Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7. Képújság 5 Teszt A Képes 7 befejezte a vendéglátás tesztelését. Az újságírók pontozták: hogyan áll a magyar vendéglátás ételekkel, Italokkal, a kiszolgálás kulturáltságával. Okkal, s joggal tették, mert nem mindegy ez hazai közérzetünket és az idegenforgalmat illetően sem. A szint, amit mértek, a jobbak közül való, mert vannak rajtuk kívül még jócskán más vendéglátó helyek is, ahová pénzszűke miatt a magyar honpolgár jár, de sokszor bekényszerül a külföldi turista is. Itt csak 10- től O-ig lehet pontozni, s hogy e gyors „meggazdagodást" ígérő helyekről mit mondott a rádióban Gyapay Dénes, a Képes 7 főszerkesztője, én meg nem ismétlem: a szó elszáll, az írás megmarad. Nem megy ez nekünk, honfitársaim. Alig van hely, ahová visszatérne a vendég a kulturált étkezés miatt (inni inkább), ahová visszatérne egy- egy speciális étel kedvéért. A múltba I tűnnek a törzsasztalok, a törzsvendégek (de nem az ivóból), naponta más az íze, zamata egy levesnek, egysüknek, változik még az adag nagysága, kalkulációja is. Híres írónk neves kiskocsmájában a ki tudja hányadik bérlőnek fogalma sincs arról, hogy miből készül, hogyan néz ki egy igazi főtt marhahús tormával. Mentségére legyen mondva, ilyet még ő sem látott, nem evett. Ha fővárosi dolgokat emlegetek is, ez érthető a hajdan híres-nevezetes vidéki éttermekre, restikre (ezekből már alig van), csárdákra is. Pedig vissza lehetne nyúlni vendéglátásunk hagyományaihoz a magatartásban és az ételek minőségében is: a sablonnevek elkerülhetők, az olyan ételekhez, amelyek a cég reklámjának tekinthetők, ha a figyelem a vendégre irányulna. Mert nem megyek olyan Keringő étterembe vagy presszóba, ahol neon-hivo- gató négynegyedes ütemben villog a portálon, ahol nem kínálnak valami specialitást, amit mindig csak náluk és változatlan minőségben kínálnak a pénzemért. Nyolcvanéves vendégfogadó hirdetésekben lapozgatva a Wampetics reklámjában látom: „MIÉRT TÓDULNAK A WAMPETICSBE? Mert a kiszolgálás pontos és figyelmes, az árak mérsékeltek.” Nagyapáink ezt tanúsíthatnák is. Olvasom a színes invitálást a Kis Pipában, a Komlós- kertben, ahol a mindig működő zenélő óra hangjait még akkor is kivárta a vendég, ha újra rendelt egy pintet. A Csiga vendéglő (nem írom le, hol volt, mert hátha visszaélnek vele) hajdan Petőfi Sándor sovány ebédelnek színhelye volt. Újraálmodva nyilván nem a csigalassúsággal lehetne itt sem hírnevet szerezni. A Hébel Kávéház így kínálta magát: „A rokonszenves gazda maga ügyel a kiszolgálásra, panaszra okot nem ad." Most ki ismeri az üzletvezetőt, a bérlőt? Panaszkönyv is alig akad. A Nyugati pályaudvar hírnevét ifjú Schuszter Ernő (előtte a papa) saját nevével fémjelzi: ami „a vendéglőről már az egész kontinensen el van terjedve” az valóság. A Budai Kioszban „hűs levegőt terjeszt a szökőkút vize a katonazenekar hangjai mellett”. A New York Kávéház szállóigéje volt: „Színház után a New York Kávéházba megyünk. Színház közben a New York Kávéházba megyünk. Mi mindig a New York Kávéházba vagyunk.” Igaz, ma már a Blaha Lujza téren nincsen Nemzeti Színház, de vannak szökő- kútak. Maradjunk azonban a mában. Hozza a fiú a Jókai-bablevest, s a piros-zsíros lével végigönti kettőnk nadrágját. Nem kér bocsánatot, pedig a vendéglő neve elterjedt legalább is a szocialista „kontinensen". Mivel saját magát is leöntötte, egy pillanatra megdermed. Mit tehet a vendég ilyenkor, a görcsöt feloldva szól: „Elég forró, lehet tálalni... ” Aztán ke- délyeskedhet az ember a sóletnél egy másik alkalommal, meg sem értik a célzást: „Ez miért nem úgy szerepel az étlapon, hogy SÓLET, LÓT- NÉ-MÓDRA?..." Mivelhogy az egész sóvá változott... A heróbersem érti, pedig a Károli- féle Biblia most jelent meg olcsó kiadásban. BENKŐ KÁROLY LÁNYOK HAVANNÁBÓL Több ezer kilométerre hazánktól, hat órányi időeltolódással él Tolnán tizenöt kubai lány. 1986. májusától a szövő szakmát tanulják a Pamuttextilművek tolnai gyárában. Az első időben sokat sírtak, de ma már befogadta őket a nagyközség, családok tekintik őket tiszteletbeli tagjuknak. A tolnai fiúk pedig már törik a spanyolt. A lányok három év eltelte után magyarul tesznek szakmunkásvizsgát, a negyedik év végén pedig soksok élménnyel gazdagodva hazatérnek távoli hazájukba. Juana Xenia GOTTVALD KÁROLY képriportja Isabel Perdomo hat hónap után már teljesítménybérben dolgozik Miriam Corvea csoportvezető ] Friedmanszky Zoltán tolmács segítségére még szükség van. t out dice i * c*»ei» 5O0«E CtHEBlTO DE Kubai ízek Mercedes Maure tolnai szobája Mindig szól a zene Hírek otthonról Otthonosan Készül az ebéd
