Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. március 7. wÉPÜJSÁG 3 A nők igen, a fiatalok miért nem? A pártépítés tapasztalataiból Területi eltérések HÉTRŐL HÉTRE Március huncutsága A10. háta csillagászati tavaszt már meghozta, de közben a hét közepén Pakson ismét -21 fokot mutatott a hőmérő hlganyszála. A vetések lerúgták magukról a hópaplant és a sok-sok fehértől fáradt szemünk üdezöldre tévedett. Kezd­tünk kevesebbet tüzelni a kazánokban, a télikabátokat is a szekrénybe suvasztottuk, helyükre dzsekik, anorákok kerül­tek a fogasunkra. Mit tett erre tél tábornok? Nekilátott és mégegyszer egy nagy hurrával utóvéd harcokba kezdett, a gyerekek legnagyobb örömére. íme egy „szelet” a márciusi tájból... Az amúgy is lestrapált útjaink ismét havasak, csúszósak lettek, a héten leesett hó a javításra váró kátyúkat, gödröket is betakarta, de még a gyorsan lesózott főútvonalunkon, a 6- oson is akadt probléma. Néhány autós egyszerűen nem hitt ennek a márciusi hónak, síkosságnak, és ugyanúgy szágul­dozott, mint azt az előző héten már megtehette a tavaszt idéző jó utakon, melyek száraz felületükkel szinte kínálták a gyor­sabb haladás lehetőségét. Na persze, ahogy az lenni szokott, a következmény ezúttal sem maradt el: koccanások, árokba- csúszások, súlyos sérülések és egy esetben halálos baleset, a kevésbé szerencsések esetében. Az autót ki lehet kalapál­ni, a sárvédöt le lehet cserélni, még új autót is lehet vásárolni, de életet venni nem lehet. Annyian és annyiszor hívták már fel a figyelmet arra, hogy az autózás veszélyes üzem, de mégis mindig akad példája a televízió Sokkoló című műsorának. A miértre minden autós önmaga adhatja meg a választ. Ha hazaér! Lassan az a közmondásféle járja autósberkekben, hogy mindenki attól fél, hogy a másik autós nekimegy és ösz- szetöri. Mert a nagy átlag tudja mit tesz, az utakon is, a ki­sebbség pedig egyre inkább azt bizonyítja, a pályaalkalmas­HÍRRE sági viszgálatok kötelezővé tétele jogosítvány ügyben is idő­szerűvé válik. A szőlő és bor városa címért Hogy kerül a csizma az asztalra, a bor pedig ilyenkor a Hét­ről- hétre-be? Természetesen úgy, hogy a nagyüzemi sző­lőültetvényekben a fagykár felmérését rügyvizsgálatok alap­ján végzik a szakemberek, és úgy tűnik, hogy a tavalyinál na­gyobb fagykár érte a megye szőlőültetvényeit. Mindez pedig éppen akkor, amikor a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) az 1987-es esztendőt a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánította. Minden olyan kedvezményezést támo­gat a szervezet, mely a szőlő és szőlőtermékek, különösen a bor jobb megismerésére irányul. Javasolják szimpozionok és rendezvények megtartását. Hazánk alapító tagja a szervezet­nek, csatlakoztunk is a felhíváshoz. A szekszárdi történelmi borvidék ehhez csatlakozva várhatóan megyei bizottságot fog alakítani azzal a céllal, hogy szervezze a helyi rendezvé­nyeket, patronálja a várost (Szekszárdot) a szőlő és bor váro­sa cím elnyerése érdekében. A szervezet szervezetten kíván a kulturált - és ezt nem árt hangsúlyozni - kulturált borfo­gyasztásnak propagandát csinálni, ami ebben a szellemben nagyszerűen illeszthető az alkoholizmus elleni mozgalom­hoz. A bort inni, Ízlelni kell, nem vedelni - hallottam egy kocs­mában egy enyhén részeg borfogyasztótól. Aki szó szerint fo­gyasztotta a bort. Literszámra. Gyanítom, nem lesz helye a bi­zottságban... Spórkasszákból a bankba Március utolsó napjáig lesznek érvényben az 1971-ben kibocsátott nikkel öt- és tízforintos pénzérmék és szeptember utolsó napjáig lehet ezeket átcserélni, beváltatni a bankban az új, sárga színű érmékre, vagy a kisebb átmérőjű