Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-07 / 106. szám
/' WJU\ 4 InÉPÜJSÁG 1987. május 7. Egészségünkért Egészségünkre! Ismét megnőtt az érdeklődés a gyógyító növények iránt. A kamilla a legismer- ‘tebb háziszerünk, mely jótékonyan végigkísér bennünket a születésünktől az öregkorig. Ismerjük görcsoldó, nyugtató, fertőtlenítő, gyulladásgátló hatását. Sok embernek mindennapi itala, hiszen állandó fogyasztása hosszú távon sem ártalmas, nem jár káros következményekkel. Ismerjük a hársfa virágából készült tea gyógyító hatását is - izzaszt, köhögést csillapít, tisztítja a vért, erősíti az idegeket és serkenti a szívműködést. Nemcsak gyógy-, üdítőitalként is kellemes. Sokan esküdnek a csipkerózsa bogyójából készült főzetre (népies neve: csitkenye, he- csedli), influenza-járványok idején C-vi- tamin tartalmánál fogva növeli a szervezel ellenállóképességét. E növénynek még ezen kívül számos értéke van: gyógyítja a vese- és epebajokat, a különböző hurutos betegségeket és az érrendszeri zavarokban szenvedőknek is ajánlják. Szintén közismert a diétás csipkeszörp, amelyet cukorbetegek is fogyaszthatnak. Az utóbbi időben bővült a tasakos csomagolású teák választéka például a borsmenta teával, mely kellemes közérzetet nyújt egész napra. Hatása étvágy- gerjesztő, nyugtató, emésztést segítő, gyomor-, bél- és epebántalmak, valamint fejfájás ellen is használ. Van aki a torokfájás és a rekedtség megszüntetésére issza. Napjainkban főleg az idősebb emberek körében terjed a gyógyteák fogyasztása. Ez azzal is magyarázható, hogy az ősi medicinákat huzamosabb időn át minden káros mellékhatás nélkül lehet alkalmazni. Igaz, hogy hosszabb távon lassan fejtik ki gyógyító hatásukat, nem radikálisan, drasztikusan, mint a szintetikus gyógyszerek. De az idős, megkopott szervezetnek éppen arra van szüksége, hogy huzamosabb ideig, kúraszerűen kapjon olyan enyhe hatású természetes szereket, amelyek karbantartják és kiegyensúlyozottá teszik működését. Mielőtt azonban bárki megkezdene egy kúrát, kérjen orvosától tanácsot. Azután, mivel a gyógytea fogyasztásának is vannak szabályai: nem mindegy, hogy a nap melyik szakában, étkezés előtt, vagy után, esetleg víz helyett isszuk. Aki teheti, szerezze meg Rápolti Jenő és Romváry Miklós Gyógyító növények című könyvét, mely magába foglal minden hasznos tudnivalót. Hazánk gazdag gyógynövényekben, fogadjuk hát el a természet bőkezűségét. - a Az úgy volt, hogy levert a lábamról a betegség. Borzasztó csapás az Ilyesmi minden egyedülélő számára. Én se tudtam, mi lesz velem a kegyetlenül hosszú és cudar télben. Nagyon el voltam keseredve, aztán egyszer csak kisütött a nap. A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt Szekszárd városi titkára megkereste az 505. Szakmunkásképző Intézet ifjúsági vöröskeresztes szervezetét, eligazították a szükséges formaságokat, s egy napon megjelentek ebédemmel azok a másod- és harmadéves lányok és fiúk, akik minden elismerést megérdemelnek szeretetszolgálatukért. Mosolyogva jöttek, a segitőkészségnek, önzetlenségnek azzal a szívből fakadó ragyogásával, ami el tudja feledtetni az emberrel a fizikai fájdalmakat. Bizakodás, hála lép ettől a ragyogástól a szorongás, elkeseredettség helyébe. Megszerettem ' őket, s megismerkedve úgy érzem, ők is úgy jöttek hozzám - váltva egymást naponta -, hogy a vállalt felelősség mellett már több volt a szívükben a szokvány emberszeretetnél irántam. Ezért külön is hálás vagyok. írtam nemrég köszönőlevelet az intézet igazgatójának, mert nem tudtam elhallgatni örömömet efölött, hogy ilyen nagyszerű, segítőkész, emberségből naponta kiválóan vizsgázó fiatalokat nevelnek. Miért mondom akkor el a történetemet egy újságírónak is? Mert manapság annyi hibás általánosítás hangzik el a fiatalok kapcsán. Pedig lám, a mai fiatalok olyanok is tudnak lenni mint az én kis barátaim és barátnőim, ha szívük szerinti feladat elé állítják őket. Ma már ismét magam járok az ebédemért és naponta érint kellemesen, hogy azok a lányok és fiúk is udvariasak, kedvesek, akikkel szobához kötötten nem kerültem szorosabb kapcsolatba. Igen. A fiatalok ma is sok nemes, jó érzésről győznek meg viselkedésükkel nap nap után, ami optimizmussal tölthet el és azt hiszem, hogy nemcsak engem. Minden kortársamat is. Elmondta: dr. FORRAY ZOLTÁNNÉ Feljegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA Nem ismeri a tétlenséget Eőry Szabó Dezső fafaragó népmü- „ vészt - aki Kurdon él - aligha kell bemutatni olvasóinknak. Most, mint örökké tevékenykedő nyugdíjast kérdeztük, hogy napjai miként telnek.- Örülök, hogy megjött a tavasz. Nagyon nehezen viseltem a kemény telet. Igaz, végig dolgoztam napi 4-5 órában. Sajnos, az egészségem már nem olyan, mint korábban volt.- Milyen munkákat készítek? Gyermekeimnek, unokáimnak faragok különféle használati tárgyakat. Régi vágyam megfaragni családi kriptánkhoz egy díszes székelykaput.- Azt mondja, hogy a lakásom kis múzeum? Pedig csak kevés munkám van itthon. A szebb faragásaimat mások őrzik. Én készítettem Dombóvár város díszes emlékkönyvének borítóját, a kurdi házasságkötő-terem anyakönyvvezetői asztalát, de megbízásra a szekszárdi postának elkészítettem a legrégibb postaláda faragott mását is, amit aztán szovjet testvérmegyénkbe, Tambovba vittek ajándékként. Eőry Szabó Dezső a fa és a faragás szerelmese, több mint 20 éve hódol alkotó szenvedélyének. Tizenegy éve nyugdíjas, de nem ismeri a tétlenséget. Szebbnél szebb disz- és használatitárgyak kerülnek ki keze alól. Mint mondja, ez teszi őt boldoggá, megelégedett emberré. Magyarszéki Endre Napi 4-5 órát „dolgozik” a faragókés Egy országos tanácskozás után... Harmincegynéhány meghívott közül tucatnyian képviseltük Tolna megyét azon a tanácskozáson, amit a Hazafias Népfront a nyugdíjasklubok vezetőinek áprilisban rendezett Budapesten, a Pa- taky István Művelődési Központban. A tanácskozás három napja alatt tizenöt előadás hangzott el, megalapozandó az ezeket követő vitákat, ismerkedő, ta- pasztalatszerzö eszmecseréket. Knoll István filmrendező, a HNF idős- korúakkal foglalkozó országos bizottságának elnöke rámutatott a klubok alakulásának furcsa helyzetére. Vannak vezetők, akik a klubokat feleslegesnek tartják. Ezekre azt mondhatjuk, nem élnek realitásaink, a nyugdíjasok között. Nem érzik át az öregek helyzetét, nincsenek tudatában annak, hogy az idős emberek felé forduló figyelmével a társadalom tartozást törleszt. A ma nyugdíjasai rakták le ugyanis azokat az alapokat, amelyekre építettünk és építünk. Rengeteg munka, sok lemondás, a II. világháború átélése edzette, az országépités próbálta őket.