Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

1987. június 17. NÉPÚJSÁG 5 ÉRTÉK „Valaminek megbecsült volta. Valamely anyagban, tárgyban, eszközben az a jelleg, tulajdonság, vagy valamely szükségletet elégít ki, és az egyén, vagy a társadalom részéről megbecsülésben részesül. Valaminek valamely mértékkel kifejezhető jelentése, illetve jelentősé­ge. Személyben, közösségben, emberi cselekvésben, alkotásban, a társadalmi élet és a kultúra szempontjából becses, ezért az egyéntől és a közösségtől nagyra tartott tulajdonság.” Néhány meghatározás A magyar nyelv értelmező szótárából annak illusztrálására, hogy az érték fogalom ilyen sokrétű tartalmat takar. Ezek közül igyekeztünk néhányat - véleményünk szerint a legfontosabbakat - felvillantani. Eszmény, erkölcs, cselekvés Sajnos, valóban felismerhetők az értékzavarok társadalmunkban. A szellemi mun­kát, a tudást nem értékén becsüljük, legalábbis ami az anyagiakat illeti, hiszen ki állíta­ná, hogy az orvos, a tanár társadalmi rangja megegyezik a kőművesével, vagy a sze­meteskocsi segédmunkásáéval. Mégis - nagy valószínűséggel - az utóbbiak keresik a többet. Hasonló zavarok mutatkoznak az eszmei és az erkölcsi értékek rendjében is. Nyíltan senki nem hirdeti, hogy lopni, csalni erkölcsös lenne, a jelenség megítélésé­ben mégis vannak eltérések, hiszen az ügyeskedőket a köz, vagy éppen mások kárára gazdagodókat mindaddig nem közösíti ki a társadalom, amíg bírósági ítélet nincs. Te­hát csak lebukni szégyen, csalni nem. A részegeskedőt sem figyelmeztetik, hogy hely­telenül, közösségellenesen él, csak az elvonókúra után veszi körül gyanakvás - „ez alkoholista, hiszen leszokott”. A szocialista értékek rendje még ki sem alakult igazán, hiszen egy változó társada­lommal annak értékei is változhatnak, máris megkérdőjelezik azokat. A szocialista ha- zafiságot sokan összetévesztik a nacionalizmussal, míg mások a hazaszeretetet tart­ják elavult érzésnek. A szolidaritásról gyerekeink azt hiszik, hogy az csak a chilei haza­fiakra vonatkozhat, a munkatársam, a barátom, a házastársam, vagy éppen a pajtá­somra nem értelmezhető a fogalom. Pedig mennyivel szebb lehetne az életünk, ha a hétköznapi szolidaritás is természetes lenne a társadalmi gyakorlatban. Talán a humanizmusban értük el a legtöbbet, igaz gyakran csak polgári humaniz­musként van jelen gondolkozásmódunkban, vagy éppen kispolgári és álszent válto­zatban. Pedig a szocialista humanizmus lényege éppen cselekvő jellegében van. Nemcsak vallani kell az emberiességet, de megvalósítani az emberek közötti minden érintkezésben. Igen, munkahelyen, otthon, a buszon és a boltban egyaránt. Vannak aztán a humanizmusnak - mint mindennek - ellentmondásai is. Ha alkalmazni akarjuk, akkor gondolkodni, választani, dönteni és cselekedni kell. Hiszen, ami az egyénnel szemben humanista megoldás, az lehet, hogy sok más embernek - a közösségnek - a kárára van. Ilyenkor el kell dönteni, hogy mit tegyünk, és gyakran nem könnyű a dön­tés, de a szocialista humanizmus éppen attól szocialista, hogy nem tűri a tehetetlensé­get, a passzivitást. Mint ahogy általában a szocialista értékek érvényesülése sem várható magától, azt nekünk magunknak kell megvalósítani viták6an, harcokban és ellentmondásokon, konfliktusokon keresztül. Szép és tartalmas értékünk a demokrácia, de az sem megy az érdekek kifejeződése, ütközés, választás, döntés, és a vállalt tudatos cselekvés nélkül. A szocialista értékek sajátja, hogy integrálni képes minden korábbi valódi, és a kö­zösséget szolgáló értéket, de nem magától, hanem tetteinken keresztül. Vannak szocialista értékeink, csak nem érvényesülnek maguktól, hanem érvényesí­teni kell azokat. Az eszmei értékeket a mindennapi gyakorlatban, az erkölcsieket a ma­gánéletünkben is, és akkor előbb-utóbb az értékzavarból mint minden válságból és konfliktusból valami új, magasabb minőség fs születhetik. Az oldalt készítette: DECSI KISS JÁNOS, GOTTVALD KÁROLY, IHÁROSI IBOLYA és LETENYEI GYÖRGY. A negyvenkétéves Lippai Tamás grafi­kus, festő, dekoratőr nevével találkozott már az olvasó. Rajzai lapunk hasábjain is megjelentek. Az értékről beszélgetünk vele, mely alkotásainak érintője is.