Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

MA Na kon 1987. május 11. HÉTFŐ kérdeztük XXXVII. évfolyam, 109. szám (3. oldal) • ÁRA: 1,80 Ft «■BBHBBBnHBHBBBgBBBHHMBHBHnHHniBHlH Nemzedékek a vezetésben ézzünk körül akár a saját munkahelyünkön, lakhelyünkön, vagy ves­sük pillantásunkat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedékekhez tartozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek: ha talán nem is a minden tekintetben kívánatos arányban, de érvényesült a külön­böző generációk egysége a vállalatok, intézmények, állami és politikai szervek vezetésében. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a veze­tés folyamatossága látná kárát, hanem az irányítómunka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes nemzedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formálták személyiségüket, értékítéle­teiket, s ezek megfelelő arányai, ötvöződése az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egyre csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszabadulást közvetlenül követő években, vagy a szo­cialista átalakulás első esztendeiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori idők körülményeinek megfelelően számosán közülük egészen fiatalon kerültek vezető posztokra: azok között a viszonyok között nemegyszer egy egész járás vagy város politikai életét irányították olyan életkorú emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak találnánk. Ennek a gene­rációnak tagjai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot halmoztak fel az eltelt évtizedek során, hiszen igen sokféle - és eltérő - követelménynek kellett megfelelniük, sokfajta helyzetben kellett megállniok a helyüket. Ezért is igazság­talan, ha e nemzedékhez tartozókat sommásan megmerevedettnek, megcsonto- sodottnak nevezik. S bár az aligha vitatható, hogy hosszú,időn át elsősorban nem önálló kezdeményezéseket vártak tőlük, hanem inkább a fent született elgondolá­sok pontos végrehajtását, nem kevesen közülük képesnek bizonyultak a helyi önállóság megnövekedéséből adódó követelmények teljesítésére is. Megtaláljuk a vezetésben - s ma ők alkotják a magvát, a derékhadat - azokat, akik a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején váltak vezetővé, akiknek vezetői pályája már e viszonyok között indult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vagy politikai szervezeteket irányí­tanak, az ő szemléletüket, magatartásukat már ezek a viszonyok formálták. Meg­szokták, hogy számos dologban nekik maguknak kell önállóan dönteniük, kialakult bennük a racionális szemléletmód, az eredményességre való törekvés. De azért - ne hallgassuk el - nem kevesen azt is megtanulták, hogy a magasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő személyes viszony, a nem hivatalos kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhatnak önmaguk és a gondjaik­ra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. És már jelen vannak - növekvő, bár még nem kielégítő számban - a vezető posztokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világszemléletüket már a sűrű­södő nehézségekkel és gondokkal megterhelt „szűk esztendők” formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józanabbul látják a teendő­ket, de talán kicsit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élmény­anyaguk arról, hogy a jelenleginél súlyosabb problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek közvetlenül erőt a nehézségekkel való szembe­nézésben. A tudományos-technikai fejlődés, a számítástechnika vívmányai en­nek a nemzedéknek természetes közeget jelentenek - felkészültsége minden ko­rábbi generációnál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megoldásában. Néhány általános vonását kívántuk felvázolni a vezetők különféle nemzedékei­nek, ám mindenféle általánosítás magában hordozza a leegyszerűsítés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az általánost, s ez ezerszeresen igaz a társa­dalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, ha megje­löljük, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi há­rom évtizedben a vezetési stílust nem a konfliktusok kiélezésére, hanem a meg­előzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztsé­get, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem ál­líthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tartozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebb gazdálkodó vállala­tok és szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben koc­káztatók között jó néhány olyant is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óvatoskodók, bürokratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt, és a vele járó tapasztalatok birtokában tér el a körültekintő megfontoltság útjáról, és kezd ésszerűtlen, kalandorkodó vállal­kozásokba. indez persze mégsem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tartozóknak vannak bizonyos - atörténelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó - sajátosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is lehetnek, de többségükben inkább kiegészítik egy­mást. Működhet persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a vezetésben a kü­lönböző nemzedékek jelenlétére, harmonikus együttműködésére, hiszen minde­gyik hozzájárulhat valami sajátossal az irányítómunka színvonalassá, sokoldalú­vá tételéhez. Ezért ennek az elvnek az érvényesítéséről a jövőben sem mondha­tunk le, s minden bizonnyal nem is fogunk lemondani. GYENES LÁSZLÓ Megemlékezések a győzelem napjáról A szovjet főváros szombaton ünnepi köntösbe öltözve emlékezett meg a fasiz­mus felett aratott győzelem 42. évfordu­lójáról. Délelőtt a Kreml tőszomszédsá­gában levő Sándor-kertben katonai tisz­teletadás mellett előbb a szovjet hadse­reg tábornoki karának képviselői, majd Moszkva város vezetői helyeztek el ko­szorút az ismeretlen katona sírjánál. Szerte a Szovjetunióban ezen a napon találkoztak a háború még életben levő veteránjai. Moszkvában hagyományo­san a Bolsoj Színház előtt és az Izmajlovo parkban adtak randevút egymásnak a volt frontharcosok. A borús, szeles idő ellenére a moszkvaiak ezrei keresték fel a Vörös teret a győzelem napján. A szov­jet emberek, a hadsereg képviselői or­szágszerte ünnepi megemlékezéseken tisztelegtek a háborúban elhunyt húsz­millió honfitársuk emléke előtt. Este a szovjet főváros valóságos fényárba öltö­zött: az ünnep alkalmából a középületek díszkivilágítást kaptak. A hagyományok­nak megfelelően május 9. ünnepi meg­emlékezéseit az esti tűzijáték tetőzte be. A szekszárdi tanítóképzősök A bonyhádi gimnazisták Virágokkal szegélyezett osztályter­mek, folyosók és középiskolai díszka­puk, évről évre jelzői az elmúlásnak és a kezdésnek, az éledésnek. Megyénkben a múlt hét szombatján benépesültek a középiskolák udvarai ro­konok, barátok, ismerősök sokaságával. A május egyik kiemelkedő eseménye a ballagás. Életre szóló emlékek születnek ekkor, mint általában a búcsúzások per­ceiben mindig. Aki négy éven keresztül őszinte érdeklődéssel járt naponta a tu­dományok katedrái elé, olyan tápláló gyökerekkel találkozhatott, amelyek biz­tos kötődést jelentenek a jövőben is. Az ilyen tanulóknak ezen a napon érthető a fátyolos tekintete, az elcsukló hangja. Megyénk legészakibb középiskolájáról r- a dunaföldvári Magyar László Gimná­zium - diákjainak sikeréről, fesztiválokon történő szerepléséről az elmúlt héten is olvashattunk híreink között. Szombaton rendezték itt is a negyedikesek ballagási ünnepségét. Csakúgy, mint a bonyhádi Petőfi Sándor, a dombóvári Gőgös Ignác, a gyönki Tolnai Lajos, a paksi Vak Boty- tyán, a tolnai Földvári Mihály, a szekszár­di Garay János a tamási Béri Balogh Ádám és a Bátaszéki Gimnázium végzős diákjai. Szám szerint hatszáznegyven- nyolcan. A dombóvári Apáczai Csere János, a bonyhádi Perczel Mór közgaz­dasági, a lengyeli mezőgazdasági, a szekszárdi Rózsa Ferenc műszaki, a Bezerédj István kereskedelmi, a Csapó Dániel mezőgazdasági és vendéglátó- ipari szakközépiskolások ötszáznegy- venhatan ballagtak az idén. A Szekszárdi Tanítóképző Főiskola péntek délután kezdte ballagási rendez­vényét, amikor a diákok elköszöntek a gyakorló intézményektől. Este a város­ban lampionos felvonulással és koszorú­zással búcsúzott hatvanegy óvónő-és a negyvenhárom tanítójelölt. Másnap - szombaton - délelőtt tizenegy órakor vál- lukra akasztották tarisznyáikat és elin­dultak reményekkel, tervekkel, a négy betűvel kifejezhető útra, ami maga az élet. dkj-ka A legszemélyesebb közügyünkről Az Országos Béketanács ülése A győzelem napja alkalmából az Or­szágos Béketanács ünnepi ülést tartott szombaton a Parlament kongresszusi termében. A Himnusz hangjait követően Sztanyik B. László, az OBT elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Emlékeztetett arra, hogy a kibővített ülésnek - amelyre a magyar békemozgalom nyitottsága jegyében az OBT tagjai vendégeket is hívhattak ma­gukkal - a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 42. évfordulójáról való meg­emlékezés, s egyidejűleg a májusi Béke és Barátsági Hónap országos rendez­vénysorozatának megnyitása a célja. Hangsúlyozta: a városokban és a falvak­ban, az üzemekben, a tudományos és a kulturális intézményekben, az iskolák­ban nagy felelősséggel készülnek a bé­kerendezvények megtartására. Az ülésen részt vett és beszédet mon­dott Berecz János, az MSZMP KB titkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében köszöntötte a megjelenteket és átadta Kádár János­nak, az MSZMP főtitkárának jókívánsá­gait és üdvözletét. Bevezetőben a II. világháború hőseiről, mártírjairól szólva hangsúlyozta: a fasiz­mussal szemben folytatott közös hábo­rúban oly sok nép fiainak vére folyt, hogy kár lenne feledni azt a tanulságot, misze­rint a veszéllyel szemben a győzelem for­rása a tisztességes, becsületes emberek és népek összefogása, közös fellépése. A továbbiakban kifejtette: Európában 1945 május 8-tól, a világon pedig 1945 közepétől azt mondjuk, hogy béke van. De azóta sem élünk háború nélkül! Vé­gigkíséri történelmünket a háborús konf­liktusok, a kisebb-nagyobb összecsapá­sok sorozata. Ezek között vannak olya­nok, amelyeket valamiféle vad elfogult­ság, gyűlölet szül, de vannak olyanok is, amelyeket egyes népek folytatnak azért, hogy megvédjék függetlenségü­ket, vagy megszerezzék önállóságukat és szabadságukat. Az MSZMP KB titkára rámutatott: ezek a konfliktusok is veszélyt jelentenek el­lentétekkel terhelt világunkban, de az igazi veszélyt a fegyverkezési verseny hordozza. Elutasítjuk a fegyverkezési hajszát, és minden javaslatunk arra irá­nyul, hogy megállítsuk azt - emelte ki. Hozzátette: az utóbbi egy-két évben nincs áttörés a nemzetközi helyzetben, de jelentős javulás tapasztalható. Olyan javulás, amely felidézi az enyhülés ta­pasztalatait, épít is azokra és hordozza a békés egymás mellett élés megvalósítá­sának lehetőségét. A reykjavíki csúcsta­lálkozó óta több a bizalom és a bizako­dás bennünk, s most úgy tűnik, hogy a közép-hatótávolságú rakéták leszere­lése területén lehetséges a megegyezés. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­állapodása létrejöjjön ezen a téren és van reményünk, mert a békemozgalom nem lankad, újjászületik, kiszélesedik és új arculatot ölt - hangoztatta Berecz János. Európára különös figyelem fordul, mert ez a legveszélyeztetettebb konti­nens - mondotta a továbbiakban, de a remény itt még gazdagabb is, mert politi­kailag iskolázott, tapasztalt népek lakják és kialakult már a kapcsolatok szerte­ágazó rendszere. Ennek megfelelően Nyugat-Európa nem élhet meg Kelet- Európa nélkül és Kelet-Európa nem tud békét teremteni Nyugat-Európával való együttműködése nélkül. Ezért meg kell találni a lehetőséget, hogy politikai, gaz­dasági, kulturális kapcsolatokban épít­sük ki a közös európaiságot, azt a szoli- (Folytatás 2. oldalon.) Hazánkba látogat a görög külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter meghí­vására ma hivatalos látogatásra hazánk­ba érkezik Karolosz Papuliasz görög kül­ügyminiszter. Varsói légi­katasztrófa Varsó főváros tanácsa a 183 ember életét követelő délelőtti repülőszeren­csétlenség nyomán úgy határozott, hogy szombatot és vasárnapot gyásznappá nyilvánítja a fővárosban és a varsói vaj­daságban. Elmarad minden szórakozta­tó rendezvény, színházi és mozielőadás. A Varsóból New York-i úticéllal felszállt II—62-es gép összesen 53 percet töltött a levegőben, mielőtt a Varsó melletti kabati erdőkben lezuhant és felrobbant. Szem­tanúk szerint a gép égő hajtóművel igye­kezett visszatérni a varsói repülőtérre és a katasztrófa pillanatában leszálláshoz készülődött. A földet érés után szinte csapást vágva az erdőben felrobbant és porrá égett. Közel 4 hektárnyi erdő vált a tűz martalékává, a helyszínre érkezett tűzoltóknak csak a délután folyamán si­került teljesen eloltaniuk a nagy kiterje­désű tüzet. A, repülőszerencsétlenség áldozatai közül 134 lengyel állampolgárságú utas, 17 amerikai állampolgár, 21, hosszabb ideje az Egyesült Államokban élő lengyel személy és a 11 főnyi személyzet volt - közölte szombat este egy varsói sajtóér­tekezleten a LOT lengyel légitársaság ve­zérigazgatója. A vezérigazgató elmondta, hogy a sze­rencsétlenség kivizsgálására felállított (Folytatás a 2. oldalon.) Virágok, tarisznyák, búcsúk

Next

/
Thumbnails
Contents