Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-12 / 60. szám
1987. március 12. IvÉPÜJSÁG 3 Mi a hozzáadottérték-adó? Hozzáadottérték-adó, e nem éppen rövid szakkifejezéssel manapság egyre többet találkozunk. A pénzügyi rendszer megújításának, az egész reformfolyamatnak egyik fontos alkotóeleme az adórendszer átalakítása, így érthető, hogy egyre több szó esik erről az újságok hasábjain, vagy a televízió adásaiban. Jelenleg két területen folyik adóreform, egyrészt a személyi jövedelemadózásról vitatkoznak a szakértők, s dolgozzák ki az egységes koncepciót, másrészt a hozzáadottérték-adó bevezetésének lehetséges módját kutatják. Ezzel az adófajtával elég sajátságos módon találkoztunk itt Magyarországon, éppen a növekvő turizmus révén. A nyugati országokban a vásárolt műszaki cikkek után ugyanis az üzletek minden külföldinek a vételár bizonyos százalékát adó-visszatérités címén visszafizetik, ha a határt elhagyva lepecsételtetik a számlát, s azt visszaküldik. Ez az adófajta - amit a nyugati, német nyelvterületen Nehr- wertssteuernek neveznek - tehát nálunk szokatlan módon először csak az előnyös oldaláról mutatkozott be. Mit mond a kislexikon? De mielőtt a hozzáadottérték-adó mibenlétéről beszélünk, tudnunk kell: mit nevezünk hozzáadott értéknek egyáltalán? S mi köze lehet, van ennek a forgalmi adóhoz, aminek a neve ismerősebben cseng talán. a közgazdasági kislexikon iparstatisztikai fogalomnak nevezi a hozzáadott értéket, mondván: az anyagi ráfordítások és az eredmény különbözetét értik alatta. A forgalmi adóról viszont azt írja, hogy „a termék valamennyi termelési fázisához, vagy a termékek forgalmazásához kötődik”. Most pedig térjünk vissza a nyugati országokban használatos szisztémára, amelynek az elve a következő: minden egyes áru, vagy szolgáltatás értékesítése után kell forgalmi adót fizetni. A kötelezettség tehát nem függ attól, hogy az adott cikk a fogyasztást szolgálja, vagy éppen egy beruházáshoz szükséges berendezés. A forgalmi adót akkor is meg kell fizetni, ha például valaki alapanyagot vásárol, hogy abból valamilyen árut előállítson, vagy pedig részegységet vesz egy automata gépsorhoz. A példákat sorolhatnánk tovább: mindenesetre talán jól érzékelteti, hogy a forgalmi adózás lényegében az értékesítéshez kötődik bármelyik szférában. Persze mondhatnánk rögtön az ellenérvet, minél több üzemben fordul meg az áru, minél magasabb a feldolgozottsági foka, annál többször fizetnek adót utána, s végül megfizethetetlenül magas lesz az ára. A rendszer egyszerű módon küszöböli ki a halmozódást; miután kiszámítják az ár alapján az adót, levonják az addig kifizetett összes forgalmi adót, így végeredményben csak azután az érték után kell fizetni, amit az adott üzemben létrehoztak. E módszerről kapta egyébként a nevét is: hozzáadottérték-adó. Mi változik? A náluk most érvényben lévő rendszer más alapokon nyugszik. A forgalmi adó a fogyasztáshoz kapcsolódik, tehát csak az utolsó fázisban, a nagykereskedelemnél számítják ki az adót, s így alakul ki a fogyasztó ár, amelyben a végső felhasználó, tehát a vásárló fizeti meg az adót. S természetesen csak a fogyasztási cikkek, illetve szolgáltatások után kell forgalmi adót fizetni. (Ennek körét a jelenleg érvényben lévő rendelet határozza meg.) Talán e néhány vázlatosan ismertetett elvből is látszik, milyen nagyarányú változást jelent a forgalmi adórendszer új alapokra helyezése, a hozzáadott érték szerinti számítás bevezetése, amelyben a korábbival