Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

8 tíÉPÜJSÁG 1987. május 30. ★ HORIZOnT^ KUBA ' Félmillió állami ösztöndíj Kubában a forradalom győzelme előtt a lakosság 22 százaléka írástu­datlan volt, s egyes vidékeken ez a szám elérte a 40 százalékot is. A ha­talomváltás után nagy léptekkel fog­tak hozzá a fehér foltok eltüntetésé­hez, és munkájukat már 1961 végén siker koronázta: a szigetországban ismeretlen fogalommá vált az anal­fabetizmus. Ma már természetes, hogy minden iskolás korba lépett gyermek az iskolapadot koptathatja. A különböző szintű oktatásban résztvevők száma napjainkban eléri az egymilliót, akik közül 54 ezren tel­jes bentlakásos, 280 ezren pedig félkollégiumi rendszerű intézmény­ben tanulnak. A tavalyi tanévben az összes diák­nak mintegy 50 százaléka, azaz fél­millióan élvezhették a kubai állam által nyújtott ösztöndíj előnyeit. S hogy kik juthatnak hozzá? Az alsó- és középfokú teljes, illetve félkollé­giumi iskolákban gyakorlatilag csak a férőhelyek száma szab határt, míg egyes közép- és felsőfokú isko­lákban már figyelembe veszik az il­lető tanulmányi előmenetelét, és azt is, hogy milyen a magatartása, a kö­zösséghez való hozzáállása. Akik megkapják az ösztöndíjat, térítés- mentesen jutnak kollégiumi szállás­helyhez, cipőhöz, ruházathoz, in­gyenes számukra az orvosi ellátás, a közlekedés, és az étkezés. Ha a szülőknek fizetnie kellene mind­ezért, akkor alaposan a zsebükbe kellene nyúlniuk, hiszen az általá­nos iskolákban 25, a középfokúban 50, míg a felsőfokúban 70 peso len­ne a havonkénti térítési összeg. (A Gramma című lap tájékoztatása szerint 1 peso = 1 USA dollár.) Az ösztöndíjrendszer keretében pél­dául egy középfokú tanulmányait végző diákra 621 pesót fordít a kor­mányzat - térítésmentesen persze. A havannai vezetés a jövőben is folytatni kívánja az eddigi gyakorla­tot, sőt ki szeretné szélesíteni a hoz­zájutási lehetőségeket, ám mindez függ az ország gazdasági helyzeté­nek alakulásától is. Egyelőre ezért főként azon gyermekeket és fiatalo­kat veszik számításba, akiknek szü­lei kevesebb figyelmet tudnak fordí­tani a mindennapos segítésre, vagy pedig igen távol laknak az iskola- központoktól. - D ­Jól felszerelt tanműhelyekben, laboratóriumokban sajátíthatják el a gyakorlati ismereteket a diákok Egy korszerű oktatási centrum Pinar del Rio tartományban ROMÁNIA Tervek az ipar korszerűsítésére A népgazdaság irányításának tö­kéletesítése és a termelési folyama­tok korszerűsítése napjainkban Ro­mániában is a továbbfejlődés alap­vető követelményévé vált. E feladat megvalósítása érdekében egy sor konkrét intézkedéseket tartalmazó csomagtervet tárgyalt meg és foga­dott el a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottsága. A program előirányozza a vállalatok, a termelés és a munka tudományos megszervezését, korszerűsítését, és tökéletesítését az ipar minden ágazatában. A programot két szakaszban kí­vánják megvalósítani. Az idei év első felében be akarják fejezni az ipari termelés korszerű megszervezését. Ez a folyamat még az elmúlt ötéves terv idejében kezdődött. Ez után kezdődik meg az átalakítás második szakasza, amely az év végére terve­zett országos pártkonférenciáig tart majd. Ebben a szakaszban folytat­ják a termelőegységek felszerelését modern gépekkel és berendezé­sekkel, fokozatosan bevezetik az új technológiai folyamatokat és meg akarják gyorsítani az automatizálást és a robotizálást. Az elképzelések megvalósitását külön e célra felállí­tott bizottságok figyelik és irányítják. Vállalati szinten pedig munkacso­portok jöttek létre, a konkrét üzemi tervek kidolgozására és megvalósí­tására. A román vezetés ezzel a programmal az ipari termelőkapaci­tások, a korszerű gépek, berende­zések, nyersanyag és munkaerő jobb kihasználását szeretné elérni, mert ezen a területen a népgazda­ság már évek óta problémákkal küszködik. A tervezett intézkedések megvalósítása jelentősen hozzájá­rulna a termelés, a munka termelé­kenységének növeléséhez, a ter­melési költségek csökkentéséhez, a termékek minőségének és nemzet­közi versenyképességének javítá­sához. Köztudott, hogy a román öt­éves terv az ipari termelés rendkí­vül gyors, évi 7,5-8 százalékos nö­velését írja elő. Mindezt pedig a le­hető legnagyobb mértékben, mint­egy 90 százalékban a munka terme­lékenységének javításával kellene elérni. Az ipari robotok és automatizált rendszerek kifejlesztésével és kí­sérleti gyártásával három nagy ku­tató intézet foglalkozik Bukarestben, Kolozsvárott és Temesvárott. Az ott kifejlesztett néhány ipari robotot már sikerrel alkalmazzák a románia személy- és tehergépkocsikat gyár­tó vállalatok, a gépipar és az építő­ipar is. A Revista Economica címí szaklap szerint jelenleg a romár gépiparban 12,2 százalék, az ener­getikai szektorban 9,7 százalék, í vegyiparban 8,5 százalék, az épí tőanyag-iparban 7,5 százalék, a ko hászatban pedig 5,1 százalék a mo­dern automatikus gépek és bérén dezések részaránya. A román közgazdászok azzal szá mólnak, hogy az ipari termelés kor szerűsítése révén jelentősen meg javulnak a dolgozók munkakörül ményei és jobban ki lehet használn szaktudásukat. (g. SZOVJETUNIÓ Az átalakítás és a közvélemény A Szovjetunióban végbemenő átala­kítás, a társadalmi élet demokratizálása mind szélesebb támogatásra talál az emberek millióinál. Természetes, hogy a változások különféle véleményeket vál­tanak ki, amelyek szétrombolják a kiala­kult beidegződéseket, megváltoztatják az élet megszokott menetét. Világossá vált, hogy az átalakításoknak nemcsak aktív hívei és végrehajtói vannak, hanem olyanok is, akik csak figyelik az esemé­nyeket, kivárásra rendezkedtek be, vagy nyíltan ellenzik a megújulás folyamatát. A kétkedők száma elég nagy. Ez egyebek között azzal magyarázható, hogy a régi gondolkodásmód beidegző­dései, a korábbi irányítási módszerek még nem szűntek meg. Emellett a „féke­zési mechanizmust” mesterségesen fenntartják azok, akik számára a végbe­menő változások azzal fenyegetnek, hogy vezetői karosszékükben katapult- tá válik. „Túlságosan nagy az ellenállás a tár­sadalom megújításával szemben. A bü­rokraták a veszélyt megérézve össze­vonták soraikat és körkörös védelemre rendezkedtek be” - írja P. Sztromenko Valki városából. „Míg korábban felülről jött az utasítás, nem is leplezve, hogy a mi dolgunk a végrehajtás, most kifino­multabban kényszerítik ránk döntései­ket. Új játék, régi módszerekkel” - így fo­galmaz V. Vik, az Altáji Vosztok kolhoz gépésze. Azzal fejezi be, hogyan tartotta meg a járási vezetőség gazdaságuk élén azt az elnököt, aki ellen a többség szót emelt. Ugyanakkor sokan a demokrácia megszilárdításában és a szélesebb körű nyilvánosságban látják az átalakítás megbízható garanciáit. Széles körben támogatják például az adminisztratív apparátus választásának elvét. „A ja­nuári plénumon igen helyesen vetették fel a vállalatvezetők választásának szük­ségességét. Sokan közülük, akiket felül­ről neveztek ki, ma nem éreznek felelős­séget a kollektívával szemben - ez a vé­leménye Tambovból G. Csernyickijnek. - A választás eredményeként a vállala­tok élére energikus, határozott emberek kerülnek, akik a kollektíva választottjá­nak érzik magukat és felelősséggel tar­toznak neki." E kérdésben a szavakról áttértek a cselekvésre. Több száz vállalatnál, szer­vezetnél és intézménynél, oktatási intéz­ményben most folyik az igazgatóválasz­tás. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy e téren még sok a probléma, nem utolsósorban amiatt, hogy az em­berek agyában és hangulatában lassan megy végbe az értékek átértékelése. „Nyíltan megmondom, nem Olyan könnyű lemondani arról a megszokás­ról, hogy a vezető körök jobban tudják, mit kell tenni és hogy ki mit ér - ismerte be önkritikusan Z. Borovikova, a krasz- nodári határterület egyik járási pártbi­zottságának titkára. - A beidegződések, amelyektől most szabadulunk meg, meghamisították látószögünket. És ez alól én sem vagyok kivétel, aki 15 éve dolgozom párt- és tanácsi apparátus­ban." Persze nem mindenki képes ilyen önkritikusan vizsgálni önmagát a végbe­menő változások tükrében. Ezt a gondo­latot mintegy tovább viszi V. Kartasov Dnyepropetrovszkból; „A vállalatok és az intézmények adminisztratív appará­tusa az aktív semmittevéssel próbálja leplezni tiltakozását. Az adminisztráló úgy tesz, mintha szíwel-lélekkel híve lenne az átalakításnak, a demokratizá­lásnak, ő maga azonban egyetlen konk­rét lépést sem tesz. Ezt csak szabotázs­nak lehet minősíteni.” Jellemző, hogy az emberek nemcsak megjelölik a problémákat, hanem konk­rét megoldásokat is javasolnak. „Csök­kenteni kell az irányitó apparátus létszá­mát, nálunk az még túl nagy” - írja A. Szmirnov Sziktivkárból. Ez a vélemény a még keményebben fogalmazó K. Dov zsenkónak Tambovból. „Egyetlen kiute látok, határozottan és halogatás nélki gyökerestől félreállítani a bürokratáka tekintet nélkül rangjukra, érdemeikre” írja. Sokan úgy vélik, hogy a „sebésze beavatkozás” módszere nem csoda szer. „Le lehet váltani valakit, de kit áll tunk a helyébe? - teszi fel a kérdést / Gorbuncov Kisinyovból. A kérdés na gyón bonyolult, ha számításba vesszül hogy a felelős tisztségre alkotó és elvh emberre van szükség, aki képes a szaf mai vonal érvényesítésére és embc marad az emberek között. Az ilyen err bereket nemcsak felkutatni kell ma, ha nem nevelni is.” Ilyen összefüggésben ír V. Koltise mérnök Dimitrovgrádból arról, hog évente szükség van a vezetők minősíti sére, beszámolójukra a kollektíva elől „Amikor minden vezető - rangjától füc getlenül ilyen vizsga elé néz, ez fokozz felelősségét, arra készteti, hogy gondo kodjék, kezdeményezzen és gondolkc dó, alkotó, tehetséges munkatársak! válasszon”. E téren egyébként példái Grúziában már szereztek tapasztalak kát. Az utóbbi két évben a köztársaság termelő kollektívák a vezetők több mint ezer beszámolóját vitatták meg. Enne eredményeként közülük 326-tól mec vonták a bizalmat és a kollektíva követ* lésére leváltották őket. Figyelemre mé tó, hogy ez a szellem fokozatosan újj; születik. „Hiszek Gorbacsovnak; esz* nek, akaratának, hogy talpra állítja hí zánkat - írja V. Tolok Krivoj Rogból. - C milyen nehéz feladat ez! Hogyan leh segíteni, mit tudok én tenni?® Sokan t< szik fel ma ezt a kérdést magukban azc közül, akiket tegnap még a „majd me< látjuk” vezérelt. A brigádok országos ti nácsának elnöke, V. Szerikov azt mon< ta: „Azt nem tudom, milyenek leszűr holnap, de azt pontosan tudom, hoc már nem leszünk a régiek.” A iasi „Nicolina” vállalat korszerű földmunkagépei

Next

/
Thumbnails
Contents