Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

1987. május 13. 6 KÉPÚJSÁG Késleltetni a sportágválasztást Kistelepülések a horizonton belül Sportmozgalmunk talán legégetőbb gondja az utánpótlásnevelés. Egy-egy sportágban az óhatatlanul előbb vagy utóbb bekövetkező generációváltás után az eredményességben repülőgépek zuhanórepüléséhez hasonlítható vissza­esés következhet be. Mint ahogy bekövetkezett az elmúlt évtizedben férfi-asztalite­niszben, vagy vízilabdában, de könnyű lenne példának okáért tovább folytatni a felso­rolást. A visszaesés oka legtöbbször nem egy-egy sportág utánpótlásbázisának szű­kösségében, hanem a képzés korszerűtlenségében is keresendő. Sokszor hallani, hogy a sportot nem lehet eléggé korán kezdeni, vagyis korunk él­sportolójának „előállítása” rendkívül tervszerű kiválasztással, tudatos, az életkori sajá­tosságokat maximálisan figyelembe vevő munkával már hat éves korban megkezdő­dik. Tulajdonképpen Magyarországon is, mivel az óvodai „kiválasztás” után városok, nagyközségek sokaságában testnevelés-tagozatos tantervű osztályba kerül a gyerek. Sajnos, a kistelepüléseken élő gyerekek ezen a horizonton túl esnek. Az ilyen helyzetben levő nebulók még legalább négy-öt évig biztosan fejlődése szempontjából „ingerszegény” környezetbe kerülnek. Ekkor - legtöbbször a szerencsés véletlen kö­vetkeztében - egy éppen arra járó egyesületi edzőnek, megfigyelőnek megakad a szeme a gyereken, így valamelyik szakosztályhoz kerül. De mi van akkor, ha a települé­sen és környékén nincs például birkózó szakosztály? Minden bizonnyal a sportág űzéséhez jó adottsággal, rátermettséggel rendelkező gyerek eltűnik az ismeretlenség homályában. Ha mégis egyszer valakinek valamilyen rostáján fennakad az illető, akkor is lehet belőle valaki, de nem az, aki lehetett volna. Többek között ezt az űrt is betöltendő hirdette meg az ÁISH jogelődje, az OTSH isko­lai és utánpótlásnevelési főosztálya 1984-85-ös tanévben azt a kísérletét, amely mind a kiválasztásban, mind a tehetséggondozásban a korszerűség szempontjait igyekszik érvényre juttatni. A kísérlet négy megyében (Békés, Baranya, Hajdú-Bihar, Zala) indult meg, de ma már a résztvevő megyék száma 11. Megnőtt az érdeklődés országszerte, az utánpótlásnevelést kellő komolysággal kezelő megyék szinte „kikuncsorogták” a belépéshez szükséges anyagiakat. Aztán a cselekvő szándék komolysága alapján döntött a legfelsőbb sporthatóság a részvételről. De ez a kísérlet mitől kísérlet, mi ben­ne „forradalmian” új? Gallich Béla, az ÁISH utánpótlásnevelési főosztályának főelőadója, akinek a kezé­ben, minden ami a kísérlettel kapcsolatos, összpontosul: - Mindenekelőtt azokat a sportolásra alkalmas tanulókat próbáljuk kiszűrni, akik a mai élsport hátországát je­lentik majd az ezredforduló környékén. Tudjuk, hogy egy bizonyos módon ez már megtörténik az óvodában, amikor a legügyesebbeket kiválasztják és testnevelés-ta­gozatos tantervű osztályokba irányítják. De ez a kiválasztás - sokszor kampányjellege miatt is - nem a legtökéletesebb. Nagyon sokszor nem a legtehetségesebb gyerekek kerülnek be a speciális tantervű osztályokba. Persze, ez nemcsak a kiválasztok hibája, mert egy-két év alatt változhatnak a tanulók mozgástulajdonságai is.- Ezt a kísérletet igyekszik figyelembe venni.