új ötösökre. Akiknek bizony gondot okozott az autózás „Fogyó” forintok. A kisebbek maradnak A kerekhasú malacperselyek mélye, a spórkasszák rejteke bizonyosan majd minden házban tartogat jó pár ilyen lecse­rélésre váró öt-és tízforintost. Érdemes lenne most, még eb­ben a hónapban vagy felhasználni a tartalmukat (itt a nőnap, virágra cserélhető a pénz, de az apukák is kisegíthetők), ne­tán iskolai takarékbélyegre is érdemes átváltani, ha pedig va­laki ragaszkodik a megszokott spórolási módhoz, egy sétával most megteheti a cserét, hogy azután új érmékkel hizlalja a malacperselyt. Negyedévi számvetés Lassan lezárulnak a mezőgazdasági- és ipari szövetkezet­ben a közgyűlések, az előző esztendő munkájának értékelé­sei, az idei év feladatterveinek ismertetései. Azok a gyárak, üzemek, melyek nem ilyen speciális körülmények között és tavaszváráskor értékelnek, lassan megkezdhetik annak elle­nőrzését, hogy mit is mutat a negyedévi mérlegük, mert az MSZMP KB novemberi határozatának szellemében, a szinte világszerte érvényesnek mondható éles gazdasági verseny­ben az sem baj, ha már az év első negyede is sikerrel kecseg­tet. Gondoljunk csak a hazánkban szinte rajongásig imádott labdarúgásra, a csapatokra, melyek elmondják, hogy a sike­res rajt bizony feldobhatja a társaságot. No, ez ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot tekintve egyaránt igazolható tétel. Persze ebből a tételből nem hagy­ható ki sohasem az ember. Az az ember, aki tervez, végrehajt, aki termel és elad, vagy éppen vásárol. Két hatos eltelt ebből az évből, mert éppen 66 nap fogyott el a naptárakról, tehát még majdnem 300 visszavan. Az első szakasz minőségre ta­lán már jobb mint az egy évvel ezelőtti volt, ami pedig a többit illeti, annak egyszerűen jobbnak kell lennie, hiszen mindany- nyiunk érdeke ez. SZABÓ SÁNDOR NÖVEKVŐ TEJTERMELÉS Differenciált követelmények A megyei pártbizottság 1984-ben fo­gadott el feladattervet annak érdekében, hogy a megye alapszervezeteiben le­gyen tudatosabb, eredményesebb a tag- felvételi munka. Azóta rendszeresen elemzi a párt-vég­rehajtóbizottság, - természetesen a he­lyi pártbizottságok és vezetőségek is - hogy mennyiben sikerült végrehajtani a feladattervet. Az elmúlt év márciusában feladatként fogalmazták meg, hogy a pártalapszervezetek tervszerűen gon­doskodjanak a párt utánpótlásáról, ki­emelt figyelmet fordítva a munkások, a fiatalok - különösen a 18-25 évesek - és egyes értelmiségi rétegek párttaggá ne­velésében. Az irányító pártszervek rend­szeresen értékeljék a pártépítő munkát, adjanak több helyszíni segítséget az alapszervezeteknek, törekedjenek a fel­vételek ütemességére, és a felvettek szo­ciális összetételének javítására. A fel­adatok között szerepelt, hogy a szek­szárdi és a paksi pártbizottság vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a felvé­telek növelésére. A két pártbizottság beszámolóját leg- Jtóbbi ülésen megvitatta a pártépítési munkabizottság is. Amit sikerült elérni A megyei végrehajtó bizottság az el­múlt év tagfelvételi munkáját alapvetően eredményesnek értékelte, hozzátéve, logy a fiatalok körében végzett munka továbbra is elmarad a követelményektől. Javult a pártbizottságok segítő munkája, ami megmutatkozott a tagfelvételek üte­mességében is. Az alapszervezetek gyekeztek érvényesíteni a minőségi kö­vetelményeket, szervezettebb volt a leen- Jő párttag bevonása a pártoktatásba, äs döntő többségüknek volt előzetes cártmegbízatása is. Sikerült elérni azt is, iogy a szekszárdi és a paksi pártbizott­ság területén nőjön a felvettek száma. A dolgozók szociális összetételénél viszont vannak még aránytalanságok a