Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

MA V A fiatalkori 1987. május 6. SZERDA bűnözésről XXXVII. évfolyam, 105. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Beilleszkedés A minap levél érkezett szerkesztő­ségünkbe a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsé­géből. A különböző programokról tájékoztató levelet olvasván egy megható emlék idéződött fel ben­nem. Megyénk egyik vöröskeresz­tes vezetője mesélte hat-hét évvel ezelőtt; szóval abban az időben, amikor először rendeztek a sötétvöl­gyi úttörőtáborban nyaralást a me­gyénkben élő mozgáskorlátozott gyerekeknek. Nyaralt ott egy intézetben nevel­kedő tizennégy év körüli kislány is, aki a többiekkel együtt igen jól érez­te magát, s úgy emlékszem, ez volt az első olyan alkalom, amikor hosz- szabb időre elhagyta az intézetet. Az intézetről tudni kell, hogy főként szellemi fogyatékos gyerekek éltek ott, csupán három-négy volt a moz­gásában korlátozott gyermek. Ők ugyan képezhetőek voltak, de úgy­mond, nem kötelezően. Tehát a kis­lány sem írni, sem olvasni nem tu­dott. Amikor letelt a tíz nap, nehezen * búcsúztak egymástól és új felnőtt is­merőseiktől a gyerekek. Érthető, hogy váltig azt mondogatták, hogy „de ugye, jövőre is jöhetünk...”. A válasz nyilván igen volt, de a tör­ténet főszereplőjének még azt tette hozzá a vöröskeresztes vezető, hogy csak akkor, ha jövő húsvétra kapok tőled képeslapot. Egy-két hét múlva csomagot vitt a leánynak a posta, benne első osztályos tan­könyvekkel, írószerekkel. Az intézet fogadott melléje egy nevelőt... A sa­ját kézzel írott levél húsvét előtt né­hány nappal megérkezett Szek- szárdra. S bármennyire hihetetlen, azóta szabályos levelezés folyik. Úgy gondolom, hogy a csöppet sem egyszerű feltétel pedagógiailag teljesen kézenfekvő volt, s a tanulni kissé lusta kislányra kellően hatott. De miért? Valószínűleg azért, mert e képességeit tulajdonképpen elis­merték, nem cifrázták a szót, egy­szerűen arra késztették, hogy ön­maga elé állítson mércét, s az írást, olvasását illetően igyekezzék pótol­ni, ami még pótolható. Azt hiszem, hogy az emberek többsége valahogy ezt a természe­tes tónust képtelen megütni akkor, amikor egy beteget, egy mozgássé­rültet lát, vagy olyan helyzetbe kerül­nek, hogy beszélgetniük kell egy­mással. Ez az önkéntelen leblokko- lás természetesen zavarja a tolóko­csiban ülőt, s a kommunikálás nem válik fesztelenné. Persze, az utóbbi néhány évben úgy látom, mintha va­lamelyest változott volna e kapcso­latok sora, hiszen az egyesület, a Vöröskereszt és még sok-sok más patrónus azon igyekezik, hogy se­gítse a mozgáskorlátozottak beil­leszkedését a társadalomba. Hogy biztosítsanak számukra fórumokat, ahol gondjaikról szólhatnak, hogy szabad út nyíljon mindehova, ahova eljuthatnak. Ezek olyan lehetősé­gek, melyek csak közös erővel vál­hatnak valósággá. A sok-sok példa bizonyítja valamennyiünknek azt, hogy számos korlát könnyebben le­dől, ha összefogunk, ha segítünk. Visszatérve a levélre, amiről szól­tam már az írásom elején, egyebek között arról tájékoztat bennünket, hogy néhány nap múlva tartják Ta­tán a mozgássérültek országos ifjú­sági találkozóját, hogy a hét végén Szekszárdon rendezik meg az asz­taliteniszezők vidéki bajnokságát, ami szintén országos rendezvény, hogy június elején kerül sor a moz­gássérültek nemzetközi balatoni ta­lálkozójára és még számos rendez­vényt sorol a levél. A helyieket nyil­ván nem említi. Például azt a május 9-i kirándulást, melyet megyei egye­sületünk rendez a Gemencbe azok­nak, akik talán néhány kilométerre laknak a szép kirándulóhelytől, de lehetőség híján még nem jutottak el oda. - hm ­Csehszlovák KB-titkár Szekszárdon Losonczi Pál és Öcsényben Frantisek Pitra (balról a második) a húsipari vállalatnál Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására hétfőn Magyarországra ér­kezett Frantisek Pitra, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a Központi Bi­zottság titkára. A testvéri szocialista