeretlen Zeisel Éva, akinek különlegesen szép edényeiből hazánkban először nyílt kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Az idős művésznő Kovács Margit ünnepelt kortársa, ma is fiatalos energiával alkot. Sok évtizedes távoliét után is tökéletesen beszél és fogalmaz magyarul.- Kérem, beszéljen pályafutásáról!- Nekem mindig az volt az érzésem - mondja -, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora öröm, mint az edényeket kézzel megformálni. Amikor a formaterv egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként először bújik ki az öntőformából, még nedves, sérülékeny és törékeny agyagként, vagy ha később az ember látja, hogy tárgyai tömegesen valósulnak meg, ugyanolyan beteljesülést érezhet. Akár egy nyugat-indiai falu piacán találkoztam formaterveimmel, akár a zürichi repülőtér éttermében, egyaránt úgy éreztem magamat, mintha egy egész sereg kitűnően nevelt gyermek édesanyja volnék. Amikor az ipar számára dolgozik, a formatervező nem a korongból meríti a formát. Sokszor maga a megbízó adja a kreatív motivációt. A Red Wing Pottery kerámiaüzem azért keresett fel például, hogy a Greenwich Village-i ízlésnek megfelelően, feltűnő dolgokat találjak ki számukra, olyasmit, amire az emberek odafigyelnek. Castleton nagyon hagyományos, elegáns étkészletet rendelt meg, mely illik a legelegánsabb amerikai ebédlők légköréhez. Pályafutásom során gyakran arra is megkértek, hogy tárgyaim ne csak használati szempontból legyenek megfelelőek, hanem olcsón értékesíthetők is legyenek. Nagyon megszívlelendő amit a funkció szerepéről mond:- Még fontosabb, hogy a formatervező tisztában legyen azzal, hogy a forma nem következik a funkcióból, ahogy a termelési eljárásból sem. A legkülönbözőbb célokra használható kerámiák előállítására s a legkülönbözőbb gyártási eljárások bevezetésére számtalan egyaránt vonzó lehetőség kínálkozik. A nyitottság az új utak keresésére, az emberközpontúság, fantázia és a lehetetlent nem ismerő technológiai szakismeret jellemző munkáira, melyek századunk csaknem minden mozgalmát követték a maguk idejében. Emellett a klasz- szikus távol-keleti porcelánhagyomány éppúgy megihlette, minta hazai népi kerámia, amely elindította a csúcsok felé a képzőművésznek készülő fiatal lányt, aki Zeisel Éva kerámiái a főiskolát otthagyva Karapancsik János fazekasmestertől sajátította el az alapfogalmakat. Magyaros-népi, némi bécsi hatást tükröző munkáival már 1926-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. Utána a Kispesti Kerámiagyár tervezőjeként dolgozott, majd tudását tökéletesíteni Hamburgba utazott. 1928-ban Palasovszky Ödön avantgárd színházában díszlettervező volt, de már az év végén a schram- bergi majolikagyár tervezője lett, ahol korai kubista-konstruktivista, geometrikus formájú, erőteljes színezésű készleteket és díszedényeket tervezett. Berlinben a Neue Sachlichkeit szellemében dolgozott. 1932 elejétől a Szovjetunióban a Lomonoszov és a dulovói porcelángyáraknak tervezett készleteket az ottani klasz- szikus porcelánok hatása alatt. Karrierje az Egyesült Államokban bontakozott ki, ahova 1939-ban érkezett. Először az Art Deco szellemében tervezett ajándéktárgyakat, és oktatott a Pratt Institute-ban, Brooklynban. 