Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

1987. március 5. Képújság 5 Gond csupán télen van... Tények és tanulságok Aki a munkahelyére ment aludni A fal két oldalán Télen tél szokott lenni, és hideg. Legalábbis kint. Lassan eljutunk odáig, hogy kint sem lesz nagy a hideg.Meg talán addig is, hogy az évek óta hú­zódó fűtési probléma végére pontot tesznek. A gondról íme néhány ész­revétel. Még a fűtési idény lejárta előtt... Az asszony összébb húzta magán a kabátot. Plédbe bugyolált lába még a két zokni alatt is fázott. Vacogva nézte a May fair Ladyt, amit a hétfői rendkívüli adás­nap hozott ajándékként a hideg és így zordnak tűnő lakásba. A fali hőmérő hi­ganyszála éppencsak átbillent a tízes számon. Igaz, plusz tíz fok a kinti mínusz tizenöt mellett csodaszámba menő Rivié­rának tűnne, ha nem éppen egy bonyhá­di Fáy lakótelepi lakásról lenne szó. A férj már több alkalommal igyekezett e gon­don segíteni. Először csak megkérdezte a mellette és fölötte lakó társait, hogy ők is fáznak-e a lakásban, vagy csak náluk romlott el a hőmérő. A többiek nem fáztak! Náluk időnként plusz 23-25 fok van, de 20 az mindig. Elkeseredés. Fölösle­gesnek tűnt, mert ígérték, javítanak a helyzeten. ígéret van. Hideg is. A radiáto­rokra ugyan nem fagy rá az ember keze, de nem túl nagy élmény tapogatni őket. A kéz melegétől akár át is forrósodhatnak. Kérés. Újabb ígéret. Valami biomba hiányzik, meg egy szivattyú, meg egy kis... emberség. A bonyhádi lakótelepen szinte senki sem fázik, csupán Pechár Antal és felesége? Na meg Csaba, a fiúk, aki előszeretettel tölti szabad óráit sógo- ráéknál, mert ott meleg van. így háromból csupán kettő fázik igazán. Avagy még­sem? A szemben lévő lakásból a cipő­gyári üzemi orvos is jelezte, hogy férjével és két gyerekével együtt fázik egyfolytá­ban, amikor otthon vannak. Igaz, egy szobában meleg a radiátor. Ide szoktak húzódni... Szerda este. A helyzet nem változott. A dolog negyedik éve húzódik. A tél meg egyszerűen és bejelentés nélkül megjön. Minden évben. Az idén mintha durvább is lenne. Pechár Antalné a veséit tapogatja. Tavaly operálták is, és úgy érzi estefelé nem ártana egy kis meleg. Nehezen viseli a plusz tíz fokot. A tévét már nem is nézi, állandóan úton van a szobák és a konyha között. Nagykabátban. Nem bírja már. Sírva fakad. Ismerősök ajánlották neki, aludjon náluk. Éjjel-nappal a munkahelyen? A férj nem fog fázni az éjszaka. A hús­kombinátban dolgozik. Micsoda mázli! Éjszakás! A vezető óvónő - Pechárné fő­nöke a zománcgyári óvodában - ajánlot­ta, ha fázik, bátran menjen az óvodába aludni. A formaságokat majd ő elintézi, így sírva, átfagyva, óvodában aludt éjsza­ka a dadus. Nem is tudom, hogy bírhatta a nagy meleget. Mit ér egy körlevél, ha négy éves?! Az eset nem egyedi, mert nemcsak a Fáy lakótelep 22-ben van így, gond van a Fáy 23-ban, a 24-ben, a 26-ban és a 27- ben is. A Fáy 22-ben a tulajdonos a váro­si tanács költégvetési üzeme, a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vállalat bony­hádi távfűtő üzeme pedig a meleget, a melegvizet szolgáltatja. A jelek szerint nem is gondmentesen. Nézzünk csak utána, gondoltam, amikor még nem tud­tam, indul az egymásra mutogatás. A költségvetési üzem képtelen befolyásol­ni a fűtést. Ebben a VGV fűtőműve az ille­tékes. A VGV fűtőműve el is látja felada­tát, csupán néhány lakásban van gond. Számszerűen ez elenyésző, de ennek sem ők az okozói, hanem a lakók, mert a kedves lakók a beszabályozott, leblom- bált