Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. május 16. NÉPÚJSÁG 9 Munkások választják az igazgatókat Kazahsztánban BULGÁRIA Visszakapják a reményt és a hitet A tolbuhini Mir kisipari termelőszövet­kezet tulajdonképpen rehabilitációs üzem, hiszen 1300 megváltozott munka- képességű dolgozót alkalmaz. Legje­lentősebb termékük a bébi- és gyer­mekkonfekció, valamint a serdülők szá­mára készülő ruházat. Állandó vásárló­juk a Quelle és a Neckermann áruház­lánc. Árukínálatuk értéke meghaladja a 9,5 millió levát. A szövetkezet gyors fejlődése, ver­senyképessége elsősorban a rekonst­rukciónak köszönhető. Korszerű gépe­ket importáltak, s ahol csak lehetett, gépesítették a munkát. Bevezették pél­dául a szabásminták gépi sokszorosítá­sát, számítógéppel követik a raktári készlet alakulását. Monitorról azonnal leolvashatják, hogy az adott időpontban milyen készlettel rendelkeznek, mikor kell gyorsítani a termelést. Termékeik 60 százaléka pamutáru, a többi gyapjúból és szintetikus anyagokból készül. Ko­moly problémájuk csak az alapanyag- szállitással van, a textilgyárak nem min­dig juttatják el határidőre a kiválasztott színű és mintájú árut. A testileg, sokszor lelkileg is mélyen sérült emberek a szövetkezetben a ter­melés révén ismét beilleszkedhetnek a közösségbe, a társadalomba. Itt minden értük történik, melegen fogadják őket, türelmi időt biztosítanak a számukra, visszaadják a reményt és a hitet, hogy családjuk és a társadalom hasznos tag­jaivá válhatnak, hogy képesek az önálló, felelősségteljes életre. A céghez történt belépés után a dolgozók egészségügyi bizottság elé kerülnek, amely arról is dönt, hogy hány munkaórában, milyen munkahelyen lehet a legjobban foglal­koztatni őket. A szövetkezetben minden funkcioná­lisan, a célnak megfelelően működik. A munkafázisok kényelmesen ellátha­tók, a munkahelyek tiszták, barátságo­sak. Az itt dolgozó nők tervében nem szerepel a munkahelyváltoztatás. Kitű­nően felszerelt a rendelőintézetük, amely laboratóriumból, gyógytornate­remből, balneológiái kezelöhelyiségből is áll. Van villanyterápia és vízi gyógytor­na is. A rászorulók a gyógyszereket is ingyen kapják. Csaknem 2 hónapig várta 700 munkás az új igazgatót az Alma Ata-i fafeldolgozó kombinátban. De „felül­ről” nem siettek a kinevezéssel (ed­dig a vállalatvezetők kinevezéséről felsőbb szervek döntöttek.) Ekkor a munkások a kombinát párt- és szakszervezeti bizottságá­hoz fordultak azzal az ajánlattal, hogy az igazgatói posztra saját kollektívá­jukon belül is találnak megfelelő je­löltet. Konkrét javaslatot is tettek az 51 éves Ivan Gaszperovics főmérnök személyében, aki nemcsak jelenlegi funkcióját látja el kitűnően, hanem korábban munkásként és művezető­ként is kiemelkedő volt. A kombinát munkásgyűléséig és közvetlenül a gyűlésen sem jelentke­zett senki más a megüresedett igaz­gatói posztra, ennek ellenére nem volt egyhangú Gaszperovics meg­választása.- Ellene valószínűleg azok szavaz­tak, akiknek valamilyen konfliktusuk támadt vele, vagy akikkel néha nyers volt - mondta a veterán brigádvezető, Arkagyij Drezsak. - De mi is, akik Gaszperovicsot ajánlottuk, felhívtuk a figyelmet erre a problémára. Sze­rintem csak a lustákkal, a rosszul dolgozókkal beszélt keményebben. A kombinátban pedig - minek takar­gassuk - rendet kell tartani, erősíteni kell a fegyelmet és emelnünk a mun­ka termelékenységét. Különösen fontos ez a gazdasági reform beve­zetésével, amikor szoros a kölcsön­hatás a vállalat gazdasági mutatói, a jövedelmek és a szociális fejlődés között. A főmérnök a szavazatok többsé­gének megszerzésével elnyerte az igazgatói kinevezést. Megválasztása után kijelentette, hogy a kollektíva bizalma kettőzött felelősséget jelent számára, nemcsak mint főnökre, ha­nem mint a közösség tagjára is. - Gyakorlatilag mindenben, legyen az bár gazdaságirányítási vagy szociá­lis kérdés, még inkább figyelembe kell vennem az emberek véleményét, elő kell segítenem aktivitásuk és kez­deményezőkészségük fejlődését - nyilatkozta Ivan Gaszperovics.- Az igazgatóválasztás a fafeldol­gozó kombinátban a szovjet társada­lom demokratizálódásának jó példá­ja - mondja Bulat Csulanov, a Kazah Szakszervezetek Tanácsának titká­ra. - Sokáig a vezetői posztokra való kinevezést Kazahsztánban a széles nyilvánosság részvétele nél­kül döntötték el. Ez ahhoz vezetett, hogy nemritkán rokonsági kapcsola­tok vagy személyes elkötelezettség útján nevezték ki a vezetőket. Ennek eredményeképp a vezetői posztokra olyan emberek kerültek, akik nem voltak képesek a termelésirányítás­ra; többnyire karrieristák, akik nem törődtek a társadalmi szükségletek­kel. Ez a helyzet terhessé vált, fékezte a köztársaság szociális és gazdasági fejlődését, sőt, kifejezetten káros volt az élet egyéb területein is. Ez így már nem folytatódhatott to­vább. Az SZKP XXVII. ülésének hatá­rozatait továbbfejlesztve - melyek közül első rendű fontosságú volt a társadalmi élet demokratizálása - az SZKP KB januári plénuma különös fi­gyelmet fordított a káderpolitika át­alakítására. Az átalakítás legfonto­sabb vonása, hogy figyelembe kell venni a legszélesebb nyilvánosság véleményét.- Valóban, még csak az első lépé­seket tesszük ezen az úton, bár, megjegyzem nálunk Kazahsztánban nem Ivan Gaszperovics az egyetlen, akit a munkások közössége válasz­tott meg igazgatónak - folytatja Bulat Csulanov. - Több tucat vállalatnál zajlottak le munkásgyűlések, ahol a szavazás megfosztotta tisztségétől a magukat kompromittáló vezetőket és olyanokat választottak meg, akik iránt bizalommal voltak a munkások. Ezek a választások nemcsak az igaz­gatókat érintették, hanem a vállalat egész irányító apparátusát. A nő Lengyelországban ★ HORIZOm mi ni mm' Az út nehéz Aligha vitatja bárki, hogy a tudományos-technikai haladás a termelési hatékony­ság és a társadalmi gazdaság növelésének alapja. De akkor miért olyan nehezen tör utat magának a vállalatoknál? Kinek a hibája? Miért van az, hogy a gépgyárakból, amelyek megtanultak világszínvonalú terméket adni, minden százból körülbelül 86 gép elmarad a legkorszerűbbtől? Mi az oka an­nak, hogy a saját találmányoknak csupán 30 százalékát alkalmazzák, s azt is sokszor csak egy-két vállalatnál? Nemcsak arról van szó, hogy egy konkrét valaki elnézett, rosszul értékelt vagy éppen elmulasztott valamit. A tudományos-technikai haladás­sal sok a gond, és a kollektívának sem hoz kézzelfogható hasznot. Ezen nem tud változtatni semmiféle felhívás, fenyegetés, büntetés mindaddig, amig ez a haladás, épp úgy, mint a minőség nem hozza meg a vállalatnak és minden egyes dolgozónak a maga hasznát. A Szovjetunióban megkezdett mélyreható gazdasági reform egyik fő feladata az, hogy