Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

10 NÉPÚJSÁG 1987. május 16. Szépen magyarul - szépen emberül Ingázó anyanyelvűnk Újságaink többször foglalkoztak már az ingázók (ingások), azaz a lakóhe­lyükről a munkahelyükre naponta utazók gondjaival. Az utazásnak több formá­ja van; ezek alapján szokták megkülönböztetni az ingásokat. Kis távolságra kerékpárral is lehet menni, ezt teszik a cajos-ok, a bicajosok. Őket a motorosok követik, majd a fakaruszosok (teherautóból személyszállításra átalakított au­tók; maga a kifejezés a faszállító autó és az Ikarus összerántásából keletkezett) következnek aztán a buszosok. Mi most - személyes tapasztalatok alapján - a vonatosokkal foglalkozunk, az ő jellegzetes szavaikat mutatjuk be. Az „igazi” ingavonat (röviden: inga) az, amely a célállomásra érve, csekély várakozás után indul vissza. Persze, nemcsak ez az egy vonatfajta van. Fekete vonatnak a hét végén közlekedő, rendszerint távolsági vonatot nevezzük (még akkor is, ha a vagonok színe más). A sötét vonat pedig az, amely a végállomás­ra érve, utas nélkül indul vissza (persze, leoltott lámpákkal). A mozdony neve: pofi, gőzbika, még akkor is, ha éppen dízel-, vagy villanymozdonyokról van szó. Ha a mozdony a vonat végén van: tolatós vonatról szoktunk beszélni. A dohányzó szakasz neve: bagós, büdös. Amikor a vonat valamilyen oknál fogva (például tilos jelzést kap, nem engedik tovább az állomásról) várakozásra kényszerül, akkor ezt mondjuk: megfogták. Vagy: „Rákos fogós állomás” (Rákoson sokszor várakozik a vonat). A forgalmista palacsintasütővel szokta meneszteni a vonatokat. A vonat a váltókon táncol (inkább az ingás tán­col a vonat mozgása következtében). A csonka vágányok végén van az ütköző­bak; az ingások bikának keresztelték át. Egyes vonatoknak - természetesen nem hivatalos nevük is van: Zsuzsi-vonat (Debrecen), Hobby-vonat (Nagy- cenk) Jaszi (a Vámosgyörk és Szolnok között közlekedő vonat, amely a Jász­ságon megy át), Maxi, Kávédaráló (kis teljesítményű gőzmozdony vontatja). A kis sebességű, lassan haladó vonatok pedig megkapták az éppen rájuk nem jellemző expressz elnevezést. Ezek általában minden eperfánál (azaz ál­lomáson és megállóhelyen) megállnak. Ha Budapest Keleti pályaudvarra uta­zunk, az úgynevezett bejárónál van egy felüljáró, a neve: százlábú híd (száz lá­ba azért nincs). Érdekes a kalauz-szöveg kifejezés kialakulása. Az ingásoknak ugyanis bérletük van, tehát tőlük hiába kéri a kalauz a jegyeket. így a kalauz­szöveg jelentése: felesleges beszéd. Amikor bevágjuk magunkat a sarokba; az ablak mellett foglaltunk helyet. Sok elméncség is elhangzik az utazás során. Ha szabad hely iránt érdeklődünk, gyakran kaphatjuk a következő válaszokat: Van hely, csak el van foglalva; nincs szabad hely, csak röhely; érdekes, hogy a csomagtartóban nem ül senki. stb. Az utolsó pillanatban érkezőt megnyugtatják: lihegjen csak., hátha hamarabb indulunk. Aki naponta utazik, únos-untalan hallja (és használja) a bemutatott szavakat, kifejezéseket. A gyakori használattól kissé elkoptak, elcsépeltté váltak. Úgy lát­szik, hogy „ingázó anyanyelvűnk” nem képes az újításra vagy legalább a válto­zatosságra. Vagy mi vagyunk némiképp borúlátók? MIZSER LAJOS Csorba Győző: Idő-infláció Ijesztő, ahogy tízesekben számolom az időt, s mind gyakrabban rájár a nyelvem: „Húsz, harminc, sőt, ég ura, negyven, már negyven évvel ezelőtt...” Idő-infláció: nagyobbak lettek a címletek, az éveknek, nemcsak a napoknak értéke megkisebbedett, s a forgalomból lassan kikopnak. Majd még tovább és még tovább, majd végül egész életem aprópénz lesz, lyukas peták, s csörgeti, kölykös vagyonát, bő markában, a végtelen.- Igazgató elvtárs, a gépkocsive­zető Hans újra cementet lopott az építkezésről - jelentette a revizorok vezetője.- Micsoda? Ismét Hans? - az igaz­gató izgatottan ugrott fel. - Meg kell büntetni! Nagyon keményen, hogy tanuljon belőle. A revizorok főnöke csak hallgatott. Sötét pillantásokat vetett az igazga­tójára, aki megkérdezte:- Mi a probléma?- Tudja, igazgató elvtárs - vála­szolta a másik zavartan, ez nem olyan egyszerű. Hans közölte ugyanis, ha megbüntetjük, haladék­talanul feljelenti az építésvezetőt és a többi felelős személyt a különböző manipulációkért.- Micsoda disznóság ez - s az igazgató tajtékzott a dühtől. - Miért, tud valami komoly dolgot ez a Hans? - tette hozzá.- Sajnos igen - mormogta a revi­zor. Az igazgató újból felugrott, és szi­gorúan mondta:- Ebben az esetben mindenkit meg kell büntetni, beosztásától füg­getlenül. Készítsen kérem egy meg­felelő jelentést. Mindenkinek felelnie kell a piszkos dolgaiért. Az igazgató úgy érezte, hogy ezzel az ügyet elintézte, de nem így a revi­zor. Ö állva maradt, s tovább folytatta félénken:- Az a helyzet igazgató elvtárs, hogy Hans még azt is hozzátette, ha így mennek itt tovább a dolgok, s ne­ki nem hagynak békét, akkor egy s mást elmesélhet az igazgató elvtárs szolgálati útjairól, illetve szolgálati gépkocsijáról. Az igazgató közbe akart vetni vala­mit, de láthatóan a torkára akadtak a szavak. Jó ideig hallgatott, majd megkérdezte:- Tulajdonképpen, mennyi ce­mentet vitt el ez a Hans?- Ó csak két zsákot - válaszolta buzgón a revizor.- S ezzel a bagatell dologgal fá­raszt itt engem? - kiáltotta újra az igazgató, s újra formában érezte ma­gát. - Tudja mit? Könyveljék el a veszteségek között, nem érdemes több szót vesztegetni rá. Fordította: SZABÓ BÉLA Hegedűs Géza: Példatár Kossuth földönfutó lett, Széchenyi pisztolygolyóval megölte magát... Ki múltunkat kívánja érteni, ha nézni tud, tragédiákra lát. Hát nincs kiút? Mindenféle bukás? Lábunk, ha lép, csak mocsárba tapos? Vagy mégis jobb egy bölcs megalkuvás? Elhull a hős, de él, aki okos. Ki nem rebellis és nem is kegyenc, a jó középút józan vándora - ez volt a bölcs, ez volt Deák Ferenc, s vele a szürkék népes tábora. Ki-ki eszményét választhatja már: költő számára bű a példatár. A rríűvész jelenlétében Vasarely múzeum nyílt Budapesten Május 8-án nyílt meg Budapesten, az óbudai Zichy-kastély e célra átalakított egyik szárnyában a Vasarely Múzuem és Alapítvány. Vasarely, mint Vásárhelyi Győző pécsi születésű.grafikusművész 1930-ban, 22 évesen hagyta el Magyarországot. Pá­rizsba ment, ahol reklámgrafikusként te­vékenykedett, miközben tanulmányokat készített egy soha meg nem valósult sza­badiskola tanmenete számára. Rajzai a geometrikus absztrakció jegyében szü­letnek. Feltűnnek közismert témái, a zeb­rák, a vonalábrázolások. És megjelenik Vasarely művészetének tudományos és egyszerrre játékos elemei. Festeni a 40- es években kezdett. De sikereit csak jó­val később aratta. Ám amikor a világhír szárnyra kapta, Vasarely nem maradt meg elit művész­nek, művészetét a mindennapi élet cél­jainak szolgálatába állította. Amikor a szülőhazából érkezik kérés, soha sem tagadja meg; Pécsnek, szülő­városának múzeumnyi alkotást ado­mányzott, saját és felesége, Claire Vasa­rely, valamint képzőművész barátainak munkáiból. A győri színház külső díszí­tését, a Déli pályaudvar plasztikáját, a Herendi Porcelángyár párizsi kiállításá­nak védnökségét és plakátját - mind ajándékul adta. Jelentősen támogatta a budapesti Nemzeti Színház felépítését. Felajánlotta közreműködését a battonyai gyerekváros díszítésében. (Más kérdés, hogy erre az illetékesek nem tartottak igényt.) Különben is támogat minden humánus kezdeményezést. Mint írja: „műveimnek körülbelül egynegyede az eredetiekből és a kiadványokból adomány formájá­ban a kevés anyagi lehetőséggel rendel­kező múzeumok és közösségek tulajdo­nába kerül. Háborúellenes, fajgyűlölet­ellenes, éhségellenes, gyermekvédő és bizonyos politikai egyesületeké lesz... a mindenféle ajándékokról, és adakozás­ról nem is beszélve...” Néhány éve a Szépművészeti Mú­zeumban láthatta a hazai közönség azo­kat a Vasarely-műveket, amelyeket bu­dapesti alapítványának adományozott. Vasarely mindig is bőkezűen szórta szét a világba életművét, bocsátotta köz­tulajdonba gondolatait, koncepcióit, esz­méit, elveit és munkáit. Múzeumalapító gesztussal, alapítványok létesítésével já­rul hozzá a vizuális kultúra terjesztésé­hez. Elsőül egy délfrancia középkori kas­télyt hozatott rendbe, és rendezett be di­daktikus múzeummá. Az épületben 350 alkotása látható, de mivel annyi képet bemutatni kicsi a falfelület, bemutató-gé­pek, presentiorok segítenek. A huszon­két gépben 15-15 nagyméretű kép van elhelyezve, amelyek gombnyomásra to­vábbítják és mutatják be a festményeket. Félezer méteres kiállítási falfelületet tet­tek így feleslegessé. 1976-ban - pécsi múzeumával egyi- dőben - nyílt meg Aix-en-Provencei-i alapítványa, műhelyekkel, előadóter­mekkel, kiállítási részekkel, Vasarely ter­vei és elképzelései szerint. „Célja - fogalmazta meg a művész - a vizuális ártalmak elleni harc, a mestersé­ges környezet megszépítése, ...arra is tö­rekszünk, hogy a fiatalság számára - az óvodáktól az egyetemig - telje audiovi­zuális tájékoztatást nyújtsunk... a nyom­dai részleg igen olcsón, esetenként in­gyen bocsát majd ki jó minőségű met­szeteket és sokszorosított példányokat... Idealizmus, jótékonykodás? Egyáltalán nem. Kötelességteljesítés és politika az én módszerem szerint”. 1977: a Vasarely Center megnyitása New York-ban. 1981: a Vasarely Kulturá­lis Központ megnyitása Oslóban. Közben önmagukban is szép építkezési „alap­elemek” előregyártásának megkezdése, a modern város színességének gondola­ta a kézművességtől a multinacionális vállakózásokig, minden szintre való kiter­jesztése, az 1979-es Színes város kiált­vány - az utóbbi tíz év fontosabb esemé­nyei címszavakban. Budapesti Alapítványának saját élet­művét tartalmazó részét, 400 művet 1982-ben ajándékozta Magyarország­nak. Ebben fiatalkori akadémiai rajzai, grafikai tanulmányai, reklám-grafikái, különböző korszakainak (Belle—Isle, Denfert, Kristály, Kinetikus stb.) produk­tumai, a plasztikai ABC, a színes város teória dokumentumai szerepelnek. „Az a törekvés vezetett - nyilatkozta amikor három éve a francia Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozataival tüntették ki életművéért -, hogy egy abc-t teremtsek a festészet számára... ez az abc lehetővé teszi, hogy integrációs kap­csolatot teremtsünk a festészet és az épí­tőművészet között... Ez szerintem paran­csoló szükségesség is, hiszen a váro­sokban mindenütt elburjánoztak a sivár, egyhangú lakótelepek. Aix-en-Proven- ce-ban működő alapítványom célja ép­pen az, hogy példákat mutassak és taná­csot adjak arra, hogyan lehet a különbö­ző környezeteknek megfelelően kihasz­nálni a színek és formák nyújtotta lehető­ségeket, változatosabbakká, esztétiku- sabbakká tenni a lakótelepeket, hogy kellemesebb környezetet biztosítsanak az ott lakó embereknek. Nemcsak geo­metriai formákat lehet felhasználni erre. A variációk szinte kimeríthetetlen lehető­ségét nyújtják a különböző népek folk­lórjainak elemei”. Budapesti Alapítványa is hasonló cé­lokért alakul. Számítógépes rendszerrel összeköttetésben áll majd a franciaor­szági kutató központtal. „Az ott elért eredményeket felhasználják, és tovább­fejlesztik, hazai viszonyokra alkalmaz­zák. Itt is dolgozik majd egy kutató gárda, amelynek feladata a módszer további kollektív kiteljesítése lesz”. Idézet egy Vasarelyvel készített inter­júból: „Budapesti Alapítványom első akciója annak bizonyítása lesz, hogy a világ szá­mos új lakótelepe lehetett volna embe­ribb, sokkal szebb, látványosabb, ha az esztétikát Ízléssel és szeretettel alkal­Cirkusz 1946 mázták volna. Példánkkal befolyásolni óhajtjuk mindazokat, akik az elkövetke­zendő építkezésekben valamilyen szere­pet játszanak. S lényege: már a kezde­teknél kell beavatkozni, és nem utána, amikor a baj már megtörtént. Az Alapít­vány célja lesz az is, hogy a század eleje óta megindult újításokat megismertesse, és alkalmazza, egyesítve a múlt állandó értékeit a jelen felfedezéseivel”. Vasarely, aki sikert sikerre halmozott, aki elérte a világhírt, s azt, hogy nevével új fejezetet jelölnek a művészetek történe­tében, már lemond minden meghívást, kiállítást, távoltartja magát minden hiva­talos szerepléstől, de Budapestre eljött múzeumának, alapítványának megnyitá­sára. KÁDÁR MÁRTA Zebra 1938 Hans Seifert: A tolvaj

Next

/
Thumbnails
Contents