or­szág mezőgazdasággal foglalkozó köz­ponti bizottsági titkára tegnap, kedden vidéki látogatást tett. Délelőtt Fejér me­gyében, délután pedig Tolna megyében tanulmányozta a mezőgazdaságot, vala­mint az élelmiszeripart. Megyénkben el­sőként a Szekszárdi Húsipari Vállalatot tekintette meg, ahol Péter Szigfrid, a me­gyei pártbizottság első titkára fogadta Frantisek Pitrát, valamint a kíséretében lévő Durej Ondrejt, Csehszlovákia buda­pesti nagykövetét. Hartmann Lajos igaz­gató kalauzolta a vendégeket, majd tájé­koztatást adott a vállalat munkájáról. A 2500 dolgozót foglalkoztató vállalat éves bruttó árbevétele 5 milliárd forint, terme­lésének 50 százalékát külföldön értéke­síti. A vendég tetszését fejezte ki a kor­szerű vágóvonal és sonkakonzervüzem láttán. Kérdéseinek zöme a vállalati önál­lóságra, az eredményességre, a mun­kásutánpótlásra, a termelők és a vállalat kapcsolatára terjedt ki. A húsipari eszmecsere után Gyugyi Jánosnak, a megyei pártbizottság titká­rának kíséretében a szekszárdi tej- és sajtüzemet tekintette meg a vendég, ahol Bucsi Elek, a Tolna Megyei Tejipari Válla­lat igazgatója fogadta és tájékoztatta az évente 160 millió liter tejet feldolgozó üzem munkájáról. Frantisek Pitra itt is a termelők és az üzem kapcsolatáról, az export, a minőség, valamint az állami irá­nyítás és a vállalat közötti kapcsolatról érdeklődött. Ezt követően a csehszlovák vendég és kísérete Őcsénybe utazott, ahol két ház­táji gazdaságot tekintettek meg. Mata- sics József termelőszövetkezeti nyugdí­jas gazdaságába öt fejős tehén, három anyakoca és egy ló tartozik. Önellátásra van berendezkedve, 3,5 hektáros terüle­ten termeli meg a szükséges takarmányt. A fiatalabb korosztályhoz tartozó Weisz Józsefnél, aki a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat dolgozója, a bérhizlalásról érdeklő­dött, hiszen Weiszék évente közel 100 -sertést hizlalnak, az őcsényi termelőszö­vetkezettel szerződve. A két háztáji gaz­daságban hosszasabban elidőzött a vendég, sok kérdés hangzott el a háztáji gazdaságosságáról, a parasztemberek munkaidejének és jövedelmének össze­függéseiről. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára szekszár­di látogatását a KSZE telepén fejezte be, ahol Lakatos Csaba igazgató tájékoztat­ta. A kora esti órákban a vendég és kísé­rete Balatonaligára utazott. Matasics József őcsényi portáján fogadta az etióp külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta a hiva­talos látogatáson hazánkban tartózkodó Berhanu Bajih etióp külügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozón elismerés­sel szólt Etiópia aktív szerepéről az afri­kai kontinens problémáinak megoldásá­ban. Kifejezte készségünket a két ország között jól fejlődő kapcsolatok elmélyíté­sére. Czinege Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a magyar-etióp gazdasá­gi együttműködési bizottság magyar társelnöke ugyancsak fogadta Berhanu Bajiht. Áttekintették a magyar-etióp gaz­dasági kapcsolatokat; állást foglaltak a kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működés fejlesztése mellett, hangsú­lyozva, hogy a vegyes bizottság márciusi budapésti ülésén elfogadott program végrehajtása jó alapot nyújt a kapcsola­tok bővítésére. Berhanu Bajih a nap folyamán a duna- varsányi Petőfi Mgtsz-be látogatott. A vendéget Tisza András, a termelőszövet­kezet elnöke, Poden Gyula, a TOT főtit­kárhelyettese fogadta, s tájékoztatta a Budapesttől Kiskunlacházáig hat község határában gazdálkodó, háromezer dol­gozót foglalkoztató szövetkezet tevé­kenységéről. A tájékoztatót követően a vendég meg­tekintette a legnagyobb szarvasmarha­telepet: az istállót, a fejőházat, a borjúne­veidét és felkereste a nyúltelepet. Berha­nu Bajih vidéki programja befejezése­ként K. Wágner Istvánnak, a termelőszö­vetkezet egyik alapító tagjának háztáji gazdaságával is megismerkedett. Berhanu Bajih délután a Külügymi­nisztérium vendégházában találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Az ország külpolitikájának főbb elemeit kiemelve rendkívül fontosnak tartotta, hogy a szomszédos országokkal, így Szomáliá­val és Szudánnal normalizálódjanak a kapcsolatok, ez a törekvésük azonban eddig nem vezetett eredményre, mivel (Folytatás a 2. oldalon.) Az Országgyűlés Ipari és Kulturális Bizottsága Pakson ülésezett Az atomerőmű műszaki fejlesztése - a műszaki értelmiség helyzete Tegnap délelőtt tíz órakor kezdte meg együttes ülését Pakson az Országgyűlés Ipari és Kulturális Bizottsága, melyen egyebek között megjelent Váradi László, a megyei pártbizottság titkára, Mátyás István, a megyei tanács elnökhelyettese és Jákli Péter, Paks Város Tanácsának elnöke. Az ülés résztvevőit dr. Tóth Já­nos, a MTESZ főtitkára köszöntötte, s be­vezetőjében arról beszélt, hogy a műsza­ki fejlesztésre nem csupán a műszaki ér­telmiséget, hanem az egész társadalmat föl kell készíteni. Ezt követően Simon Péter, a PAV üze­meltetési igazgatója, országgyűlési kép­viselő tartott tájékoztatót a paksi atom­erőmű műszaki fejlesztéséről, a műszaki értelmiség helyzetéről, valamint ezek ha­tásáról, amit a városra, valamint a régió kulturális fejlődésére gyakorolnak. Az előadó tájékoztatójának első részében kitért azokra a feladatokra is, amelyeket az MSZMP KB tavaly decemberi ülésé­nek szellemében fogalmaztak meg. A té­ma kibontását megelőzően ismertette az atomerőmű helyét és szerepét a magyar villamosenergia-termelésben. Mint is­meretes, a kép igen kedvező, s ez nagy valószínűséggel hozzájárult a kormány tavaly őszi döntéséhez, miszerint a paksi atomerőmű két 1000 MW-os egységgel bővül, aminek tervezési munkái már megkezdődtek. Simon Péter ezután az atomerőművel kapcsolatos műszaki fej­lesztésről beszélt, s leszögezte, hogy a meghonosított új eljárások, az új pontos­sági, biztonsági és minőségi követelmé­nyek, a befogadó ipari környezet számá­ra is újak, ezekhez annak föl kell nőnie. Ezért az atomenergetika egyben húzó­iparágnak is tekinthető, a fejlesztés kényszerét kisugározza környezetére is. A kővetkezőkben a kutatási-fejlesztési tevékenységről hallhattak a bizottságok tagjai. A műszaki-fejlesztési témákat azok sokrétűsége, specifikussága miatt csak részben konkretizálta az előadó, de felsorolt több olyan kutatóintézetet, me­lyek nagy felkészültséggel, magas szín­vonalú, odaadó munkával az atomener­getikai kutatási-fejlesztési munkák bá­zisintézményei. E témakörön belül természetesen szó volt arról a tevékenységről, ami nem so­rolható ugyan a klasszikus kútatási-fej- lesztési munkához, de mégis fejlesztés­nek fogható föl, azaz arról, melyet a válla­lat az állami oktatás támogatása terén felvállal. Tavaly szeptemberben meg­kezdte működését a PAV Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet, idén szeptemberben pedig indul az oktatás a Budapesti Műszaki Egyetem Gépész- mérnöki Karának kihelyezett főiskolai szakjaként a paksi Energetikai Üzem­mérnök Szakán. Simon Péter a továbbiakban a műszaki értelmiség helyzetéről szólt, hangsúlyoz­va azt a tényt, hogy a PAV a vizsgált téma szempontjából jelentősen eltér a magyar állami ipar nagyvállalataitól. Vé­gezetül pedig Paksról, mint lakóhelyi kör­nyezetről beszélt a képviselőtársainak Simon Péter, hangsúlyozva azt, hogy a várost és a környékét úgy kell fejleszteni, hogy az értelmiség ott gyökeret verjen és jól érezze magát minden tekintetben. A tanácskozás második részében a képviselők szóltak hozzá a tájékoztató­hoz, majd kérdéseiket tették föl. Az utób­biakra először Kapolyi László ipari mi­niszter, majd Pónya József, a Központi Bizottság tagja, a PAV vezérigazgatója, illetve Simon Péter válaszolt. Ezután az Országgyűlés két bizottsága a Munkásművelődési Központban tett lá­togatást, ahol az atomerőmű működésé­ről tekintettek meg egy filmet, majd az erőműbe mentek, ahol még folytatódott a kérdések föltevése, illetve a válaszadá­sok sora - elsősorban erőművi kérdé­sekről. - hm - ka ­Simon Péter tájékoztatóját tartja

Next

/
Thumbnails
Contents