megteremtse a belső közgazdasági ösztönzést a tudományos-technikai vívmá­nyok alkalmazásához, hogy a vállalatok és a dolgozó kollektívák maguk keressék a legkorszerűbb újdonságokat. Éppen ez jelenti az áttérést a gazdaságirányítás admi­nisztratív módszeréről a közgazdaságira. Korábban a vállalatok munkáját főként a terv mennyiségi, százalékos teljesítése (tonnák, méterek, rubelek, stb.) szerint értékelték, így minden vezető arra törekedett, mert ez hozta a prémiumot. Az eladott termék értékébe automatikusan beszámították a más vállalatoktól szállított nyersanyag, anyag, részegység stb. értékét is. Ebből következik a kísértés, hogy a másutt gyártott drágább elemek felhasználásával telje­sítsék a tervet. A műszaki újdonságok viszont csak zavarták a vállalat gazdasági eredményeit, mi­vel bevezetésükhöz rövid időre le kellett állítani a termelést. Ez kedvezőtlenül hatotta mennyiségi tervteljesítésre, tehát a munkások és alkalmazottak fizetésére is. Ezenkí­vül a műszaki rekonstrukcióra az állami költségvetés adta a pénzt, s ha a termelés ezután pótlólagos nyereséget hozott, azt teljes egészében elvonták. Teher vagy has Ezt a helyzetet most alapvetően megváltoztatják. A gyárak eddig tulajdonképpen maguk vették át a termékeket. A műszaki ellenőrzéssel „meg lehetett egyezni”, hi­szen az az igazgatóság alá volt rendelve és anyagilag - mindenki máshoz hasonlóan - a mennyiségi termelésben volt érdekelt. Január 1 -tői 1500 vállalatnál bevezették az állami minőségellenőrzést és ez hamarosan mindenütt érvényesül. Ez a rendelkezés a vállalatok többségénél rontotta a mennyiségi mutatókat, bár nem dolgoztak rosszabbul, mint korábban, csak egyszerűen nem veszik át azt, amit korábban átengedtek. Pedig a szigorúbb minőségi követelmények egyelőre a meg­lévő normákra vonatkoznak, a végcél pedig - elérni az ipari termékekkel a világszín­vonalat. Az állami minőségi átvétel tehát gátat vet a selejtnek és sajátos ösztönzője a tudományos-technikai vívmányok alkalmazásának. Ösztönzők A fizetett gyermeknevelési szabadság 1981-es bevezetése óta a nők szakmai aktivitásának csúcsa a fiatal évekről a későbbi (40-49) évekre tolódott át. Emellett jellemző, hogy a gyermekneve­lési szabadságot szívesebben veszik igénybe az alacsonyabb végzettségű nők, a diplomás nők többsége azonban hamarabb visszatér munkájához. A gyermeknevelési szabadság általá­ban a család javára vált. Bár a gyes ke­retében kapott összeg nem fedezi a ki­eső keresetet, a kutatások eredményei szerint azonban a nők szorgalma és ta­karékos gazdálkodása révén a háztartá­si kiadások egyharmadával csökkent­hetők. A nők tömeges kiesése a munkából ugyanakkor komoly munkaerőproblé­Anyaság mákat okoz a vállalatoknál és üzemek­ben, elsősorban a fizikai munkában. Az iparnak, az egészségügynek, az ok­tatásügynek legalább háromszázezer dolgozóra van szüksége. A nők átlagkeresete több mint 30 szá­zalékkal alacsonyabb a férfiakénál, mert a hagyományosan elnőiesedett ágak­ban: oktatásban, egészségügyben, ke­reskedelemben a fizetések alacsonyab­bak, mint például a bányászatban, ko­hászatban, vagy az építőiparban, bár a nőknek általában magasabb az iskolai végzettsége. A vezető állásokban - a kö­zépszinten - főként 40-49 éves nőket találunk, legalább 20 éves szolgálati idővel. A fiatal lengyel nők célja leggyakrab­ban nem is a szakmai