Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
4NÉPÜJSÁG 1987. április 29. KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP Kovács Éva kerámiaszobrai Kovács Éva keramikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás április 30-án Szek- szárdon, a Szinyei Merse-teremben. A bemutató május 9-ig tekinthető meg. Hangverseny Angel Sztankov, Joszif Rogyionov és Peter Belnejev kamaraestje Rosszul gondolták azok, akik úgy vélték, hogy nem túlságosan érdemes elmenni a hérom bolgár zeneművész április 21 -i estjére. Boris Christoff honfitársai ugyan nem rendelkeznek világhírnévvel, mint nagy rokonuk, de a koncert fényesen meggyőzte közönségünket, hogy nincs miért szerénykedniük. Jóllehet alapvetően szerények voltak, barátságosak, muzsikájuk ugyanakkor belülről jövő, lélekmeleg, sőt, még örömteli is. Händel hegedű - brácsa passacagliá- ja (Halvorsen átiratában) nyitotta a műsort, majd Mozart K. W. 423-as duója következett ugyanilyen hangszeres felállásban. Sztankov és Rogyinov biztos technikával kezelik hangszerüket, s ez a biztonság bizonyos oldottságot is eredményezett. A fesztelen, önfeledt légkör, ami muzsikálásukból áradt, a közönségre is átragadt, ily módon jó alaptónust adott a későbbi perceknek. Haydn: Szonáta két hegedűre, zongorára, moll hangnemben c. művébe a zongorista Belnejev is bekapcsolódott. Mértéktartó partner mivolta, magas hőfokú muzsikusi készsége (mert egyúttal mintegy „motorszerepet” is betöltött) rögtön megnyerte szimpátiánkat. Természetesen kíváncsiak voltunk a Bartók kötet 44 darabjából kiválasztott hat duóra, ám nem meglepő tán, ha azt mondjuk, hogy ennél is nagyobb érdeklődéssel vártuk a közelmúltban elhunyt kiváló bolgár zeneszerző, Vladige- rov darabját: Bolgár tánc. Egyértelmű, hogy a „zenei anyanyelv” autentikus megszólaltatása egyúttal a „verbális anyanyelv” közösségét is kéri: e tekintetben ezt a hatásában, hangulatában szilaj, csaknem duhaj balkáni ötnegyedes - ötnyolcados darabot még a Sarasate: Navarra op. 33. c. .kompozíció sem igen tudta „megszorongatni,,. Érthető hát, hogy a közönség alig-alig akarta elengedni művészeinket; azon kicsit töprenkedünk, hogy a bőszámú ráadás közt jó helye volt-e a már-már szórakoztatózenei, könnyűzenei ragtime- oknak, más, ehhez hasonló dolgoknak... de ne kötözködjünk. A publikum jó humorral vette - ahogy adták - a dolgot, és A szecesszió, a századelő „önfelszabadító" irányzata - amely egyszerre jelölt stílust, szemléletet és életérzést - meg sajátos nyelvvel, saját jelképrendszerrel tudta megkülönböztetni, jellegzetessé tenni önmagát. Ami a századelő Párizsában függetlenek kiállításán a nézők orra elé tolt vécékagyló és Mona Lisa bajusza- azaz Duchamp fenegyerekeskedése- óta mintha megbokrosodtak volna a művészet szabadságharcának lovai, a forma egyre telhetetlenebb étvággyal emésztette föl önnön tartalékait - s mintha Picasso univerzalizmusa, művészi sokoldalúsága, Mondrian tiszta rendje, Chagall meséi már betetőződései lennének ennek a folyamatnak. Az önkéntes tűzhalállal tiltakozó buddhista szerzetest és a nyers, mintaadó akciójával tüntető „akció"-művészetet, a performance-t tulajdonképpen már nem sok választja el egymástól, ám a művészet így vagy úgy, formába - táblaképbe, végtére is, a szűnni nem akaró taps önmagáért beszélt... Pándi Marianna értő műsorvezetése minden bizonnyal hozzájárult az est sikeréhez. DOBAI TAMÁS Nívődíjat kapott a madrigálkórus Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Kórusok Országos Tanácsa immár 10. alkalommal rendezte meg a budapesti kamarakórusnapot. A rangos eseményre ezúttal - a korábbi gyakorlattól eltérően - nem a Zeneakadémián, hanem a gyönyörűen restaurált Budai Várnegyedben, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében került sor. Újszerű volt, hogy a szervezők összekapcsolták a jubileumi fesztivált a Vándor Sándor-szemlével. A zsűriben helyet foglalt Révész László és Tillai Aurél Lisztdíjas karnagyok, valamint Vas M. Katalin, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. Az egész napos program keretében 10 együttes, köztük az országos élvonalban lévők mutatták be műsorukat. Olyan ismert és elismert énekkarok léptek dobogóra, mint a Gép- és Vegyipari Szövetkezetek Szövetségének „Szilágyi Erzsébet” női kara, a budafoki kamarakórus, a pesterzsébeti „Csili” kamarakórus és az OKISZ „Monteverdi” kamarakórusa - hogy csak néhányat említsünk. Tolna megyét a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus képviselte Jobbágy Valér karnagy vezetésével. Az együttes Sweelinck Hódié Christus natus est, Victoria: Duo seraphim, Poulanc: Laus regi - Si quae- ris és Szokolay S.: Due motetti c. számait énekelte és nagy sikert aratott. A hangversenyt követő eredményhirdetésen Révész László a zsűri társelnöke méltatta a kamarakórusnap jelentőségét, a fejlődést, melyet a kórusok az utóbbi években elértek. Varga János, az OKISZ kulturális osztályának vezetője a rendező szervek nevében mondott köszönetét a résztvevő együttesek munkájáért, áldozatvállalásáért. Ezt követően kiosztották a díjakat. A szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus a legmagasabb elismerést az „OKISZ Nívódíj”-át, Jobbágy Valér pedig karnagyi különdíjat kapott. Vas M. Katalin felkérte a férfikart, hogy a két Poulanc- művet mutassa be a Magyar Rádióban is. LEMLE ZOLTÁN Díszítőművészeti kiállítás Szombaton délelőtt nyílott meg a Dombóvári Galériában a Tolna megyei díszítőművészeti szakkörök által készített munkákból álló kiállítás. A nagyszámú érdeklődő előtt Máté László, a városi tanács osztályvezetője elmondta, hogy a kiállításon mintegy 400 olyan alkotás látható, amely híven reprezentálja a megyében működő 50 szakkör művészi teljesítményét. E mozgalom 25 évvel ezelőtt kezdődött, és azóta is töretlenül fejlődik. Egyre bővül az alkotók száma és egyre nagyobb hozzáértéssel, a múlt hagyományait ápolva dolgoznak a szebbnél szebb alkotásokon. Külön öröm a dombóváriak számára, hogy az évente megrendezésre kerülő megyei kiállítás házigazdája ezután a Dombóvári Galéria lehet. A megnyitó végén Kispál István, a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatója 14 alkatónak adta át a „nívódíjat”, köztük Horváth Imre szekszárdi fafaragónak, Berkics Józsefné paksi hímzőnek és a decsi gyermekszakkörnek. Heten dicsérő oklevelet kaptak és a kiállított munkákból 127 alkotást tartottak érdemesnek arra, hogy Tolna megyét képviselje a nyíregyházi országos kiállításon. A díszítőművészeti kiállítás megszervezése és ízléses elrendezése dr. Németh Pálné érdeme. A kiállítás május 17-ig tekinthető meg a Dombóvári Galériában. MAGYARSZÉKI ENDRE könyvbe, megformált rendbe - gyömöszölt objektiváció marad akkor is, ha mondjuk a vásznon Boticelli angyalai elevenednek meg, és akkor is, ha a szerző névjegyeként egy golyó-lyuggatta vászon kínálja magát a léprecsalt közönségnek. A Babits Mihály Művelődési Központ kamaraszínházában kiállított „Új szenzi- bilitás IV.”, amely a nyolcvanas évek hazai képzőművészetéből kíván valamiféle kóstolót adni, kevés ahhoz, hogy az ott felsorakozó alkotók életművébe bepillantást nyerjünk, kevés ahhoz, hogy érdemben is kifejezésre juttassa azt a fajta szemléleti-magatartásbeli váltást, amit jeleznie kellene. Félő, hogy a közönségben él Kazovszkij naiv, groteszk ironikus világából, Soós Tamás vagy a művészetével másutt, más formában már ugyancsak bizonyító Nádler gesztusaiból csak a hiányérzet, a golyólyuggatta vászon marad. B. R. Duncmtult napló Az ország hétszáz hagyományos ipari szövetkezete közül idén huszonegyen érdemelték ki a Kiváló Szövetkezet címet, köztük Baranya megyéből a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet. Az elismerést tanúsító oklevelet ünnepi küldöttgyűlésen adta át Stettner Jenőnek, a szövetkezet elnökének dr. Tóth József, az OKISZ szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője az ipari miniszter és az OKISZ-elnök nevében. Dr. Tóth József méltatta a szövetkezet dolgozóinak minőségi munkáját, kiemelkedő gazdálkodási és exporttevékenységet. A szövetkezet 1972 és 1979 között minden évben kiérdemelte a Kiváló Szövetkezet címet, 1981-ben a Minisztertanács Vörös Zászlaját, majd hat év után az 1986-os eredmények alapján ismét kiváló lett.- Már az 1985-ös teljesítményünkkel is megfeleltünk a kiváló cím eléréséhez szükséges feltételeknek, mégsem pályáztunk, nehogy megalapozatlannak tűnjön a nehéz időszak utáni első kiemelkedő év - mondta Stettner Jenő elnök. - Az elmúlt év mutatói azonban már egyértelművé tették, hogy a szervezett munka meghozta az eredményt, a fejlődés folyamatos. Somogyi Néplap Nehéz esztendők vannak a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepe mögött. Az üzem korábban nagyon gyengén termelt. Egymást váltották a telepvezetők. A helyzet az utóbbi időben lényegesen javult. Az új telepvezető, Haracsi István novemberben vette át az üzemet.- Rossz volt a munkafegyelem, sok esetben a folyamatos termelés feltételei sem voltak meg - mondta. - A tőkés partner nem szállította pontosan az alapanyagot. Ráadásul Gigében beindult a Mosonmagyaróvári Habselyem- és Kötöttárugyár kihelyezett üzeme, s elvitte tőlünk a bejáró dolgozók egy részét. Két műszaki vezető és tizenhárom munkás ment el. Az ittmaradt dolgozók hangulata is rossz volt a gyenge kereset miatt. A telep tavaly novemberben már 105 százalékra teljesítette tervét. Ez 35-40 százalékkal volt több a korábbi időszakokénál.- Az eltávozott munkaerőt pótolni kellett, az újak beilleszkedéséhez idő kell. A minőségi követelmények pedig nagyon magasak. Ugyanakkor hetven varrónőnknek csupán a tíz százaléka szakképzett munkás. Most viszont minden termelési feltétel biztosítva van. A munka- fegyelem is sokat javult, a béreket is tudtuk növelni. Kadarkúton a Jóba NSZK-beli cég részére férfinadrágokat varrnak bérmunkában. Erre a félévre 50 ezer darabot rendelt a német partner.- Az alapanyag már itt van a telepen. 7- 8-féle modellt készítünk. Ezt a terméket már tavaly is gyártottuk, jól begyakoroltuk a munkát. Naponta 3-400 nadrág készül el, ez 94 százalékos teljesítményhez elég. Az üzem gépeinek a műszaki állapota jó. A kihasználtságukkal azonban nem lehetnek elégedettek Kadarkúton. A jelenlegi munkaerőnek .ugyanis több mint a kétszeresét tudnák foglalkoztatni.- Próbáljuk minél jobban ösztönözni dolgozóinkat. Sajnos, az idén januárban bevezett prémiumrendszer nem vált be. Szerettük volna a minőségi munkát a korábbinál jobban jutalmazni, ezért az új követelmények szerint termékeink 15 százaléka lehet csak hibás. Emiatt igen nagy lett az úgynevezett belső visszavetés, pedig a német megrendelő elégedett a minőséggel. Hamarosan felülvizsgáljuk a prémiumrendszert. Itt tartanak ma Kadarkúton. Munka már van elég, dolgozó még nincs. De - minta telepvezető mondta - ezt a gondot is igyekeznek minél előbb megoldani. FEJ ER MEGYEI HÍRLAP A Vörös Október Férfiruhagyár fehérvári gyára zömében lányokat és asszonyokat foglalkoztat, akik közül bizony a gyermekgondozási segély igénybevétele után nem mindenki jött vissza dolgozni. Pici gyerekkel, vagy két-három nagyobbacskával sem könnyű váltóműszakba járni. A gyár létszámhiánnyal küszködött, és a munkaerőmozgás is igen élénk volt. Három éve kitalálták: dolgozzanak az asszonyok egy műszakban és csökkentett munkaidőben. Jöjjön nyolc órára, de akkor már nyugodtan ül-. jenek a varrógépek mellé, lássanak a vasaláshoz. Az idő a gyár vezetőségét igazolta. A „hatórás szalagon” összeszokott törzsgárda dolgozik, jó kedvű, ügyes kezű asszonyok.- Nyolcvannégy január közepén indult az első hatórás szalag a gyárban, s alig négy hónapja újjal bővítettük. Először tíz asszonnyal kezdtük és száz közül válogattuk ki a későbbi törzsmagot. Jelenleg az új részleggel együtt több mint ötvenen dolgozna^ ebben az üzemrészben - mondja Marton Jánosné művezető. A gyár dolgozóinak egyhatoda tehát reggel nyolc órakor kezd és délután kettőkor hazamehet. A többiek két műszakba járnak.- Bizony kezdetben tülekedtek az asz- szonyok, hogy ide kerülhessenek, mostanra stabil gárdánk van, többségük három éve, az indulástól itt dolgozik. Kell is a nyugodt légkör, az otthoni gondok háttérben maradása, hiszen igényes, kényes feladatot bíztak a sokat és jól dolgozó asszonyokra: a szalagokon exportra, francia bérmunkára dolgoznak.- Eddig teljesítménybérben fizettünk, április elsejétől áttértünk a darabbérre. Csak az maradt, aki bírja az iramot, érdemes többet, jobbat csinálni - magyarázza a művezető. A családi kassza ugyan soványabb, mert az asszonyok csak a hatórányi bért viszik haza, átlagban 3000-3500 forintot. De megéri. PETŐFI NÉPE Minden hónap első péntekjén gyűlik össze a harminc-negyven nyugdíjas. Ami a szokásostól eltérő: nem a tanács által felkarolt klubmozgalom keretében, hanem saját vállalatuknál, régi munkatársakként. A hónap első péntekje tulajdonképpen fogadónap számukra. A szakszervezet öt tagja foglalkozik ilyenkor azok problémáival, akik egykoron aktívan dolgoztak a maguk, a vállalat és az ország javára. Az idős emberek ezeken a péntekeken szakszervezeti segélyt kérhetnek, elmondhatják gondjaikat. így indult a kezdeményezés a BRG kecskeméti gyárában. És hol tart most? Egy-egy fogadónapra azok is eljönnek, akiknek nincs problémájuk, hogy ismét munkatársaik körében lehessenek. Sokan régről ismerik egymást. Akad olyan is, aki az egybegyűltek közül senkit sem ismer azokból az időkből, hiszen a gyár másik üzemrészében dolgozott. A nyugdíjaskor hozta őket össze, a fogadónap, a régi munkahely hangulata. Persze az arcok nem mindig ugyanazok. Ám vannak, akik időről időre visszatérnek. És terveznek... Kirándulásokat, összejöveteleket. Meg kell beszélni természetesen a segítséget is, amit az üzem szívesen vesz tőlük. Kommunista szombatokon ők a gyári nagymamák és nagyapák, akik - óvoda, bölcsőde híján - vigyáznak a dolgozó szülők gyerekeire. Szívesen járnak vissza. Úgy érzik, megbecsülik őket, számítanak rájuk, segítségükre. A szenzibilitás brutalitása?
