Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-17 / 91. szám
4 KÉPÚJSÁG 1987. április 17. Tolnai utakon Az első negyedév baleseteiről 1987.1. negyedéve a közlekedési balesetek alakulása tekintetében messzemenő következtetésekre nem adhat okot, mert az időjárás heteken át szinte járhatatlanná tette az utakat, a közúti forgalom olykor csak töredéke volt az átlagosan megszokottnak. Ennek ellenére nem lenne baj, ha az esztendő következő hónapjaiban sem kellene az eddigieknél több balesetet regisztrálniuk a statisztikusoknak. Az év első három hónapjában Tolna megye útjain 64 személysérüléssel járó közlekedési baleset fordult elő, 20-szal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában, a csökkenés 24%-os. A tavalyi 9-cel szemben az idén 3 halálos kimenetelű baleset történt, a meghaltak száma 11 -röl 4-re csökkent. 13-mal volt kevesebb a súlyos sérüléses esetek száma, s eggyel kevesebb volt a könnyű sérüléses balesetek mennyisége is. Az elhaltakon kívül a megsérültek száma is jóval kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt. A tavalyi 117-tel szemben az idén 92-en szenvedtek könnyebb, súlyosabb sérülést mások, vagy önmaguk hibájából az utakon. A balesetek okait tekintve az elmúlt negyedévben is a gyorshajtás okozott legtöbb bajt. 25 baleset történt miatta, ami az összesnek 39%-a, de ez a szám is kevesebb a tavalyinál. Elsősorban a notórius gyorshajtók figyelmébe ajánljuk, hogy bár a jeges, havas útviszonyoknak vége, ám a tavaszi (nyári) körülmények sem lesznek köny- nyebbek, jobbak a közlekedés résztvevői számára. Az egyre sűrűsödő jármű-, s gyalogosforgalom mellett főként a tavaszi hónapokban kell számítania minden járművezetőnek arra, hogy a rendkívül szigorú tél útjainkat helyenként nagyon megrongálta. Az útburkolatokon néhol mély kátyúk keletkeztek, amelyeknek figyelmen kívül hagyása beláthatatlan következményekhez vezethet. Az utak megjavítása elkezdődött ugyan, de e munkálatok pláne az idén, hosszú időt vesznek igénybe. Közlekedni pedig addig is, a gödrös utakon is kell, s lehet baleset- mentesen is körültekintőbben, az adott útviszonyoknak megfelelően csökkentett sebességgel. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert sajnos a figyelmetlenség, a gondatlanság terén javulás nem volt tapasztalható a legkritikusabb közlekedési körülmények idején sem. A balesetek számának jelentős mértékű csökkenése mellett az elővigyázatosság hiánya a bázis időszakhoz viszonyítva 3%-kal többször bosszulta meg magát súlyos sérülésekkel végződött karambolok formájában. Elsőbbség meg nem adása miatt 4- gyel kevesebb baleset történt mint tavaly, hozzá hasonló arányban csökkent a szabálytalan előzés, valamint a szabálytalan kanyarodás miatti balesetek száma is. Nem volt változás azonban a szabálytalan bal oldali hajtás miatti összeütközések vonatkozásában. Három hónap alatt tavaly, s az idén is 6-6 ilyen eset fordult elő, olykor megmagyarázhatatlan okokból. Néhányszor záróvonalon áthajtva kerültek járművek a szemben jövők elé. Az arány több mint 2%-kal romlott. Gyalogosok hibájából a múlt évi 11- gyel szemben az idén 8 baleset történt, legtöbb Szekszárd belterületén, ahol a gyalog járók fegyelmezetlensége közismert. Sokuknak a fényjelző készülék színei is csak azért váltogatják egymást, hogy tarkább legyen az utca képe. A járművek műszaki hibája eddig kétszer vezetett mindössze balesethez, de ez a szám a bázis időszakban rögzítettnek a kétszerese, s ha a mindjobban öregedő járműparkunk üzemben tartói továbbra sem fordítanak nagyobb gondot járműveik állapotára, a kopott gumik, rossz fékek, „kancsal” lámpák, stb. miatti szerencsétlenségek száma tovább hat- ványozódhat és kimeneteleik is egyre súlyosabbak lehetnek. Az év első negydévében személygépkocsik vezetői okozták a baleseteknek 50%-át, szám szerint 32-t, 19-cel kevesebbet, mint egy évvel korábban, a javulás 10%-os. Ezek az adatok azonban senkit ne tévesszenek meg, mert a csökkenéshez döntően a már ismertetett, objektív körülmények játszottak közre, s nem a személyautó- vezetők vezetéstechnikájának, szabálytiszteletének villámszerű megváltozása. Balesetbeli részesedésük különben így is túlzottan nagy. A tehergépkocsik és az autóbuszok vezetői 3-mal, illetve eggyel kevesebb baleset okozói voltak, mint tavaly. Legrosszabbul alakult az egy nyomon haladó járművek vezetőinek a helyzete. Amíg a múlt év első három hónapjában 7 balesetért voltak felelősek, az idén 12- ért. Legtöbbet a segédmotoros kerékpárok vezetői idéztek elő, a tavalyi 3-mal szemben 8-at. Ez a túlzott növekedés csak azzal magyarázható, hogy néhány segédmotoros minimális gyakorlattal jégbordás, vagy ónos esőtől korcsolyapályává változott utakra is kimerészkedett, ott úgy akart közlekedni, mint nyáron, s persze elvesztette uralmát a jármüve felett. Végül szólnunk kell az alkoholos befolyásoltság alatti járművezetésről, ami mindig több tragikus következményekkel jár. Amíg a múlt év első három hónapjában a közúti baleseteknek 14,2%-át okozták ittasan, az idén 21,8%-át. Minden negyedik-ötödik járművezető alkohol hatása alatt karambolozott. Úgy látszik e téren még szigorúbb intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a közúti forgalom becsületes, józan résztvevői úticéljuk helyett gátlástalan, részeg elemek miatt ne kórházba, vagy temetőbe jussanak. Tavaszi forgalomban Baleseti statisztikák bizonyítják, hogy közlekedési veszélyhelyzeteks szempontjából a tavasz felülmúlja a telet. A járművezetők és gyalogosok felszabadul- tabbnak érzik magukat, s egyre kevésbé vigyáznak egymásra. Már maga az a tény, hogy az utcák megtelnek jármüvekkel, a járdákat ellepik a gyalogosok, fokozott figyelmet kíván a közlekedés résztvevőitől. Nagyon sok baleset keletkezhet abból, ha a vezető és a gyalogos nem érti meg egymást. A gyalogosok általában nem ismerik (vagy nem akarják ismerni) a járművek lehetőségeit, törvényszerűségeit, a vezetők pedig figyelmen kívül hagynak fontos szabályokat, információkat a gyalogosokkal kapcsolatban. A gyalogos sokszor kiszámíthatatlan reakciót választ a járművezető számára. Ahhoz, hogy a járművezető a balesetet elkerülhesse, meg kell tanulnia különbséget tenni a valószínűtlen és a lehetetlen között. Példaként megtörtént esetet említünk: A személygépkocsi gyalogátkelőhely felé közeledett, amelyik előtt teherautó állt szabálytalanul, s takarta a kilátást a járda felé. A vezető még látta, hogy az átkelőhelyhez egy fiatal lány közelít normál tempóban és úgy vélte, hogy ha minden változatlan marad, még át tud haladni a leányzó előtt. Igen ám, de a lány a tehergépkocsi takarásában futni kezdett, s a személygépkocsi elgázolta. A vezető ugyanis lehetetlennek tartotta, hogy a kényelmesen gyalogló lány odaérjen a járművéhez, holott az csak valószínűtlen volt. A vezetőnek mindig a gyalogos tekintetét kell figyelnie, s amíg meg nem győződött arról, hogy öt észrevette és a helyén marad, nem szabad mellette elhaladnia. A kézjelzéssel való „párbeszédet” már korábban is sokszor megemlítettük. Erről most csak annyit, hogyha a vezető jelezte a gyalogos átengedését, szándékát vissza nem vonhatja, mert előfordulhat, hogy a gyalogossal egyszerre indul el. Különösen vonatkozik ez a gyerme - tekre és az idősekre, ugyanis az ő reakcióik még kiszámíthatatlanabbak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a járművezető erkölcsi felelősségét, amikor úgy enged maga elé gyalogost, hogy a mellette lévő sávban jármüvek közlekednek. Csak akkor intsen a gyalogosnak a vezető, ha biztos abban, hogy a többi jármű vezetői is tisztában vannak szándékával és ők is meg tudnak állni! Az eddigieknél is jelentősebb, hogy hogyan tanítjuk gyermekeinket a közlekedésre, a felnőtté válásra. Már az óvodában is igyekeznek a gyermekek közlekedésre nevelését megalapozni, elősegíteni. A napokban talán ennek a hatására húzta vissza kezénél fogva az édesanyját egy öt év körüli kisfiú a tilos jelzésnél. „Ne menjünk! Nem szabad! Mondta az óvónéni!” A mama tovább húzta a gyereket maga után a csikorgó gépkocsik között, mondván: „De most sietünk!" Sikerült az átkelésük. És kinek fog hinni ezek után ez a kisgyerek? Mit jelentenek majd az életben az ilyen ellentétes hatások? Ki ne látott volna már az önállóságra nevelés hamis címszava alatt egyedül kerékpározó apró gyerekeket? Autós család utazásakor szinte mindennapi látvány, hogy a gyermek a két első ülés mögött, középen áll. Aztán esetleges vészfékezéskor a műszerfalon töri össze magát, vagy kirepül a szélvédővel együtt. Tudja-e a „jószívű” felnőtt, hogy mit tesz, amikor ölébe veszi gyermekét, hogy mindkettőjüket megvédje a biztonsági öv? Hirtelen fékezésnél garantált a gyermek bordatörése, mert a felnőtt teste nekinyomja a gyereket az övnek. Még arra is figyelnie kellene az autós szülőnek, hogy a sikeres előzéskor a gyerek semmilyen módon ne csúfolja a megelőző autóban ülőket. Vajon milyen modellt lát az a gyermek, aki édesapját a gyorsabb vezetésre, veszélyes előzésekre biztatja, s az apuka pedig imponálni akarván gyermekének, eleget is tesz ezeknek a kéréseknek? Mennyire ellentmondásos annak a gyermeknek a nevelése, akivel édesapja tilos jelzés ellenére átrobog a kereszteződésen, mert a késés csúnya dolog, és ő gyermekét minden áron igyekszik pontosságra nevelni. Az elmondott példák alapján nevelkedett gyerekek felnőttkorukban is veszélyeztetni fogják magukat és közlekedő társaikatjs. A gyermekek óvodai-iskolai közlekedésre nevelése a szülők együttműködése nélkül megoldhatatlan. A gyermek részére - ahogyan az élet minden területén - a felnőtt a követendő példa, bennük a felnőttek világa tükröződik. Nem lehet tehát vita tárgya, hogy a nevelésben mi a szülő és mi a közoktatás kötelessége, mert az ilyen vitákban éppen a gyermekek egységes nevelése, s azon belül a közlekedésre nevelése sikkad el. A következmény... A „tükörradiál” és következménye A vasúti átjáró veszélyei A közút-vasút kereszteződése a legveszélyesebb helyek egyike. A veszélyes hely kialakulásának fő oka az, hogy ezen a helyen két egymástól eltérő járműforgalom keresztezi egymást. Ezekben a kereszteződésekben a vasúti járműnek van elsőbbsége. A vasúti jármű elsőbbségének biztosítása céljából az átjárókat különböző jelzőberendezésekkel biztosítják. Ezek a jelzőberendezések a következők lehetnek: fénysorompó, félsorompó és teljes sorompó. Ritkább esetben a vasúti átjárót jelzőőrrel biztosítják, de találkozhatunk olyan vasúti átjáróval is amely jelzőberendezéssel biztosítva nincs, vagy a biztosításra „Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtábla szolgál. A közúti járművek vasúti átjárón való áthaladása mindig veszélyt rejt magában. A hely jellegzetességénél fogva a vezetők az áthaladás előtt nemcsak a jelzéseket figyelik, hanem a vasúti pályán közlekedő jármű közelségét is mérlegelik. E kettős mérlegelés eredményeként sajnos még napjainkban is előfordul a tilos jelzésre való áthajtás. A KRESZ a vasúti átjáró megközelítésénél fokozott óvatosságot és mérsékelt sebességet ír elő. Az áthaladást is fokozott óvatossággal és késedelem nélkül kell végrehajtani. A fokozott óvatosság és a késedelem nélküliség a jelzőberendezéssel biztosított és a biztosítás nélküli vasúti átjáróra is vonatkozik. A megközelítési sebesség mérsékelt volta elsősorban a szabad kilátástól, a vasúti átjáró és attól mindkét irányban a vasúti pálya beláthatóságától függ. A sebesség helyes megválasztásánál meghatározó tényezőként kell figyelembe venni, hogy az átjárót biztosító jelzőberendezés működéséről, illetve jelzéséről kellő időben tudomást szerzünk. Ugyanis nem szabad a vasúti átjáróra ráhajtani akkor, ha:- az egyedül, vagy félsorompóval együtt alkalmazott fénysorompó villogó piros fényjelzést ad,- a fél- illetőleg a teljes sorompó rúdja mozgásban vagy lezárt állapotban van,- a teljes sorompót kiegészítő berendezés hang-, vagy fényjelzést ad. A megközelítési sebesség helyes megválasztása esetén tudunk kellő időben meggyőződni a jelzőberendezés esetleges meghibásodásáról is. A jelző- berendezések üzemzavarát jelzi, ha:- a fénysorompón sem a piros, sem a fehér fény nem világit,- a félsorompó rúdja nyitott, vagy félig nyitott állapotban van és a fénysorompón sem a piros, sem a fehér fény nem világít,- a sorompórúdak eltérő állásban, vagy félig nyitott helyzetben vannak. A jelzőberendezések üzemzavara esetén a vasúti átjáró előtt meg kell állni, és azon áthaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy vasúti jármű nem közlekedik. A sebesség megválasztásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy az átjáróra való ráhajtás előtt meg kell győződni arról, hogy az azon való késedelem, megállás nélküli áthaladás feltételei adottak-e. A vasúti átjáróban forgalmi okból is tilos megállni. Ha a vasúti átjárót semmiféle jelzőberendezés nem biztosítja a sebesség helyes megválasztásának szempontjait figyelembe véve megállni csak akkor kell, ha az áthaladás biztonsága azt szükségessé teszi. Amennyiben a vasúti átjáró biztosítására „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtábla szolgál, akkor a megállás helyét jelzőútburkolati jel előtt meg kell állni. A megállás helyét jelző útburkolati jel hiányában a jelzőtábla előtt kell megállni, és továbbhaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy vasúti jármű nem közlekedik. Szekszárdi gyalogos a zebra közelében, a piactér bejárata előtt
