Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-30 / 75. szám
4 itnÍÉPÜJSÁG 1987. március 31. Moziban AKLI MIKLÓS Egy mozivászonra szánt szuperprodukció is lehet nagyon gyenge alkotás, és egy tévéfilm is lehet kiemelkedően jó a maga nemében. A mozirajongók többsége valószínűleg mégsem a tévéfilmek kedvéért vált jegyet a pénztárnál. Az Akii Miklós viszont ebbe a kategóriába tartozik, s Mikszáth-adaptáció ide vagy oda, Révész György rendező legújabb műve elmarad a kiváló minősítéstől. A romantikus és vígjátéki elemekkel átszőtt, az 1800-as évek elején játszódó történet főhőse, Akii Miklós, II. Ferenc osztrák császár (és I. Ferenc néven magyar király) szabadszájú udvari bolondja és egyúttal bizalmasa. Természetesen ő a legokosabb a bécsi udvarban. Ez persze kiváltja az irigyek ellenszenvét, s Akii hamarosan a börtönben találja magát. A császár azonban - megbizonyosodván arról, hogy kedvencét alaptalanul vádolták az ellenséggel, azaz a franciákkal való együttműködéssel - kiengedi kedvencét a tömlöcböl. A főszereplő végez- tül elnyeri méltó jutalmát, feleségül veheti szíve választottját. A nyilvánvalóan a könnyed szórakoztatás szándékával létrehozott alkotás sajnos kevés igazán jó pillanattal rendelkezik. Ezek közé tartozik Mikó István eredeti módon megformált Napoleon figurájának színre lépése. Helyey László II. Ferencé rendkívül szugessztiv, viszont éppen ezért az alakítás némi veszélyt is rejt magában. Mielőtt belénk rögződne a filmvászonról ránk tekintő, felvilágosult, igazságos uralkodó képe, érdemes megismerkednünk a történelmi tényekkel. II. Ferenc a történészek egybehangzó véleménye szerint enyhén szólva középszerű egyén volt, mint 40 évig tartó országlása a haladás elleni szakadatlan küzdelemmel telt el. Trónralépése után nem sokkal kivégeztette a magyar jakobinusokat, majd részt vett a Szent Szövetség létrehozásában. Ez a szervezet a „régi rend” konzerválását tűzte ki célul szerte Európában. Ettől még lehetett volna II. Ferenc család- szerető, melankóliába hajló, némi humorérzékkel is megáldott ember (így láttatja ugyanis a film), a róla szóló krónikák azonban nem nagyon említik ez irányú tulajdonságait. Az írói, rendezői szabadság sok mindent megenged - joggal - magától értetődően a fekete-fehérnél árnyaltabb ábrázolási módot is. Az Akii Miklós ennek ellenére nem fog bevonulni a hiteles történelmi tablót bemutató filmek közé. Ez még érthető, az már viszont sajnálatos, hogy az emlékezetes vígjátékok közé sem. SZERI ÁRPÁD Rádió Falvaink jövője Falvaink egy csoportjába azok a települések tartoznak, amelyek megfelelő gazdasági impulzussal, gazdasági egységek telepítésével fejleszthetik. Rosz- szabb a helyzet azoknál, ahol csak külső segítséggel oldható meg a „talpon maradás”, és bármennyire népszerűtlen, ki kell mondani, hogy léteznek elnéptelenedő települések. Előbbi „beteg” községekre kell tehát gyógyírt szerezni, fogalmazta meg a legfontosabb feladatot Enyedi György akadémikus. Falvaink jövője címmel Perjés Klára műsorát hallgathatták szombat kora délután szakemberek is laikusok, közvetlenül is érintett kis településen élők és városi emberek, nem minden tanulság nélkül. A beszélgetésben részt vett tanácselnök, téeszelnök, az AGROBANK RT képviselője, akik Enyedi György akadémikus vezetésével mondták el véleményüket, gyakran szembenálló álláspontjukat. A téma aktuális, a falvak jövőjét meghatározó pénzügyi helyzetet, lehetőségeket próbálja feltárni. A félórás eszmecserében szó esett többek között az új tanácsi gazdálkodás teremtette nehezebb helyzetről. A résztvevők kritikusan kimondták, hogy ezzel éppen a kistelepülések kerültek rosszabb pozícióba, a néhány száz lelkes községben ugyanis elenyésző összegű az amúgy is alacsonyabb fejkvóta, ha valamire támaszkodhatnak a helyiek, az csak a termelőszövetkezet lehet. Ez azonban újabb kérdőjeleket eredményez. A szövetkezetek kis része, az országban két-háromszáz, képes csak jelentősen hozzájárulni egy település fejlesztéséhez, a derék középhad saját gazdálkodási gondjaival van elfoglalva. Másrészt pedig egy felmérés szerint