megyé­sen. A pártépítési munkabizottság vitájá- can is sok szó esett a szociális összeté- elről. Cél, hogy a felvettek aránya, illetve a párttagok szociális összetétele közelít­sen a munkaképes korú lakosság szo­ciális összetételéhez. A követelmények :ehát nem statisztikaiak, nem is admi- msztratív jellegűek, hanem, nagyon is ontos politikai célt fejeznek ki. Évek óta eredményes a munka a me­lyében a nők párttagá nevelésében, az elmúlt évben a párttagnak felvettek 40,5 százaléka nő volt, ez 3,9 százalékkal má­jasabb az előző évinél. Hol vannak a fiatalok? A legnagyobb vitát a pártépítési mun­kabizottság ülésén a fiatalok, különösen ä húsz év körüliek tagfelvétele, ponto­sabban fel nem vétele váltotta ki. Néhány középiskola kivételével nem általános gyakorlat a 18. életévüket elérő tanulók cárttaggá nevelése, ha mégis van rá pél­da, akkor az biztosan a tanév végén be­következő beszámoló taggyűléseken örténik meg, hogy semmiképp ne lehes­sen a diák tanáraival egy alapszervezet- sen. Hivatkozás van sok mindenre, pél­dául arra, hogy sokan csak az év máso­dik felében töltik be 18. évüket, hogy még sem elég érettek. Sajnos, hasonló a hely­iét az üzemekben is, mert nem elég élő ss eleven a kapcsolat a szakmunkás- képzők és az üzemek KISZ- és pártszer­vezetei között. Különben nem fordulhat­ta elő, hogy a fiatalnak már nagypapája s kommunista volt, így nevelték, kiváló ittörő és KISZ-vezető, mégsem figyelnek el rá. Ha első munkahelyéről bevonul katonának és ott sem veszik fel, akkor egközelebb már közel lesz a harminc- toz, mire a felvétele szóba kerül. Katona­ság után ismét bizonyítania kell, különö­sen akkor, ha az illető közben még mun­kahelyet is változtatott. Aztán jön a há- :asság, lakásszerzés. Végül is nem egy­szer az a válasz, én eddig is tettem a dol- jom, a szocialista brigádban, társadalmi nunkát végzek a gyárban, iskolában, jvodában, plusz munkát kell vállalni a ssalád miatt, nem érek rá. Nemegyszer nég a tagdíj nagysága is szóba kerül. Er- e a témára utal a megyei párt vb anyaga is. A munkabizottság ülésén végül úgy fog­laltak állást, hogy mindezek a valóban léte­ző körülmények nem jelenthetnek magya­rázatot, csupán mentséget. Az egyéni törő­dés hiányának, a pártmunka helyi gyenge­ségeinek tulajdonítható, ha rátermett fiata­lok nem lesznek tagjai a pártnak. Itt sem, mint sok más területen sem érvényesülnek a differenciált követelmények. A dolgozók, köztük a fiatalok gyakran nem is tudják mit csinál a pártszervezet, mert még mindig nem elég nyílt a pártmunka, sőt helyenként tapasztalható elzárkózás is. Szociális összetétel A megyében a 30 éven aluliak aránya az összes tagfelvételen belül 4,3 százalékkal csökkent, tehát nem értük el, hogy a felvet­tek döntő többsége körükből kerüljön ki. A bonyhádi, a tamási, a tolnai pártbizottsá­gok kivételével valamennyi irányító pártbi­zottságnál kedvezőtlen a fiatalok körében végzett tagfelvételi munka. Jelentős visz- szaesés tapasztalható Szekszárdon és Dombóváron. Úgy ítéli meg a megyei vég­rehajtó bizottság, hogy a törekvések elle­nére a KISZ-szervezetek befolyása az ifjú­ság körében még nem kielégítő, fogyaté­kos a párt és a KISZ-szervezetek együtt­működése a fiatalok kiválasztásában, párt­taggá nevelésében, ezért a pártszerveze­tek tartoznak felelősséggel. A munkásosztályhoz tartozik az újonnan felvett párttagok 54,1 százaléka, ez az arány tükrözi a megye sajátosságait. A me­gyei átlagtól és terület lehetőségeitől to­vábbra is jelentősen elmarad a munkások körében végzett tagfelvételi munka. A szekszárdi pártbizottság területén, a szö­vetkezeti parasztsághoz tartozók aránya tavaly is azonos volt a