Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
4 ÜÉPÜJSÁG 1987. április 4. Helytörténet, honismeret Pakson A várospolitika szerves részévé vált Múzeum a volt ferences kolostorban „A honalapítás után eltelt első hároo>' évszázad alatt Paksnak nem volt sajátos fejlődése. A szomszédos településektől eltérő szerepet csak a Paksy család XIV. századi megjelenésétől kezd betölteni... Az ősi Paksy család eredetéről a régebbi források egyértelműen szólnak. Szinte valamennyi Budai Ferenc Magyar Ország Polgári Históriája és Lexikonéból meríti értesüléseit. E régi források egyike a következőket Írja: „Paksot ama hires apostagi Zemere örökösei bírják, ki első Lajos Magyarok királya oldala mellett mindőn ez a Tatárok (törökök) ellen ha- dakozék, vitézkedett, s Urát a bizonyos haláltól megmentette. Ezen derék és jeles tettéért Paksot nyerte jutalmul Pakos czím nevezettel. Később Unokáji, még a férjfiág ki nem fogyott, a Zemere nevet Paksyra cserélték, mely név alatt a Haza történetiben dicséretesen emlitnek.” Az idézet Paks monográfiájából való, amelyet 1975-ben készítettek el. Akkor még a nagyközség múltját írták, ma az ország egyik legerőteljesebben fejlődő városaként éli meg történetét a település. Ez pedig egyre inkább követeli a letűnt századok, nagyhírű és névtelen elődök mindennapjainak megismerését. Mert ahogy a növény nem élhet gyökértelenül, úgy egy település sem fejlődhet múltjának ismerete nélkül. Nem véletlen, hogy melyik tábla sérült leginkább... Dr. Németh Imre: „Nem elég megmenteni a műemléket, funkciójának megfelelően kell működtetni, tartalommal megtölteni” A régi szellemiség nyomában Apró, lapostetős épületbe lépünk, külsőre sem patinásnak, sem hagyományőrzőnek nem nevezhető. Odabent azonban külön világba érkezünk. Korabeli fényképekkel, házszámtáblákkal, feliratokkal, tapétázott falak vezetnek az előtéren át a dolgozószobába, ahol pedig már mindent beborítanak az egykori tárgyi dokumentumok, archív felvételek, térképek, címerek. Dr. Németh Imre hely- történész rezidenciájában járunk, a HNF Paks Városi Bizottságának irodájában.- Negyven éve végzem ezt a munkát, ma már nyugdíjasként, de a legszomorúbb az, hogy nincsen szakmailag hozzáértő utánpótlás - lehangolóan kezdi, de a múlt világába kalandozva mind lelkesebben beszél vendéglátónk' - Hiányzik az a valamikori települések szellemiségét meghatározó közösségi élet, aminek központja a kaszinó volt. Ennek az az oka, hogy nem tud, mert nincs ideje produkálni egy-egy generációnak, a gyors váltások, munkahely, hivatáscserék mellett. Pedig az élet két síkon mozog, aki nem vesz tudomást a közösség síkjáról, saját magát temeti el és az a közösség, amely nem értékeli az egyént, a jövőjét ássa alá. Elgondolkodtató szavak, leheletfinom arányok. Vajon ismerik-e a mércét, a múlt értékeivel szemben és mindez segít- e a jelenben, a tervek készítésénél, a város alakításában? Amit meg kell őrizni- Paks curiális település volt, a birtokok egymástól távol a centrumban helyezkedtek el a XIX. század elejéig. Az elszegényedés miatt később sok területet, épületet eladtak, beépítettek, halmazos belső városmag alakult ki kusza utcákkal, beépítésekkel. Ezektől kell a települést megszabadítani. Örömmel mondhatom, hogy közügy lett a helyreállítás, szemléletváltás következett be a városban - halljuk a megnyugtató vélekedést. - De nem elég csak megmenteni a műemléket, funkciójának megfelelően kell működtetni, fenntartani, a múltra utaló tartalommal megtölteni. A városrendezési programmal jó lehetőség kínálkozik majd erre, két javaslatot már tett dr. Németh Imre: a Deák-ház előtti terület „Deák-liget” és a Templom utca „I. Istvánra” való keresztelésére. Ezt erősítené a mai ideiglenes iroda mellett álló, a XVIII. század végéig ferences kolostorként működő épület felújítása. Méltó helyet kapna itt az összegyűlt gazdag helytörténeti anyag. Lesz-e múzeum? Beregnyei Miklós, a helytörténeti bizottság vezetője ennek jövőjéről beszélt:- Mindent egybevetve hétmillió forintba kerül a múzeum létrehozása, ebből kétmilliót tesz ki az épület-rekonstrukció. Az összeget várhatóan jövőre megkapjuk. Már ebben az évben az idegenforgalmi szezon indulásával szeretnénk a hátsó épületrészt skanzenszerűen kialakítani, itt helyeznénk el a néprajzi anyagot. Idei tervünk, hogy szeptemberre a 140 éve született Balázs Sándor postamester életéről készítünk kiállítást. Tavaly sikeres volt a sajtótörténeti kiállítás, azt megelőzően pedig az eredeti plakátgyűjtemény. Néhány lelkes ember végzi ezt a munkát, a 15 tagból ketten pedagógusok, van mérnök és portás is. A helyi őslakosok nemigen kapcsolódnak be a honismereti mozgalomba az általános iskolások mozgósítása, a tárgyi emlékek gyűjtése is egy lelkes pedagógusnak, Takács Miklósnak köszönhető. A kört pedig szélesíteni kellene.- Az új szakközépiskolában tartottam helytörténeti órát. Azzal kezdtem a mondandómat, hogy az itt ülök valamennyien beléptek a történelembe, azzal, hogy az ország első vállalati iskolájának tanulói. Megdöbbentek, de azt hiszem sikerült megértetni a gyerekekkel, hogy a történelmet a mával írjuk - mondja dr. Németh Imre. A mával, aminek történései lehet hogy sorsfordulóvá válnak. Az ünnep napján mélyebb értelmet kapnak a helytörténész szavai:- A város múltjára visszatekintve évszázadokon át a haladó szellem uralkodott falai között. A Paksy nemzetségből többen elestek a mohácsi csatában, részt vettek a Martinovics-féle összeesküvésben, a ’48-as szabadságharcban, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Jámbor Pál költőt, a nemzet funerátorának nevezett Vasvári Józsefet említhetjük a település nagyjai közül. Ott voltak az 1919-es mártírok, Wiedemann Antal, Mihálik Gé- záné, Bertalan Margit. A példa megvan, ezt a szellemiséget kell folytatni. Kifelé menet a bejárat fölött latin mondás olvasható: „História est testis tempo- rum et magistra vitae - A történelem az idők tanúja, életünk tanítója.” TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A Magyarságkutató Csoport mulasztásokat pótol- interjú Juhász Gyula történésszel Még az alapkérdésre is nehéz a válasz: hányán vagyunk jelenleg szerte a földgolyón, akik magyarnak valljuk, tudjuk magunkat? Sok évtizedes mulasztásra utal, hogy jó néhány magyar turista meglepődik, amikor egy-kétszáz kilométerre a határtól anyanyelvén szólnak hozzá, s hogy a hazai középiskolák végzős diákjainak a határokon kívül élő magyarokról siralmasan kevés az ismeretük. Másfél éve alakult meg - mindezeket a mulasztásokat pótolandó - a Magyarságkutató Csoport. Igazgatója Juhász Gyula professzor, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, az országosan és külföldön is ismert és elismert történész.- Milyen feladatokat kapott megalakulásakor a Magyarságkutató Csoport? - kérdeztük a professzortól.- Minisztériumi intézetként alakította meg a művelődési miniszter csoportunkat, az Országos Széchenyi Könyvtár keretében. Az alapító rendelkezés kilenc pontban szabta meg tennivalóinkat, ezek között az első helyen szerepel a határainkon kívül élő magyarság társadalmi és kulturális viszonyainak komplex kutatása. Másik fő feladatunk a nemzet, nemzettudat fogalomkörével összefüggő program kidolgozása, illetve ennek kutatása. Ugyancsak fontos teendőnk a külföldön élő magyarság helyzetét bemutató forrásanyagra támaszkodó adatbank kifejlesztése. Ezt olyan színvonalra akarjuk fejleszteni, hogy forrása lehessen a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó minden további munkának.- Kik vesznek részt ebben a sokrétű tevékenységben?- Részben saját, főállású munkatársaink, részben külső erők. Miután a magyarságkutatás valóban komplex tudomány, vannak művelői között történészek, néprajzosok, nyelvészek, szociológusok is. Természetesen kapcsolódik munkánk más tudományos intézetekben, egyetemeken végzett, hasonló témájú kutatásokhoz. A hetedik ötéves tervben anyagi lehetőséget is kaptunk arra, hogy összefogjuk a magyarságkutatással foglalkozó erőket. Ugyancsak szerves kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Tudományos Akadémia intézeteivel, hogy minél szélesebb körre terjedhessen ki a magyarságkutatás.- Hol tartanak jelenleg?- Mint az eddigiekből is kitűnik, egészen fiatal intézet a miénk. A program alig egy éve indult, s kiteljesedéséhez legalább három évre van szükség. Elkezdődött az adatbank felállítása is, minden az előzetes tervek szerint megy, megvan a teljes gárdánk, működik a csoport. Nagy segítség számunkra az, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár keretében dolgozunk, így a munkánkhoz szükséges összes forrásanyaghoz könnyen hozzá tudunk jutni. Ez anyagi szempontból is lényeges, hiszen önálló költségvetésünk mellett igénybe tudjuk venni az OSZK szolgáltatásait.- Mikor látja a csoport tevékenységének valamilyen eredményét a nagyközönség?- Most fejeztem be a Magyarságkutató Csoport Évkönyvének szerkesztését, s remélhető, hogy az Évkönyv még az idén napvilágot lát.- Bizonyára az igazgató is publikál ebben. Megtudhatjuk, hogy milyen müve jelenik meg az Évkönyvben?- Közzétett külföldi - elsősorban német - források alapján írtam az 1940 augusztusi, úgynevezett második bécsi döntésről. Mint köztudott, a náci Németország és a fasiszta Olaszország külügyminisztere döntött akkor a Magyarország és Románia közti területi vitában, és Magyarországhoz csatolta Észak-Erdélyt. A döntést megelőző tárgyalásokról készült jegyzőkönyvek sokmindent elmondanak az akkori helyzetről és az akkori „tengelyhatalmakkal” szövetséges két ország, valamint a döntőbírák politikájáról, álláspontjáról.- Visszatérve a Magyarságkutató Csoport munkájára: kik tartoznak a „határokon kívül élők” kategóriájába?- Természetesen elsősorban azok, akik tíz-, sőt százezres tömegekben, egy-egy ország határai között akár milliónál is többen élnek, a szomszédos országok magyar lakosai. Itt ugyanis olyanokról van szó, akik nem egyénilég, saját akaratukból kerültek a határokon túlra, a körülmények változtak meg, de ők továbbra is magyarok maradtak. Foglalkozunk azonban a szórvány-magyarsággal is, tehát azokkal, akik más országokban, Nyugat-Európában vagy Amerikában és más földrészeken élnek. Bár sokukkal hazai rokonaik, barátaik fenntartják a kapcsolatot, a magyarországi lakosság összességében keveset tud róluk. Nem mond ellent ennek az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés hazánkban a határokon túl élő magyarok élete, sorsa iránt. Ezzel párhuzamosan és ettől egyáltalán nem függetlenül a tudomány is mind többet foglalkozik velük. Ezt a tudományos munkát van hivatva összefogni, irányítani és szervezni a Magyarságkutató Csoport.- A külföldön élő magyarokkal egyes vonatkozásokban az ottani hungarológiai intézetek is foglalkoznak. Van-e kapcsolata ezekkel a budapesti Magyarságkutató Csoportnak?- Jugoszláviában a zágrábi és ljubljanai intézet foglalkozik nemzetiségi kérdésekkel, Csehszlovákiában pedig Pozsonyban folynak hasonló kutatások. Ismerjük egyes nyugati intézmények hasonló jellegű munkáját is. Igyekszünk mindezekkel jó és gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítani, egymás kutatási eredményeit megismerni, kicserélni, és felhasználni. Természetes, hogy a külföldön élő magyarságra vonatkozó legátfogóbb, minden területre kiterjedő adatbanknak a miénknek kell lennie.- Napjainkban a nemzetiségi kérdésnek számos országban nagy irodalma van, a gyakorlat mellett elmélete is, tehát önálló tudományágnak tekinthető. Aj. említett kapcsolatokon kívül milyen lehetőségek vannak a tapasztalatok kicserélésére, illetve kutatásaik eredményeinek nemzetközi ismertetésére?- Igen fontosnak tartjuk, hogy tudományos szimpozion foglalkozzék a nemzetiségi kérdés elméleti vonatkozásaival. Úgy gondolom - s munkatársaim egyetértenek velem -, hogy idővel Magyarországra hívhatnánk össze ilyen tanácskozást, s ha külföldön rendeznek ilyet, a Magyarságkutató Csoport ott is képviseltetni kívánja magát. VÁRKONYI ENDRE A település múltjáról vallanak Amikor még víziélet volt a Dunán