1942-ben kapta egyik legfontosabb megbízását a Castleton gyártól. Ez az étkészlet a maga tökéletesen kiérlelt, modern formaképzésével az amerikai formatervezés úttörő munkái közt szerepel. A hatvanas évektől kezdve tervezői tevékenysége alábbhagyott, majd 1982-ben hazatérve a pécsi Zsol- nay gyár számára tervezett néhány klasz- szikus eozinmázas edényt. BRESTYÁNSZKY ILONA Gyorsítga Hozzánk is begyűrűzött a gyorsítási program. Meglátogatta üzemünket a vezérigazgató titkára, és azt mondta, hogy elsejétől fele létszámmal kétszer annyi stucnidűznit kell gyártanunk. Alulról jött kezdeményezés, határozat van rá. Természetesen exportminőségben, mert különben dobra verik az üzemet. Már találtak is rá vevőt. Egy külföldre szakadt hazánkfia uszodát akar berendezni a szereidében kizárólag jópénzű nyugati turisták számára valutáért. Hallotta, hogy mindig elúszunk a határidővel. Amint elment a központ embere, ösz- szeültaz üzemi négyszög. Megbeszéltük, hogyan lehet növelni a teljesítményeket.- Csináljunk egy újabb géemkát - vélekedett Pisti, a KISZ-titkár. - Ha jól számoltam, van még hat emberünk, aki csak tizenhat órát dolgozik naponta. Sőt olyan is van, aki haza jár aludni.- Disznóság! - csattant föl az üzemvezetőnk. - Micsoda fegyelmezetlenség! Pedig utasítottam a rendészeket, hogy senkit se engedjenek ki a kapun szombaton éjfél előtt.- Hehehe... - nyilatkozott a szakszervezet embere. - Más|s megtalálta a kerítésen azt a lyukat, ahol te szoktál kiszökni, hogy találkozz a feleségeddel...- Tiltakozom az ilyen aljas gyanúsítga- tások ellen. Méghogy a feleségemmel... Különben is mindig az üzem, a dolgozók érdekében cselekszem. Engem a vezér- igazgató elvtárs állított ide, ahol ülök. Az én érdemeim elévülhetetlenek!- Vétó - motyogta a szakszervezeti titkár, aztán elnapoltuk a napirendet. Másnap hajnalban folytattuk a tanácskozást. Arról kellett döntenünk, kit irányítsunk át a népgazdaság egyéb ágazataiba. Súlyos vita kerekedett, hiszen több olyan ember is akadt, akire szükség van a stucnidűznigyártásban. Akire nem, az meg mind rokon. Végül szereztünk egy lyukas kalapot, és felírtuk a nem rokonok nevét. Aztán egyenként kihúztuk valameny- nyit. Mind a tizenkettőt. Meg is írtuk a felmondólevelüket.- Nem megy - szólott a szakszervezet.- Ha egyszerre tíz embernél többet bocsátunk el, jár nekik a meghosszabbított felmondási idő, és az átképzési segély. Ez is határozat.- Hmm... de tudod a brosúrákat - vakarta meg a tarkóját az üzemvezető.- Az nagyon sok pénzébe kerül a vállalatnak. - Aztán hirtelen földerült az arca.- Ki beszél itt tizenkét emberről?! Kilenc plusz hárman vannak. Értjük, elvtársak? Mindenre van megoldás...- Vétó! - jelentette be a szakszervezet, és újra elnapoltuk a tanácskozást. Már két hónapja ülésezik az üzemi négyszög, a dolgozók meg az ajtó előtt állva várják az eredményt. Az előrelátóbbak írtak haza az asszonynak, hogy küldje el csomagban a fürdőnadrágjukat. Én délutánonként kiosonok azon a bizonyos kerítéslyukon, vigyázva, hogy senki se vegye észre. Biztos, ami biztos, beiratkoztam egy úszóedzői tanfolyamra, és angol nyelvleckéket veszek egy nyugdíjas úszómestertől. Csak azt nem tudom, ki exportálja majd a vizituristák gyártotta stucnidűznit. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Rékassy Csaba kiállítása Zesiel Éva a modern amerikai kerámia úttörője A Zeneakadémia homlokzata Rékassy Csaba grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást a budapesti Ernst Múzeumban. Reprodukcióink a tárlat anyagából mutatnak be néhányat. * Tisztelettel M. C. Escher úrnak A megfigyelő Camping
