Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
1987. április 18. KÉPÚJSÁG 7 Településfejlesztés társadalmi munkában Négy és fél millió forint jutalom Inzsel Ottóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gazdaságpolitikai osztály-vezetőjével a településfejlesztési társadalmimunka-akcióról beszélgetünk. A HNF OT, valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatala lassan két évtizede hirdeti meg ezt az akciót, amelyben megyénk is egyre szebb eredményeket ér el. Tavaly minden eddiginél jobban szerepeltünk, s a közeljövőben a paksiak, de- csiek és kaposszekcsőiek átvehetik kiemelkedő teljesítményükért a kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat, Tolna megye pedig a megyéknek járó elismerő oklevelet.- Akadt lakótelep, ahol még az eső sem riasztott vissza néhány lakót, ásták, gereblyézték az épület előtti földsávot, hátul pedig már nyílik is a jácint a bejárat melletti kiskertekben. Társadalmi munkában ültették. Mind többször és többször fognak ösz- sze egy-egy helység lakosai, gazdálkodó szervek, intézmények dolgozói, s egyénileg vagy kollektívában munkaidőn kívül, minden díjazás nélkül fizikai vagy szellemi munkájukat adják közzöségi célkitűzések megvalósításához. Kezük nyomán utak, járdák, játszóterek, iskolai sportudvarok, gyermekintézmények épülnek, bővülnek, gyorsabbá válik a gáz bekötése, a külterületi villamosítás, vagy éppen némely elhanyagolt terület emberibbé tétele, parkosítása.- Természetesen az ilyen önzetlen, s a népgazdaságnak is jelentős megtakarítást eredményező tevékenységet ki kell aknázni, ha pedig sikeres volt, valamilyen formában értékelni, jutalmazni is lehet.- Változott-e az elmúlt évek során az akció célrendszere, s milyen tanulságokkal szolgált a jövőre vonatkozóan?- Húsz évvel ezelőtt főleg a fejlesztést szolgálták felhívásaink: óvodák, bölcsődék, általános iskolák bővítése volt a kiemelkedő feladat. Azóta az e téren jelentkező hiányosságokat, ha nem is teljesen, de sikerült kiküszöbölni. Az utóbbi években már a közműépítéshez, viz-, csatorna- és gázvezetékek építéséhez, belvízelvezetéshez, a kereskedelmi ellátás gondjainak megoldásához kértük a lakosság összefogását. E fő területek mellett számítottunk a segítségükre gyógyszertárak, orvosi rendelők, úttörőtáborok, szociális otthonok kialakításában is. Változó sikerrel. Az időnkénti sikertelenségek hozták aztán sorra a tanulságokat.- Például...?- Először is azt, hogy nyílt településfejlesztési politikára van szükség. Az embereknek bele kell látniuk, sőt joguk van beleszólni is a tanácsok fejlesztési koncepcióiba. Meg kell ismertetni és meg is kell vitatni a lakossággal, hogy mik a közeli és távlati tervek, hogy lássák, mihez, miért kérik tőlük a segítséget. Különböző tanácsi és népfront fórumokon, falugyűléseken betekintést kell adni számukra a település pénzügyi helyzetébe is, mert fontos, hogy lássák, mire költi a tanács az általuk befizetett pénzt, melyek azok a feladatok, amelyekhez még ez az összeg is kevés, s oda kell állni, fogni a lapátnyelet, hogy legalább a munkadijat megtakaríthassák.- Ennyi elég?- Nem. Minden esetben közvetlenül kell érdekeltté tenni a lakosságot. A hetvenes években gyakran szerveztünk úgynevezett „megyei” létesítményekhez társadalmi munkát. Nem volt igazán sikeres a próbálkozás, mert egy-egy kis faluból nem szívesen mentek el az emberek olyan ügyben tenni, aminek nemigen élvezhetik majd az előnyeit. Saját községében, utcájában viszont mindenki lelkesebben dolgozik. Főleg, ha tudja, hogy olyan dolog valósul meg a segítségével, amire enélkül nem, vagy esetleg csak évek múltán lett volna mód. így amellett, hogy részt vesznek vágyaik, elképzeléseik megvalósításában, ellenőrizhetik is a munkák minőségét, ütemét. Végül, de nem utolsósorban pedig egy ilyen együttes megmozdulás közösség kovácsoló erő is. Sok helyen utcabálokról, egyéb összejövetelekről is hallani ilyen társadalmi munkák befejeztével. Úgy érzem, ez sem elhanyagolható eredmény. A pályázatra visszatérhetek?- Természetesen.- A korábbi évek alapvető hibáját meg kell említenem: a társadalmimunka-ak- ciók jutalmazása sokszor fordított arányban történt, mint ahogyan arra szükség lett volna a további ösztönzés érdekében. Ugyanis minél nagyobb volt egy település, annál több pénzt kapott, pedig köztudottan, minél kisebb egy község, falu, annál fejletlenebb az infrastruktúra, annál több segítséget kell igénybe venniük a tanácsoknak terveik végrehajtásához. Hiszen a pénzük kevesebb, körülményeik pedig kedvezőtlenebbek. Ma már figyelembe vesszük az értékelésnél azt is, hogy az adott mennyiségű munkát milyen feltételek között kellett elvégezni. Örömmel mondhatom, hogy a nehezebb gazdasági helyzet, sőt, a teho bevezetése sem vetette vissza az emberek segítőkészségét. Számíthatunk a lakosságra az intézmények fenntartását, működtetését segítő tevékenységekben, sőt, a hasznos hulladékok gyűjtésében is mind többen vesznek részt. Az utóbbi jelentőségét hadd támasszam alá egy adattal is: tavaly 26 millió forintot sikerült megmenteni ezzel a népgazdaság számára.- Tehát a népfrontbizottságok és a hozzájuk társuló ifjúsági és egyéb tömegszervezetek kezdeményezései sikerrel jártak.- Ezt bizonyítja, hogy az ország több mint háromezer települése közül most is rengetegen pályáztak. Közülük kellett kiválasztani azt a 22 várost, 22 nagyközséget és 22 községet, valamint 3 megyét, amelyek leginkább megérdemlik a pénzt, ami az elismeréssel jár, és fejlesztő, fenntartó költségek fedezésére, további társadalmi munkáik szervezésének alapjául szolgálhat. Az önök megyéjének a már említett települései összesen 4 és fél millió forinttal lesznek gazdagabbak a díjak átadása után. Meg is érdemlik. CSER ILDIKÓ Mézes jellegű és csokis-mézes jellegű, kakaós, vaníliás és csokis-kakaós- vaníliás sütemény, kukoricakenyér-por és kukoricasütemény-por, csokis kukoricacsók és kukoricacsók. Ezeket a termékeket állítja elő a Dombóvári Áfész diétás üzeme Kaposszekcsőn. Milyenek a készítmények és kik a készítők? Erre a kérdésre keresünk választ. Akinek a családjában, vagy ismerősei között akad cöliákiás beteg, annak nem ismeretlenek. Tudja, hogy ezek a Kaposszekcsőn készült élelmiszerek közös jellemzője, hogy garantáltan glutén- mentesek és a süteményeket Emese elnevezésen kell keresni az üzletekben. A cöliákiás betegeknél a károsodást a glutén okozza. Glutént a búza, a rozs, az árpa és a zab fehérjéi tartalmaznak. Az erre érzékeny embereknél a glutén hatására a vékonybél-nyálkahártya sejtjei elpusztulnak és a bélbolyhok ellaposodnak. Minden olyan táplálék, amely tartalmazza a felsorolt gabonafélék bármelyikét, az érzékeny egyénekben kiváltja, folyamatos adása esetén fenntartja a betegséget. A cöliákia egész életre szóló gluténérzékenységet jelent, vagy ahogyan egyszerűbben nevezik - lisztérzékenység. Egyedüli kezelési módja, a glutént tartalmazó gabonaféleségek elhagyása a táplálékból. Nagyon fontos, hogy a cöliákiás beteg egész életén keresztül szigorú gluténmentes diétás étrendet tartson, mert így teljesen panaszmentessé válhat. Kukoricacsók és öt asszony Tekintve, hogy a cöliákia nem túl gyakori betegség - a kutatások szerint, statisztikai adatok alapján, Európában minden 800-1000 élveszületésre jut egy cöliákiás beteg - a diétát tartó személyeknél gondot okoz a gluténmentes élelmiszerek beszerzése. Enyhít ezen a Dombóvári Áfész azzal, hogy kétféle gluténmentes lisztet állít elő, amiből kenyeret, édes és sós süteményeket lehet készíteni. Forgalmaznak készterméket is, amit az írás elején ismertettünk. A felsorolt tulajdonságokon kívül jellemzőjük még, hogy kukorica alapanyagból készülnek. Külön tájékoztatóból azt is meg lehet tudni, hogy a kukoricacsók 100 grammja 303 kcal energiatartalmú és van benne 3,46 gramm fehérje, 6,18 gramm zsír, 56,73 gramm szénhidrát... ...Ennyit a készítményekről. És a készítők? Az üzem teljes létszáma öt asszony: Zsóka, Gyöngyi, Kati, Ilonka, Zsuzsa. Egymást a lánykori keresztnéven szólítják munkaközben. Aki ismeri.