falvainkban 70 százalékot tesz ki az ipar, a szolgáltatás, a kereskedelem tevékenysége, a segítséget mégis kizárólag a téeszektől várják. Néhány gondolatot emeltünk csak ki a műsor problémafelvetéseiből, amelyekre - a szerzők javára legyen mondva válaszadással is próbálkoztak. így elhangzott többek között, hogy a kis falvaknak együttélve, együttműködve van csupán lehetősége arra, hogy infrastruktúrát alakítson ki, közművet fejlesszen, megtartó erejét növelje. A másik fontos pont a lakossági erő igénybevétele, aminek a szabályozása rendkívül sürgető feladat. Realitása azonban csak akkor lehet, ha a bevezetésre kerülő jövedelemadó-rendszerben az összegyűlt pénzek a faluban maradnak, az ott élők javára fordíthatók. T. Zs. Hangverseny Örömzenétől a koncertpódiumig Aligha túlzás azt állítani, hogy a szekszárdi Jazz Quartett ma már a siker reményében léphet dobogóra itthon és külföldön egyaránt. Bizonyították ezt lengyelországi turnéjukon is, ahol nagyszerű muzsikusok társaságában vívtak ki őszinte elismerést. Ahhoz, hogy az együttes jelenét kellően értékelni tudjuk, tekintsünk vissza egy villanásnyira a múltba. Több mint két évtizeddel ezelőtt Kelemen Endre néhány, hangszeren játszó barátjával - amúgy kikapcsolódásként - „örömzenét" játszottak ( elsősorban a saját szórakoztatásukra. Az együttmuzsikálás boldogító érzése, az önmegvalósítás belső szükséglete és a céltudatos munka a később országosan is ismert szekszárdi Jazz trió létrejöttét eredményezte. A háromtagú együttes Hulin István belépésével 1982 nyarán quartetté bővült. I Rendszeres hangversenyeik hatására a műfajt szerető és értő közönség alakult ki a megyeszékhelyen. Szekszárd - az időközben életre hívott újabb együttesek működése következtében is - az ország jazz-életének egyik vidéki fellegvárává vált. A Jazz Quartett legutóbbi fellépésén a Babits Mihály művelődési központ színháztermében ismét jelentős fejlődésről tett tanúbizonyságot. A nagyszámú közönség felfokozott érdeklődéssel várta kedvenceinek színpadra lépését. A színes reflektorok megvilágították az együttes emblémáját, majd megszólalt a muzsika. A hangulattermető „Bossanova” után Kelemen Endre - aki ezúttal ellátta a műsorközlő feladatát is - lépett a mikrofon elé és társaival együtt köszöntötte a hallgatóságot. Bevezető szavaiban megemlítette, hogy technikai okok miatt több mint egy esztendő telt el legutóbbi szekszárdi fellépésük óta. A nemrég véget ért külföldi út sikereinek örülnek, de számukra mindig az itthoni koncert a legfontosabb. Kétrészes műsorukban tizenegy szám hangzott el, közülük nyolc saját szerzemény. Stílusukra korábban az intellektuális volt jellemző. Ma a gondolatgazdagság megőrzése mellett olyan kamara jazz-t játszanak, melyben a téma a variációk és az ismét visszatérő téma klasszikus sémáját a dallamosság és gyakori ritmusI váltások színesítik. A másodikként megszólaló „Montmartre” c. kompozíciónál a swing és keringő ritmuselemeinek változtatását figyelhettük meg. Megkapó volt a filmzenéből világslágerré lett „Laura" költőien szép feldolgozása. A kissé álmodozó, emlékeket felidéző bevezető rész után élénk ritmusú betét villanyozta fel a hallgatóságot. Az „Akvarell” saját szerzeményű blues. Kelemen Endre kitűnő vibrafon és Lőrinczy Gyula Radnai Tibor dobszólója szellemes bőgőimprovizációja nyíltszíni tapsot kapott. A műsor első részét záró „ Transzformációk” is az együttes kompozíciója. A tudatosan építkező, zenei fordulatokban gazdag darabot a láthatóan jól diszponált Hulin István virtuóz játéka színesítette. Szünet után a „Minden vagy semmi” című (J. Kern) számmal folytatódott a hangverseny, majd az egyszerű, de nagyon szép melódiákból építkező „Álom” következett. Az utóbbin nem volt nehéz felimserni a chopini inspirációt. A „Napfelkelte Ibériában” a zenei hangok segítségével plasztikusan idézte képzeletünkbe a tüneményes természeti jelenséget. Gerry Mulligon a világhírű jazz-muzsikus írta az „Oroszláncsapás” című, kissé bizarr elnevezésű számot. Ennek előadása során szinte egymást múlták felül a quartett tagjai az improvizációk ötletessége, technikai kivitelezése terén Kelemen Endre játéka elményszámba ment. Befejezésül a kiemelkedően jól sikerült saját szerzemény a „Debussy síremléke” hangzott el. Az egyre felfelé ívelően összeállított új műsorban ez volt az egyetlen kompozíció, melyet az együttes már korábban is bemutatott. A hálás közönség szűnni nem akaró tapsát a magas színvonalon játszó szekszárdi Jazz Quartett az „Utolsó tánc” című 5/4-es ráadásszámmal köszönte meg, amelyben a végig nagy biztonsággal muzsikáló Radnai Tibor hatásos dobszólója aratott megérdemelt sikert. LEMLE ZOLTÁN Tévénapló A Tavaszi Fesztivál eseményeiből kiemelkedett Gorkij remekműve, a Kispolgárok bemutatója, amit a rendező Havas Péter tévésített. Az elmúlt évtizedek során több felfogásban láthattuk, mert gyakran szerepel a színházak játékrendjén, a tévéváltozatra elsősorban a sűrítés jellemző, a döntő mozzanatok hangsúlyozása. Bessze- menov otthona afféle kisebb éjjeli menedékhely, ahol sorsok villannak fel s remények hamvadnak el. Felesleges emberek, akik valahol az élet peremén imbolyognak, s csak Nyíl, a nevelt fiú, a darab igazi hőse, tudja, hogy mit kell tennie. Látlelet, helyzetkép a dráma, az egyéni tragédiák mindig a mélyben játszódnak le, ami a színpadon történik, csak annak bizonysága, hogy ezek az emberek pusztulásra ítéltettek, számukra a pénz épp úgy nem hozhat megváltást, mint az alkohol. A tévéváltozat erénye a hangsúlyok biztos felismerése, de a sikert elsősorban egy nagy színész jelenti, Kovács János. Igazi Gorkij-hős, aki valósággal betölti a képzeletbeli színpadot. A színházi világnap, amit Sinkovits Imre vezetett be, arra adott alkalmat, hogy a tévé bemutassa a 150 éves Nemzeti Színházat, három előadásának rövid részletével. Az ilyen sokat markoló műsoroknak mindig megvan a veszélye: a néző elsősorban azt jegyzi meg, amiről úgy véli, kimaradt. Voltaképp most sem vol- . tunk másként. Okos közhelyek hangzottak el a színészéletről, a Nemzeti Színház jelenéről, a műsorpolitikáról, láttuk néhány régi előadás részletét, ami színháztörténeti szempontból is jelentős, s közben arra gondoltunk, miért oly kevés az élő színházi közvetítés? Színházról ma sok szó esik, a megítélést hangulati elemek is tarkítják, vannak, akik válságról beszélnek, mások úgy vélik, a magyar színjátszásnak a világ előtt sincs mit szégyenkeznie. Vannak előadások, amelyekre valutáért adják a jegyet, s olyanok is, amelyeknek alig van közönsége. Közben új színházi vállalkozások alakulnak, nyilván az anyagi siker reményében, - szóval tarka a kép. Ebből keveset érzékeltetett a másfél órás műsor, s a néhány perces jefenetek nem tudták érzékeltetni, milyen művészi színvonalat képvisel a nemzet sok viszontagságon átment színháza. Pedig elsősorban erre lett volna szükség, s talán méltóbb ünneplése is lett volna a színházi világnapnak, ha teljes egészében láthatjuk a három darab egyikét. Már a választék is izgalmas: Csokonai Karnyónéja ma is eleven komédia, Eliot darabjáról mindenki azt mondja, hogy klasszikus alkotás, Vészi Endre vígjátékának pedig nagy sikere van. A tévénézők aránytalanul nagy többsége sose jut el a Nemzeti Színházba, maradna tehát a közvetít, s. A Borgiák Amikor VI. Sándor pápa meghalt, maga az ördög is megjelent, hogy figyelmeztesse, alkujuk ideje lejárt. A kortársak ebben annyira hittek, hogy a követi jelentésekben is szerepel, s még arra is gondoltak, hogy fia, Cesare, az ördögtől kapta ocsmány lelkét. A kortársak nagyon sok pletykát tudtak a pápai udvarról, később a történetem még megtoldotta ezeket,*s a pártatlan kutató ma is zavarban van, mert nagyon sok mindent nem lehet bizonyítani. Igaz viszont, hogy az is bőven elég, . ami cáfolhatatlan tény. A Borgiák rémtetteinek krónikája minden korban és minden műfajban hatásos történet, ebből indult ki Victor Hugo és a most látott francia sorozat. Egyébként VI. Sándor pápa ténykedése a magyar történelemhez is kapcsolódik: ő nevezte ki bíborossá a 15 éves Ippolito d'Estét, aki esztergomi érsek volt és egri püspök. A kis bíboros unokaöccse volt Beatrix királynénak s a pápa politikai számításból csinált I bíborost a kamaszfiúból. Bakócz Tamás is VI. Sándor bíborosa volt, de itt csak a pénznek volt szerepe, Bakócz ugyanis megvásárolta a magas egyházi tisztséget, igaz, volt neki miből, a pápának pedig mindig kellett a pénz. Erről nem esik szó a francia sorozatban, ami elsősorban hatásos pletykákra épül, sőt ezeket tényként kezeli, pedig még arra sincs meggyőző bizonyíték, hogy fivérét Cesare gyilkoltatta meg, s a történészek nem tartják lehetetlennek, hogy malária végzett a pápával, nem pedig a bíborosának szánt és elcserélt mérgepohár. A testvérszerelem is jobbára feltevés, s ha volt is viszonya Cesarénak húgával, Lucre- ziával, így aligha történhetett, mert már 13 éves korában férjhez adták, s miután több férjét eltették láb alól, végül elégedetten élt Ferrarában, boldog házasságban. Mindez természetesen nem menti fel a pápát, akinek bűnei oly számosak, hogy eggyel több vagy kevesebb nem sokat nyom a latban, de az olasz renen- szánszt más jellemzte. Ebben a korban, amelynek egyik szereplője Savonarola, minden megtörténhetett, a gyilkolás pedig természetes, napi tevékenységnek számított, de közben irgalmatlan hatalmi harc dúlt az egymásra féltékeny városállamok között, s megjelentek a franciák és a spanyolok, hogy végképp összekuszálód- janak a szálak. Cesare Borgia gátlástalan kalandor volt, de talán több is, mert hatása alól Machiavelli sem tudta kivonni magát, sőt Leonardo sem, aki a filmben jóságos Miku- i lásként jelenik meg és elsüt egy soklövetű ágyút, amit egyébként életében sose tett. Látványos film, amiben minden volt, történelmi ismeretek szerzésére azonban csak fenntartásokkal alkalmas. cs. Kovács József áriaestje jegyek harmonikus egysége jelentette a hangverseny első részének művészi sikerét. A hangverseny második félidejének atmoszférájából úgy éreztük, hogy Kovács József igazából a romantikus opera lírai és hősi szerepeit érzi magáénak. Ezek a szerepek amilyen hálásak, oly nehezek is. Hangulatteremtő volt a híres prológ a Bajazzókból, minden részletében megoldott a két baritonária a Bánk bánból. Germont hivó-kérö panasza a Traviata cselekményének egyik csúcspontja, és ezúttal is örömöt jelentett hallani a felcsendülő Valentin-áriát a Faustból. Kodály Háry Jánosának virtuózán megoldott két népszerű részlete (Ó mely sok hal... és a Toborzó) zárta ezt az igényesen, nagy műgonddal összeválogatott reprezentatív műsort. Talán a harmincegy éves Liszt Ferenc Zeneiskola generációinak kézfogása, hogy a fiatal zongoraművész tanár Faddy Zsuzsanna mindvégig alkalmazkodó, zenei-művészi megoldásait segítő partnere volt a szólistának; gondosan kiművelt és átgondolt kíséretével jelentős részt vállalva az est sikeréből - aminthogy R. Németh Judit - az egykori növendék - szavalata is nagyban hozzájárult a sikerhez. THÉSZ LÁSZLÓ Bensőséges, ünnepi hangulatú hangverseny színhelye volt március 22-én, vasárnap a nemrég felújított kamaraszínház. A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára, Kovács József tartotta 20 éves működésének jubileumi ária- és dalestjét. Hogy ez a jubileum igazából művészi, vagy pedagógiai volt-e, nem is lenne helyénvaló szétválasztani, hiszen a zsúfolásig megtöltött nézőtér ékes bizonysága volt elkötelezettségének; annak a töretlen koncepciónak, mely eddigi pályáját végigkísérte. Régi és jelenlegi növendékek, pályatársak, ismerősök, jóbarátok kaphattak áttekintést, ízelítőt a dal- és operairodalom remekeiből, amik ugyan Kovács József repertoárjából eddig sem hiányoztak, de így a visszatekintés és összegzés igényével csokorba gyűjtve most hangzottak el először. Hangversenyének első részében Schubert hat dala jelentett maradandó zenei élményt. Sokrétűségük, a zenei-dramaturgiai feladatok összetettsége, eltérő hangulatuk, technikai megoldásuk egyenletesen magas színvonalú volt. Szerencsésen keretezte a Schubert- blokkot két barokk mester (Händel, Pergoseli) a XX. századi Richard Strauss, valamint a romantikus Grieg egy-egy dala. Az eltérő stilus- •% II. Ferenc császár és király, a film egyik főszereplője Színház A T«.fis* rlsi! rr% m«Is m ,'U o lí'/oi