előrejutás. A meg­Megbízható munkaerők kérdezetteknek mindössze 7 százaléka gondol saját karrierjére, a magasabb keresetre. S jóllehet megbízhatóan és lelkiisme­retesen dolgoznak (tízszerte kevesebb közöttük az igazolatlan hiányzó, mint a férfiaknál), mégis lényegesen csökkent mértékben vesznek részt a társadalmi­politikai munkában, a továbbképzés­ben. A gyermek felnevelése után persze a nők igen aktivan bekapcsolódnak a szakmai munkába. Ilyenkor azonban férfi kollégáiktól már tizenegynéhány évvel lemaradtak, s ezt behozni szinte alig lehet. Mindenesetre a nők pozíciója megin­gathatatlan otthon és a családban. A gazdasági mechanizmus reformja megváltoztatja a vállalati gazdálkodás értéke­lését és a bérezést. Egy csőgyár például hiába teljesíti tonnákban a tervet, ha méte­rekben elmarad, mert a fogyasztónak megfelelő méretű és kitűnő minőségű csőre van szüksége. Január 1 -tői csak akkor tekintik teljesítettnek a tervet, ha a termékrea­lizálás 100 százaléka mellett a szerződéses kötelezettség is ugyanennyire számít. Korábban már 98 százalékos szerződéses szállítás mellett is teljesítettnek számított a terv. A béralap a továbbiakban nem lesz meghatározott fix összeg, hanem magában foglalja a végeredmény, például a tiszta termék, a hozzáadott érték bizonyos százalé­kát. Vegyük például az autógyártást. Egy gyár összterméke mondjuk 500 millió rubel. Ebből 300 millió a más gyárakból érkezett részegység, tehát a tiszta termék - vagyis a hozzáadott érték - 200 millió rubel. Ha minden gépkocsit eladnak, akkor ezután számítják a béralapot, a szociális fejlesztési alapot és így tovább. Elvben bármennyit lehet keresni, de csak munkával. A kollektívának akkor lesz szüksége a legújabb műszaki vívmányokra, s igen alaposan szemügyre veszik azt. Ezekért saját eszközökkel kell fizetni, de a felhasználásukkal nyert nyereségtöbblet jelentős részével a vállalat rendelkezik. A robot nem játékszer Vannak múlékony divatok, mint az, amikor mindenki robotot akart, még akkor is, ha 40 ezer rubeles kiadással csupán egy ember munkáját helyettesítette. Nem arról van szó, hogy a Szovjetunió robotellenes volna. Ellenkezőleg. Azt viszont helyteleníti, ha a robotot játékszernek tekintik, ami jól mutat a jelentésben. Most minden átgondolatlan műszaki vagy gazdasági döntés a kollektíva zsebét érinti, így aligha fogja tűrni az olyan vezetőket, akik rosszul döntenek. Már működik az a gazdasági mechanizmus, amely a tudományos-technikai hala­dás eredményeinek ésszerű felhasználására serkent. A legfontosabb változások azonban még előttünk vannak. Az emberek tudatában ezek a változások most men­nek végbe. A tudat azonban nem könnyen szabadul meg évtizedek beidegződésétől. A tudományos-technikai haladás fontosságát elismerik, úgy általában, a konkrét termeléstől és az egész népgazdaság állapotától függetlenül. A gépgyártási beruházások az elmúlt öt évben nem egészen 30 százalékot tettek ki, és megelégedtek a fokozatos és részleges fejlesztéssel. A mostani tervidőszak­ban az az ágazat 80 százalékkal kap többet. 1990-re a gépipari bázisnak több mint a fele megújul. Ez anyagi alapot teremt az egész népgazdaság műszaki rekonstrukció­jához. Az új gazdasági mechanizmus ösztönzést ad a lehetőségek teljes kihasználásá­hoz. Egy kis kikapcsolódás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents