Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-21 / 93. szám
1987. április 21. NÉPÚJSÁG 3 Indulnak az első export primőrszállítmányok Szakmák reflektorfényben és a háttérben Megkésve indul az idén a primőrszezon; a kemény téli időjárás és a késői kitavaszodás érezteti hatását az exportban is. A Hungarofruct külkereskedelmi vállalat partnerei az idén április derekán kezdték meg az első exportszállítmányok összeállítását, a szokásosnál mintegy 10-12 nappal később. A magyar primőrök közül elsőnek a friss termesztésű kínai kel indul útra Nyu- gat-Európába, ahol ebből a növényből elég nagy készletek vannak, ám többnyire még a tavalyi termésből. A Hungaro- fructnál arra számítanak, hogy a kitűnő minőségű zöldségnövénynek sikere lesz, elsősorban a skandináv piacon. Egyelőre ötven tonnánál kisebb tételt készítenek elő; a szállítmány egy részét Angliában értékesítik, ahol az érdeklődés újabban megnőtt a magyar zöldségek iránt. A megrendelők között vannak még a norvég, dán és a finn vállalatok. Két hét múlva jelentősen növekszik a kivitel, akkor Európának még változatlanul ebbe a térségébe küldik az árut, ám a kinai kel mellett ott lesz már az ugyancsak kiváló minőségű magyar korai káposzta is. Alkalom szüli a tolvajt Nagyobb felelősséggel, emberek! „Lopjunk inkább motort!” Mintha kicsit félvállról véve kezelnénk a nehéz, fáradságos munkával megszerzett értékeinket, legyen szó akár nyitva hagyott kocsiról, benne felejtett fényképezőgépről, vagy éppen lakásajtóról, a benne lévő kulccsal. Alkalom szüli a tolvajt, a felelőtlenség pedig szinte provokálja. Mert mintha kicsit sokszor és sokat is testálnánk a szerencsére. Csak pár percre ugrok be az ismerősömhöz... amíg a szomszédba átmegyek nem érdemes zárkózni... kinek kellene éppen az... - mondjuk. Hát van, akinek kell! A motor is, az autó is,'az értéktárgy is. Még akkor is kell, ha nem is az övé, és általában kérdezés nélkül szokták elvinni. A sopánkodó sértett „A Panoráma mozi előtt tettem le az MZ-250-esemet. Moziba hívtak a haverok, mire kijöttem, a motor sehol sem volt. Elfelejtettem lezárni, pedig általában zárom” - sopánkodott a fiatalember a rendőrségen. Neki végül is szerencséje volt, hiszen megkerült a motorja. Gyanúsan viselkedő emberre figyelt fel a rendőrjárőr. Követte. Aztán már üldözte. A tettes úgy tudott csak elmenekülni (időlegesen), hogy elhagyta a motort, és a szántáson át futva, bukdácsolva mentette az irháját. Persze, akadnak olyanok is szép számmal, akiket azonnal elfog a rendőrség. „Dalol” a tettes- „A haver a kocsihoz ment Az első ajtó nem volt bezárva. Kinyitottuk, benéztünk. Egy házaspár jött arra. Kutya is volt velük, és az semmi pénzért nem tágított a közelünkből. Állandóan el kellett zavarni, így fel is tűnt, hogy ott állunk a kocsi körül. Nem is mertük elvinni.” Úgy tűnik, bizonyos szituációkban elég, ha egy kutya van a közelben, de a házaspár jelenléte is akadályozta a lopást. Sokszor az ablakból látják, hogy illetéktelen sündörög a kocsik, motorok körül. Erre ahelyett, hogy azonnal telefonálnának a rendőrségre, lekiabálnak: „Mit keres maga ott?!” Majd bolond lesz bevallani... Más... Kocsival is érkeznek néha tettesek. Mit keresnek egy másik autó körül? Már ez is feltűnő. Itt nagyon fontos, ha az autó rendszámát sikerül feljegyezni. A körültekintő, higgadt megoldás sokszor segít tolvajt fogni, de közismert, hogy dobbal verebet..- „Mondtam a havernak, inkább motort lopjunk, azt könnyebb elvinni. Egyetértett Egy ideig nem találtunk motort, de végre megláttam egyet. Kormányzáras. Na, ennek lőttek. To- vábbálltunk. Ha nincs lezárva - persze elvisszük. A kórházzal szemben van egy új, tízemeletes ház. A garázsnál állt a Jawa Mustang. A környék üres, nincs is kormányzár, persze, el is vittük. Féltem elvinni, szóltam a havernak. Ö nem félt. A lejtőn fölfelé ketten toltuk, de nem tudtuk beindítani. Otthagytuk. Bánatosan új járgány után néztünk. A Mikes utcában egy 1200-as Ladát találtunk. Szerencsénk volt A kormányzár nem volt bezárva. El is loptuk. De pechünk volt mert két utcával odébb rendőrbe botlottunk. Ez volt „a túra vége”. Itt a tavasz, mondhatnánk azt is, motoros-, autósszezon van. Kerékpárokat, segéd-motorkerékpárokat, motorokat, autókat lopnak. Újra előbukkan az emberi felelősség kérdése. Mert miért nem kérdez rá a szülő a gyermekére, ha az kerékpárral (netán motorral) állít haza, hogy honnan vette?! Mert mindent kölcsönkapni sem lehet A fiatal motortulajdonosok szeretik is nyergelni a járgányt ha már van, de abba benzin is kell... ha elfogyott az erre szánt szülői keret hát jön a „szívás"... más motorjából, kocsijából. A zárható tanksapka nagy csapda! Nő a tulajdon elleni bűncselekmények száma is. Bevásárláskor ne hagyjuk a kosarak mellé támasztva szatyrunkat retikülünket. így tűnt el egy háziasszonynak 5 ezer forintja. Bukszástól. De egyáltalán, nagyobb emberi felelősséget! Tanuljunk meg vigyázni értékeinkre! Ha mi nem tesszük, tegye meg a lakóközösség, a körülöttünk élők nagy csoportja. Lakásbetörés után ne álljunk neki kitakarítani, mielőtt a rendőrt értesítjük, mert a nyomokat is eltüntetjük. De az értesítést se fagyasztgassuk, amíg elintézzük ügyes-bajos dolgainkat, hanem haladéktalanul tegyük meg. Házalókkal sem árt óvatosan bánni. A hiszékenységről? A szenesügyről írt lapunk is, klasszikus példája a hiszékenységnek, mert az a 350 ember, akit megkárosított a banda, szinte maga kérte, hogy csapják be. Nem lehet elégszer elismételni, mert ki a lakását, ki a kocsiját hagyja nyitva. Csak tíz percre. Elég! A kocsiban érték és pénz, elég sűrűn hever. És jön a haver...- „Este sétálni mentem. Az úttörőház előtt állt a kocsi. Persze nyitva. Benne egy jópofa diplomatatáska. Megtetszett, magam is meglepődtem, mert 25 ezer forint volt benne. A sors iróniája(?!) vagy a szerencse is véges(?!) pechemre rendőrkézre kerültem." A sántító rendőrtiszt Klem Károly rendőr főhadnagy három-négy napig sántított Borzasztóan fájt a lába. A miértre ő adott választ- „Portyára mentünk társammal. A Wosinsky lakótelep mellett álltunk meg magángépkocsinkkal. Figyeltünk. Este 11 után két srác érkezett Egyik megállt egy sárga Ladánál, a másik falazott neki. Mikor odaszólt hogy tiszta a levegő, a társ körbejárta a kocsit Zárva volt Valami fényes tárggyal (később kiderült hogy kés volt) feszegette az ablakot A pillangóablakot Itt közbeléptünk, illetve már utánuk léptünk. Kettő kettő után. Itt derült ki a kés is... elővettem a fegyvert de nem használtam, mert utolértem a futót és összekoccantottam a bokáját., közben a társa a másik oldalról - mögötte a kollégám - éppen ebbe az utcába futott be. Együtt sétáltunk (igaz, én sántítva, mert megütöttem a bokámat) az URH-kocsi megérkezéséig az utca végére.” A főhadnagy megütötte a bokáját, de a tettesek is megütötték a bokájukat. Aznap a kihallgatáson négy kocsifeltörést elismertek. Aztán később elmondták azt is, hogy az előtte lévő napokban már 14 esetük volt. Közülük egyik volt az is, aki az úttörőház előtt megszabadította a diplomatatáskát a 25 ezerrel. A táska megkerült, de a sértett ennek kevésbé tudott örülni, mert a tettes addigra a pénzt mind egy forintig elköltötte. Példák sokasága állhatna még itt. Társadalmi összefogással mindezek jó része megelőzhető. Persze, az emberi közömbösség eleve kizárja a gyors siker lehetőségét. Megelőzés. Ez kulcsszó a bűncselekmények esetében. Országosan is, de szűkebb pátriánkban is nő a bűncselekmények száma, amit sokan társadalmi problémának vélnek, holott számos napi példa bizonyítja, hogy szinte maga a sértett provokálja ki azok egy részét A rendőrség nem azt várja, hogy a lakosság birkózza le a zsiványt, csak segítséget vár. Lakóközösségektől, garázsközösségektől, általános iskolástól és nyugdíjastól egyaránt. Lakossági önvédelmi csoportokat alakítanak, melynek bárki tagja lehet. Egy-egy leleplezett bűncselekmény sok továbbinak a megelőzése is lehet hiszen könnyen elképzelhető, hogy az már a sokadik volt a sorban amikor elfogták az illetőt Az egyik tettes maga mondta: - „Lopjunk inkább motort, az sokkal könnyebb.” Hát ne legyen könnyű! SZABÓ SÁNDOR A női szépség jelképe a kozmetika Szeretnénk, ha gyermekünk néhány, általunk nagyra becsült szakma közül választana magának hivatást, amikor itt az ideje. Nagyon el lennénk viszont keseredve, ha az a fránya kölyök olyan szakmát választana, amely a foglalkozások általunk képzeletben fölállított rangsorában az utolsók között helyezkedik el. Valamiféle rangsor - ha nem is tudatosan - csemeténk fejében is él, ami nagy valószínűséggel nem egyezik teljesen a miénkkel, de nagyon hasonlít osztálytársainak, barátainak a szakmák presztízséről alkotott véleményéhez. A különböző foglalkozások bizonyos okok miatt vonzzák, mások szinte taszítják az embereket. Pénz, hatalom, hasznosság? Mi miatt lesz az egyik szakma - jelen esetben a kozmetikusé - fölkapott, divatos, ahová az igényekhez képest szinte tülekednek a fiatalok? Mitől válik egy másik - például a bádogos - hiányszakmává? Hogyan viszonyulnak egymáshoz az elvárások, sokszor az álmok és a realitások? „Emberek megszépítésével foglalkozni jó dolog” Károly Ibolya második éve tanulja a kozmetikusszakma fortélyait. Ő nem tartozik azok közé - mint mondja, osztály- társnői között vannak ilyenek -, akik már szinte az óvodában elhatározták, hogy belőlük csakis kozmetikus lehet. Fodrász édesanyjához az üzletbe beszaladva gyakran megfordult a szomszédos kozmetika „gazdájánál” is. Vonzotta a jó illat, a sok színes pakolás, az érdekes munka. A végső elhatározáshoz pedig talán az a remekbe sikerült smink segítette, amit a gimi-bálon mindenki megcsodált. Mint mondja, a szép nőies szakma vonzza a lányokat, a nehézségek csak akkor derülnek ki, amikor már végigdolgoztak egy napot. Különösen a kezdet, a „vendégvárás”, a kontaktusteremtés ment nehezen. Most a végzés előtt érte az első kudarc. Hiába szeretett volna Szekszárdon elhelyezkedni, a szakma telített. Komoly harcok folynak egy-egy helyért, és ezekben a harcokban nem mindenki indul egyenlő eséllyel. Tizenegyedik éve dolgozik a szakmában Vargáné Tóbiás Györgyi, ő még jobban meg tudja ítélni, hogy a „fehérköpenyes, sok pénzt hozó, könnyű női foglalkozás” vélekedésben mennyi az álom, az illúzió és mennyi a valóság.- A nő mindig szeretne szép, jól ápolt lenni. E vágyának megvalósításában segíteni őt nagyon jó dolog. Boldogság, ha az eredmény szemmel látható, ha a „megszépülés” hétről hétre nyomon követhető. Nincs nagyobb elismerés, mint amikor a vendég elégedetten távozik és újra visszatér. - A kívülálló számára oly csábító „tisztaság, jó hangulat, kellemes csevegés” megteremtése egyáltalán nem könnyű. Szinte pszichológiai alapismereteket igényel, hogy a vendéggel sikerüljön jó kontaktust kialakítani, mert csak akkor tökéletes a kezelés, ha azt nem zavarja feszült hangulat A vendég lelkileg is meg akar itt tisztulni, problémáira mindig érzékenynek kell lenni, törődni kell vele, de csak addig a pontig, hogy az ne legyen tolakodás. A kozmetikusnak viszont a saját gondjait - ahogy egymás közt mondják - mint egy szatyrot, le kell tenni az ajtón kívül, mielőtt dolgozni kezd. - A fizikai igénybevétel a sok állás, jövés-menés miatt nagy, de a napi 10-15 vendéghez való alkalmazkodás, a nagy figyelmet igénylő munka miatt szellemileg is fárasztó. - Még egyszer visszatértünk a „kályhához”, a vágyakhoz és megvalósulásukhoz. A kozmetikusszakma a lányok számára vonzó, de saját alkalmasságukat nem tudják fölmérni - mondja a tanulók képzésével is foglalkozó Tóbiás Györgyi. - Sokan bekerülnek adottság nélkül. Az élet gyakran bizonyítja az alkalmatlanságot, bizonyos szelekció tehát van, de maradnak olyanok, akiknek nem kellene, és elkallódnak rátermett emberek. Szíwel-lélekkel, hivatástudattal lehet ezt a szakmát művelni - mondja meggyőződéssel. „Ha nem tanulsz, majd bádogos lesz belőled” Ivanizs László bádogosmester úgy gondolja, hogy talán így ijesztgetik a tanulmányaikban nem jeleskedő nebulókat szüleik, hiszen tény, hogy ma csak azok a fiatalok adják a bádogosszakma kitanulására fejüket akik az általános iskolában gyenge eredményt produkáltak. Közülük is csak kevesen. Ezért talált mindig is nehezen tanulót maga mellé a mester, pedig ma is ő az egyetlen bádogos kisiparos a megyében, aki „inast tart”. Vállalatnál pedig évekig nem foglalkoztak bádogos iparitanuló képzésével. Az utóbbi egy-két évben valamelyest talán javult a helyzet, mert Csima Zoltán, a mester jelenlegi tanítványa osztályában „már” 12-en tanulják a szakmát Közülük néhányan eleve bádogosnak jelentkeztek, a többiek inkább csak kényszerből: máshová nem sikerült a fölvételijük. A kevés tanulóból is akad, akinek kifelé áll a szekere rúdja gyenge tanulmányi eredménye miatt, ha a gyakorlati munkában mégoly ügyes és rátermett is. Ivanizs László - mint mondja - még csak egyszer esett le az állványról, szerencsére akkor sem magasról. Na de ha egy templomtoronyból zuhant volna le? Ez a szakma nagyon veszélyes, ez az egyik valószínű oka annak, hogy kevés fiatal vágyik tornyokra és kupolákra bá- dogozni. Más kérdés, hogy nem is mindenkinek a szervezete lenne rá alkalmas. A legtöbb gyerek nem is ismeri ezt a szakmát, mint ahogy őneki sem volt fogalma róla harmincvalahány évvel ezelőtt, amikor nem nagyon választhatott mást, mert múszerésztanulóként - ez volt a vágya - nem kapott volna kollégiumi elhelyezést. Bár a munka - így mondja a mester - fizikailag nem túl nehéz, de télen hidegben, nyáron nagy melegben kell dolgozni, amit kevesen vállalnak. Az elengedhetetlen kézügyessége sem mindenkinek van meg. Vannak a szakmának szépségei is természetesen, de erről sem tudnak többet a fiatalok, mint amiről eddig szóltunk. Nem tudják talán azt sem, hogy ezt a munkát nagyon jól megfizetik. Megfizetik, mert komoly a veszély, és azt is, ha valaki olyant tud, amit rajta kívül kevesen. Ivanizs László a környéken az egyetlen ornamentikus, azaz díszműbádogos. Keze nyomát őrzi a megyei kórház kupolája, a Művészetek Háza -, hogy csak néhány példát említsünk. Jelenleg Mohácson dolgozik, de a héten már érkezik a vörösréz a bólyi templomtorony fölújításához... Messziről is jönnek tehát megrendelők, s ez erkölcsi elismerésnek sem rossz. ROSTÁS ILONA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Ha nem az állványon, akkor a műhelyben - Ivanizs László és tanítványa
