Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-09 / 57. szám

4 Képújság 1987. március 9. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért kell szemétszállítást fizetni? Bonyhád-majosi olvasóink kér­dezik, hogy miért kell szemétszállí­tást fizetni a költségvetési üzem­nek, ha szerződést nem kötöttek, de a szolgáltatásukat sem veszik igénybe? „Hiába megyünk az üzemhez minden évben reklamál­ni, hiába írunk a tanács műszaki osztályára kérvényt, a hátralékot már több mint négy éve hozzák, és minden év decemberében küldik a csekket a hátralékról”. Sebestyén Lajos, a Bonyhád Vá­rosi Tanács V. B. műszaki osztályé- • nak vezetője válaszolt a kérdésre:- A város kijelölt utcáiban, terü­letrészein a háztartási hulladék, szemét elszállítása intézményesen történik. Az intézményes hulladék- szállításba bekapcsolt utcákban a szállítás igénybevétele kötelező, melyből következik, hogy a díjfize­tés is az. Díjfizetési kötelezettség alól csak a szociális körülmények mérlege­lése alapján, méltányosságból ad­ható felmentés. A majosi városrészre öt évvel ezelőtt terjesztettük ki az intézmé­nyes szemétszállítást az ott lakók többségének kezdeményezésére. A költségvetési üzem szolgáltatá­si kötelezettségének azzal tesz ele­get, hogy a szállítási napokon a szállító járművel megjelenik mind­egyik ingatlan előtt, és ahol kihe­lyezték a gyűjtőedényeket, onnan elszállítja a hulladékot. E tekintet­ben az üzemet mulasztás nem ter­heli, és joggal követeli az őt megille­tő díjat. A többség pontosan határ­időre fizet. Azok részéről, akik a díj­fizetési kötelezettség alól ki akar­nak bújni, gyakori hivatkozás, hogy nem veszik igénybe a szolgáltatást, az ő háztartásukban nem keletke­zik hulladék, ugyanakkor az éj leple alatt szaporodnak és növekednek a szeméthegyek a városszéli terü­leteken, az utak mentén. Mikor lesz jó vétel? A szekszárdi Tartsay Itp. 53-54. szám alatti ház lakói kérdezik, hogy mikor lesz jó vétel. Pár éve felszerelték a központi antennát és rövid ideig jó is volt, de egy idő óta élvezhetetlen a kép, főleg a színes készülékeken. „Számtalanszor szóltunk az illetékeseknek, de az eredmény nem változott. Az nem szégyen, ha nem tudják megcsi­nálni és értesítenek bennünket, de az már igen, hogy nem csinálják meg, és a havi díjat lelkiismeretfur- dalás nélkül beszedik.” A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, Orbán György válaszolt:- A Tartsay lakótelepi központi antennarendszert kivitelező és kar­bantartó részleget a Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet jog­utód nélkül megszüntette. Az an­tennarendszert a városgazdálko­dási vállalat vette át. A műszaki fenntartás folyamatos, de a szövet­kezeti antennarendszer a korsze­rűtlen felépítése miatt nem képes az időjárás- és térerősségváltozás­ból eredő jelszintingadozásokat ki­egyenlíteni, ami a fenti ház lakóinak vételi panaszát eredményezi. A megoldási lehetőség a jelenleg folyamatosan terjeszkedő városi kábeltévé-hálózatra történő rákö­tés, amely megfelelő minőségű vé­teli lehetőséget bizotsít. A rákötési munkák elvégzéséig - mely ez év végére vagy jövő év elejére várható -, kérjük a ház lakóinak szíves türelmét és megértését. Megváltozik-e a nyitva tartási rend? Pék Ferencné bonyhádi olva­sónk a gázcseretelep nyitva tartási rendjével kapcsolatban már több­ször tett észrevételt illetékes he­lyen, valameddig módosult a nyit­va tartás, de most újra változott. Hé tközben reggel 8.30-tól délután 4-ig tart nyitva, hétfőn pedig szün- napos a telep. Ha cserélni szeretné a palackot, munkaidőben teheti azt meg. Sebestyén Lajos, műszaki osz­tályvezetőtől kaptunk választ:- A