ellentétben minden áru és szolgáltatás után forgalmi adót fizetnek. S a változások nem vezethetnek ellenőrizhetetlen ármozgásokhoz, nagyarányú dráguláshoz. Az újfajta adórendszer bevezetése nem pusztán elhatározás kérdése, számos olyan változást hozna, amely a gazdasági élet egyéb szféráira is kihat. Mindenképpen pozitívuma, mondják a szakértők, hogy növekedne a termelői és a fogyasztói árak közötti különbség, az utóbbi javára, tehát javulna a kétszintűség, ami az árrendszer megfelelő működésének alapja. Ám módosulnának az árarányok is, tehát ennek hatásait nagyon pontosan előre szükséges fölmérni. Természetesen ez átírná a fogyasztói ártámogatások jelenlegi rendszerét. S végső soron lehetővé tenné azt is, hogy a vállalatok által fizetett egyéb adók mértékei esetleg megváltozzanak. Ez sem csodaszer Módosulna az adó adminisztrációja, a kiszámítás módja, és ezt sem egyszerű megvalósítani. És végül, de nem utolsó sorban, mint minden adórendszerben, a normatív adószabályok mellett lennének kivételek, preferált termékek vagy szolgáltatások, illetve olyan cikkek, amelyekért - például az élvezeti cikkek után - az átlagosnál több forgalmi adót kell fizetnünk. Csak vázlatosan ismertethetjük a hozzáadottérték-adózás alapjait, problémáit, de talán ebből is látszik, hogy milyen bonyolult az áttérés egyik rendszerről a másikra. S az is bizonyos, hogy csodákat semmiféle szisztémától nem várhatunk. Ez csak keretet adhat a gazdaság megújhodásának, de a változás a termelő szférán áll vagy bukik. LAKATOS MÁRIA Bővíti a fényszedést a nyomdaipar A nyomdaipar az idén 5-8 százalékkal bővíti a fényszedést, és így az összes szedés 35-38 százaléka, ezen belül a könyveknek több mint fele készül a legmodernebb eljárással. A fényszedés azért váltja fel egyre több helyen a hagyományos ólomszedést, mert az elektronikus szövegfeldolgozás és -kiadás termelékenysége többszöröse a korábbinak. Az sem mellékes szempont, hogy a fényszedésnél s dolgozókat nem veszélyezteti a zaj és ólom, így e munká- ra fiatalok és nők is szívesen vállalkoznak. Az elmúlt évben összesen 36 millió fonni értékben vett fényszedő gépeket könyvek, tájékoztató nyomtatványok és agyes folyóiratok előállításának korsze- üsítésére a Fejér Megyei, a Borsod Megyei Nyomdaipari Vállalat és a Győri Széchenyi Nyomda. Az idén mintegy 30 millió forintért helyez üzembe fénysze- fésre alkalmas berendezést a szolnoki, a Révai Nyomda és a Komárom Megyei \lyomdaipari Vállalat. Több nyomdában íz eddigi kedvező tapasztalatok alapján bővítik a már meglevő fényszedő kapacitást. Az Athenaeum Nyomdában a folyóiratok, a Fraklin és a Szegedi Nyomdában a tudományos-műszaki könyvek előállítására használják az új fényszedö kapacitást. Az elektronikus szövegfeldolgozás a folyóiratok és a napilapok előállításában is teret hódít. Jelenleg fényszedéssel készül több mint 40 folyóirat és hetilap, köztük a Szabad Föld, az Élet és Irodalom, a Figyelő és az Autósélet, s az idén a lapelöállítás e formájára tér át a Heti Világgazdaság is. Fényszedéssel állítják elő a Tolna Megyei Népújságot és azt tervezik, hogy a Heves Megyei Népújság készítését is modernizálják. A napilapok előállításában a fényszedéses eljárás erőteljes elterjesztését nehezíti, hogy a szerkesztőségek túlnyomó többsége ragaszkodik a hagyományos munka- módszerekhez. Ráadásul, ha a napilapot fényszedéssel készítik, ezt - tartalék szedőkapacitás létrehozásával - már a beruházásnál figyelembe kell venni, ami jelentősen növeli a költségeket. Ezeket a völgyekben fészkelő kis falvakat nehéz elfogulatlan szemmel fölfedezni - megelőzi őket a hírük. A hír pedig gyorsabb a Bátaapátin át Mőcsény felé, végcélja szerint Bonyhádra zötyögő autóbusznál. Még gyorsabb a vonatnál, amely csak a községi közös tanács székhelyét és Kismórágyot érinti. Van egy falu, amelynek a nevével már kisdiákként, az általános iskolában megismerkedünk országszerte; s ez nem más, mint Mórágy, s az a bizonyos rög - variszkuszi ösmasszívum - aminek a körülbelüli helyét meg kellett mutatni a térképen. Mi inkább a ma formálódó arcáról hallunk sokat. Az elmúlt években kialakított fogadó, a szánkópálya, a csónakázótó, a minden második itteni nyarat fölpezsdítő nemzetiségi napok, neves-rangos táncegyüttesük, régészeti-néprajzi gyűjteményük vagy a közelben lévő tűzkődombi ásatások híre és nemzetközi jelentősége jelzi, hogy a községnek - ha akarja, ha nem - megkülönböztetett helye és szerepe van a térségben. Mórágy jórészt még vertfalú, s részint újabb házaiban hozzávetőleg 960-an élnek. A központban egy szép új ház - korábban szolgálati lakásul szolgált - ismét üres. Az iskola fiatal, képesítés nélküli pedagógusai közül többen csak egy-két évre melegednek meg itt. A bejáró dolgozók többsége a megyeközpontban vagy a bátaszéki vállalatoknál keresi a kenyerét. Az orvos is Bátaszékről érkezik, ahova be lehet utazni vásárolni és az annyira fontos tápot télen is kevesebb kockázattal, olcsóbban lehet hazajuttatni, mint Bonyhádról. A Völgység fővárosához alapellátásuk és az iskola révén tartoznak. Pénz a közös kalapban Már nem hordják föl kaskákban, kosarakban a trágyát a meredek domboldalon a szőlőtőkék közé, de Glöckner Jáno- sék lakásában, - a szoba falán - ott van az itteni borkultúrát elismerő alapító pecsét fényképe szépen bekeretezve. Az elöljárótól tudom - az itteni borral keverték az alföldit, hogy azt szállítani lehessen. Visszatérve a jelenbe, a falugyűlésről ejtett szót.- A lakók vádoltak bennünket, hogy nem léptünk elő tervekkel, de arra az ötvenezerre, ami a tehóból, a családonkénti 300 forintból összejön, mit tervezzünk? Majd mindenki azt szerette volna, hogy a saját utcájában javítsák meg először az utat, a járdát.- Miben állapodtak meg?- A járda mellett döntöttünk. Az emberek követelik, hogy minél hamarabb kerítsünk sort a Petőfi utcai, hosszú, meredek útszakasz burkolására. Ezt a milliós, társadalmi munkával megvalósuló beruházást az ötéves tervi lebontás szerint az idén vagy a jövőre kellene elkezdeni. A villanyhálózat bővítésére nem kellett pénzt fordítani, a DÉDÁSZ elvégezte a munkát a saját költségén még az ősz folyamán. A domboldali pincesorhoz már saját erőből vezettük föl a villanyt. Fejenként 7000-be, összesen 160 ezerbe került. Még az idén bitumennel akarjuk borítani a Kossuth utcát. Az anyagiakat a művelésre alkalmas domboldal felparcellázásával és eladásával szeretnénk előteremteni. Főleg városiak és más vidékiek érdeklődnek.- Az előbb említette, hogy a lakók a saját érdekeik szerint sorolják kívánságaikat. Tudják-e egyeztetni érdekeiket a kö zségi elöljáróságok?- Mi azt mondjuk, a fejkvóta alapján kiosztott összegek kerüljenek egy kalapba, hogy egy-egy, közösen elhatározott, komolyabb beruházásra tudjuk fordítani. Éppen azért vetettük el - győzködve egymást - a régi tornaterem felújításának a tervét is, mert most csak toldozgatásra- foldozgatásra tellett volna. Bajban vannak az apátiak is az óvodájukkal. Túljutva a holtponton A megye talán legmostohább adottságokkal rendelkező, 13,4 aranykorona értékű földjein dolgozunk a tavalyi létszámleépítések után 381 emberrel - mondja Sikabonyi Miklós, a Völgység Népe Tsz elnöke, a mőcsényi, központi irodában. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kezdeményezésére a téeszföldek 19 aranykorona-értékig kaphatnak központi támogatást, míg korábban a felső határ 17-es volt. Ám a pénz nemigen lett több. így az emeléssel többfelé osztódik ugyanaz a pénz. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek még hátrányosabb helyzetbe kerültek. A sikertelen 1985-ös esztendő miatt nem tudtuk fizetni az 1 millió forintos községfejlesztési hozzájárulást. A tavalyi évet már szolid, de stabil nyereséggel zártuk, beruházásaink 1988-tól kezdenek majd igazán eredményt hozni.- A térség gazdaságilag és irányítási rendszerét tekintve is eléggé megosztott. A termelőszövetkezet a tehenészeti telep, a tejüzem is az önálló tanácsú Cikó- hoz köti, a gyerekek Grábócról és Mő- csényből Bonyhádra járnak iskolába, az apátiak Mórágyra.- Cikón vannak a jó takarmányföldjeink, itt voltak hagyományai a szarvas- marhatartásnak. Egy 580 férőhelyes telep rekonstrukciójaként alakult ki a jelenlegi, 840 szarvasmarhával gazdálkodó mintatelepünk. Nem fejleszthettünk másutt. Ami pedig az iskolába járást illeti, én évek óta mondom a tanácsi vezetőknek, hogy a gyerekek ne Bonyhádra járjanak iskolába! Az állatorvosunk is azért megy el tőlünk, mert iskolás korúak lesznek a gyerekei. A cikói iskolaigazgatóval nem olyan régen beszéltem erről, fogadnák a gyerekeket, a téesz térítés ellenében vállalná a szállítást. Gazdálkodni - a kevésből- Ami a közös erőfeszítéseket illeti, mondja Krutki Pál, a Mőcsényi Községi Közös Tanács elnöke - arra nemrégiben talán országosan is egyedülálló példát adott a székhelyközség. Döntően a lakosság pénzéből - 78 család tíz-tízezer forintjából, a megye 300 ezer forintos céltámogatásból és az érdekelt vállalatoktól kapott összegekből - OTP-hitellel építettük ki a vízvezeték-hálózatunkat. A múlt év nyarára készült el. Ebből a szempontból most Grábóc helyzete a legkedvezőtlenebb. Az apró községek nem tudnak megállni a saját lábukon. A tavalyi, körzetünk egészére vonatkozó 8 milliós költségvetésből 1,8 millió hiányzott. Kérésünkre a megye az összeg felét biztosította, de a másik 900 ezer így is hiányzik. Az évi 400 forint fej kvóta kevés, a fenntartási költségeket is hitelekből fedezzük.- Ezek szerint a Völgység csak nyáron szép?- Ezt túlzás lenne állítani, hiszen így is vannak komoly eredményeink. Nagyot fejlődött a közvilágítás, egy Mórágyon letelepülő pedagógusnak térítésmentes telket adtunk, ugyanitt a közelmúltban kedvezményesen vásárolhattak állami házat, Bátaapátiban két pedagóguscsalád költözhetett szolgálati lakásba. Most bővítjük a mőcsényi tanács épületét, jelentősen bővült az úthálózat. A viszonylag magas átlagéletkorú Grábócon tavaly ismét meg kellett nyitni az óvodát tizenhét kisgyerek számára. A múlt évek beruházásának eredményeként - 8 milliós költséggel - de elérkezett a vízvezeték Mórágyról Bátaapáti- ba, a főbb utcákon már le is van fektetve. A tervek szerint novemberre az ivóvíz is megérkezik. BÓKA RÓBERT Fotó: BAKÓ JENŐ Mórágy, Petőfi utca. Víz, villany van már, szilárd útburkolat is kellene Egy, a Mórágyon üresen álló pedagóguslakások közül. Pedagógus-házaspárra vár a háromszobás ház Megelőzi őket a hírük Völgység félárnyékban II. A kezdeményezőkészség nem hiányzik
