Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
1987. június 25. Képújság 5 Egy új rendelet kapcsán Mit kell tudni a táppénzes betegeknek? Válaszol: dr. Oszetzky Gabriella, a Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosa Gyűjtemény az utókornak Magyarország fényképeken Csíkmásolatok őrzik a község arcát Stílus a századfordulóról Az üzemorvosok táppénzre vételi jogát 1987. július 1-jével rendezik, illetve úgy is mondhatjuk, hogy kiszélesítik. Igaz, hogy megyénkben az üzemorvosok már korábban megkapták a táppénzre vételi jogot, viszont az országban nem volt egységes a helyzet. Egyebek között ezért volt szükség a rendelet meghozatalára. Persze, ezenkívül más is indokolta.- A keresőképtelenséget, illetve keresőképességet egy adott szakmában annak legjobb ismerője tudja megállapítani. S ki az? Az üzemorvos. Eddig a beteg jelentkezhetett a körzeti orvosánál, az üzemorvosnál és a szakrendelésen, s ha úgy látták, táppénzre vették. A táppénzre vételi körök július 1-jével sem szűkülnek, csak 'konkrétabban fogalmazódnak meg: ki mikor vehet táppénzre beteget, így a járóképes betegeknek, ha munkahelyükön üzemorvos dolgozik, nála kell jelentkezniük, s ő dönti el a keresőképtelenséget, illetve keresőképességet.- Mi a helyzet a vidékiekkel, azaz a bejáró dolgozókkal?- Őket továbbra is a körzeti orvos veszi táppénzre és kezelésük is ott történik, hiszen utaztatásuk gyógyulásukra nézve hátrányos lenne. Amennyiben a beteg járóképes és lakóhelye megegyezik munkahelyével, akkor neki az üzemorvoshoz kell fordulnia. Viszont, ha fekvőbetegről van szó, azok minden esetben a körzeti orvoshoz kell, hogy forduljanak, még akkor is, ha munkahelyüknek van főfoglalkozású üzemorvosa.- Megyénkben vannak kivételek a bejáró dolgozók esetében.- Igen. A Tamási Állami Gazdaság kérte, hogy minden járóképes betege a gazdaság üzemorvosánál kerüljön táppénzre. A betegek orvoshoz, majd hazaszállításukról a gazdaság gondoskodik. Ez igen hasznos és korszerű betegellátási forma. De mondom is a következő „kivételeket”. Néhány Bonyhád környéki településről van szó, vagyis arról, hogy a körzeti és az üzemorvos egyaránt Bonyhá- don rendel. Például egy cikói lakos, akinek a munkahelye a zománcgyár, természetesen az üzemorvosánál jelentkezik panaszaival. Viszont, ha fekvőbeteg, akkor a körzeti orvos jár ki hozzá.- Mikor rendezték a táppénzzel kapcsolatos teendőket legutóbb?- Nem régen. Pontosan 1979-ben, de az élet megkövetelte a módosítást, ami a 15/1986. Eü. M. számú rendeletben foglaltatik. Tulajdonképpen azért volt erre szükség, mert az üzemorvos a munkakör és a beteg legjobb ismerője. S a betegség nem azonos a keresőképtelenséggel. A munkakörülménye határozza meg a táppénzre vételt, illetve a táppénz időtartamát. Nem ritka, hogy ugyanazon műtéten átesettek egyikét hat, másikat pedig csak négy hétig tartja táppénzen az orvos. Mondjuk az utóbbi irodai dolgozó, az előbbi pedig anyagmozgató... de még náluk is lehet különbséget tenni. Mert az üzemorvos pontosan tudja, hogy az adott munkakörben hogyan emeli a dolgozó azt az ötven kilót: kézi erővel, vagy targoncával.- Kit vehetnek táppénzre a rendelőin- •tézetek szakrendelései?- Előbb elmondom, hogy a szakrendelésnek két nagy csoportja van: az úgynevezett nyitott szakrendelés - például a traumatológia, a szemészet - és a beutalóhoz kötött szakrendelés. Táppénzre vétel mindkettőben történhet, de kizárólag azokban az esetekben, ha a beteg gyógykezelése csak ott oldható meg. Persze, a beteg állapotától függően később átkerülhet a körzeti, illetve üzemorvoshoz. t- Melyek azok az alaptudnivalók még, amivel tisztában kell lennie a betegnek?- A beteg kötelezettségeivel, miszerint elő kell segítenie a gyógyulását, be kell tartania az orvos utasítását, ami az életmódjára, gyógykezelésére vonatkozik. Az egészségügy mindezt ellenőrzi, s amennyiben ennek ellenkezőjét tapasztalja, táppénzmegvonást kell kezdeményeznie. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a beteg nem tartja be a kijárási időt, vagy.nem jelenik meg a felülvizsgálaton.- Mit jelent a kijárási idő?- Tolna megyében évek óta ez 8 és 11 óra között van, illetve a délutáni rendelés kezdetétől számított három órán át. Hozzáteszem, hogy a kijárási idő módosítható. Ide tartozik még az úgynevezett eltávozás is, amit szintén a táppénzre vevő ; orvos, illetve a csoportvezető főorvos engedélyez. Például egy Szekszárdon, munkás- szálláson lakó dolgozónak engedélyezik, hogy a Dombóváron élő szüleihez utazzon táppénzes idejére. Természetesen gyógyításáról -továbbra is gondoskodik az egészségügy.- Mi van olyankor, ha a beteg nem ért egyet a körzeti, vagy az üzemorvos döntésével, pontosabban a kiírással?- Kérheti keresőképességének felülvéleményezését a csoportvezető (felülvizsgáló) főorvostól, s ha azzal sem ért egyet, akkor a főorvosi bizottság dönt. Amennyiben a főorvosi bizottság keresőképesnek minősíti, akkor táppénz erre a napra nem jár neki, sőt útiköltség sem fizethető.- Milyen a táppénzfegyelmünk?- Igazgatóságunknak két táppénzellenőre van. Az ő és a saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a munkahelyek táppénzhez való hozzájárulása is megváltozott az utóbbi időben, sőt javult a munka-és táppénzfegyelem, noha visz- szaélések még mindig szép számmal akadnak.- Köszönjük a tájékoztatást.- v. horváth A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága „Magyarország 1985- ben, felszabadulásunk 40. évében” címmel társadalmi akciót hirdetett, amelynek lényege, hogy az egyes települések olyan fotókon örökítsék meg műemlékeiket, utcáikat, tereiket, legjellegzetesebb épületeiket, amelyek a jövő számára megőrzik a helység akkori arculatát, egész környezetének lehető legteljesebb képét, amely abban-az időben az ott lakókat körülvette. Nemcsak egyes reprezentatív létesítményeket, hanem mindent, amit az utcára kilépve láttak, ami szolgálta őket. Amiben laktak, dolgoztak, ahol tanultak, szórakoztak, összejöttek, vásároltak, sportoltak, pihentek. Jelleg7 zetes udvarokat, kerteket, melléképületeket, szobák berendezéseit is. Ezeket a dokumentumokat juttassák el a gyűjtemény őrzésével megbízott Új Magyar Központi Levéltárba. Faoszlopos tornác A várt eredmény azonban elmaradt, a városok, falvak többsége - részben ugyanerre az időre eső egyéb teendőik miatt - nem küldte el a kért anyagokat. A megyénkből beküldött 17 munka közül az egyik Regölyben készült. Mint Fehér Kálmán tanácselnöktől, és Dóczi Mihály akkori népfronttitkártól hallottuk, a község vezetői komolyan vették a felhívást. A népfront azonnal megkezdte a szervezést, s a tanáccsal, valamint a termelőszövetkezettel közösen összeadták a pénzt (kétezer forintot), amelyből megvásárolták a filmeket, illetve a fotózáshoz szükséges többi anyagot. A képek elkészítésére egy hőgyészi fényképészt kértek fel, s a tanácselnök