gázpalack-cseretelep kedd­től péntekig 8.30 és 15.30 óra kö­zött tart nyitva, szombaton 8-13 óráig. Hétfőn nincs kiszolgálás. A jelenlegi állapot több mint egy éve alakult ki, amikor az egyik ki­szolgáló nyugdíjba ment és helyet­te új dolgozót nerrrtudott a gázszol­gáltató foglalkoztatni. A szombati nyitva tartás lehető­ség arra, hogy ne munkaidőben kelljen gázt cserélni, ha egyébként valakinek a munkaideje hét közben egybeesik az említett idővel. A ko­rábbi nyitya tartási rend visszaállí­tását többször kezdeményeztük, eredménytelenül. Ismereteink szerint a gázszol­gáltató nem tervezi a megváltozta­tását. Várható viszont, hogy 1987. má­sodik felétől a 6-os út melletti ben­zinkútnál megkezdi működését az ÁFOR és a városi tanács közös be­ruházásaként telepítendő cserete­lep, melynek nyitva tartási ideje azonos lesz a benzinkútéval. Ez alapja lesz a zavartalan, időben és mennyiségben kifogástalan ellá­tásnak. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK JogsiatöfyQkrót ~ röviden Az elévülésre, pontosabban a követelések elévülésére vo­natkozó jogi szabályozásról adunk ez alakalommal rövid tá­jékoztatást figyelemmel arra is, hogy olvasói levelek, különböző viták gyakran utalnak tájékozatlanságra, az állampolgárok régen elévült igényeket kívánnak érvényteleníteni. Nos, az időmúlásnak a polgári jog­ban kétféle hatása van: valamely igé­nyünk érvényesítésének elmulasztása bizonyos idő elteltével vagy magát a jo­gunkat szünteti meg, a jogunk enyészik el, vagy pedig a jogunk ugyan megma­rad, de azt állami kényszerrel többé nem érvényesíthetjük. Az előbbi esetben jog­vesztő (záros) határidőről van szó, az utóbbi esetben pedig elévülésről. A kettő közötti különbség lényege az, hogy mig a jogvesztő határidő utáni fizetés tartozat­lan fizetés, akár vissza is követelhető, hi­szen aki kapta, jogalap nékül gazdago­dott, elévülés esetén ilyenről nincs szó, csupán arról, hogy a követelés bírósági úton ugyan nem érvényesíthető, de az nem szűnt meg, ha a másik fél mégis tel­jesít, ez nem tartozatlan fizetés, tehát nem is követelhető vissza. Jogvesztőnek csak az a határidő minősül, amelynek el­mulasztásához a jogszabály kifejezetten a jog elenyészésének a következményét fűzi. Polgári Törvénykönyvünk szerint: A követelések öt év alatt elévülnek, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések el­évülési ideje - ha a jogszabály kivételt nem tesz - egy év, kötbérkövetelés ese­tében hat hónap.’’ A felek természetesen rövidebb elévü­lési határidőben is megállapodhatnak, az ilyen megállapodásnak azonban Írás­ban kell megtörténnie. Gyakran képezi vita tárgyát, hogy az elévülés tulajdonképpen mikor kezdő­dik. Nos, az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, szerződésen alapuló követelés esetén pl. akkor, amikor a szerződésben írt telje­sítési határidő lejár. Jó tudni, hogy az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amely miatt a jogosult menthető okból nem tud­ja érvényesíteni követelését, az elévülés nyugvása pedig azt jelenti, hogy az el­évülési idő meghosszabbodik, azaz a ha­táridő kitolódik. Meg kell különböztetnünk az elévülés nyugvásától az elévülés megszakadását, az elévülés megszakadása után ugyanis a határidő nam kitolódik, hanem újrakez­dődik. Polgári Törvénykönyvünk szerint az elévülést négy tény szakítja meg: a) a teljesítésre irányuló felszólítás; b) a követelésnek bírósági úton való érvényesítése; c) a követelésnek megegyezéssel tör­ténő módosítása, ideértve az egyezséget is, és d) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése. A teljesítésre irányuló felszólítással kapcsolatban megjegyezzük, ennek a felszólításnak olyannak kell lennie, hogy a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja. Nyomatékkai kihangsúlyozzuk, hogy a fentiek a polgári jogi követelések elévü­lésére vonatkoznak, más jogterületre vo­natkozó szabályok természetesen más­ként rendelkezhetnek, s csupán példá­lózva említjük meg, hogy a Munka Tör­vénykönyve szerint: ”A munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül.” Nyil­vánvalóan egészen másfajta elévülési szabályok érvényesülnek a szabálysér­tési eljárások során, nem szólva a bünte­tőjognak a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályairól. DR. DEÁK KONRÁD Napenergiával töltött akkumulátor , \ Ha valaki - kivált télen - több napon át nem jár a kocsijával, az akkumulátor fe­szültsége csökken, nehéz újra elindítani az autót, olykor nem is sikerül. Ezen segít a japán Nissan autógyár új találmánya: a „csörgedező” akkutöltés napenergiá­val. Kérdés, hogy hol helyezzék el az autón a napenergiát villamos energiává alakító napcellákat, hiszen a Nap szünet nélkül változtatja a helyét. A Nissan mér­nökeinek elgondolása szerint a kocsi fel­színének több pontján kell napcellákat elhelyezni: a tetőn, az elülső szélvédőn, az oldalakon, még a kocsi hátsó részén is. Valamennyi napcellát feszültségsza­bályozóval kell összekötni az akkumulá­torral. A parkoló kocsi valamely részét mindig éri napfény, így valamelyik nap- cellacsoporttól mindig kap áramot az ak­kumulátor, s ezért nem merülhet ki. Kávét kavargat. Nagy, kidolgozott ke­zei vannak. A mokkáskanál gyufaszálnak tűnik az ujjai között. Gondosan letépi a tejporos zacskó sarkát, komótosan ki­üríti, aztán újfent keverget. Belekortyint. Visszateszi a poharat. Aprót csörren a kistányér.- Vár valakit? - kérdezem.- Nem - mondja a jó ötvenes férfi. Mondom, hogy szívesen leülnék az asztalához. Igaz, hozzám jön ide majd va­laki, de az aligha fog zavarni, hiszen kö­zömbös dolgokról beszélünk majd. Egy utazásról.- Én is most jöttem egy nagyobb útról - jegyzi meg halkan. Kossuthra gyújt. A gázlánghoz érteti a „koporsószeget” és mélyet szippant. Lassan engedi ki a füstöt. Élvezi-érzi a cigarettát. Ilyen embernek való, aki nemcsak belepöfékeli a világba a niko­tint. Látom, szeretne beszélni. Beszélni, ki­beszélni magából valamit.- Tudja, uram - szánja rá magát a szó­ra - én szakember vagyok. Fegyver­szakértő. No, ezt a mesterséget autodi­dakta módon tanultam meg, de nagyon értek a fegyverekhez.- A puskákhoz?- Azokhoz kiváltképpen. A Manlicher, az az igazi szép gépezet. A Mauser, tö­megmunka. Volt olyan puskám, amelyik­kel a Téli Palotát lőtték. Mestermunka volt, de nem műszerészileg kivitelezve.- És a géppisztoly?- Kiscserkésznek való. Csattogó-lö- työgö szerkezet, rövid lőtávolság, pontat­lan tüzelés, sok meghibásodás. Voltak azok a magyar gyorstüzelő géppisztoly­karabélyok. Azoknak a súlya nagy volt, de különben igencsak megbízható szer­szám annak kezében, aki érti a szakmát. A dobtáras tömegmunka. Kaszálni jó, másra nem. Hetvenkét lőszert fogad ma­gába, aztán fél perc sem kell, kiürül a dobtárja. Csinálták azt íves tárral is, an­nak töltése is bonyolult, nehézkesebb, mint a dobtáré. Aztán voltak azok a német SS-es géppisztolyok, mutatós, szép, de nem hatékony. Az amerikai Tompson, az szétverte az ember vállát, ha tüzelt, ezért is inkább csípőből lőttek vele. Mit mond­jak még. Az olasz Beretta, az nehéz volt, mint egy választási malac. Lőszere, mint egy sárgarépa. A golyószórókat, meg a géppuskákat nem szerettem. Soha nem. Körülményes az elhelyezése, szétszedé­se, alkatrészt az ember hetekig csinált hozzá. Még talán az orosz golyószóró, az a nagy dobtáras, negyvenhét lőszer fért el benne, de minden második rövid soro­zatnál elakadt. Maradtam én, uram, a puskáknál.- A pisztolyokkal, revolverekkel miként barátkozott?- Kérem, a pisztoly, a revolver, meg a colt, az más. Azok közül némelyik valósá­gos remekmű. A legalsó polcra persze a forgódobos colt-rendszerűek kerül­nek. Tíz méterről a golyót kézzel, marok­kal el lehet kapni. Gyereknek való. Volt néhány mesterpisztolyom, amilyeneket a céllövök használnak. Strapabírók, ám lő­szert nehéz hozzájuk szerezni. A Steier, az volt az igazi pisztoly. Szépen munkált, csöndben mozgó alkatrészek, érzékeny elsütőszerkezetek, soha nem kell attól tartani, hogy az ember kezét megsérti a hüvelykivetö szán, amikor hátraugrik. Voltak az oroszoknak azok a nagy favá­zas pisztolyaik. A géppisztolyok ősének tekintem ezeket, hiszen már az első világ­háborút is megjárják. No, ezekhez meg nem volt lőszer. így abba is hagytam ezzel a fajtával való törődést.- Hogyan jutott a fegyverekhez?- Nézze uram, ezt nem mondom meg. Annyit azonban igen, hogy tudom, hol rejtegetik. Nekem soha nem volt saját fegyverem. Mindegyik úgy jött. Úgy jött. Tudja, megyek a határban, nézek egy öreg tanyát. Látom az ereszalját. Nocsak, mondom magamban, nyúljunk csak oda. Odanyúlok, viaszkos vászonba csoma­golt szép Mauser, mellette száz töltény. Pancser módon volt a fegyver konzervál­va. Két hetem is ráment, mire működő­képessé tettem. Ragyogott, mint a Sala­moné. Nem próbáltam ki. Eltettem.- Kutak nem jöhetnek számításba, mint beszerző források?- Természetesen számításba jönnek. No de tudnom kell ugyebár, hogy merre ment a front, hol voltak az ötvenhatosok táborai, meg ilyesmi. És ott vannak az öreg fák. Ott a fa tövében a rejtekhely. Szép fát választanak, mert tudni való, hogy a szép fákat az erdészek nem vág­ják ki. Volt például egy Beretta. Kétszeres vászonba csomagolták, tavotta zsírral kente be a pancser. Az nem való az acél­nak. No, ezt mosni kellett éjjel-nappal, mire a zsír kijött minden csavar alól.- Mi a mestersége?- Asztalos vagyok. Tizenhét éves ko­romban tettem szakmunkásvizsgát. Ké­rem, Szegeden én voltam a legjobb sza­kember. Rámbízták a legkényesebb munkát. Csiszolás, fényezés, lakkozás, abrikterezés, minta utáni fűrészelés. Min­den jöhetett. Szépen kaptam pénzt.- Régtől jár Szegedre?- Igen, kérem. Tizenhét éves koromtól. Összesen húsz évről van szó, öt részlet­ben. És három év pedig összejött, itt a szülőföldön, a Sárközben.- Öt részletben.- Bizony. Tudja, ha a mostanit nézzük, ez három év és hét hónap volt. Előtte ke­zeltem egy golyós vadászpuskát. Szé­pen megdolgoztam. Úgy szerkesztettem meg, hogy két részre szedhető, egy csavarintás és a hónaljba is elfért. Elvittem kipróbálni. Másnap jöttek értem.- Rabsickodott?- Soha. Uram, én szeretem a vadakat. Egyszer lőttem, csak úgy kíváncsiságból, leventepuskával. A Longrif lőszert meg­fűrészeltem. Bement a nyulacska oldalán, nem is látszott semmi, de a másik oldalát kisza­kította. Nyomban elvérzett.- No, maradjunk még a húsz évnél.- Maradhatunk. Mondottam, hogy öt részről van szó. Ott, Szegeden azonnal munkát adnak, tudják, mit tudok.- És a fegyverekkel megszűnt a barát­ság?- Soha. Az ember hozzájut könyvek­hez, ismeretséget köt más szakemberek­kel...- Ez a mostani pauza, meddig tart?- Azt hiszem végleg fölhagyok a szak­mával, és elmegyek egy faipari üzembe. A munkakönyvemet már beadtam. Ad­nak szállást is. Jó órabért. Majd csak rendbe jönnek a dolgaim.- Fegyver nélkül?- Bizom benne. Jön a vendégem. Átköltözünk vele a szomszéd boxba. Témánk az utazás. PÁLKOVÁCS JENŐ A „szakember”

Next

/
Thumbnails
Contents