Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
MA Na kon 1987. május 11. HÉTFŐ kérdeztük XXXVII. évfolyam, 109. szám (3. oldal) • ÁRA: 1,80 Ft «■BBHBBBnHBHBBBgBBBHHMBHBHnHHniBHlH Nemzedékek a vezetésben ézzünk körül akár a saját munkahelyünkön, lakhelyünkön, vagy vessük pillantásunkat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedékekhez tartozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek: ha talán nem is a minden tekintetben kívánatos arányban, de érvényesült a különböző generációk egysége a vállalatok, intézmények, állami és politikai szervek vezetésében. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a vezetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányítómunka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes nemzedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formálták személyiségüket, értékítéleteiket, s ezek megfelelő arányai, ötvöződése az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egyre csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszabadulást közvetlenül követő években, vagy a szocialista átalakulás első esztendeiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori idők körülményeinek megfelelően számosán közülük egészen fiatalon kerültek vezető posztokra: azok között a viszonyok között nemegyszer egy egész járás vagy város politikai életét irányították olyan életkorú emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak találnánk. Ennek a generációnak tagjai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot halmoztak fel az eltelt évtizedek során, hiszen igen sokféle - és eltérő - követelménynek kellett megfelelniük, sokfajta helyzetben kellett megállniok a helyüket. Ezért is igazságtalan, ha e nemzedékhez tartozókat sommásan megmerevedettnek, megcsonto- sodottnak nevezik. S bár az aligha vitatható, hogy hosszú,időn át elsősorban nem önálló kezdeményezéseket vártak tőlük, hanem inkább a fent született elgondolások pontos végrehajtását, nem kevesen közülük képesnek bizonyultak a helyi önállóság megnövekedéséből adódó követelmények teljesítésére is. Megtaláljuk a vezetésben - s ma ők alkotják a magvát, a derékhadat - azokat, akik a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején váltak vezetővé, akiknek vezetői pályája már e viszonyok között indult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vagy politikai szervezeteket irányítanak, az ő szemléletüket, magatartásukat már ezek a viszonyok formálták. Megszokták, hogy számos dologban nekik maguknak kell önállóan dönteniük, kialakult bennük a racionális szemléletmód, az eredményességre való törekvés. De azért - ne hallgassuk el - nem kevesen azt is megtanulták, hogy a magasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő személyes viszony, a nem hivatalos kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhatnak önmaguk és a gondjaikra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. És már jelen vannak - növekvő, bár még nem kielégítő számban - a vezető posztokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világszemléletüket már a sűrűsödő nehézségekkel és gondokkal megterhelt „szűk esztendők” formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józanabbul látják a teendőket, de talán kicsit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élményanyaguk arról, hogy a jelenleginél súlyosabb problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek közvetlenül erőt a nehézségekkel való szembenézésben. A tudományos-technikai fejlődés, a számítástechnika vívmányai ennek a nemzedéknek természetes közeget jelentenek - felkészültsége minden korábbi generációnál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megoldásában. Néhány általános vonását kívántuk felvázolni a vezetők különféle nemzedékeinek, ám mindenféle általánosítás magában hordozza a leegyszerűsítés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az általánost, s ez ezerszeresen igaz a társadalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, ha megjelöljük, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évtizedben a vezetési stílust nem a konfliktusok kiélezésére, hanem a megelőzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tartozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebb gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben kockáztatók között jó néhány olyant is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óvatoskodók, bürokratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt, és a vele járó tapasztalatok birtokában tér el a körültekintő megfontoltság útjáról, és kezd ésszerűtlen, kalandorkodó vállalkozásokba. indez persze mégsem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tartozóknak vannak bizonyos - atörténelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó - sajátosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is lehetnek, de többségükben inkább kiegészítik egymást. Működhet persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a vezetésben a különböző nemzedékek jelenlétére, harmonikus együttműködésére, hiszen mindegyik hozzájárulhat valami sajátossal az irányítómunka színvonalassá, sokoldalúvá tételéhez. Ezért ennek az elvnek az érvényesítéséről a jövőben sem mondhatunk le, s minden bizonnyal nem is fogunk lemondani. GYENES LÁSZLÓ Megemlékezések a győzelem napjáról A szovjet főváros szombaton ünnepi köntösbe öltözve emlékezett meg a fasizmus felett aratott győzelem 42. évfordulójáról. Délelőtt a Kreml tőszomszédságában levő Sándor-kertben katonai tiszteletadás mellett előbb a szovjet hadsereg tábornoki karának képviselői, majd Moszkva város vezetői helyeztek el koszorút az ismeretlen katona sírjánál. Szerte a Szovjetunióban ezen a napon találkoztak a háború még életben levő veteránjai. Moszkvában hagyományosan a Bolsoj Színház előtt és az Izmajlovo parkban adtak randevút egymásnak a volt frontharcosok. A borús, szeles idő ellenére a moszkvaiak ezrei keresték fel a Vörös teret a győzelem napján. A szovjet emberek, a hadsereg képviselői országszerte ünnepi megemlékezéseken tisztelegtek a háborúban elhunyt húszmillió honfitársuk emléke előtt. Este a szovjet főváros valóságos fényárba öltözött: az ünnep alkalmából a középületek díszkivilágítást kaptak. A hagyományoknak megfelelően május 9. ünnepi megemlékezéseit az esti tűzijáték tetőzte be. A szekszárdi tanítóképzősök A bonyhádi gimnazisták Virágokkal szegélyezett osztálytermek, folyosók és középiskolai díszkapuk, évről évre jelzői az elmúlásnak és a kezdésnek, az éledésnek. Megyénkben a múlt hét szombatján benépesültek a középiskolák udvarai rokonok, barátok, ismerősök sokaságával. A május egyik kiemelkedő eseménye a ballagás. Életre szóló emlékek születnek ekkor, mint általában a búcsúzások perceiben mindig. Aki négy éven keresztül őszinte érdeklődéssel járt naponta a tudományok katedrái elé, olyan tápláló gyökerekkel találkozhatott, amelyek biztos kötődést jelentenek a jövőben is. Az ilyen tanulóknak ezen a napon érthető a fátyolos tekintete, az elcsukló hangja. Megyénk legészakibb középiskolájáról r- a dunaföldvári Magyar László Gimnázium - diákjainak sikeréről, fesztiválokon történő szerepléséről az elmúlt héten is olvashattunk híreink között. Szombaton rendezték itt is a negyedikesek ballagási ünnepségét. Csakúgy, mint a bonyhádi Petőfi Sándor, a dombóvári Gőgös Ignác, a gyönki Tolnai Lajos, a paksi Vak Boty- tyán, a tolnai Földvári Mihály, a szekszárdi Garay János a tamási Béri Balogh Ádám és a Bátaszéki Gimnázium végzős diákjai. Szám szerint hatszáznegyven- nyolcan. A dombóvári Apáczai Csere János, a bonyhádi Perczel Mór közgazdasági, a lengyeli mezőgazdasági, a szekszárdi Rózsa Ferenc műszaki, a Bezerédj István kereskedelmi, a Csapó Dániel mezőgazdasági és vendéglátó- ipari szakközépiskolások ötszáznegy- venhatan ballagtak az idén. A Szekszárdi Tanítóképző Főiskola péntek délután kezdte ballagási rendezvényét, amikor a diákok elköszöntek a gyakorló intézményektől. Este a városban lampionos felvonulással és koszorúzással búcsúzott hatvanegy óvónő-és a negyvenhárom tanítójelölt. Másnap - szombaton - délelőtt tizenegy órakor vál- lukra akasztották tarisznyáikat és elindultak reményekkel, tervekkel, a négy betűvel kifejezhető útra, ami maga az élet. dkj-ka A legszemélyesebb közügyünkről Az Országos Béketanács ülése A győzelem napja alkalmából az Országos Béketanács ünnepi ülést tartott szombaton a Parlament kongresszusi termében. A Himnusz hangjait követően Sztanyik B. László, az OBT elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Emlékeztetett arra, hogy a kibővített ülésnek - amelyre a magyar békemozgalom nyitottsága jegyében az OBT tagjai vendégeket is hívhattak magukkal - a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 42. évfordulójáról való megemlékezés, s egyidejűleg a májusi Béke és Barátsági Hónap országos rendezvénysorozatának megnyitása a célja. Hangsúlyozta: a városokban és a falvakban, az üzemekben, a tudományos és a kulturális intézményekben, az iskolákban nagy felelősséggel készülnek a békerendezvények megtartására. Az ülésen részt vett és beszédet mondott Berecz János, az MSZMP KB titkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a megjelenteket és átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókívánságait és üdvözletét. Bevezetőben a II. világháború hőseiről, mártírjairól szólva hangsúlyozta: a fasizmussal szemben folytatott közös háborúban oly sok nép fiainak vére folyt, hogy kár lenne feledni azt a tanulságot, miszerint a veszéllyel szemben a győzelem forrása a tisztességes, becsületes emberek és népek összefogása, közös fellépése. A továbbiakban kifejtette: Európában 1945 május 8-tól, a világon pedig 1945 közepétől azt mondjuk, hogy béke van. De azóta sem élünk háború nélkül! Végigkíséri történelmünket a háborús konfliktusok, a kisebb-nagyobb összecsapások sorozata. Ezek között vannak olyanok, amelyeket valamiféle vad elfogultság, gyűlölet szül, de vannak olyanok is, amelyeket egyes népek folytatnak azért, hogy megvédjék függetlenségüket, vagy megszerezzék önállóságukat és szabadságukat. Az MSZMP KB titkára rámutatott: ezek a konfliktusok is veszélyt jelentenek ellentétekkel terhelt világunkban, de az igazi veszélyt a fegyverkezési verseny hordozza. Elutasítjuk a fegyverkezési hajszát, és minden javaslatunk arra irányul, hogy megállítsuk azt - emelte ki. Hozzátette: az utóbbi egy-két évben nincs áttörés a nemzetközi helyzetben, de jelentős javulás tapasztalható. Olyan javulás, amely felidézi az enyhülés tapasztalatait, épít is azokra és hordozza a békés egymás mellett élés megvalósításának lehetőségét. A reykjavíki csúcstalálkozó óta több a bizalom és a bizakodás bennünk, s most úgy tűnik, hogy a közép-hatótávolságú rakéták leszerelése területén lehetséges a megegyezés. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása létrejöjjön ezen a téren és van reményünk, mert a békemozgalom nem lankad, újjászületik, kiszélesedik és új arculatot ölt - hangoztatta Berecz János. Európára különös figyelem fordul, mert ez a legveszélyeztetettebb kontinens - mondotta a továbbiakban, de a remény itt még gazdagabb is, mert politikailag iskolázott, tapasztalt népek lakják és kialakult már a kapcsolatok szerteágazó rendszere. Ennek megfelelően Nyugat-Európa nem élhet meg Kelet- Európa nélkül és Kelet-Európa nem tud békét teremteni Nyugat-Európával való együttműködése nélkül. Ezért meg kell találni a lehetőséget, hogy politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokban építsük ki a közös európaiságot, azt a szoli- (Folytatás 2. oldalon.) Hazánkba látogat a görög külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Karolosz Papuliasz görög külügyminiszter. Varsói légikatasztrófa Varsó főváros tanácsa a 183 ember életét követelő délelőtti repülőszerencsétlenség nyomán úgy határozott, hogy szombatot és vasárnapot gyásznappá nyilvánítja a fővárosban és a varsói vajdaságban. Elmarad minden szórakoztató rendezvény, színházi és mozielőadás. A Varsóból New York-i úticéllal felszállt II—62-es gép összesen 53 percet töltött a levegőben, mielőtt a Varsó melletti kabati erdőkben lezuhant és felrobbant. Szemtanúk szerint a gép égő hajtóművel igyekezett visszatérni a varsói repülőtérre és a katasztrófa pillanatában leszálláshoz készülődött. A földet érés után szinte csapást vágva az erdőben felrobbant és porrá égett. Közel 4 hektárnyi erdő vált a tűz martalékává, a helyszínre érkezett tűzoltóknak csak a délután folyamán sikerült teljesen eloltaniuk a nagy kiterjedésű tüzet. A, repülőszerencsétlenség áldozatai közül 134 lengyel állampolgárságú utas, 17 amerikai állampolgár, 21, hosszabb ideje az Egyesült Államokban élő lengyel személy és a 11 főnyi személyzet volt - közölte szombat este egy varsói sajtóértekezleten a LOT lengyel légitársaság vezérigazgatója. A vezérigazgató elmondta, hogy a szerencsétlenség kivizsgálására felállított (Folytatás a 2. oldalon.) Virágok, tarisznyák, búcsúk
