Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

2 tfÉPÜJSÁG 1987. április 2. A kormányszóvivő nyilatkozata Bányász Rezső a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöké szerdán az alábbi nyilatkozatot adta- A sajtó már hírt adott arról, hogy 1987. február 26-27-én - több magas rangú politikus jelenlétében - ülést tar­tott a romániai Magyar Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsa. Az ülésen és az azt köve­tő sajtókampányban a román nép törté­netének meghamisításával, revansiz- mussal, Románia belügyébe történő beavatkozási kísérlettel vádolták a Ma­gyar Népköztársaságot. A Romániában és külföldön is széles körben terjesztett vádak minden alapot nélkülöznek, zavart okoznak a két szom­szédos szocialista ország együttműkö­désében, ártanak mind a magyar, mind a román nép alapvető érdekeinek. Ismeretes, hogy a burzsoázia súlyos örökséget hagyott Kelet-Európa felsza­badult népeire. Magyarországon a népi hatalom gyökeresen szakított a káros múlttal, s politikája a népek közötti barát­ság erősítését, a sokoldalú együttműkö­dés fejlesztését tűzte ki célul. A Magyar Népköztársaság képviselője aláírta a Helsinki Záróokmányt. Az alapelveket - beleértve a határok sérthetetlenségét is - következetesen betartjuk, ajánlásait korrekt módon megvalósítjuk. A magyar-román kapcsolatokban kormányunk a társadalmi rendszereinek azonos elveiből, a szomszédságból és a történelmi egymásra utaltságból kiindul­va az általánosan elfogadott nemzetközi elvek alapján mindig az együttműködés kölcsönösen előnyös fejlesztésére, ál­landó gazdagítására törekedett. 1977-ben a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Román Kommunista Párt legfelső vezetőinek találkozóján is meg­állapodás született arról, hogy minden területen fejlesztjük kétoldalú kapcsola­tainkat. E téren a magyar kormány politi­kája hosszú idő óta változatlan, s ezért a nekünk címzett vádak érthetetlenek és elfogadhatatlanok. Történelmi adottság, hogy Romániá­ban nagy számban élnek magyar és Ma- gyaroszágon kisebb számban román nemzetiségűek. A Kádár János és Nico- lae Ceausescu által aláírt közös közle­mény nyilvánosan is deklarálta, hogy az országainkban élő magyar, illetve román nemzetiség a két ország baráti kapcsola­tai fejlesztésének fontos tényezője. Meg­erősítették, hogy szükség van a közvet­len lakossági kapcsolatok, a turizmus fejlesztésére, a sajtótermékek és köny­vek cseréjének bővítésére, a népeinket összekötő haladó hagyományok ápolá­sára, s a kulturális és oktatási kapcsola­tokban, a tájékoztatásban a felek figye­lemmel lesznek a nemzetiségek igényei­re is. Az illetékes magyar szervek a meg­állapodásnak megfelelően mindig nagy felelősséggel és kezdeményezően fog­lalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Sajná­latos, hogy kezdeményezéseink nem­igen találtak viszonzásra. Ismeretes az a régi elvi álláspontunk is, hogy a nemzetiségi kérdés kezelése minden országnak belügye, amelynek azonban nemzetközi, az adott esetben Magyarországot érintő kihatása is van. Abban vagyunk érdekeltek, hogy a Ro­mániában élő magyarok anyanyelvűket megőrizve, nemzetiségi kultúrájukat fej­lesztve, a Román Szocialista Köztársa­ság hűséges állampolgáraiként, egyen­rangúan vegyenek részt a szocializmus építésében. Természetesnek tartjuk azt, hogy a tör­ténelem egyes kérdéseinek megítélésé­ben lehetnek és vannak különbségek a különböző országok tudósai, így a ma­gyar és a román történészek között is. Azonban csak a tények szándékos félre­magyarázásának tudhatjuk be azokat a vádakat, hogy a Magyar Népköztársa­ságban olyan történelmi munkák publi- kásása folyik, amelyek úgymond Horthy fasiszta rendszerének legreakciósabb téztiseit elevenítik fel. Végül szeretném hangsúlyozni azt a véleményünket, hogy Magyarországnak és Romániának, a két szomszédos szo­cialista országnak és népeinek egyaránt érdeke, hogy a felvetődő vitás kérdések megoldásán munkálkodjon, s a barátság szálait erősítve, a társadalmi haladás ügyét szem előtt tartva fejlessze együtt­működését minden területen. Mi a magunk részéről erre mindig ké­szek vagyunk - zárta nyilatkozatát a kor­mány szóvivője. (MTI) A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének közleménye A romániai Magyar Nemzetiségű Dolgo­zók Tanácsának februári ülésén, vezető román politikusok részéről, és a román sajtóban éles támadások láttak napvilágot az MTA gondozásában megjelent, Erdély története című háromkötetes munka, s ál­talában hazai történetírásunk ellen. Akadé­miánkat „tudatos történelemhamisítással”, a szerzőket nyilvánosan „horthysta, fasisz­ta, soviniszta tézisek fölelevenítésével” vá­dolták. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a vádakat megalapozatlan rágalmak­nak ítéli, s méltatlannak tartja, hogy ilyen jellegű vádaskodó polémiákba bocsátkoz­zon. Tudományos vitákat csakis a tudomá­nyosság keretei között lehet eldönteni, s az üres vádaskodás nem lehet vitaalap. Két­ségtelen, hogy bizonyos kérdésekben úgyszólván évszázados vita folyik a román és magyar történészek között. Az akadé­miai Erdély-történet szerzői, ellentétben a román kollégáikkal, nem osztják a dáko­román kontinuitás elméletét. Vita folyik Er­dély, valamint a két ország történetének számos kérdéséről, beleértve az első vi­lágháborút követő békerendszer értékelé­sét, valamint az 1919-es magyar forrada­lom megítélését is. Nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, s vitás kérdések minden tudományos mű­ben adódhatnak. A vitatott munka azonban analitikusan, kritikusan vizsgálja saját múl­tunkat, s közös történelmünk jobb megis­merését, megértését igyekszik szolgálni. Népeink összekapcsolódó történelmi útjá­nak, a tragikus konfliktusoknak, a közös szenvedésnek és a létfontosságú egymás­rautaltságnak és közös küzdelmeknek fel­tárása a múlt megismerését és a mai együttélést segíti. Az Akadémia gondozá­sában megjelent Erdély-történet bármely objektív olvasója megbizonyosodhat a vá­daskodások alaptalanságáról. A Magyar Tudományos Akadémia hosz- szú évek óta sürgeti a magyar-román tör­ténész vegyes bizottság nem a mi hibánk­ból szünetelő működésének felélesztését. Úgy véljük, a történészek együttes, előíté­letektől és elfogultságoktól mentes vitája és csakis az lehet a tisztázatlan kérdések megbeszélésének legjobb fóruma. Mindez hasznosan járulhatna hozzá a történetku­tatás fejlődéséhez, de a helsinki megálla­podások általunk maradéktalanul elfoga­dott szellemének, valamint akadémiáink és a magyar és a román nép közötti, melegen kívánt barátság erősítéséhez is. (MTI) Mai kommentárunk Nem csupán „c A japán külkereskedelmi és ipari minisztérium rendkívüli találkozót kért az Egyesült Államok kormányzatától, hogy elejét vegyék a japán félvezetőket - chipe- ket - tartalmazó cikkekre kivetendő amerikai büntetővámnak. Washington elfogad­ta Tokió kérését, így feltehető, hogy a közeli napokban rendeződik a két ország már-már vámháborúvá szélesedő vitája a piciny elektronikai alkatrészek kereske­delméről. Az amerikai kormány a múlt hét végén jelentette be: százszázalékos vámot vet ki egyes japán cikkekre, s a büntetővámok összege együttesen eléri az évi 300 millió dollárt. Washington szerint ugyanis Tokió nem tartja be a tavaly kötött chip-kereske- delmi megállapodást, azaz továbbra is méltánytalanul olcsón árusít, és nem vesz elég amerikai félvezetőt. Az amerikaiak azt mondják, hogy a japán vállalatok a meg­állapodás egyik pontját sem tartották be, s ez súlyos károkat okoz a hasonló termékeket gyártó amerikai iparnak: mintegy harmincezer munkahely elvesztését hozta magával. A chipek dömpingeladásából származó amerikai veszteséget 135 millió dollárra becsülik, a japán piac elzárásának következtében pedig további 165 milliós veszteségről beszélnek. Tokiói lapértesülések szerint a büntetővámok elejtése fejében a japán kormány több nagy teljesítményű, egyenként húszmillió dollár értékű amerikai számítógépet vásárolna, szerződéseket adna amerikai cégeknek az osakai repülőtér tervezett megépítésére, és megengedné, hogy amerikai vállalatok is bekapcsolódjanak a gépkocsiba szerelt telefonok hálózatának megvalósításába. Japán azonban állító­lag nemcsak a mézesmadzagot húzná el az amerikaiak orra előtt, hanem meglen­getné a bunkósbotot is: a chip-kereskedelmi megállapodás teljes felrúgását is kilátásba helyezi a tárgyalásokon. A vita persze aligha mérgesedik idáig. New York és Tokió az elmúlt napokban ugyanis már ízelítőt kapott abból, milyen hatással járna egy kereskedelmi háború. A Wall Streeten minden idők harmadik, a japán fővárosban pedig második legna­gyobb részvényárcsökkenését jegyezték fel. Hasonlóan alakult a dollár árfolyama: a jennel szemben rekordalacsony szintre esett, s süllyedt a nyugat-európai valuták­hoz képest is. Persze, ha sikerül is megállapodni a chipekről, az még mindig csak az amerikai- japán kereskedelmi front átmeneti nyugalmát jelenthetné. A Japánban most véget ért pénzügyi évben az Egyesült Államokkal szembeni mérlegtöbblet 59 milliárd dol­lárra rúgott, azaz ismét tíz százalékkal gyarapodott a megelőző esztendőhöz ké­pest. így aztán érthető Washington idegessége, noha kétségtelen: büntető intézke­désekkel aligha köszörülhető ki az amerikai versenyképességen esett csorba. LACZIK ZOLTÁN Légikalóz-akció A pakisztáni külügyminisztérium szóvi­vője szerdán cáfolta, hogy pakisztáni va­dászgépek hétfőn afganisztáni utasszál­lító repülőgépet lőttek le. A szóvivő azt ál­lította, hogy az Afganisztán fölött lelőtt re­pülőgép - amelynek mind a negyven utasa, köztük két gyermek életét vesztet­te - „katonai gép” volt, „lehetséges, hogy felderítő berendezéseket vagy bombákat szállított”. A pakisztáni légierő két F- 16-os va­dászgépe hétfőn Paktia tartomány fölött a Kabulból Hoszt felé tartó AN-26-os utasszállító repülőgépet, Camkan kör­zetében amerikai levegő-levegő raké­tákkal lelőtte. Ez a légikalóz-akció leleplezte a pa­kisztáni hivatalos körök állításait, ame­lyek szerint „az Egyesült Államokból be­szerzett fegyvereket kizárólag külső ag- ressziós cselekmények elleni védelemre használják fel” - állapította meg a TASZSZ hírmagyarázata. Egy falusi ház rejtelmei Lakat alatt az AD vezérkara Iratok egy vörös dossziéban. A dél­franciaországi Gagnieres térképe. A 600 lakosú falu valamennyi kivezető útja vö­rössel jegyezve. Hat gépelt oldalon egy 200 éves kőház precíz leírása, a bejáratok, a helyiségek, a telefon és az elektromos vezetékek vo­nalai berajzolva. Jegyzetek: „Csekély biztonsági intéz­kedés, legfeljebb két őr... A csendőrség időnként ellenőrzi... Valószínűleg húsvét- kor a házban lesz.” Részletes informá­ciók a kiszemelt áldozatról, akit a dosz- sziéban rövidítva W. B.-nek jelöltek meg. W. B. = Williy Brandt!? A nyugatnémet volt szociáldemokrata vezető feleségével együtt az idén is pro- vence-i nyaralóházában készül eltölteni a húsvéti ünnepeket. A Quick magazin információja szerint a terroristák az is­mert politikus elrablására készültek. A vörös dosszié a február 21-én végrehaj­tott roham során került a francia rendőr­ség kezébe, amikor az „Action Directe” terrorszervezet vezetőit sikerült kézreke- rítenie. Megzavart vacsora A vacsorát négyesben éppen befejez­ték az Orleanstól 30 kilométerre keletre fekvő Vitry-aux-Loges falucska egyik idillikus, erdei házában. Hirtelen robba­nás a bejárati ajtónál és 15 rohamrendör nyomul a helyiségbe. A két nő kezén már kattan a bilincs. Partnereink pisztolyt rántva az ablakon át menekülni készül­tek. Ám egy figyelmeztető lövés lefegyve­rezte őket is. A francia rendőrség négy éve várt erre az alkalomra. Lefejezték az Action Directet - örven­dezik a Figaro joggal, lakat alatt van az AD „kemény magja”: Jean-Marc Rovillan és barátnője Nathalie Ménigon, Joelle Aubron, a kettős rendőrgyilkosság miatt perére váró Régis Schleicher felesége és a németül folyékonyan beszélő Geor­ges Cipriani, összekötő az AD és a nyu­gatnémet Vörös Hadsereg Frakció (RAF) között. Az AD a nyugatnémeteken kívül szoros kapcsolatot tartott az olasz, a belga, a baszk és a közelkeleti terrorszervezetek­kel. A legújabb letartóztatások után már csak két jelentősebb terroristavezér van szabadlábon: Max Frérot és Mohand Hamami. Mintegy negyvenen vannak zár alatt, köztük a vezér: André Olivier. Felismerték a merénylőt Az Orleansnál meglepett négyes számláját több mint 80 bűneset terheli: milliós bankrablások, robbantások, me­rényletkísérletek és gyilkosságok. Ez utóbbiak közül különösen kettő kel­tett izgalmat Franciaországban. 1985. január 25-én a hadügyminiszté­rium egyik főmunkatársa, Renée-Pierre Audran tábornok ellen követtek el me­rényletet, 1986. november 17-én pedig Georges Besse, a Renault-gyár vezér- igazgatóját ölték meg két nő golyói. Az A terroristák búvóhelye Vitry-aux-Loges-ban AD mindkét merényletet vállalta, a tanúk pedig egyértelműen felismerték a me­rénylőben Nathalie Ménigont. A W. B. dosszién kívül még sok bizo­nyító anyagot talált a rendőrség a falusi házban: a meggyilkolt Besse aktatáská­ját, 250 lehetséges áldozat adatai tartal­mazó listát, 400 ezer frankot, fegyvereket és robbanóanyagot. Rendes lakók... A francia rendőrség sikerét csak az ár­nyékolja be, hogy ez a négyes három évig háborítatatlanul élhetett és tevé­kenykedhetett. Az udvarház havi 4500 frankos bérét rendesen fizették, hörcsögöt, kecskét és kacsát tenyésztettek. A szomszédok is­merték és becsülték őket. A parasztházban talált bizonyítékok részletesen feltárják a különböző terror- csoportok együttműködését. Az AD gon­doskodott német barátaik hamis útleve­léről és gépkocsivezetői jogosítványáról. Külön térképek jelezték az országhatáro­kon átvezető menekülési útvonalakat, feltüntették azokat a - kizárólag első osz­tályú vagy luxusszállodákat, ahol a me­nekülő terroristák - persze álnéven - megszállhatnak. Az AD tervei szerint túszok szedésével börtönben ülő társaik kiszabdítását szerették volna elérni. Feltehetően ezt szolgálta volna Willy Brandt elrablása is. GÁTI ISTVÁN PANORAMA BUDAPEST - Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szerdán a Parlament­ben fogadta Antonio Henriques da Silva angolai tervezési minisztert. A megbe­szélésen részt vett Maróthy László, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke. « A Francia Szocialista Párt meghívásá­ra Antalóczy Albertnek, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának vezetésével magyar pártküldöttség utazott szerdán Franciaországba. A delegáció részt vesz a Francia Szocialista Párt kongresszu­sán, amelyet április 3-5. között Lille-ben tartanak meg. Dr. Lelkes József kanonok, a Szombat- helyi Egyházmegye kormányzója Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke előtt szerdán letette a hi­vatali esküt a Népköztársaság Alkotmá­nyára. Az eskütételen jelen volt dr. Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Kato­likus Püspöki Kar elnöke. BRÜSSZEL - Dr. Markója Imre igaz­ságügy-miniszter, aki Jean Goi minisz­terelnök-helyettes, igazságügy-minisz­ter meghívására hétfő óta Belgiumban tartózkodik, tanácskozást folytatott ven­déglátójával kétoldali és a nemzetközi jo­gi és igazságügyi témákról. Fogadta őt Jean Defraigne, a parlament elnöke, és tárgyalt Mark Eyskens pénzügyminisz­terrel valamint Etienne Knoops külkeres­kedelmi államtitkárral. Dr. Markója Imre szerdán befejezte látogatását és ma uta­zik haza Magyarországra. MOSZKVA - Az orvosok munkáját nem az alapján kell megítélni, hogy hány beteggel foglalkoznak, hanem aszerint, hogy mennyire csökken a halálozás, a megbetegedés, vagy egy-egy járványos kór felbukkanása. Azok az orvosok, akik jobban dolgoznak, a jövőben harminc százalékkal több fizetést kapnak a Szov­jetunióban mondta Jevgenyij Csazov egészségügyi miniszter, a Moszkovszkije Novosztyi című lap munkatárásával foly­tatott beszélgetésében. MONTEVIDEO - II. János Pál pápa kedden este Uruguayba, három országot érintő kéthetes dél-amerikai kőrútjának első állomására érkezett. A katolikus egyházfő még kedden továbbutazott Chilébe. A pápa szerdán Montevideóban szabadtéri misét pontifikái, a kormány ezért a szerdát munkaszüneti napnak nyilvánította és 5 ezer katonát és rendőrt mozgósított a rend fenntartására.

Next

/
Thumbnails
Contents