- Igen. Úgy véljük, hogy az általános iskola 3. osztályában, az év vége felé az úgyne­vezett motorikus próbákkal (30 m síkfutás, kislabdahajítás, súlypontemelkedés stb.) fel kell térképezni a gyerekállományt, s ekkor, amikor a mozgástulajdonságok már standardabbak, kell kiemelni őket. Az eddigi gyakorlattal ellentétben a spórtágorien- tált munka helyett az általános sokoldalú képzés dominál. Mégpedig a legjobb tárgyi és személyi feltételekkel rendelkező településeken kialakított edzésközpontok­ban, amelyek elszórtan, igazodva egy-egy megye településszerkezeti sajátosságai­hoz, szinte behálóznak egy-egy megyét. Innét aztán kétéves alapozó munka után a legtehetségesebbek az edzésközpontokból a megyei sportiskolákba kerülnek, ahol a munka már jóval célirányosabb, megjelennek a foglalkozásokon egy-egy sportág nagy tekintélynek örvendő szakemberei is, a tanulók a testnevelési órák helyett edzé­sekre járnak, iskolai órarendjük a foglalkozási időpontokhoz igazodik. így van ez Zalaegerszegen és Pécsett a TÁSI-ban, ahol van olyan nap, amikor a gyerekek tízre mennek iskolába. Bízom benne, hogy a kísérletben résztvevő többi megyében is ha­sonló lesz a hozzáállás. Már az utánpótlás korosztály versenyeztetési rendszerébe is beférkőzött a megle­hetősen káros, nem egy esetben nagy-nagy reményű tehetség idő előtti „kiégését,, előidéző eredménycentrikus szemlélet. így az edzők a citrom facsarásához még éret­len állapotában hozzálátnak. Gallich Béla: - Sajnos, az a tapasztalatom, hogy az egyesületek türelmetlenek, rögtön vinnék is magukkal az általuk tehetségesnek vélt gyereket. Pedig, mi azt akar­juk, hogy az általános sokoldalú képzés a megyei sportiskolában is folytatódjon. Ta­pasztalati tény, hogy sok esetben azért nem jut csúcsközeibe a jó adottságú sportoló, mert elmaradt a testi képességeket, ügyességet megalapozó munka. A kísérlet egyik célja, hogy a sportágválasztás idejét kitolja. A megyei sportiskolában eltöltött két év után sem beszélünk még konkrétan focistáról, kosarasról, kézisről. Legföljebb annyit mondunk, hogy ebből a gyerekből labdás lesz. Célunk, hogy ekkor is foglalkozzon küzdősporttal, vizessel. Ha kell, grundbirkózzon is. Szóval ismerje meg több sportág­ból az alap- és modelltechnikát!- Nem leszünk így fáziskésésben a többi országgal szemben a késleltetett sportágválasztás miatt?- A sportágak sajátosságai természetesen hatással vannak erre a folyamatra. Úgy tervezzük, hogy 13-14 éves korra csak az körvonalazódjék, hogy a jelölt az atléti­kán belül a dobószakághoz tartozik, de gerelyhajító, kalapácsvető vagy súlylökő lesz-e belőle, az 17-18 éves korára derüljön ki! Gallich Béla, a kísérlet kapcsán még részletesen szólt a mérések, kontrollellenőrzések szerepéről.- Mivel egy többlépcsős kiválasztási folyamatról, szűrési rendszerről van szó, így megnőtt a szerepe a méréseknek, kontrollellenőrzéseknek. Utánpótlás-nevelésünk­ben eddig is csinálták ezt, de nem következetesen, sokszor kampányjellegű volt. A sportra kiválasztott nebulóról, annaktovábbi teljesítményéről naprakész információval kell rendelkezni. így legkésőbb a nyári táborban meg kell győződni arról, hogy a heti három edzés hatására milyen fejlődés következett be, s ha semmi, akkor minden bizonnyal a mi készülékünkben van a hiba. BÁLINT B GYÖRGY (Folytatjuk) Atlétika Megyei minősítő verseny ATolna Megyei Atlétikai Szövetség minősítő versenysorozatának első fordulóján nyolc egyesület indította atlétáit. A legnagyobb érdeklődésre számottartó versenyszámnak a 100 m-es férfi síkfutás bizonyult, ahol a 9. helyezett is tizenkét másodpercen belül érkezett célba. A férfi súlylökők és a női távolugrók teljesítettek még átlagon felül. Jobb eredmények: Nők, 100 m-es gátfutás: Galló Edina (Sz. Dózsa) 16.5. Távolugrás: Galló Edina 517, Posta Katalin 508, Schneider Ildikó 504, Péterbencze Csilla 502 (vala­nfiennyi Sz. Dózsa). Diszkoszvetés: Ónodi Gabriella (Bonyhád) 31,58. Férfiak: 100 m: Gehring Ákos 11,1, Rick Gábor 11,2, Boldis István 11,3, Csirzó Antal 11,3, Bézsenyi Tamás 11,4, Fáncsy Norbert 11,4, Benizs Sándor 11,4 (valamennyi Sz. Dózsa). 4x100 m váltó: Szekszárdi Dózsa (Rick, Csirzó, Bézsenyi, Gehring) 43,8. Magasugrás: Gergely Pál (Sz. Dózsa) 180. Súlylökés (ifjúsági): Lu­kácsi Zoltán 14,54, Hegedűs János 13,18 (mindkettő Sz. Dózsa). Serdü­lők: Miklós János (Sz. Dózsa) 14,10, Schwarcz Tibor (Bonyhád) 13,73. Gerelyhajítás: Szemcsuk Róbert 46,50, Schwarcz Tibor 45,10 (mind­kettő Bonyhád). Sárközi az éibojban A Magyar Atlétikai Szövetség két versenyzőt delegált a Zágrábban és Ljubljanában megrendezett nemzet­közi felszabadulási utcai futóver­senyre, ahol 12 ország atlétái álltak rajthoz. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) és Ba­yer Attila (Komlói BSK képviselte a magyar színeket. Sárközi mindkét városban jól szerepelt. Zágrábban a 6200 méteres távon 17:37 perces időeredménnyel a tizedik, míg Ljubl­janában 4222 méteren a 12:02 perc­cel nyolcadik helyen végzett. Kosárlabda Dombóváron is a Csepel nyert Csepel SC-Dombóvári VMSE 94-80 (51-41). Dombóvár, 100 néző. V.: Puhr, Borsos. Csepel: Prosser (8), Takács (22), Kircsák (2), Bodnár (14), Gáli (19). Csere: Bartók (8), Somogyi (17), Bozóki (2), De- zséri (2). Edző: Halmos István. Dombó­vár: Marton (-), Bosznai (20), Húsz (10), Jászberényi (12), Lovász (18). Csere: Vértesi (8), Molnár (-), Kovács (2), Bő- zsöny (10). Edző: ifj. Szittya Imre. A vendég csepeliek 5-0-ra elhúztak a találkozó elején, de a 4. percben Jászbe­rényi kosarával 8-7-re átvette a vezetést a Dombóvár. Két perccel később 14-8-ra már ismét a vendégek vezettek. A pálya- választó vasutas gárda rendre hibázott a folytatásban, mig a fővárosi piros-kékek szinte valamennyi támadásukat kosárral fejezték be. Ennek ellenére a 12. percben csak 26-22 volt a Csepel javára. Ezután jókor jött Bosznai két triplája és a 15. percben 36-31 -re felzárkózott a DVMSE. A félidő hajrájában is az ellenfél irányított, meggyőzőbb teljesítménnyel tovább nö­velték előnyüket Takácsék. Szünet után hosszú időn át megmere­vedett a két csapat közötti pontkülönb­ség, a 25. percben 59-49 volt az állás. Ezután alaposan rákapcsolt a Csepel és elsősorban Somogyi eredményessé­ge révén a 34. percig 85-49-re növelte előnyét. Bosznai három triplája csökken­tette ugyan a hátrányt, de a lendülete­sebben játszó, a csapatjátékban jobb tel­jesítményt nyújtó fővárosiak megérde­melten győztek. Kitűnt: Takács, Somogyi, Gáli, illetve Bosznai, Marton, Vérte­si. Iskolai sport A paksi úttörők sikere Pakson rendezték meg a ritmikus sportgimnasztika úttörő-olimpiai területi döntőjét, melyen hat egyesület 77 ver­senyzője lépett szőnyegre. A házigazda paksi lányok igazán kitettek magukért, hiszen szinte a mezőny fölé nőve szere­peltek. A városi sportcsarnokban megje­lent szövetségi szakemberek elismerés­sel nyilatkoztak a rendezés színvonaláról és a Duna-parti város úttörőinek teljesít­ményeiről. Nem kevesebb, mint hat paksi versenyző került az országos döntőbe. A paksiak helyezései: I. korcsoport: 1. Istók Orsolya. III. korcsoport: 1. Hermész Anita, 2. Falusi Lívia, 3. Berger Tímea és Müller Edina. IV. korcsoport: 2-3. Sári Ágnes és Haaz Ágnes. Sakk OB II. Bravúros szekszárdi győzelem TÁÉV SK-MÉM 7:5. (két játszma füg­gő). Az OB II. hetedik fordulójában a MÉM együtteséhez utazott a szekszárdi csa­pat. Az előző fordulóban elért győzelem után ismét lelkes játékot produkált a TÁÉV gárdája, ami újabb értékes győzel­met eredményezett. Nehéz megérteni a szekszárdiak eddigi szereplését, hiszen ezen a mérkőzésen is bebizonyosodott: nem a valós tudásához méltó helyen áll jelenleg az együttes. A budapesti csapat jelentős minősítésű fölényben volt, két mesterrel és tizenkét mesterjelölttel ült asztalhoz. A MÉM együttesének átlagér­tékszáma 2200 felett van,'a TÁÉV csapa­táé 2090. A találkozóra jellemző nagy küzdelmet jól érzékelteti, hogy három játszmában volt időzavar, két játszmában tükörlépés után bírói döntéssel született meg a dön­tetlen eredmény, míg további két parti függőben maradt. Ezek eredményét az értékelő bizottság fogja eldönteni. A 4. táblán Rittmann állása nehéznek ítélhető, a 14. táblán Huber játszmája győzelmet hozhat. A pontszerzők közül Balázs, Kiss, Fe­hér és Burai nyert, Tálos, Németh, Szu- hai, Zsoldos és Prantner döntetlent ért el. Ezzel a mérkőzéssel befejeződött a tava­szi idény. Ősszel nehéz, hat mérkőzés vár a csapatra, mely eldönti: sikerül-e benntmaradni a szekszárdiaknak. Gyengén ment a magyar kerékpárosoknak A kerékpáros Békeverseny 3. szakaszáról beszá­moló újabb jelentésekből kiderült, hogy a magyar sportolók azúttal is gyengén hajtottak, egyikük sem került az első százba. EREDMÉNYEK: 3. szakasz, egyéni (a győzelmet a norvég Saether szerezte meg 4:25:36 órával): ...110. Végvári 4:49:43 óra, ...133. Kenyeres 5:06:46 óra, ...135. Sajó 5:12:47 óra, ...138. Hirth, ...139. Zsibo- rács - mindketten azonos idővel. CSAPAT: 1. NDK 13:16:57 óra, 2. Szovjetunió, 3. Lengyelország - mindkettő azonos idővel... 25. Ma­gyarország 15:08:46 óra. ÖSSZETETT,' EGYÉNI (az NDK-beli Raab 10:56:30 órával vezet): ...91. Végvári 11:22:07 óra, ...134. Kenyeres 11:41:14 óra, 135. Zsiborács 11:44:41 óra, ...142. Sajó 11:47:20 óra, ...149. Hirth 12:19:43 óra, (Jávor Péter eredményeiről nem érke­zett jelentés). CSAPAT: 1. Szovjetunió 32:50:10 óra, 2. NDK 32:50:25 óra, 3. Lengyelország 32:51:13 óra, ...25. Magyarország 34:47:27 óra. Először bajnok a Napoli Örömünnep Nápolyban. A Napoli fanatikus szurkolói az argentinok Mundial utá­ni fiestájára emlékeztetőén ünnepelték, hogy csapatuk első alkalommal meg­nyerte az olasz labdarúgó-bajnokságot. (Telefotó) Ha így folytatódik, akkor hovatovább odajutunk, hogy a kosárlabda Felsza­badulási Kupa meccsein találgatni kell: Megjön, nem jön meg? Már mint a szö­vetség által delegált játékvezető. Hét­főn este a Zrínyi utcai csarnokban a bíró duó egyik tagját hiába várták, így Szittya Imre segít- társ nélkül maradva kény­szerült megbirkózni a feladattal. Dicsé­retére szolgáljon, hogy mindkét csapat közmegelégedésére fújta a sípot. Egy nappal korábban, a vasárnap délelőtti matinéban játszott Szekszárd-IBV-vá­logatott kupatalálkozón negyedórával a kezdés előtt még csak egy bíró foglalt helyet az öltözőben. A nemzetközi mi­nősítést szerzett Szabó György a néző­téren már-már „beugrásra” készült, amikor kiegészült a játékvezetői páros. A példát a kupamérkőzésekből merí­tettük. Aki esetleg egy kézlegyintéssel elintézettnek tekintené e sorozat rang­ját, azt azért hadd emlékeztessem: a mezőnyt NB l-es csapatok alkotják, s egyébként is, hol van már az az idő, amikor a legalacsonyabb osztályú mér­kőzéseken is létjogosultsága volt a tét­nélküliségnek? Aztán lépjünk tovább. A kupameccsek mellett mostanság az NB ll-es csapatok rájátszása áll a sport­Közbeszólás... ág honi reflektorfényében. Azok közül is elsősorban az NB l-be jutásért ver­sengő csoport együtteseinek nagyon is tétremenő, egész éves egyesületi szak­mai munkát minősítő megméretése. Örömünkre az Atomerőmű SE legény­sége is az élvonalbeli szereplésért vív ádáz küzdelmet. Csakhogy a paksiak immár második rájátszásos mérkőzésükön jutottak túl úgy, hogy az MKSZ által küldött bírók nem jelentek meg. Egy jó csapat a szükség-játékvezetők működése mel­lett is remekelhet - mondhatná bárki. Igen, csakhogy a két csapat edzőjéből, esetleg a nézőtérről verbuválódott al­kalmi bírópáros kényszere bennünk fel­veti a kérdést: ha a magasabb osztályt komolyan áhító, s a célkitűzések érde­kében mindent elkövető klubok komo­lyan veszik a rájátszást, akkor a játékve­zetők miért nem? Cseppet sem ritka tá­volmaradásuk ugyanis idegességet, jo­gos kritikát vált ki a csapatok, de egyút­tal a sportágat szerető közönség köré­ben is. - fekete -

Next

/
Thumbnails
Contents