maga vezette végig a községen, hogy kiválasszák a megörökítésre szánt régi, alacsony, hagyományos építésű, illetve a már modern stílusban készült házakat. A közel száz fotót és a filmeket aztán postázták, s várják az eredményt. Mivel azonban követőjük országos viszonylatban sem sok akadt, a Márciusi Front megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére idén a HNF OT titkársága az akció határidejét 1987. december 31-ig meghosszabbította, s a nagyobb siker érdekében az elvégzendő tennivalókat leegyszerűsítette. Mi tehát a feladatuk a részt venni kívánó településeknek, vállalkozó szellemű fotósoknak, iskolai, úttörőházi fotószakköröknek? Minden negatív filmtekercs első három kockájára egymás után vegyék fel a község vagy a város nevét, irányítószámát, és a tekercsnek a felvétel készítője által adott sorszámot. A filmeket egybefüggően, felvágatlanul küldjék be. A filmszalag szélén látható gyári számmal azonosítva állítsanak össze jegyzéket a képekről. A korábbi kiírástól eltérően nagyításokat, térképeket nem kell készíteni. A fotók egyébként azon túl, hogy megőrzik a helység arculatát, múltját, bármikor hozzáférhetőek, kutatásra felhasználhatók lesznek, s a negatívokról kívánságra nagyítás készíthető. Az idő múlásával megállíthatatlanul pusztulnak értékeink, a régi házakat újabbak, modernebbek váltják fel, s a restaurátorok, filmrendezők, muzeológusok a megmondhatói, milyen nehéz feleleveníteni egyes korok falvainak, városainak hű képét, ha hiányzik hozzá a „kézzel fogható” emlékezet, a fotó. Az országos gyűjtemény megfelelő tárháza lehetne ezeknek. CSER ILDIKÓ Fotó: Gottvald Károly Mennyi-mennyi érték rejtőzik falvainkban, a tanyákon és kistelepüléseken, az elárvult malmokban és a gazverte romházak udvarán. Sorsok, emberek, életutak vallomásai, a vert falú apró ablakos házikók, a boldogulás sikerének büszke magaslatai az emeletes paloták... Kutatni sem kell a közigazgatási hovatartozást, kék ártézi kút mutatja a vizitársulást, és a szociológiai képbe tatozik a maszatos, óvodáskorú. kisgyerekek árokparti játszadozása is. Bárki, aki beteszi lábát a faluba, a kistelepülésre, az bizony ott idegen. Az már aztán rajta múlik, hogy az is marad-e. Ha dölyfösen jár- kel, szemlélődik és nem köszön rá emígyen a kapufélfára támaszkodó gazdára „Jó napot, bátyámuram!” bizony ne csodálkozzon, hogy a háta mögött még le is „gyüttmentezik”. A társadalmi értékítélet a mai falu valahol a közmegítélés közepén helyezi el, mert azért belátva szükségszerű hasznát, ledegradálni sem illik, ám az sem szerencsés, ha túlzott jelentőségét hangsúlyozzuk. Jól is van ez így a maga módján, a falusi ember ezen nem is rágódik! Azt is csak úgy tudomásul veszi, hogy vannak felkapott falvak, amiről a „tentaceruzás” íróféle emberek sokat írnak, meg vannak feledett falvak, autók ablakai mögött csak elsuhanó tanyák, sáros bekötöutakkal. Közkedvelt és elfelejtett települések mindig is voltak, de lesznek is, mert egyiket jobban szeretjük, ismerjük, netán még kellő lokálpatriotizmussal is kezeljük, míg a másikról éppen a szubjektivitásból fakadóan lemondunk. Néha teljesen... Aki tollal akarja faragni másnak a világát, az bizony csak egy szeletet tud bemutatni, hisz az újság nem regény. Valójában mikor ír az újság azokról az elfelejtett kis szigetekről, amelyek kiesnek a látószögünkből? Sajnos, elég ritkán. Más éppen azt mondja, hogy ott, az isten háta mögötti világban nem történik semmi. Na majd, ha ezt'a semmit képes megírni a tollforgató, akkor az már nem csupán szeretet, hanem határtalan ismeret és hovatartozási vallomás is egyben. A falutól eltérő rang a nagyközségi, bár megítélésében mára különösen a csatolt települések szemüvegén át szemlélve azért van némi eltérés. A nagykő" zségekben több és nagyobb kőház, orvos és tanító, patikus és kovácsmester volt fellelhető, a nagyközségben tartott vásároknak igazi rangja, varázsa volt valamikor, ami a mai modern fejlődéssel elszürkült. JA Nem minden falu nagyközség, de minden nagyközség azért valahol mégiscsak falu. Talán ez adja ma is élő varázsát, különleges színvilágát, ami még megkülönbözteti a kisvárostól. Ami elválasztja minden mástól, amitől több is, kevesebb is. Ami miatt még további évtizedekig csupán falu marad. De mi az hogy csupán? Maradjon is feltétlenül az. Maradjon, hogy a városból, a betonból és a kevés zöldből szabadult kisdiák itt még a lovas szekér mellé kötött kiscsikót láthassa és ijedten ugorhasson el a szinte kötelességből is ugató, a kerítésen belüli birodalomból vicsorgó, korcs kutyák hangja nyomán. Mert már e két eset is megdobogtatja szívüket. Minden józan gondolkodású, a faluszeretettől átitatott életű tollforgató, orvosprofesszor és színész, kőműves és kereskedő valahol a szíve mélyén nehéz pillanataiban csukott szemhéjai mögött egykori falujában sétál, gyermekkori örömeit éli át még a belvárosi harmadik emeleti bérház nappalijában is. íme ez is a hagyományőrzés egyik formája, még akkor is, ha rögösebb és lelket próbálóbb is, mint mondjuk azé az asszonyé, aki a falu hagyományőrző életéről hol is vallana, ha nem éppen a megye- központ egyik legnagyobb üzemében, a társalgóban. íme itt aztán azonnal tetten érhető a falu átértékelődő szerepe. E szerep mögött pedig egy falusi hír bújik meg, mert utána lehetne járni, hány házi asszony kelt útra a vállalati buszokkal, hogy a városban keresse a családi boldogulás kiegészítő forintjait. Kinyitva ezzel önmaguk előtt egy új világ kapuját, amin ugyan a lehető legkevesebben jutnak el egy új életbe, de sokuknak már az is elég, hogy belenézhetnek a város életébe, hétköznapjaiba. így történik meg ezután az is, hogy az a háziasszony, aki néhány évtizedig csupán a szeme láttára fejt tejben hitt, most maga agitálja a buszon szomszédját. - „Vegyél bátran féltartós tejet, te, ha tudnád mennyi gondtól menekít meg!” Két dolgot könnyen belát a falusi ember, ez pedig a hit a hagyományban és persze viszont - hagyomány a hitben. Magyarázatára elég talán annyi, hogy az orvos hiába tiltotta meg a szívbeteg bácsinak az esti táncpróbát, de mivel maga az orvos is falusi ember volt, hát egy percig sem hitte, hogy azt páciense be is fogja tartani... Mikor érett a májusi cseresznye, hát ez a bácsi nem röstellt fölmászni a fára, leszedte a már szépen pirult, mosolygós, ropogós cseresznyét, hogy aztán ő is mosolyogva, kis kosarával a kezében az orvosi rendelőig ballagjon. - Doktorkám! Elmentem ám akkor arra a táncpróbára... - mondta akadozva mint a tábla előtt felelő kisdiák - hát most megkövetem, Doktorkám. „Tudom Kiss bácsi, tudtam én már aznap este. Mondja, meddig akar még fára mászni?" - kérdezte az orvos. Tudja Doktorkám, még azt hiszem, pár évig nem szólok az onokámnak... Aztán elballagnak. Ketten, kétfelé. A falusi emberek. Az ősi múltra épített modern ma - két képviselője. SZABÓ SÁNDOR