őket, tudja, hogy Zsuzsa férjezett neve Beréti István- né. Amit önmagáról elmond, az Hőgyé- szen kezdődik. Itt született és Dombóváron van a jelene, ott lakik férjével és két fiával. Házasságkötésük után a harmadik évben született Tamás és Attila. Akkor, amikor már a fiatalasszony nagyon elkeseredett, hogy nem lesz gyereke. Történt tizenkét évvel ezelőtt, hogy januárban született Tamás, majd az év decemberében Attila. A tizenegy hónap korkülönbség elegendő ahhoz, hogy jellemben, a kialakult szokásaikban egymás ellentétei legyenek. Az elsőszülött csendes, lányokkal szívesen barátkozó, balettet tanuló legényke, míg öccse az apjától örökölt műszaki érzékkel harsányabb. Közös bennük, hogy mindkettő az anyja szeme fénye. Ilonka, Schveitzer Józsefné Sásdon lakik a férje szüleivel és a 8 éves Norbert nevű fiával, akinek kedvenc együttese a Modern Talking. A három nemzedék jól megfér a közös fedél alatt. A nagyszülők nyugdíjasok. A kialakult családi munka- megosztásban ők elvégzik a kerti-, a sző- lömunkát, az állatok gondozását, amit a gyerekeik nagy-nagy segítségnek éreznek. A békés hangulatra mi sem jellemzőbb, hogy a házhoz menynek kerülő leány, anyunak szólítja a férje édesanyját. így az ételkészítéskor könnyedén elférnek, megosztoznak a tűzhelyen, hogy az együtt elfogyasztott vacsora melege járhassa át a hétköznapok estéinek csöndjét... Kati, Hartmann Henrikné Kaposszekcsőn született, férje kőműves, ami a családi házuk építésekor döntő szerep volt. Otthonukat sikerült úgy formálni, hogy mindenki számára mindent jelentsen. Elegendőnek látszik az, hogy amikor valamilyen dologban dönteni kell, a szülök kérik a gyerekek véleményét is. Van tehát szava a 21 éves Szilviának és a 11 esztendős Jánosnak. Legalkalmasabb idő a beszélgetésre a szombat és vasárnap. Ilyenkor az ebéd mindig pontosan délben az asztalra kerül. Ehhez a háziasszonynak korábban kell ébredni. Nem szereti, ha az étel hirtelen lobogva forr, amint ő maga is halk- szavú türelemmel fordul mindenkihez... xx Gyöngyi, Falusi Józsefné is ka- posszekcsői lakos. Zoltán fia 18, Éva a lánya 16 éves. Ha emlékezni kell régi szokásokra, családi hagyományokra, szívesen teszi. így húsvét táján mindig eszébe jut a 78 éves édesapjának egykori fogadalma, amit azon a húsvéton tett, amikor az oroszországi hadifogságból hazaért. Évekig állva a szavát, húsvét előtt három napig nem evett semmit. Szof kás az is, hogy a sátoros ünnepeken a keresztgyerekeknek ajándékot illik adni. Ebben a családban fontosnak tartja ezt az anya, hiszen a munkával ismétlődő szürke napokat az ilyen ünnepi órák mozdítják színesebbé... w Zsóka, az üzemvezető Gyurka István- né. A Dombóvári Áfésznél tanulta a cukrász mesterséget. Férjének öt testvére van, neki négy. A nagy családban nincs hosszú élete a süteményeknek. Nem lehet olyan vasárnap, hogy valamilyen édesség ne kerüljön asztalra, abban a házban, amit 1975-ben kezdtek építeni Kapospulán. Ma már összkomfortos, központi fűtéses épület, ahol szívesen látják a népes rokonságot. A vendégjárás ideje általában a nagyobb ünnepekre esik. Ilyenkor már a család egyetlen lányának, Andreának is segíteni kell, mondjuk a gyümölcstorta elkészítésében. Öt a napokban az az öröm érte, hogy felvették a kaposvári gyors- és gépíró iskolába... Az öt asszony számtalan közös élményt tud mesélni, amit a munkahelyi kollektívában élt meg. Valamennyiük hite, hogy munkájukkal segítenek a beteg embereken. Emlékeik közül az a csomag él a legfrissebben, amit egy alföldi nénitől kaptak, akinek ők juttaták a gluténmentes élelmiszert. A kis dobozban házi kenyér, só és paprika volt, mellékelve a néni levele, amiben az állt, hogy az ő vidékükön ezeket olyan embereknak adják, akiket szeretnek. D. K. J. W 7 / Beréti Istvánná Hartmann Henrikné Schveitzer Józsefné Falusi Józsefné Gyurka Istvánná