radiátorszelepeket túlnyitják. Ettől aztán Pechár Antal és néhány társa dide­regni kezd. A tisztelt lakók gondot okoz­tak, így újra be kell szabályozni a rend­szert. Munkára hát! Ha beengednek! Mert akadt rá példa, hogy a lakó nem en­gedte be a fűtőmű szakemberét. Nála jó a fűtés - mondván. Körlevél indult útjára 1983. december 13-án, aztán évente új­ra. Benne kérés: „erőszakosan ne avat­kozzanak a fűtési rendszerbe”. Beavat­koznak. Elég egy erős férfikéz, vagy egy jó fogó hozzá, aztán panaszok, újra be­szabályozás. Éveken át... Egyes lakások­ban túlfűtés, másutt alulfűtés van. Mit alulfűtés, egyszerűen fázás, didergés. A fogyasztótársak érdeke már nem egy­egy lakó érdeke. A másikkal sokan nem törődnek. Megértésüket kérjük - írta a körlevél, ha van köszönjük. Újra besza­bályozás, mert panaszkodtak. Pechárék panaszkodnak, a fűtőmű dolgozói, ha tehetik segítenek az újabb beszabályozással. Jogszabály nincs ar­ra, hogy aki elállítja a fűtéscsapot, az büntethető legyen, így nem is büntetik. A blombát letépik, ezzel Pechárékat is „büntetik”, mert ők ezután fagyoskod­nak. Emberek, belátás! Belátás... még mindig nincs. A fűtés rossz. Körlevél négy éven át minden lakónak. Hiába. Hajtjuk, hajtjuk, de nincs vége?! 1986. december 28-án újabb beszabályozás. Eredmény pár napig van csupán. Köz­ben kérések szóban, levélben. Válaszle­vél a panaszbejelentésre. Javaslat két műszaki megoldással. A radiátorok visz- szatérő vezetékének egy közös alapve­zetékre való összegyűjtése... serkentő­szivattyú... mindkét megoldás csak a költségvetési üzem megrendelésére. Csak nyáron. Siker a nyáron Addig is beszabályozás a panasztéte­lek után és újabb csavargatások. Megol­dás van, igaz csak félmegoldás. A laká­sok nyolc éve épültek. Aki csavargat, ma­ximum egy plusz fokot tud elérni. Ezért aztán megéri, mert aki a kicsit nem be­csüli... 1987. január 14. újra beszabályo­zás kezdődött. Egy nap múlva már 15 fok volt Pecháréknál a harmadik napon már 19-20 fok körüli „kánikula”. Nekik az volt. Lehetett otthon is aludni. Hurrá! A költségvetési üzem ígéri, talál majd módot a büntetésre. Aki beszélt minder­ről annak igaza volt. Nézzük: a költségve­tési üzemé a ház, ők nem fűtenek - igaz. A VGV fűtőműve fűt, ők szolgáltatnak, ők nem csavargatnak, ők beszabályoz­nak, ők körlevelet írnak, ők kérnek - igaz. A kedves lakók némelyike csavargat - igaz, néhányan tagadják is, meg néhá- nyan nem is csavargatnak, akkor is. Pechár Antal fázik - igaz. A megoldás 1987 nyarán - remélhetően szintén igaz lesz. Annál is inkább bízhatunk ebben, mivel a legutóbbi információ szerint el­mondható, hogy a Bonyhádi Városi Ta­nács Költségvetési Üzeme minden olyan megoldáshoz partner és anyagi támoga­tó, ami ésszerű költségkeretek között a lakók segítését - ezúttal a meleg lakást - szolgálja. SZABÓ SÁNDOR A magyarországi németség múltja és jelene Szükség van-e a Ma­gyarországon élő német nemzetiség öntudatának erősítésére? Hagyomá­nyaik, nyelvi és kulturális értékeik fenntartását szorgalmazni? Igen. Ré­szint azért, mert a törté­nelem talán éppen a né­met nemzetiségűeknek szánta a leghányatottabb sorsot. Másrészt azért, mert a magyarság sem nélkülözheti az együtt­működést, csak közös akarattal, összefogással léphetünk tovább, gaz­dagíthatjuk az országot. Érdekeink is közösek tehát. Sokak szá­mára bizonyára érthetetlen, miért kell új­ra és újra megerősíteni a párt nemzeti­ségpolitikai elveit. Tanújelét adni annak, hogy elutasítunk mindennemű naciona­lizmust és előítéletet. Hogy a tolerancia, a kölcsönös megértés és megbecsülés hí­vei vagyunk. Ám, aki ismeri a magyaror­szági németség történetét az tudja: a többségi magyarságnak is segítenie kell a német nemzetiségűek öntudatának erősítését, az alkalmasint mélyen még megbúvó görcsök, feszültségek oldását. Még most, 1987-ben sem tudunk ele­get például a németeknek a magyar állam megalapításában játszott szerepé­ről, a XVIII. századi betelepítésekről, vagy hogy hallatták-e hangjukat a magyaror­szági munkásmozgalom küzdelmeiben. A magyarságot éppúgy segítené, mint a németséget, ha jobban ismernénk a Horthy-korszak erőszakos elmagyarosí- tási törekvéseit, a Volksbund létrejötté­nek körülményeit és a németség ellenál­lási mozgalmát, a ki-, a be- és az áttelepí­tések valóságát. Az ötvenes éveket át nem élők számára különösen izgalmas a kérdés: miért nem valósult meg mara­déktalanul a lenini nemzetiségi politika azidőtájt? Szólni kell ugyanakkor a gyö­keres változásról, amely a magyarorszá­gi németség kibontakozását segíti a poli­tikai, a kulturális, a gazdasági és a társa­dalmi életben. Arról, hogy a nemzetiségi politika megvalósításának milyen ered­ményei és gondjai vannak. Milyen szere­pet játszik a magyarországi németség ma a közéletben, a társadalmi, a gazda­sági célok, az államok közötti együttmű­ködés, a helsinki szellem megvalósításá­ban, a béke megőrzésében. Kiemelkedő jelentőségű tehát az a konferencia, amelyet március 5-én és 6- án rendez a Hazafias Népfront, a Magyar Történelmi Társulat karöltve a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsé­gével. És amelyen neves magyarországi és külföldi történészek, kutatók kívánnak átfogó, objektív képet rajzolni a magyar- országi németek múltjáról, történetéről. Pontosabban az elmúlt 300 esztendőről, a magyarság és a németség együttélésé­nek hol gyümölcsöző, hol válságos idő­szakáról; tanulságot szolgáltatva a mai és a holnapi nemzedékeknek. Nem keveset vállalt a kétnapos konfe­rencia. De aligha vitatható: csak a tisztán látott dolgokat érthetjük igazán. A nyílt, az őszinte beszéd segíti egymás jobb megismerését, egymás értékeinek ma­gunkévá tételét, az egykoron ejtett mély sebek teljes gyógyulását, az elkövetkező esztendők, évtizedek békés, gyümölcsö­ző együttműködését. HORVÁTH TERÉZ Sertésekről - Kölesden (Tudósítónktól) Már több helyütt is beszédtémává vált a sertés. Hírek számolnak be, hogy or­szágosan csökkent, vagy éppen nőtt va­lamelyest az anyakocák száma. Vajon a Kölesdi Egyetértés Téeszben gazdasá­gos-e ez az ágazat, fejlődik-e, s milyen jövő elé néz? Erről beszélgettünk Varga András főagronómussal.- Napjainkban általános jelenség, hogy üzemek felhagynak egy-egy hasz­not nem hozó tevékenységgel, míg má­sutt igyekeznek megtalálni a kifizetődő termékelőállítás lehetőségét. Ez utóbbit választotta a mi téeszünk is. Az elmúlt év elején indult a sertéságazatot átfogó beruházás. A döntés koránt sem volt ilyen egyszerű, mivel a kétkedők azt kér­dezték, van-e értelme a hatvanas évek elején épített, rossz munkafeltételeket és körülményeket biztosító épületeket fenn­tartani? Van-e értelme, hogy a kistormási és a kölesdi telepeket külön-külön fenn­tartsák, s biztosítható-e így a gazdasá­gos termelés. A technikai gondokon túl szakmai problémák is kísérték az ágaza­tot, mert a tenyésztés egyes fázisainak megfelelően nem volt biztosítva az ele­gendő férőhely. Különösen nagy gondot jelentett a malac-utónevelés helyzete. A nem megfelelő tartási és elhelyezési kö­rülmények következtében nagy volt a vá­lasztás utáni malacelhullás és a fejlődés­ben a visszamaradás. Atenyészkoca-ál­lomány tartástechnológiájának javítása sem tűrt halasztást. Felmerült az is, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket inkább a növényter­mesztésbe, illetve a melléküzemekbe fektessük, mert pillanatnyilag ezek jöve­delmezősége messze meghaladja a ser­tésekét.- Miért a sertések mellett döntöttek?- Hosszú távon biztos piaca van a ser­téshúsnak, s ez döntő kérdés. Sertésál­lományunk „hármas mentes”, azaz fertő­zésmentes, ami ez évtől kilogrammon­ként 1 forintos felárat jelent. A községben nagy múltja, hagyománya van a tenyész­tésnek, s mellette szólt még a 35 százalé­kos állami támogatás, valamint a felhal­mozási adó mentesség. Az átfogó re­konstrukció több éven át fog tartani, fi­gyelembe véve a fontossági sorrendet és a szövetkezet teherbíró képességét, s 8- 10 millió forintot tesz ki. Reményeink sze­rint 1988 végére fejeződik be, s ered­ményként a jelenlegi háromezret alig meghaladó hízósertés-értékesítést öt­ezer darab fölé tudjuk emelni.- A tervekből mi valósult meg eddig?- Saját kivitelezésben építettünk egy 720 férőhelyes malac-utónevelőt. Már most megállapítható, hogy ez bevált. A technikai háttér javításán túl „genetikai rekonstrukciót” is tervezünk. Olyan álla­tokat telepítünk, melyek jó szervezetük­nél fogva kevésbé érzékenyek a környe­zeti hatásokra. ; , i KONRAD LÁSZLÓ Műszaki fejlesztések a kocsiszolgálatnál (Tudósítónktól.) Műszaki fejlesztés terén az eddigi leg­jobb évet zárta a dombóvári vontatási fő­nökség műszaki kocsiszolgálata. A szo­cialista brigádverseny első helyezésé­nek díjából félmilliós költséggel, java­részt saját kivitelezésben, sok társadalmi munkával elkészült egy korszerű szere­lővágány 80 tonnás csoportemelővel. Jelentősége a vasúti kocsik futómű javí­tásainál és cseréinél van, könnyebbé, gyorsabbá teszi a munkát. Felújították, korszerűsítették a félauto­mata kerékesztergagépet, melyből nem sok van az országban. E gép segítségével javítják azokat a kerék párokat, melyek már nem felelnek meg a műszaki előírásoknak. Jelentősé­gét növeli, hogy társigazgatóságoknak, esetenként járműjavítónak is végeznek munkát. A teherkocsikat különféle anyagok szállítása után csak megtisztítva lehet új­Négytengelyes tartálykocsi futómű vizsgálaton ra forgalomba állítani. Erre a célra a kocsitisz­tító telep szolgál, mely­nek rekonstrukcióját a múlt évben kezdték el. Elkészülte után nem­csak korszerűbb körül­ményeket biztosít, ha­nem a környezetvédel­mi előírásoknak is meg fog felelni. A részleg területén lévő úthálózatot szilárd burbolattal látták el, és ma már a „gyógyításra” váró kocsikat tető alatt javíthatják. A részlegnél 230-an dolgoznak azon, hogy műszaki és esztétikai szempontból kifogástalan kocsik kerüljenek a forga­lomba. Ide tartoznak a kocsivizsgáló lakato­sok, akiket az utas úgy lát, hogy „kopog­tatják” a kerekeket. Ez munkájuknak csak egy része, mivel ők vizsgálnak meg minden érkező és in­duló szerelvényt, hogy a kocsik különbö­ző berendezései megfelelnek-e a közle­kedésbiztonsági előírásoknak. Munkájuk döntően befolyásolja a vasút biztonságos és gördülékeny üze­mét. BELES LAJOS Fotó: RAJCZI KÁLMÁN Az idei országos svábbálon fellépő kislődi énekkar Fiatalok népviseletben: Torma Mónika és Losonczy Béla Félautomata keréktalp-esztergagép munka közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents