Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

MA V ■ 1 Ön kérdez­1987. április 27. HÉTFŐ mi válaszolunk XXXVII. évfolyam, 98. szám (4. oldal) ÁRA: 1,80 R ■ ' ’ ■ • •: ' ‘ ' ■ ' A szakszervezet és a leépítések okak számára - akik talán maguk is sürgetve követelték egy ra­cionálisabb foglalkoztatáspolitika alkalmazását - talán csak most vá­lik érthetővé, hogy miért is olyan nehéz társadalmi feladvány, nem­csak szavakban de tettekben is összeegyeztetni a teljes körű, ám egy­ben hatékony foglalkoztatást. Azzal elvben természetesen mindenki egyetért, hogy csak olyan termelést folytassunk amely eladható, jól értékesíthető termékeket, árukat eredményez. Azzal is, hogy termékeink előállítá­sához minél kevesebb alapanyagot, energiát és munkát, költséget és bért használjunk fel. De amikor ez az elv a legvalóságosabb valósággá kezd válni, akkor döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ezt keresztülvinni a mindennapok gyakorlatában. Most ezeknek a mindennapoknak konfliktusoktól korántsem mentes gazdasá­gi és emberi történetét írjuk. Szinte az egész ország közvéleményét osztotta meg például a Rába kontra Rába televíziós riport dokumentumműsor, amikor a győriek megszüntették egy budapesti részleg munkáját, mert az a vállalat nagy, egész mérlegén veszteségesnek mutatkozott. Érvek és indulatok csaptak össze, valós és vélt sérelmek fogalmazódtak a nyilvánosságnak szánva, és elé tárva a helyzet minden bonyolultságát. Mert a helyzet valóban bonyolult. Nem arról van szó, hogy egy vegytisztán laboratóriumi körülmények közt lefolytatható kísérletben, egyik helyről a másikra kell áramoltatni olyan erőket, amelyek majd új helyükön jobban fejthetik ki várt és kívánatos hatásukat. Munkahelyekről, gyárakról, vállalatokról, dolgozók ezreiről, tíz- és százezreiről van szó. Családok sorsáról, és természetesen az ország sor­sáról, gazdasági jelenéről és még inkább jövőjéről van szó. Hogyan vagyunk ké­pesek megoldani az előttünk álló feladatot, amely gazdasági talponmaradásunk egyik kulcskérdése? Hogyan tudjuk kiszabadítani a munkaerőt és a tőkét - de fo­galmazzunk szebben, az alkotó munkást, fizikait és szellemit egyaránt - egy, a ha­gyományok szerkezetébe rögzült termelési struktúrából, és áttelepíteni a jól, gaz­daságosan, jövedelmezően működő régiókba? A kérdésnek gazdaság- és társadalompolitikai vetületei egyaránt vannak. Gaz­daságilag nem csupán a veszteséges ágazatok visszaszorítása, leépítése vagy éppen átstrukturálása jelent komoly erőfeszítéseket. Legalább ennyire vagy ettől még sokkal fontosabb feladat az, hogy legyen hová is átmenteni erőinket, azaz meg kell erősíteni, helyenként teremteni azokat a lehetőségeket, vállalatokat, munkahelyeket amelyek munkájukkal, termelésükkel és termékeikkel előrehala­dásunk garanciáit jelentik. Társadalompolitikailag legnagyobb veszélyt a létszámleépítések hordozzák magukban. A veszteséges vállalatok összébbhúzódása, nem egy esetben felszá­molása, de maga a termelés jobb szervezése a hatékonyság javulása is azzal jár, hogy szükségszerűen kevesebb munkaerőre van szükség egy-egy területen. Nem véletlen, hogy ezekkel a kérdésekkel a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége is foglalkozott. Hiszen a mai folyamatok közepette, az emberek minden eddiginél jobban igénylik, hogy olyan szociálpolitikai védőháló biztosítsa őket, amely a nagy gaz­dasági átalakulás közepette képes megvédeni a családokat a súlyos egyéni meg­rázkódtatásoktól. Amint az ország nagy erőpróba előtt áll gazdaságának modernizálásában, a szakszervezetek is épp ily nehéz feladatok előtt állnak. Az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az érdekképviselet, az érdekvédelem. Ahol eddig netán formálisnak tartották a testületi munkát, a demokratikus fórumok működé­sét, ott hamar rá kell döbbenni, a mai helyzetben ez nem engedhető meg. A Rába kontra Rába műsorban szereplő dolgozók egyik rendszeresen visszatérő mon­dandója az volt, hogy ők addig amíg meg nem született az elbocsátásról szóló döntés, mindig azt hallották, hogy a rájuk bízott terveket tökéletesen teljesítették. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk például a SZOT elnökségének a szakszer­vezeti feladatokkal kapcsolatos határozatát, amely a felszámolásokkal és a lét­számleépítésekkel kapcsolatos mozgalmi tevékenységre vonatkozik, nagyon fontos mozzanat, hogy a szakszervezeti alapszervezetek figyelmét nyomatékosan felhívja „hogy a gazdasági vezetéstől következetesen és rendszeresen kérjenek tájékoztatást a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a gondokról és azok okai­ról”. A szakszervezetnek ugyanis pontosan kell tájékozódnia és pontosan tájé­koztatni tagjait arról, hogy mi van, és arról is, hogy mi várható. Szintén a SZOT elnöksége fogalmazta meg azt is, hogy a mozgalom helyi tisztségviselői „követeljék meg, hogy a gazdasági vezetés a munkahelyi demok­rácia fórumai segítségével időben és pontosan tájékoztassa a dolgozókat a gaz­dálkodás helyzetéről, a szükséges intézkedésekről, a döntésekről". Ezek a megfogalmazási módok is jól érzékeltetik, a megváltozott körülmények között változnia kell a szakszervezeti magatartásnak, munkamódszernek is. A szakszervezeti mozgalom úgy reagált a változásokra, hogy maga is érzi, a nehéz helyzetben a tagság többet vár tőle. A SZOT vezetői többször és nyomatékosan hangsúlyozták, átfogó komplex programmal lehet csak a gazdaság szerkezeté­ben történő változásokat kezelni. Ennek a programnak tartalmaznia kell azokat a törekvéseket, hogy felszabadu­ló dolgozók, alkalmazottak lehetőleg az adott régióban találják meg számításukat. Tartalmaznia kell gazdaságosan működtethető munkahelyek létrehozását is, s a jelenlegi helyzetben szorosan kapcsolódnia kell a munkaerő-közvetítés rendsze- • re mellett egy hatásosan tevékenykedő átképzési szisztémához is. lényeg világos és egyértelmű. A lehető legemberségesebben kell végrehajtani a gazdaságilag elkerülhetetlen létszámleépítéseket, -át­irányításokat. Megszépíti a valóságot, aki azt állítja, hogy könnyű teen­dő ez. Nehéz - gyakran igen nehéz - feladat marad a jövőben is, de vállalni kell. Nincs más választásunk. SZIGETHY ANDRÁS Szombat-vasárnap Szekszárdon, a szőlőhegyi pályán rendezték meg a II. és III. osztályú motocrossosok évadnyitó versenyét. Huszonhárom egyesület száz motorosa mérte össze felkészültségét. (Részletes tudósítás lapunk 5. oldalán.) Eredményesen fejlődik a magyar-szovjet együttműködés Kádár János találkozója Jegor Ligacsowaf Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szombaton a Köz­ponti Bizottság székházában találkozott Jegor Ligacsowal, a Szovjetunió Kom­munista Pártja KB Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa, továbbá az SZKP KB ez év januári ülése határoza­tainak végrehajtásáról, a két párt tevé­kenységének fő irányairól a jelenlegi idő­szakban. Ismételten megerősítették az MSZMP és az SZKP közötti kölcsönös tá­mogatás és szolidaritás jelentőségét. Hangsúlyozták, hogy pártjaik azonosan ítélik meg a két ország gazdasági-társa­dalmi fejlődése meggyorsításának, a de­mokrácia és a társadalmi nyilvánosság erősítésének fő feladatait. Kádár János és Jegor Ligacsov meg­elégedéssel állapította meg, hogy a ma­gyar-szovjet együttműködés az élet min­den területén eredményesen fejlődik. Kiemelték, hogy az elmúlt évi felső szintű találkozón elért elvi megállapodások nagy jelentőségűek a magyar gazdaság előtt álló feladatok megoldása, a kölcsö­nösen előnyös magyar-szovjet gazda­sági kapcsolatok fejlesztése, a termelési és műszaki-tudományos együttműködés korszerű formáinak elterjesztése szem­pontjából, ezért következetes érvényesí­tésükre kiemelt figyelmet fordítanak. Egybehangzóan állapították meg, hogy a szocialista országok együttműkö­désének megújítása a szocialista inter­nacionalizmus, az egyenjogúság, az önállóság, a kölcsönös felelősség elvei alapján, az elmélyült tapasztalatcsere út­ján eredményesen járulhat hozzá a szo­cializmus nemzetközi tekintélyének nö­veléséhez, a béke és a haladás erői pozícióinak megszilárdításához. Kádár János hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió vezetésének legutóbbi nagy horderejű javaslatai megbízható alapot jelentenek az európai katonai szembenállás csök­kentésére irányuló jelentős megállapo­dásokhoz. Síkra szálltak az államok kö­zötti politikai párbeszéd folytatásáért és elmélyítéséért. A találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese és Őszi Ist­Jegor Ligacsov elbúcsúzik Németh Károlytól (Telefotó) ván, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Ligacsov nemzetközi sajtóértekezlete A magyar-szovjet együttműködés, s általában a szocialista országok kapcso­latainak új vonásairól beszélt, valamint a Szovjetunióban zajló nagyszabású át­alakítás legfontosabb vonásait vázolta fel budapesti sajtóértekezletén Jegor Liga­csov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az At­rium Hyatt Szállóban tartott nemzetközi sajtókonferencián, amelyet Barabás Já­nos, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­tese nyitott meg, Jegor Ligacsov rövid bevezető nyilatkozatát követően a prog­ram szabta szűk, egyórás időkeretet ma­ximálisan kihasználva igyekezett kielégí­teni a sajtó képviselőinek érdeklődését: tizenhat kérdésre válaszolt. Elöljáróban kiemelte, hogy hosszú, tartalmas és érdekes beszélgetést folyta­tott Kádár Jánossal, az MSZMP főtitkárá­val. Külön szólt arról, hogy örömmel ta­pasztalta: Magyarországon járván min­denütt - üzemekben, dolgozó kollektívák körében - nagy megelégedéssel fogad­ták a Szovjetunióban megkezdett válto­zásokat. „Ez is megerősít minket abban, hogy jó úton járunk” - hangoztatta. Külpolitikai kérdéseket érintve kiemel­te, hogy a Szovjetunió a szocialista or­szágokkal kialakított kapcsolatok fejlesz­tését tekinti elsőrendű fontosságúnak. E kapcsolatrendszerben új szakasz kez­dődik, együttműködésünket új szintre kell emelni. Külön szólt a Szovjetunió kö­zelmúltban tett leszerelési kezdeménye­zéseiről. Kiemelte: ezek célja az, hogy Európát minél előbb megszabadíthassák az atomfegyverektől. Több, a sajtótájékoztatón elhangzott kérdés érintette a magyar-szovjet együttműködés fejlesztésének lehetősé­geit. Jegor Ligacsov felhívta a figyelmet arra, hogy Kádár János és Mihail Gorba­csov tavaly három ízben találkozott; mint mondotta, ilyen intenzív kapcsolattartás­ra korábban nem volt példa. Emlékezte- (Folytatás a 2. oldalon.) Idénynyitó motocrossverseny Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents