Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

1987. június 16. TOLNA \ _ NÉPÚJSÁG 3 Hivatalos látogatáson Szíriában Beszélgetés Fodor Tibor Kiszöv-elnökkel Minőség a vázkerámiában A közelmúltban a Szíriái Arab Köztár­saság Kézműves Szervezetének Általá­nos Szövetsége meghívására Okisz-de- legáció utazott az arab országba. Fodor Tibor, az Ipari Szövetkezetek Tolna Me­gyei Szövetsége elnöke is tagja volt a küldöttségnek, őt kérdeztük a nem min­dennapos út tapasztalatairól, érdekes­ségeiről. •- Szíriáról gyakran hallunk, de többnyi­re nem ilyen látogatások kapcsán.- Abba az országba tettünk utazást, melyben 1966 óta a Baath Pártvezetésé­vel indult meg a nem kapitalista fejlődés. A politikai fordulat után épült ki szoro­sabb kapcsolat országaink között, ennek része az Okisz és a minket vendégül látó Kézműves Szervezetek Általános Szövetsége közötti, már néhány éve tartó együttműködés. Egyébként kinttartózko­dásunk egész ideje alatt érezhető volt, hogy hadiállapotban lévő országban jár­tunk. Olyan országban, ahol a nemzeti jö­vedelem döntő részét kell katonai véde­lemre, a háborús károk helyreállítására fordítani.- Mi volt Szíriában a delegáció mun­kaprogramja?- Tárgyaló partnereinkkel áttekintettük a két ország szövetkezeteinek munka- kapcsolatait. Ennek továbbfejlesztésére elsősorban az Okisz részéről hangzottak el konkrét ajánlatok, pl. termékek és kis­üzemek szállításáról. Ezekről átadtuk a legfontosabb műszaki paramétereket tartalmazó gyártmányismertetőket. Mi a szállításokat árucsere formájában java­soltuk, kifejezésre juttattuk, hogy várjuk a szír partner konkrét javaslatait, hogy vi- szontszállításként milyen termékekre, esetleg nyersanyagokra, déligyümöl­csökre van lehetősége.- Összehasonlítható-e a magyar és a szír szövetkezeti mozgalom?- Hasonló és eltérő vonások is felfe­dezhetők köztük. Szíriában a szövetke­zetek minimális létszáma 11 fő, szövetke­zeti tag csak az a kisiparos lehet, aki már előzőleg tagja volt a szövetségnek, mely­hez kb. 85 ezer fős taglétszám tartozik, de ez áttételesen közel 800 ezer ember részére biztosít munkát. Az ország nem­zeti jövedelmének a szír szövetkezetek A Nemzeti Zászlók és az oklevelek ün­nepélyes átadásával a napokban befeje­ződött az elmúlt esztendőben végzett településfejlesztési munka értékelése. A Hazafias Népfront, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala, a Pénzügyminisztérium, a SZOT, a KISZ és a Vöröskereszt képvi­selőiből összeállított zsűri értékelése, a HNF Országos Tanácsa felhatalmazása alapján a Népfront Országos Titkársága az idén 44 településnek ítélte oda az elis­merést. Ezúttal 22 község, illetve város kapta meg az Országos Tanács Nemzeti Zászlaját, s további 22 településnek elis­merő oklevelet nyújottak át magas rangú párt-, állami és társadalmi vezetők a nemzeti vagyont gyarapító társadalmi munkáért. A településfejlesztési társadalmi mun­ka eredményeit összegezve Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatá­ban elmondta: - Országszerte 350-en kaptak társadalmi munkájuk elismerése­képpen emlékérmet és több ezren kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. A 44 kitüntetett település képviselői 45 mil­lió forint jutalmat is átvehettek; az össze­get helyi településfejlesztési célok meg­valósítására fordítják majd. Sok éves gyakorlat már, hogy ily módon e forintok megsokszorozódva jutnak vissza újra a lakossághoz.- Az elismerések alapját az értékte­remtő önkéntes munka adta ezúttal is. A lakosság 1986-ban 16 milliárd forintnyi munkával, illetve pénzzel gyarapította az országot, elsősorban saját településé­nek fejlesztéséhez hozzájárulva. Különö­sen jelentős e munka politikai haszna - hangsúlyozta Molnár Béla -, hiszen az eredmények olyan időszakban születtek, amikor az ország nehéz helyzetben volt; olyan időszakban, amikor a társadalmi munkával szemben bizonyos aggoda­lom, kétség, hitetlenkedés mutatkozott meg. Olyan vélemények hangzottak el, hogy a lakosság egyre kevésbé vállal in­gyen közösségi célú értékteremtő mun­kát. A hitetlenkedők arra hivatkoztak, hogy a nehezedő életkörülmények elve­mintegy 25 százalékát állítják elő. A leg- nagyobbakban sem haladja meg a tag­létszám a 80 főt. Alapításnál, az induló vagyon képzésénél, a testületek válasz­tásánál hasonlóan járnak el, mint a mi szövetkezeteink. De eltérő, hogy a szír szövetség központi irányítása érvénye­sül az egészségügyi ellátás, a munka- szervezés, az alapanyag-biztosítás és a gépbeszerzés területén.- A hivatalos programokon kívül mód­juk volt-e kicsit az országgal is ismerked­ni?- A világ egyik legrégibb városában, Damaszkuszban volt a szálláshelyünk. Innét indultunk vidéki utakra. Felejthetet­len volt a Golán-fennsíknál tett utazá­sunk, vagy a földig rombolt Kuneitra vá­rosában tett utunk, ahová csak külön katonai engedéllyel mehettünk be. Lehe­tőségünk volt megtekinteni Boszra váro­sában a rómaiak által a II. században épített kőszinházat. Az oly híres damasz­kuszi bazárban való sétára a késő esti órákban csak rövid idő állt rendelkezés­re, végül is nem turisztikai célokkal ér­keztünk Szíriába.- Hogyan viselték a sivatagi klímájú or­szág éghajlatát? És a konyháját?- Kinttartózkodásunk idején nagyon kellemes, ragyogóan napsütéses volt az időjárás. A konyhát döntően a sivatagi pusztaság és a mediterrán éghajlat lehe­tőségei határozzák meg. Minden étke­zésnél kaptunk például búzalisztből, ke­letien tésztából áttüzesített kőlapon sü­tött arab kenyeret. Az iszlámra való tekin­tettel sertéshúst, zsírt és bort nem fo­gyasztottunk, helyette bőségesen kap­tunk kecskéből, bárányból készült étele­ket, olivabogyóval és más fűszerekkel ízesített mártásokkal.- Térjünk még egy mondat erejéig visz- sza az út céljához! Milyen gyakorlati ered­ménnyel járt kinttartózkodásuk?- Hazautazásunk előtt a két fél vezető­je együttműködési megállapodást irt alá, melyben kifejeztük készségünket a kö­vetkező 5 éves időszakra gazdasági és szövetkezetpolitikai tapasztalatok átadá­sára, delegációcserékre és termékek szállítására árucsere formájában. szik az emberek kedvét e tevékenység­től. Az élet megcáfolta a kételkedőket: a településfejlesztési társadalmi munka értéke az elmúlt évben a megelőző idő­szakhoz képest jelentős mértékben - több mint kétmilliárd forinttal növekedett.- Mindez azt bizonyítja: ha az emberek értelmes, okos célokat tudnak maguk elé állítani, azért hajlandóak áldozatot is vál­lalni, tudva azt, hogy saját maguk és csa­ládjuk életét is szebbé, könnyebbé te­szik. A tapasztalatok szerint az önkéntes munkavállalást jelentősen befolyásoló tényező az adott település lakóinak és vezetőinek együttműködése és a közöt­tük kialakult kölcsönös bizalom. S mint ahogy egyre több jel is mutatja: az ered­ményes munka feltétele, hogy egy-egy településen legyenek - s vannak is - a közösségi ügy mellett elkötelezett embe­rek, akik meggyőző szóval tud^k máso­kat is mozgósítani, személyes példamu­tatással hitelesítve hívó szavukat. Közöt­tük ott vannak a tanácstagok, a párt- és tömegszervezeti aktivisták, a lakóbizott­sági tagok; a kommunisták és a párton kívüliek, a fiatalok, s az idősebbek is. Az élmúlt esztendőben a társadalmi munka fontos tartalmi vonása volt, hogy az a lakosság többsége által első helyre sorolt létesítményekhez kapcsolódott. Tovább gyarapodtak az egyének és a kollektívák önkéntesen vállalt közvetlen befizetései, az önkéntes társadalmi hoz­zájárulások. A korábbi évekhez képest a kistelepüléseken, a falvakban döntően járdák építésére, a nevelési intézmények működtetésével kapcsolatos feladatok elvégzésére vállalkoztak. Erősödött a szellemi társadalmi munka aránya is: számos mérnök, építész térítésmentes tervező munkával járult hozzá községe gyarapodásához, fejlődéséhez. - A tele­pülésfejlesztési társadalmi munka elmúlt évi eredményei, s az idei tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez az értékteremtő te­vékenység is része lehet annak a kibon­takozási programnak, amelynek kidolgo­zása most van napirenden - mondotta befejezésül Molnár Béla. Új vezetője van a Baranya-Tolna Me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat báta- széki vázkerámiagyárának. A hírben semmi furcsa nincs, hiszen országszerte sok új vezetőt neveznek ki. Bátaszéken viszont vizsgálatot folytatott tavaly a pé­csi központ és Baranyai Kálmán - az új vezető - megbízott gyárvezetőként tevé­kenykedik április 15-e óta. Amikor a vizs­gálat folyt, ő még műszaki vezető volt a gyárban.- Elődömnek és akkori főnökömnek, nem kellett mennie. Ö maga változtatott munkahelyet. Ugyan voltak súrlódások közte és a pécsi központi vezetés között, de ez nem jelentette azt, hogy nem be­csülik a munkáját. A vizsgálat pedig egy célirányos ellenőrzés volt, ami szúrópró­baszerűen is átfogó képet adhatott ma­gáról a gyártásról, a munkáról. Nem sokat tudok róla, mert a tervezés-szerve­zés és irányítás területén - ami a felada­tom volt - nem adódott elintézésre váró gond. Nem „pedálozott” a vezetői székért- Lényegében ma is az a feladatom, mint eddig volt, csak magasabb szinten. Még azt sem mondhatom, hogy gyakor­latlan vezető lennék, hiszen 8 évig mint vezető dolgoztam a BVK-nál. Nem szíve­sen vállaltam el a feladatot, mert úgy ér­zem, a felelősség és az érte járó anyagi, erkölcsi elismerés nincs arányban. Már­pedig ha dolgozunk, akkor ott nincs nyolc óra, meg „késő van már” jelszavú háborgás. A téglaipar nehézségeiről ejtünk szót, az adható 2 százalék bérfejlesztésről, no meg arról, aki többet akar az radikális eszközökkel teheti meg, mondjuk lét­számleépítéssel. Gondjaik is vannak a vázkerámiásoknak, melyet a minőségja­vítását célzó intézkedések is jeleznek.- Mindenben szeretnénk előrelépni - említi Baranyai Kálmán. Szinte már frá­zissá koptatott szó, fogalom lett a haté­konyság, de gazdálkodásunkat nagyobb nyereséggel kell végeznünk. A fogalom tartalmi oldalát kell megvalósítani. Rá va­gyunk kényszerítve az előrelépésre ez a gazdasági élet diktálta kényszer, de vál­lalati és egyéni érdek is. Nyereséget költségcsökkentéssel is lehet elérni. Sándor Vince főtechnológus és Varsányi Ottó meó-laborvezető is egyetért ezzel. Meg is találták a lehetősé­gét már ennek egy-két területen. De ha­ladjunk sorban. A téglaipar nem rázhatja le ma még magáról azokat az üzemeit, gyárait melyek gazdaságtalanul, magya­rán veszteségesen üzemelnek. Mert ma még szükség van azokra is, hisz a kör­nyező megyék ellátásában azok is részt vesznek. Aki nyereséges, az ma a nyere­ség növelésére készül fel. Ésszerűen, át­gondoltan. Bátaszéken leállították a saját fenntartású buszparkot, nincs szükség sofőrökre, karbantartásra, alkatrészre és persze munkabérre sem - így bérautó­buszokkal szállítattják a munkásaikat. A megtakarítás?! Négymillió forint évente. Ezt a pénzt már mondjuk akár a minőség- javításra is lehet fordítani. A jó hír és a megítélés Aki gyártmányait eladja, az arra is szá­míthat, hogy megkritizálják, bírálják a ter­mékeit. így van ez mindennel, sőt min­denkivel. Megemlítem, hogy azt hallot­tam, nincs nagyon nagy híre a bátaszéki gyárnak. - Sajnos, részben igaz az, hogy nincs nagy hírünk. Teszünk is érte, hogy jó hírünk legyen, de kérdés az is, hogy mennyire reális a megítélés. Nem annyira sötét a kép e téren, mint amilyen szélső­séges vélemények elhangzanak néha. Az ipari vásáron két termékünk megkap­ta a Kiváló Áruk Fóruma kitüntetést. A ha­gyományos poroton falazóblokkunk ed­dig is kiváló termék volt, az új F-36-os pedig most lett az, ez a termék az új hő- szigetelési szabványnak mindenben megfelel. Ez is a hírünkhöz tartozik.- No meg az is ide tartozik - veszi át a szót Sándor Vince főtechnológus -, hogy az iparág is kicsit többet tehetne a jó hí­rért. Jobb reklámkampányokkal. Aztán azt se feledjük, hogy nem ott végződik a mi munkánk, hogy legyártottuk mondjuk a cserepet, mert a vége az, amikor a ház­ra rákerült. Addig viszont hibázhat a gyá­runk, szállíthatják azt rosszul, a tetőfedő rosszul is lécezhet, a gazda is felelőtlen- kedhet vele... ha ez összejön, akkor aztán rossz a bátaszéki termék. így az lenne minden termék. Itt kell nagyot lépnünk.- Valóban, a cserép a tetőn látja el funkcióját - helyesel Varsányi Ottó la­borvezető. - Szigorú intézkedési terv ké­szült a minőségjavításra. Az ÉMI-vel kö­tött szerződés alapján már technológiai ellenőrzés is folyik a gyárban. Nyitott ajtók az ellenőrző hatóságok előtt Arra szerződtek a hatósággal, hogy „bejöjjenek” a gyárba, előkészítést, gyár­tást és késztermék-ellenőrzést végezze­nek. Nem szemérmesek a bátaszékiek. Közös értékelést is készítenek, de elcse­pegtetve, már menet közben is használ­ják az észrevételeket. Tudományos vizs­gálati megbízást adtak a pécsi Pollack Mihály főiskolának és a veszprémi vegy­ipari egyetemnek. Ők nem tartanak attól, hogy megbírálják őket, sőt, ezt éppen ké­rik és még fizetnek is érte. - Sok vizsgálat és kísérlet bizonyítja, hogy már most is van előrelépés - mondja Baranyai Kál­mán. Részeredményeink biztatóak, és sok ilyen kis mozaik adja majd a teljes képet. Az igazi jó terméket.- Ami elméletben a tökéletesig vihető - mosolyog Varsányi Ottó. Évente 80 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő FB 36-os, födémbélést és válaszfalat gyár­tunk, és 15 millió cserepet. Új olasz gép állt munkába. Jobb külle­mű árut készít a cserépidomprés. A VÁÉV-BRAMAC-hoz hasonlóan már komplett tetőrendszert is kínálnak el­adásra. A kapacitáskihasználás a gyár­ban 85-90 százalékos, három műszak­ban üzemelnek, jó személyi feltételrend­szer mellett. A tavalyi termelési érték 2 százalékát tette ki a reklamáció. A cse­répnél évente 14 százalék a selejtgyár- tás. Mint az országos szint. Itt is lépni akarnak előre. Új „házassági szerződés” a Volánnal Meg a szállításnál is. Minőségi és meny- nyiségi átvétel lesz. Aki szállít, az rakodás előtt átveszi az árut. Felelős is lesz érte, amit aláírásával bizonyít. Majd nem vág­tatnak azok a fránya teherautók a vasúti átjáróban, ha érdekeltség lesz a dolog mögött... Éz is csökkenti majd a reklamá­lók számát. Ami évről évre fogy. A jogos reklamációt elfogadják. Igaz, néhányan már sportot űznek abból, hogy befűzzék a tulajt, aki vett valamit a vázkerámiától, az reklamáljon, kérjen árcsökkentést... Még a reklamáló leveleket is megfogal­mazzák, ha kell. Az új Volán-szerződés­sel igen fair kapcsolatnak néznek elébe, mint mondták a gyáriak. Ez majd kiszűri az ilyen zűröket is. Elbocsátások, maradék bérek Jelentős létszámracionálásra került sor. Húsz embernek menni kellett fél év alatt. Na nem a gyárból, csak mondjuk az irodából, telefonközpontból, a telexkeze­lőből. Nem a szakmunkásnak, hanem a fölöslegesnek ítélt munkának mondtak föl. Most ugyanezt kevesebben látják el, és megy a dolog. A bért a jól dolgozók között osztották szét. Aki akart, maradt a gyárban, csak másutt dolgozik. Fontos politikai döntésnek érezzük ezt - mondja a gyárvezető - és úgy is kezel­jük. A példát is itt kezdtük mutatni azzal, hogy nincs bujtatott munkaerő, nincs inproduktivitás. Egyforma leterheltségi szintet mindenütt, - ez a jelszó. Csökken­tettük a rendészi állományt is, a raktárit is. Nem volt népszerű feladat, de jó a visszhangja. Még lehet lépni, mondogat­ják az emberek... Még mire képesek?! Műszaki paraméterei szerint alkalma­sak a jó minőségű és keresett áruk gyár­tására. A gyár 13 éves, ugyanilyen idős gépekkel. A három műszak elhasználja őket. Alkatrészpótlás devizáért van és nehézkes is, pedig aránylag egységes a géppark. Belátható, pár éven belül leg­alább a cserépsor rekonstrukciója el­odázhatatlan. Bizonyos mértékig még szelektálódnia kell a gárdának, mint mondják. Az emberi tényező, az egyéni szemléletváltás visz előre a felemelkedés útján. Belső szakmai továbbképzést már az idén akarnak indítani. Gondjaik van­nak, de úgy tűnik, mégsem kell félteni őket. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR- ri ­Nemzeti vagyont gyarapító társadalmi munka A nyerstermékből is vesznek mintát Rendszeres gépkarbantartás = jobb minőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents