Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

1987. április 18. Képújság 9 LENGYELORSZÁG Gondok és örömök egy család életében Átlagos lengyel család. Átlagosan él­nek, laknak és keres­nek. S a Lengyelor­szágban legelterjed­tebb Kowalski nevet viselik. Ania (30 éves), Ja- nusz (férje, 36 éves, matematikatanár), fiúk Öles (3 és fél éves), kislányuk, Weronika (féléves). Egy három­szobás lakásban lak­nak a VII. emeleten, az új varsói lakótelep, Je- lonki egyik lakóépüle­tében. Hogyan élnek Kowalskiék? Életmo- delljük hogyan viszo­nyul annak a felmé­résnek eredményei­hez, amelyet 50 000 háztartásra terjesztett ki a Központi Statiszti­kai Hivatal? Kocsi helyett kicsi Hat évvel ezelőtt ismerkedtek meg, és egymásba szerettek. Egy év elteltével összeházasodtak. (Jellegzetes lengyel sajátosság, hogy a házasságokat általá­ban egyévi ismeretség után kötik.) A kis­fiú, Öles másfél év múlva jött a világra. Áhított és akart gyermek volt. Amikor ki­derült, hogy már Weronika is úton van, összeült a családi nagytanács. Janusz- nak voltak kételyei: „Több családi beru­házásra kell a pénz. Az én legénykori kis Fiatom már lassan szétesik. Minthogy peremvárosban lakunk, a munkahelyem távolsága 10 km, s a közlekedésről jobb nem beszélni. Az volt a vélemé­nyem, hogy a kocsit újra kell cserélni. Nem számíthattam azonban autókiuta­lásra, a szabadpiacra pedig nincs elég pénzünk.” így tehát Weronikának nem volt konkurense. A lengyelek általános véleménye sze­rint a boldog családi élet alapfeltételei közé tartoznak a gyermekek. A lengyel családok kb. 90 százalékának van gyer­meke, általában kettő. A városi házaspá­rok általában két gyermeket terveznek, a vidékiek hármat. Az otthon Janusz: „Az esküvő után Ania beköl­tözött abba a kétszobás lakásba, ahol édesanyámmal együtt éltem. Ezt rövide­sen nagyobb lakásra cseréltük. A lakás­cserét mindkettőnk szülei finanszíroz­ták.” A lengyel családok mintegy 44 százalékának van önálló lakása. A töb­bi a szülőkkel vagy a felnőtt gyerme­kekkel él, munkásszállókban, diákszál­lókban lakik. A felmért családok fele javítani szeretne lakáskörülményein, így pl. megkezdték családi ház építését, várják a szövetkezeti lakás felépülését. Ma már egymillióan várnak saját lakás­ra, ami általában tíz-egynéhány éves vá­rakozást jelent. Kétségtelenül ez ma­napság a legnehezebb szociálpolitikai probléma Lengyelországban. Ania: „Tulajdonképpen megvan min­denünk. Az edényeket, bútorokat, evőeszközöket és más apróságokat még a házasságunk előtt gyűjtöttük ösz- sze. Örülök, hogy ilyen előrelátók vol­tunk, mert mindez ma sokkal drágább és a beszerzése is nehezebb. Az esküvő után vettük a hűtőszekrényt, az automa­ta mosógépet, a tévét és porszívót. Most ritkán kerül sor nagyobb beruházásra, nehéz összehozni a szükséges pénzt.” A Központi Statisztikai Hivatal szerint úgy­szólván minden családnak van bútora, hűtőszekrénye, fekete-fehér tévéje, füg­gönye. Több mint 80 százalékának van porszívója, mosógépe, rádiója, szőnye­ge, 50 százalékának van magnetofonja és minden negyedik családnak gépko­csija. A legnehezebb körülmények kö­zött a nyugdíjas családok élnek. Hétköznapok Ania: „Jóllehet négy esztendeje ka­pom a gyest - három éve Olesra, most pedig Weronikára, ez nem sokat nyom a latban a családi költségvetésben. A lét- fenntartáshoz szükséges összeget Ja­nusz teremti elő.” Janusz: „Ha csupán a fizetésemből akarnánk kijönni, ez a létfenntartáshoz nem lenne elég. így korrepetálásokat vállalok, - ami amolyan második fizetést jelent - számítógép-programokat és fel­adatgyűjteményeket dolgozok ki. Min­den pénzt Ania kezébe adok, ő kezeli a házi költségvetést. Mindenre jut, de sze­rényen élünk. (A lengyeleknek több mint fele alapfizetésén kívül külön munkákat vállal vagy saját vállalatánál, vagy „ma- szekol”. A fiatal családok 80 százalékát segíti a rokonság.) Ania: „Az én napom reggeltől estig a háztartás körül forog. Takarítás, bevá­sárlás, séta a gyerekekkel, főzés, mo­sás, varrás. Igyekszem mindent egyma­gám elvégezni, mert így kevesebbe ke­rül. Szórakozási választékunk általában nem nagy: tévé, könyvek, ritkábban ba­ráti találkozások. Esküvő előtt szeret­tünk színházba, moziba, hangverse­nyekre járni. Ma erre nincs időnk.” Janusz: „A munkám és a korrepetálá­sok annyira igénybe vesz, hogy alig jut időm a gyerekekkel egy kis játékra." A lengyel családi élet ha nem is köny- nyű, de derűs és harmonikus. A lengye­lek szeretik az otthonukat... BULGÁRIA A Rodope híres rezervátuma MONGÓLIA Egyetemi előkészítő munkásfiataloknak A Mongol Állami Egyetem 14 éve indít előkészí­tő tanfolyamokat munkásfiatalok számára. Az első résztvevők között voltak érettségizettek, de olya­nok is, akik csak nyolc vagy tíz osztályt jártak ki, mindössze általános iskolai végzettséggel, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeztek. Ök az előkészítés során megszerezték a középiskolai végzettséget. Azok a fiatalok is csatlakoztak a cso­porthoz, akik már több éve dolgoztak, s kissé meg­kopottnak érezték korábban megszerzett tudásu­kat. Jelenleg már a Műszaki Főiskolán és a Mező- gazdasági Főiskolán is működik előkészítő. Az ér­deklődés különösen a Műszaki Főiskolán növeke­dett meg. Eleinte alig ötven jelentkező volt, ma viszont több mint kétszázan hallgatják az előkészí­tő tanfolyam előadásait. A főiskolára bekerülő fia­talok 22 szak közül választhatnak és 44 mérnöki szakterületre képezik ki őket. A Bulgária déli határát alkotó, legen­dás gazdagságú Rodope-hegység, a mondabeli Orpheusz szülőföldje turis­tautak nagy találkozási pontja. Értékes műemlékek, ősi kolostorok, régi templo­mok szegélyezik hegyi ösvényeit. Eldu­gott falvacskáiban évszázadok óta érin­tetlenül őrződnek a hagyományok. Té­len síparadicsomai, nyáron hűs magas­lati üdülőhelyei, szanatóriumai kínálnak lehetőséget a sportra, pihenésre, gyó­gyulásra, kikapcsolódásra. Látnivalók­ban, természeti szépségekben oly válto­zatos a vidék, hogy csak győzze fárad­ság nélkül bebarangolni a turista! A Nyugat-Rodope legészakibb csücske például az ország különleges természetvédelmi területe, élővilágának valóságos szabadtéri múzeuma. A közel 11 ezer hektáros rezervátum csaknem tíz éve, 1977 óta UNESCO-védnökség alatt áll. Meg is érdemli a nemzetközi fi­gyelmet, mivel a bolgár flóra és fauna egyedülálló példányaival várja a látoga­tókat. A Kupena - így nevezik ezt a dús ve- getációjú vidéket - 57 növénycsalád 238 faját mutatja be az érdeklődőknek. Csak gombából 81 -féle tenyészik a tele- vényben. Sok az értékes állat is az ősva­donban. Mintha néhány évszázaddal előbbi korokban járna a vendég. Vadak, medvék, rodopei vadkecskék, rókák, őzek, szarvasok, nyusztok, mókusok, borzok birodalma a háborítatlan nyugal­mú rezervátum. A gyerekek nagy örö­mére sok a cinege - hat fajtája is felis­merhető -, s örökké kopácsol a harkály, amelynek hét fajtáját figyelték meg az ornitológusok. A „vadleltárban” 17-féle emlős és Bulgária madárvilágának egy- harmada szerepel. A szakemberek sze­rint a tájegység igen alkalmas ökológiai vizsgálatok elvégzésére. VIETNAM Hoa Lu - az ősi főváros A 10. században, amikor Vietnamot Dai Co Vietnek nevezték, az ország fővá­rosa Hoa Lu volt. A település ma is meg­van, Hanoitól délre, mintegy 80 kilomé­ter távolságban. Jellegzetes épülete a citadella volt, amely egy külső és egy belső várral al­kotott szerves egységet. A fellegvár zord hegyvidéken épült, amelynek megköze­lítését a völgy mély folyói nehezítették meg. A hely még ma is őrzi a fellegvár földfalának nyomait és egyéb tárgyi em­lékeket. Sőt, megmaradt az utókorra az a két templom is, amelyet a helyi lakos­ság emelt két dinasztia uralkodóinak. A vár és a város környéke igen festői, s az itteni hegyek, folyók és barlangok nevükben őrzik a távoli múltat. A régi mondavilágra, történelmi kor­szakokra emlékeztető elnevezések kö­zül érdemes megemlíteni a Nyereg-he­gyet, a Vágtázó Felhő hegyét, a Kard he­gyet, a Zászlórúd-hegyet, valamint a Sárkány-, a Tigris- és a Sereg-barlan­got. Különösen szép és érdekes az úgy­nevezett Föld alatti barlang, amelyet a híres Ha Long-öbölhöz hasonlítanak. ★ HORIZOflT* SZOVJETUNIÓ A kutatóintézetek és a gyorsítás A japán acélipar, az amerikai szívgyógyszerek és az angol olajvezetékek közös jel­lemzője, hogy szovjet technológiára épülnek - írta a közelmúltban az angol Guar­dian. A cikk írója hozzátette: a Szovjetunió és az Egyesült Államok fej-fej mellett ha­ladnak a szabadalmak terén. Mindkét ország évente 80 ezer szabadalmat jelent be, ami túlszárnyalja az 50 ezres japán mutatót, nem is szólva Angliáról és Franciaor­szágról, ahol évente 10-10 ezer szabadalmat dolgoznak ki. A Szovjetunió, ahol a vi­lág tudósainak negyede él, nagyhatalom az alapkutatásokban és a műszaki találmá­nyok területén is. Míg a Szovjetunióban 1600 amerikai szabadalmat regisztráltak, az Egyesült Államokban 5500 szovjet szabadalmat jegyeztek be. Mindennek ellenére tény, hogy a Szovjetunióban ma még hosszú - olykor a bürok­rácia útvesztőin áthaladó - út vezet a tudományos gondolattól a sorozatgyártásig. Ezért fordulhat elő, hogy a szovjet felfedezések külföldön gyors „karriert” futhatnak be, míg otthon esetleg évekig dossziékban porosodnak. Ez is oka, hogy a műszaki haladás meggyorsítása a szovjet gazdaság most folyó radikális átalakításának legfontosabb feladata. Amennyiben a szovjet vállalatok át­térnek majd az önfinanszírozásra és önelszámolásra - a folyamat már megkezdődött -, nagyobb figyelmet fordítanak a technikai újdonságokra is, hiszen főként ezektől függ a nyereségük is. Sokat számít majd, hogy mit tudnak ajánlani a vállalatok részére a tudományos központok, kutatóintézetek. Ma a tudományos és alkalmazott kutatás egészét állami pénzekből fedezik. Enél- kül - természetesen - tudományos kutatás nem képzelhető el. Sőt, a tudományos kutatásokra fordítható anyagi eszközök állandó növelésére is szükség van. Ebben az ötéves tervben például a tudomány fejlesztésére fordított összegek növekedési üte­me másfélszeresen meghaladja a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Ugyanakkor komoly gondot jelent, hogy az „eltartottak” között nemcsak az alapku­tatás, hanem csaknem az egész alkalmazott kutatás is ott szerepel. Ebből következik, hogy az alkalmazott tudomány nem igazán érdekelt az eredményesség szempontjá­ból. A megoldás útja, hogy az alkalmazott kutatás - vagy ahogy a Szovjetunióban ne­vezik: az ágazati kutatás - térjen át az önelszámolásra. Ennek érdekében, első lépésként bizonyos tudományos intézeteket a termelő egyesülésekhez csatolnak. Második lépésként az önállóan tevékenykedő intézetek áttérnek a termeléssel való szerződéses kapcsolatra. Harmadsorban olyan mérnöki központokat hoznak létre, amelyek az üzemekkel kötött szerződések alapján, a konkrét felhasználók igényeinek megfelelően dolgozzák ki a műszaki ötleteket. Ne­gyedszer: megszüntetik az intézeti monopolhelyzetet és megkezdik az intézetek kö­zötti verseny kialakítását. Végül pedig tanulmányozzák az innovációs társaságok és kockázati alapok létrehozásában külföldön szerzett tapasztalatokat. A gazdasági önelszámolás persze nem a távolabbi, hanem a folyó gazdasági fel­adatok megoldásához szükséges. De még egyes átfogó országos programok meg­valósításában is alkalmazhatók ezek a formák. Például az ötödik generációs számí­tógépek alapjainak kidolgozására a „Sztárt” tudományos kollektívát kérték fel. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Humgang (Gyémánt-hegy­ségben található a Kilenc sárkány vízesés. Gyönyörű látványt nyújt a I méterről alázúduló víz. KNDK A Kilenc sárkány vízesés

Next

/
Thumbnails
Contents