- Milyen jó lenne - mondotta -, ha a tv- ben nemcsak Kék fény lenne! Napfény címen is mehetne egy műsor, amely csupa rendes emberről szólna. Azokat kellene bemutatni ebben a műsorban, akik nem várnak cserében semmit azért, amit nap nap után az idősekért tesznek. Dr. Beregi Edit egyetemi tanár arra mutatott rá, hogy az időskorúakkal és problémáikkal ugyanúgy kell foglalkozni, mint a gyermekekével. Az ENSZ nemrég világértekezletet hívott össze, hogy ráirányítsa a figyelmet az idősekre. Olyan politikát kell folytatni - szögezte le, hogy az idősek nyugodtan, biztonságosan élvezhessék az életet, érezhessék, hogy megbecsülik őket. Jenecsek István, a SZOT képivseleté- ben arról szólt, hogy a szakszervezetek kötelességüknek érzik a nyugdíjasokkal foglalkozó intézmények támogatását csakúgy, mint a Hazafias Népfront vagy a TIT. De nem kevés a dolga a kereskedelemnek sem, hiszen gondoskodnia kell arról, hogy a kispénzű nyugdíjasok is megtalálják a boltokban a nekik árban megfelelő cikkeket. Lehetetlen röviden fölidézni azt a sok értékes, szép gondolatot, amellyel minden előadó segíteni, könnyíteni akarta a klubvezetők munkáját. Tanácsok hangzottak el a foglalkozások levezetéséről, a kirándulások szervezéséről, a klubok egymás közötti kapcsolatairól. Megyénkből dr. Kiss Sándorné klubvezető beszélt a szekszárdi nyugdíjasklub 15 évéről. Nagyszékelyből Lehelné Rozsos Janka ismertette működésünk eredményeit. A vitákban nagyon sokan kértek szót, de nem juthatott mindenki számára idő. Nem hagyhatom szó nélkül a nyugdíjasok által készített tárgyakból rendezett kiállítást sem, ami felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak, mert azt igazolta, hogy milyen sok, az életet megszépítő tudás birtokában vannak az alkotó nyugdíjasok. Örülök, hogy részt vehettem ezen a nagyon hasznos, sok segítséget kínáló tanácskozáson és sajnálom azokat a klubvezető társaimat, akik anyagi okokból nem tudtak részt venni az első országos találkozón. HORVÁTH ANNA nyugdíjas klubvezető Pincehely Nyugdíjas pedagógusok Emlékeztető Dombóváron Ternai Jenő klubvezető ismerteti a programot Tolna megyében elsőként - 1977-ben - Dombóváron alakították meg a Pedagógusok Szakszervezete nyugdíjas tagozatát, melynek taglétszáma ma már megközelíti a kétszázat. Munkatervükben kiemelkedő helyet foglal el a nyugdíjas pedagógusokkal való törődés, a különösen alacsony nyugdíjjal rendelkezők anyagi megsegítése, életkörülményeiknek figyelemmel kísérése. Ehhez a folyamatos munkához felmérést készítettek, hogy ennek alapján hatékonyabban tudjanak segíteni az arra rászorulókon. Kulturálódási lehetőséget is biztosítanak azok részére, akik ezt igénylik. Ezért hozták létre a tagozaton belül a „Nyugdíjas pedagógusok klubját”, és hetente rendszeresen találkoznak a városi művelődési otthonban, ahol vagy a tagokat érdeklő előadást, és különféle élménybeszámolókat hallgatnak meg, vagy vidám „terefere” klubdélutánokat tartanak. A jobb idő beálltával kirándulásokat is szerveznek a közvetlen környékre, illetve az ország más nevezetességeinek megismerésére. E hónapban meglátogatják a döbrökö- zi nyugdíjas pedagógusokat, majd júniusban a bonyhádi klub vendégei lesznek. Június 13-án ünnepük meg a tagozat és a klub fennállásának 10. évfordulóját, és az ünnepségre igen sok helyről várnak vendégeket. Szeretnék felhasználni ezt az alkalmat arra is, hogy kicseréljék tapasztalataikat a megyénkben működő hasonló klubokkal. Az első félévi programjuk lezárásaként pedig közös kirándulást terveznek Kecskemétre, ahol a város és környéke nevezetességeivel szándékoznak megismerkedni, és találkozni a Kecskeméten működő nyugdíjas pedagógus klub tagjaival. - me Korosztályom tagjai közül azok, akik Szekszárdon, annak a népiskolának a padjait koptatták, amelynek helyén most Béla király szobra áll, biztosan emlékeznek egy csodálatos tanító asszonyra, Faragó Jánosnéra, meg azokra a felejthetetlen anyáknapi ünnepélyekre, amelyeket Manci néni rendezett főleg Petőfi versekkel, népdalokkal. Szellemi édesanyánk együtt ünnepelte velünk a szülőanyánkat, s terelgette lépteinket amikor ki-ki átadta édesanyjának azt a vadorgo- nacsokrot, amit a Remete-domb melletti szurdokban szedtünk. Hol találnánk ma már annyi vadon nőtt orgonát? Később az elemi iskola olajzöld padsorából kinőve ki továbbtanult, ki munkásnak, ki parasztnak ment közülünk. Jómagam a szerencsésebbek közé tartozhattam és továbbtanulhattam. így találkozhattam József Attila verseivel és ismerhettem meg azt a csodálatos költeményt is, amit elég ritkán, vagy egyáltalán nem hallani pódiumon, az Anyám című verset. Az én tanítványaim már ezzel köszöntötték anyáknapján az édesanyjukat. Azután az én tanítványaim is kinőttek az iskolapadból, és anyák lettek. Ök is más szépséget hallanak köszöntő gyermekük szájából. Talán éppen Ágh István versét, amely így szól: Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám te még fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Érdekes felidézni, hogy miként alakult a gyermekek anyáknapi készülődése az utofsó 40 esztendőben. Csak egy dolog nem változott. A költők szavait veszik kölcsön a gyerekek ma is, mert változatlanul ők azok, aki helyettünk megfogalmazzák, mit jelent számunkra az édesanyánk. KUBANEK GYULÁNÉ ny. tanító A magány legyőzhető Kezdettől olvasója vagyok ennek a nyugdíjasoknak, idős embereknek szánt oldalnak. így véleményem is van, gondolataim is vannak a megjelent írásokról. Legutóbb például nagy figyelemmel olvastam azokat a sorokat, amelyek az egyedüllétről, magányról szóltak. Jóval a nyugdíjazás előtt azt vallom, hogy az egyedüllétet tevékenységgel, kapcsolatok keresésével lehet legyőzni. Valamit azért hozzátennék az idézett cikkhez a magam tapasztalatából. A magányt szerintem öregkorban nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnánk a terheinket, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatjuk. Hányszor, de hányszor találkozunk a városi parkok árnyai alatt, vagy falusi porták előtti kispadon üldögélő, magukba roskadó anyókákkal, öreg férfiakkal! Elfáradt szemükkel lesik a teret, utcát - várnak valakit... Rokont. Fiút, lányt, unokát, akárkit. S a rokon nem jön, mert esetleg ő is egyedül van; a fiú vagy lány saját gondjaival perlekedik az ország másik felében. S az unoka? Nem ér rá megfogni a nyikorgó kapu rozsdás kilincsét. Ülnek az öregek és várnak. Hol marad a régi bölcselet: ha egyedül vagy, tevékenykedj? Helyén van az, hiszen a valakire várók nem tétlenek, csakhát már nincs mit tenniök! Nincs, akinek a terhét elvállalhatnák. Ezerszer rendet tettek a ház körül és a házban, letörölték a port, felmosták a konyhát - kiballagnak az utcára és várakozón nézik a nyüzsgést. A közösséget, mely számukra a világot jelenti, s amitől az öregség mind távolabb sodorja őket. De miért csak szemlélői, s nem aktív részesei környező világuknak az egyedül élők? Miért húzódnak be saját szobányi, udvarnyi világuk zugába? Mert számukra az egyedüllét végleges életformává vált. Tavaly, öt éve, húsz esztendeje. Akkor, amikor meghalt a házastárs, amikor elköltöztek a gyerekek, kihaltak a rokonok. Mi, a nem egyedül élők, a nem magányosok mit tehetünk értük? Nyomjuk le néha azt a rozsdás kapukilincset, kopogjunk be az ajtón. Ha mást nem, vigyük magunkkal terheinket - örömmel vállalja át azt a szülői szív. Fényképet az unokákról - ünneppé varázsoljuk azzal a nagyszülők szürke hétköznapját! Vagy csak kérdezzük meg néha: mit segíthetek? így talán nem érzik magukat egyedül az egyedül élők. S nemcsak szemlélői, de aktív részesei is lehetnek a mindnyájunkat éltető világnak. - ao -