korábbival, ezen be­lül csökkent a fizikai dolgozók aránya, de örvendetesen nőtt a nőké. Szellemi foglalkozású az újonnan felvett párttagok 27,9 százaléka, ezen belül nem sikerült élőrelépni egyes értelmiségi réte­gek, például az orvosok, műszakiak felvé­telében. Növekedés az „egyéb alkalmazott és adminisztratív dolgozók” kategóriájá­ban tapasztalható. Akik csak voltak • párttagok A pártépítés másik oldala a pártból va­ló kikerülés. Itt szerepeink azok is, akik közben elhaláloztak, mégpedig az ösz- szes kikerülteknek majdnem a negyven százaléka ebből adódik. Több mint százan léptek ki, többségük családi okra, vagy valamilyen sérelmére hivatkozott, egy személy nem értett egyet párt politikájával, öten pedig annak helyi végrehajtásával. Az előbbinél valamivel több párttagot kellett törölni a szervezeti élet, a tagdíjfizetés elhanyagolása vagy az átjelentkezési kötelezettség elmulasz­tása miatt. A megyében tavaly 24 személyt zártak ki, kettővel kevesebbet, mint az elmúlt év­ben. Köztük jelentős a munkások és a szövetkezeti parasztok száma. A kizárás fő oka között szerepel a társadalmi tulaj­don elleni vétség, az ittas vezetés és ki­sebb arányban az egyházi szolgáltatá­sok igénybe vétele. Az irányító pártszervek és alapszerveze­tek mind folyamatosabban törődnek a megelőzéssel, elemzik a kikerülések ta­pasztalatait, de figyelmeztető, hogy mind a töröltek, mind pedig a kilépők között jelen­tős azoknak a száma, akik már 1956 előtt is tagjai voltak a pártnak. Ez utal arra is, hogy nem foglalkoznak eleget a tagság személyes ügyeivel. Ugyancsak magas az említett kategóriá­ban azoknak a száma, akik 1980 után let­tek a párt tagjai, ez vagy a kiválasztás, vagy pedig a nevelömunka hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor az a törekvés is helyes, hogy megváljon a párt a tagságra alkal­matlan személyektől, elősegítve ezzel az öntisztulás folyamatát. Összegzésül két fontos megállapítást kell kiemelni a megyei pártbizottság vég­rehajtó bizottsága anyagából. A tagfelvé­teli munka helyzetét, eredményességét, vagy eredményeit sok minden befolyá­solhatja, de az embereknek a párthoz va­ló közeledésben döntő jelentőségű a pártélet színvonala. A másik: a párttaggá nevelés nemcsak a pártbizottságok, pártvezetőségek és alapszervezeti veze­tőségek feladata, hanem minden párttag kötelessége. IHÁROSI IBOLYA Az ev első hónapjában, az elmúlt ev azonos időszakához képest, tovább nőtt a hazai tejtermelés. Ez annál is inkább fi­gyelemre méltó, mert januárban a kedve­zőtlen időjárás és az ezzel is kapcsolatos takarmányozási nehézségek az elmúlt években gyakran hoztak kisebb-na- gyobb visszaesést. Ez az idén, a rendkí­vüli hideg és erős havazás ellenére, nem következett be; az összesítés szerint a gazdaságok 183 millió liter tejet adtak ebben a hónapban, csaknem 4 millió li­terrel többet, mint 1986 januárjában. Ez 2,2 százalékos növekedésnek felel meg. Az átlagosnál kedvezőbben alakultak a teljesítmények a termelőszövetkezeti te­henészetekben, ezek hárommillió literrel adtak több tejipari alapanyagot, 2,9 szá­zalékkal javult teljesítményük. Az állami gazdaságok is több mint egymillió literrel fokozták a tejértékesítést. Kisebb visz- szaesés mutatkozott a kistermelőknél, ők 0,6 százalékkal maradtak el a tavalyi tel­jesítménytől. Különösen Hajdú-Bihar és Békés me­gyében sikerült fokozni a tejleadást, vi­szont Pest megyében a kínálat csök­kent. Az országban ez az egyedüli me- gyé, ahol ez bekövetkezett. A termelő­szövetkezetek teljesítménye Pest és So­mogy megyében volt kisebb az 1986. évi­nél, az állami gazdaságoké pedig Tolna és Fejér megyében.

Next

/
Thumbnails
Contents