- Nehezen szóló ember vagyok - kezdi Lippai Tamás és közben városnéző sétá­ra indulunk lakóhelyén, ahol egyben munkát is talált magának, Tamásiban. In­kább megrajzolok, megfestek egy képet, berendezek egy kirakatot, mint arról be­széljek, hogy mit, miért, így, vagy úgy csi­náltam. A rajzolással édesapám ismerte­tett meg, aki jogász volt ugyan, de szíve­sen ábrázolt a képzőművészet nyelvével, eszközével. Magam inkább a festészete hez vonzódom. Először 1964-ben szere­peltem egy pályázaton, ahol értékelték a munkáimat.- Máris kimondta a szót: értékelték.- Igen. Az út a kiállításig úgy vezet, hogy elkészül egy grafika, egy kép és né­Ezeregy, ezerkettő, ezerhárom... Négy úr - nem úr, hanem... mindegy, itt mindenki úr, aki fizetőképes, ücsörög éj­féltájban a szekszárdi Gemenc Szálló bárjában. Egyszercsak belibben egy gyö­nyöre nő. Maga a csoda. ígéretes formák, kozmetika minden mennyiségben, ében­fa szopókában Lucky strike cigaretta. Az urak (...) guvadt szemekkel bámul­nak, de tettrekészség csak egyikükben akad. Szól: „Lesz, ami lesz, én megpróbá­lom. Legfeljebb... no, de lássuk." Cselekszik, s leül a hölgy asztalához. Beszélgetés indul, amelyből kiderül, hogy a hölgy hazánk székesfővárosában lakik, ám minden évben, sőt évszakban néhány napot kies városunkban is eltölt.- Ha szabad kérdeznem, hogy szólítha­tom Kiskegyedet?- Tudja mit, Seherezádé.- Ó - fitogtatja műveltségét a gáláns lovag -, ezeregy éjszaka?- No nem - válaszol a hölgy -, három. Az értékek forrása Minden emberi érték forrása a munka, tanította Marx, hiszen - mint ezt Engels' részletesen kifejtette - bizonyos értelem­ben az embert is a munka tette emberré. Mindenki dolgozni, alkotni akar, füg­getlenül attól, hogy ez tudatosul benne vagy nem. Ma még nagy különbségek vannak a fizikai és a szellemi munka között és minden állásban alkothat az ember kedve, tetszése szerint. De, hogy a hasznosság, az alkotás, a teremtés vá­gya mindenkiben él, azt mindennapjain­kon is tapasztalhatjuk. Ismerünk szerény képességű embereket, akik példás gon­dossággal és szerettei nevelik gyerme­keinket, szalag mellett dolgozókat, akik művészi elrendezésű kiskertjükben élik meg a munka örömét, hivatalnokokat, akik művészi barkácsmunkával színesí­tik életüket. Szerencsére nagyon sok embernek adatik meg az is, hogy a mun­kahelyén valósíthatja meg önmagát, fe­jezheti ki saját nembéli lényegét, társa­dalmiságát és ezen belül végezhet való­di, csupa nagybetűs MUNKÁT. A Paksi HTSZ dolgozói munka közben Otthonokat építenek Bonyhádon Ember és gép összhangja ÖRÖM IS zem, nézem napokig. Ezt nevezhetjük önértékelésnek is, mert csak ezután va­gyok hajlandó szakemberek elé vinni, vagy küldeni. Ha közben örömöt érzek, vagyis úgy értékelem, hogy talán másokban is ha­sonlót válthatok ki, ha tudok szólni eset­leg ismeretlen emberekhez is, akkor nyugodt lélekkel állok a bírálóbizottság elé.- Az érték szempontjából lehet-e kü­lönbséget tenni amatőr és profi alkotó, ha tetszik művész között?- Mindketten egyformán szenvedik meg az alkotás gyönyörét. így különbség tehát nincs. Az emberek az amatőr szó­ban lekicsinylő ízt éreznek. Ez azonban a végzett munka értékét nem befolyásol­hatja, hoay valaki meg tud-e élni az alko­tásból, talál-e piacot magának. Azt, amit csinál felelősséggel, pontosan tegye, így szerezhet önmagának is értéket. Önnek mit jelent?- Egy tizenhárom éves kislány és egy tízéves kisfiú édesanyja vagyok, így szá­momra a család a legfőbb érték. Termé­szetesen a munkatársaim is nagyon fon­tosak, hiszen sok időt töltök velük. Ezenkí­vül a természetet is szeretem; s főleg az állatokat, a kutyákat. (Holló-Szabó Péter- né 33 éves, a szakcsi Új Élet Tsz sütödéjé­nek dolgozója.)- Hogy mit? Hát a becsületet, hogy ren­des legyen az ember. Ez itt különösen fontos dolog. Nézze, én 47 éve dolgozom a szakmában, 34 esztendeje ebben a boltban. A mi foglalkozásunkhoz elen­gedhetetlen a tisztesség. Nem is félek az ellenőrzéstől, mert még tíz fillér hiányom sem volt soha. (Kaiser Ferenc 61 éves ék­szerész, a szekszárdi óra-ékszerbolt ve- zetője.) >*<- A rendszerünk, a szocializmus a leg­főbb érték, mert eddig azt nyújtotta az em­bereknek, ami elvárható tőle. Arra kell vi­gyázni, hogy így is maradjon. Nagyon fon­tos dolog az ember magánéletében az, hogy lakása legyen, aztán meg a jövede­lem, amit pedig jól kell beosztani. Mosta­nában talán egyre jobban. Alapvető - len­ne! - még az, hogy beosztástól függetle­nül mindenkit egyformán vonjanak fele­lősségre a munkájában elkövetett hibá­kért. (Sztankovics Ferenc 54 éves he­gesztő, Szakály testvérek Építőipari Szö­vetkezet.) Secco születik Kovács Péter Munkácsy-díjas festő­művészt a mesekedvelők, mint illusztrá­tort ismerhetik. Táblaképein, ezekkel el­lentétes hangulat jelenik meg. A gyerme­ki fantáziát megindító rajzok készítőjének másik arca, a panasszal, balsorsot ábrá­zoló ember. Első murális - fali - kompo­zícióját Tamásiban, az orvosi rendelőin­tézet lépcsőházában készíti. Itt beszélge­tünk.- Számomra szokatlan ez a kisvárosi fogadtatás - kezdi Kovács Péter - ezt ter­mészetesen nem rossz értelemben mon­dom. Ahogy őszinte kérdéseikkel az em­berek körülvesznek, ez meglepő, de ön­magában isórtékelik a személyemet. Ezt tudomásul kell venni és jóleső érzés. A feladat, amit vállaltam itt, Tamásiban, rit­kán adatik meg az embernek. Főiskolás korunkban ábrándozunk ilyenekről, ami megméretés, ha tetszik értékünk felbe­csülése.- Milyen gondolatokkal indította a secco terveit?- Igyekeztem empátiát erősíteni, be- leérezni azok helyzetébe, akik mondjuk fogfájósán, vagy más egészségi pana­szokkal lépnek be az épületbe, ahol min­den fehér, fehér.- A sárgás-vöröses kacskaringózó in­dázó ágbogak melegséget árasztanak. Közöttük megbúvó állatfigurák erőtelje­sebb, kontúrosabb, rajzosabb megjele­nésükkel elevenné, mozgalmassá teszik a falfelületet.- A madarak mindig a szabadság, a tiszta levegő szimbólumai, az egészsé­ges szárnyalásé. Itt most nem panaszfa­lat akartam, hanem vigaszt, a maga mód­ján, az eszközeimmel.- Könnyen sérthető helyen van a kép.- Ez így igaz. Ám, ha beszélgetésünk központi témája az érték születése, akkor ennek a képnek az határozza majd meg az értékét, hogy az itt közlekedő emberek között mennyire tud élni, működni, hatni. A reakciók amiket kivált a léte, azok mon­danak ítéletet. Egy példát említek. Mond­juk a jelenlegi főorvos helyére más kerül. Neki tetszik, rokonszenwel viseltetik a munkám iránt, de annak, aki az új igazga­tó lesz az első dolga, hogy ezt lemeszel- tesse, mert úgy értékeli. Ha a város la­kossága viszont azt mondja, hogy ne, te­hát maradjon a secco, mert valami mó­don beléjük ivódott, hiányozna nekik, ez lenne az igazi megbecsülés, értékelés. Mert amihez őszintén ragaszkodunk, az bennünk nagy-nagy értéket jelenthet. dkj. ...és a szerelem A szerelem az egészséges test és lélek szülöttje. Drága kincs tehát. Olyan érték, amelyet minden idő- és évszakban, életkorban keres az ember. Mindenki másként értékeli, vérmérséklete szerint mérlegeli. Aki az el­ső látásra sajátjának kiáltja, néha ő is megszenved, mert amilyen köny- nyen rátalált, olyan gyorsan el is veszítheti. Akad olyan is, akinek nagyon mélyen kell járnia lélekben, hogy .rátaláljon e gyöngyszemre, s amikor ujjai között érzi, a körülményei miatt nem dicsekedhet a világnak, mert béklyózzák á szokások, erkölcsi korlátok. Gazdagodott és a legszegé­nyebbek között kívánna élni. A súlyos szerelem az ember önmagát is értékesebbé teszi, mert hat minden órában, minden munkában. Minőséget követel, egyre jobbat és jobbat. Szépséget láttat a rútban is. Erő, mely emel, magatartást változ­tat, egész embert formál. A könnyűt ritkán becsüli. A szerelem ellensé­ge, de barátja is lehet az idő, mely temethet, de az évek múlásával sok­szorozhatja is ezt az értéket. r Lippai Tamás Az én falum című grafikája

Next

/
Thumbnails
Contents