Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-28 / 74. szám

t

6 Képújság

1987. március 28.

MÚLTUNKBÓL

I- A szekszárdi ügyészség, illetve a főügyészség épületének ajtaján van egy kis levélszekrény, „beadványok” ez van ráírva. Szeretném tudni, hogy ez mire szolgál?- A szekrényke rendeltetése az lenne, hogy munkaidőnkön kívül is beadványokat lehessen eljuttatni hozzánk.

I- Feltételes módot használt, tehát nincs mit kivenni belőle?- Gyakorlatilag ez a helyzet. Azok a panaszok, amelyeket mi törvényességi kérelmeknek nevezünk - ezek munkaügyi határozatokat, az államigazgatási szervek döntéseit és más hasonló rendelkezéseket sérelmeznek -, nem ezúton jutnak el hozzánk. A panaszok többsége személyes jellegű.

I- A főügyészséghez mennyi beadvány érkezik?- Nem kevés. Tudni kell, hogy a panaszok jó részével akkor foglalkozunk érdemben, ha az intézkedésre egyébként hivatott szervnél a jogorvoslati lehetőség már kimerült. Hogy példánál maradjak, ha a munkaügyi vitát a lehetséges fórumok megvizsgálták, vagy a bíróság már másodfokon is döntött, és így tovább. Az „idő előtt” hozzánk címzett panaszokat a döntésre jogosult szervhez továbbítjuk, ám annak intézését figyelemmel kísérjük. Más esetekben - itt főként büntető ügyekre kell gondolni - nyomban és érdemben intézkedünk. Számos ilyen panasz van, de ritka közöttük a jogos. Fontos, hogy így van, mert ez minősíti az eljáró szervek munkáját, körültekintését.

I- Ha megengedi, kezdjük a sort a törvényességi kérelmekkel.- Számuk nagyjából állandó. Tavaly ötvennyolc érkezett. Ötödrészükben tettünk érdemi intézkedést. Hogy ez sok-e? Megftélés dolga. Tény, hogy a különböző szervek intézkedéseit az érintettek általában elfogadják. Arányokat tekintve, kevés a fellebbezés, köztük még kisebb arányú a sikeres. Már ez a tény is sokat mond. Ezért én nem a panaszok számának tulajdonítanék jelentőséget, hanem annak, hogy azok mennyiben helytállóak.

I- Mivel szóba került a minősítés, arra kérem Tolna megye főügyészét, hogy olvasóinknak minősítse megyénk törvényességi helyzetét- Két dolgot előre kell bocsátanom. Az egyik: a társadalom tevékenységének vannak olyan területei, amelyeket tüzetesebben ismerünk, ahol ismeretanyagunk elmélyültebb, időszerű. Más kérdésekről áttételesen, társszervek útján kapunk tényanyagokat. Tájékozottságunk itt ennek megfelelő. A másik: gyakori, hogy a tényeket másként látjuk, mint ahogyan azok a valóságban megjelennek. Amikor erősebben fúj a szél, mindjárt hidegebbet érzünk. Most - ezt talán felesleges mondanom - nem a szélcsend a jellemző. A visszásságokkal szemben - főleg, ha azokat másokra tudjuk vonatkoztatni - nagy, és növekszik a társadalmi érzékenység. Ennek alapja van, ebben nagyon sok a jó dolog, fontos az is, hogy a realitásérzékünket megőrizzük. A kérdésre térve az a válaszom, hogy hosszú időszakra visszatekintve, bajainkat, szaporodó gondjainkat is számításba véve, kiegyensúlyozott, nyugodt a helyzetünk. A törvényesség általában és megfelelően érvényesül. Úgy gondolom, hazánk számos területe szívesen vallaná magáénak a megyénkre jellemző állapotokat.

I- Ha a törvényesség helyzetéről beszélünk, akkor ezen az emberek általában azt értik, hogy milyen a közrend és a közbiztonság állapota és a bűnözés helyzete.- A bűnözés helyzetét a megismert bűncselekmények mennyisége és szerkezete alapján szoktuk megítélni, de próbáljuk utolérni a „rejtett bűnözést" is. Ezen az ilyen-olyan okok folytán a hatóságaink tudomására nem jutott, de feltételezhetően megvalósult bűnözést értjük. Ha csak a protekciózás bizonyos fajait, vagy a titkos valutázás különböző formáit említem, kitűnik, mire gondoltam. Nos, az egyik gondunk éppen abban áll, hogy

nem minden rendezést igénylő eset jut - bizonyítható módon - tudomásunkra. Állampolgáraink jelzéseikkel sokat segíthetnének nekünk. Mindannyiunknak. Változatlanul jellemző a közrend, a köz- biztonság. Kirívóan súlyos, a közvéleményt tartósan nyugtalanító bűncselekmény jószerivel nem fordul elő. Az ismert bűncselekmények száma az ország átlagától számottevően elmarad. Örömmel említem, hogy tavaly a közé a három megye közé tartoztunk, ahol - ha csak kis mértékben is -, de csökkent a megismert bűnözés. A helyzet lényege tehát ez. A kép teljességéhez gondjaink növekedése, a korábbi önmagunkhoz képest, állapotaink bizonyos romlása is hozzátartozik. Öt esztendő alatt megyénkben az ismert bűnesetek száma közel huszonöt százalékkal emelkedett. Ez az országosnál mérsékeltebb arányú növekedés, de számottevő növekedés.

I- Már javában a munkáról beszélünk. Bevezetőben említette, hogy nem szeret önmagáról beszélni. Ennek ellenére arra kérem, ne maradjon paraván mögött- Ha így gondolja, kérem...

I- Az újságolvasó nemcsak a beszélgetőtárs munkájára, hanem személyére is indíttatására is kíváncsi. Jelen voltam a tavalyi hivatalos beiktatásán. Saját kis puskákból játszom most: kereskedőcsalád gyermeke.- Szüleim sokan voltak testvérek. Mi csak ketten. Apám a munkát tizenkét évesen kezdte és hatvanhat év múltán, most januárban, hetvennyolc esztendősen megkapta a munkakönyvét. Azóta nem leli helyét. Városban éltünk, nem könnyen. Édesanyám kalapos mesterséget tanult. A felszabadulást követően mindketten önállósultak. Amikor nem volt divatban az önállóskodás. Rövidesen iparukat visszaadták. Anyám már szövetkezeti nyugdíjas. Fivérem lakatos szak- képzettségű, szakérettségizett. Eddigi egyetlen munkahelyén - a Ganz-Mávag- ban - továbbtanult, kiemelték.

I- Honnét ered, hogy a jogi pályát választotta? Családjának más tagjaitól?- Szűkebb családomban egyedül vagyok egyetemi végzettségű. Adottság, szerencse dolga, de tény: nem tanultam rosszul. Az sem az én érdemem, hogy a különböző tantárgyakat könnyen rögzítettem. így bőven volt időm mozgásra, zenére. Akkor még sokat olvashattam. Az emberek érdekeltek. Három lehetőségem adódott. Az első az orvosi pálya volt. Ezt a képzés időtartama miatt nem választhattam. Az a másfél esztendő is számított. Több tanárom pedagógusnak szánt. De maradt a harmadik, a jogi pálya.

■ - Miért ezt akarta?- Hittem abban, hogy ez sokrétű, színes munka. Széles körű az emberekkel való találkozás lehetősége.- 1958-ban kapott diplomát Ha az olvasmányokból és az ön korosztályának történeteiből némiképp is értem, az akkori Magyarország társadalmi mozgásait, akkor meg kell kérdeznem, hogy nem hátráltatta-e akkor a politika egy kereskedőgyerek tanulását- Az enyémet nem. A tanulás volt a dolgom. Törekedtem azt adni, amire képes voltam. Azt tapasztaltam, hogy a teljesítményemet elfogadják. Annak idején nem értettem mások, köztük jó tanáraim aggodalmait. Simán felvettek az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karára. Szerencsés voltam, mert még a „nagy öregektől” tanulhattam. Huszonkilenc esztendeje az ügyészi szervezet a munkahelyem. Talán több is annál.

I- Érzem, hogy eleget beszélt a személyéről. Mindezeket köszönöm és térjünk vissza a munkára. Melyek azok a területek, ahol a bűncselekmények számottevően növekedtek?- Szokás kiemelni, hogy a bűnözés a városokra koncentrálódik. Ez nálunk is így van. Ma minden harmadik eset a megyeszékhelyen történik. Más megközelítésben: amíg megyénkben tízezer lakosra százharmincöt ismert bűneset jut, Szekszárdon kettőszázhetven. Öt esztendeje hetvennel kisebb volt ez a szám. Bárha az élet más területein lenne ilyen dinamikus a fejlődés! Szólnom kell arról is, hogy tavaly a személyi tulajdont sértő bűncselekmények és - gondolom, ez sokak számára meglepő - az ittas járművezetés miatti eljárások kivételével, kisebb- nagyobb mértékben, a főbb bűncselekménycsoportokban emelkedést tapasztaltunk.

I- Vegyük sorra az ügycsoportokat Erőszakos és garázda jellegűek?- A helyzet az országos képet tükrözi. A szándékos testi sértések szaporodása a „vitakultúránkat” is jellemzi?! Az élet elleni cselekmények száma tavaly szokatlanul, elfogadhatatlanul magas volt. Hét ember halt meg más keze által, további tizenhárom életveszélybe jutott. Ez példa nélküli. S ami a dolgok mögött van: évek során felgyülemlett indulatok, máskor pedig alkoholos féktelenség motiválta ezeket az ügyeket.

I- A közlekedési cselekmények terén mi a helyzet?- Nézzük előbb a baleseteket. Több a személyi sérüléssel együttjáró esemény. Ötvenegyen holtan, háromszázkilencen súlyos sérüléssel maradtak ott közútjainkon. A balesetek során sok milliós anyagi kár is keletkezett. Az okok visszaköszönnek. Az elsőbbségi jog meg nem adása, gyorshajtás és általában a közlekedési kultúra hiánya. És - sajnos - az ital is.

I- Politikai rendünk ellen követtek-e el bűncselekményt az utóbbi időben?- Valódi értelmében ilyen hosszú ideje nem történt. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy ittas emberek - felelőtlenül - közösséget sértő kijelentéseket tesznek.

I- Sajnos, hely hiányában nem tudjuk sorra venni a többi ügyfajtákat Mégis, még két információt szeretnék kérni. Az utolsó előtti: gazdasági bűn- cselekmények...- Ma az a felfogásunk, hogy a gazdálkodás, körében a büntetőjog eszközeinek igénybevételére csak igen szűk körben, végső esetben kerülhet sor. Azt kívánjuk, hogy a gazdálkodás rendjét a gazdasági törvények, a szabályozott, kínálati piac biztosítsák. Mondom, ez a törekvés, ez a cél. De nem tartunk itt. Napjaink formálódó, átmeneti helyzete a jogalkalmazás gyakorlatában úgy tükröződik, hogy a büntetőeljárások száma igen alacsony, bár a gazdálkodás menetében, mindenekelőtt az elosztás területén számos anomália létezik. Javítani kell az árellenőrzést, szilárdítani kell az adózás fegyelmét. Vannak más teendőink is, de az érdemi megoldást a fegyelmezett, hatékony gazdálkodásban kell keresnünk.

I- Búcsúzásként kérdem: könnyebb a munkája akkor egy főügyésznek, ha legalább húsz éve a büntetőjog szakterületén dolgozik?- A kérdés azon részére, hogy nem sötét-e a „szemüveg”, azt válaszolom, nagyon remélem, hogy nem. Vagy arra célzott, hogy a kétarcúságot elviselhetetlennek tartom? Ez így van, de hát ez csak egy dolog. A kérdés másik oldalát illetően az a lényeg, hogy milyenek a munkatársaim. Alig esztendeje élek és dolgozom a megyében. Összeforrott, tapasztalt, elismert közösségbe kerültem. Munkatársaim tudják és tisztességgel teszik a dolgukat. Már többször említettem a szerencsét. Kérem, ezt értse ide is...

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Talán már az egykori események színhelyén, Kajmádon sem emlékeznek a történtekre. Politikai irodalmunk és a helytörténet sem említi. Az is lehet, hogy a Hajdúságban sem ismert már, pedig a történet szenvedő alanyai Hajdúdorog- ról, Hajdúnánásról és Mezőkövesdről valók voltak. Igaz, már 1943-ban a hatóságok is mindent megtettek, hogy az eseménynek ne legyen nagy visszhangja. De az a néhány irat, amelyet a Tolna Megyei Levéltár 9623/1943. alispáni szám alatt őriz, megőrizte az utókor számára a történtek részletes leírását.

Történt, hogy az 1050 holdas kajmád- pusztai gazdaság vezetését a tulajdonos, Illés Imre kormányfőtanácsos, Bak István uradalmi számtartóra bízta, aki szemet hunyt az ispán és a munkafelügyelők gorombaságai felett. Az eseményeket követő három hónappal később gazdasági munkaügyi segédfelügyelő igy jellemezte az uradalmi ispánt.

„Kivizsgálásom alkalmával az egyes kihallgatott személyekkel kapcsolatos észrevételeim során, mindjobban megerősödött bennem az a benyomás, hogy az uradalmi ispán, aki a munkások munkateljesítményéért és szociális helyzetéért elsősorban felelős, nem teljesíti, „vagy nem tudja” teljesíteni kötelességét, azzal a szakértelemmel és rugalmas rátermettséggel, amit a munka menete és a gazdaság vezetése részéről megkívánna. Csökkent vitalitása, önmagával ellentmondó, megállapításaiban ingatag és felszínes lelkitulajdonságokkal rendelkező ember, aki különben is felmondásban van a gazdasággal szemben éé távozni készül onnan. Ezt a mellékesnek látszó körülményt csupán azért említem, mert felfogásom szerint ez a tény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Kajmád-pusz- tán így elmérgesedhettek a dolgok.”

Megverik a munkásokat

Lássuk a történetet, ahogy azt 1943. június 1-jén kelt, az alispánhoz címzett szolgabirói jelentés rögzítette.

„Tisztelettel jelentem, hogy a mai napon reggel 9 órakor a vármegyei gazdasági felügyelőség arról értesített, hogy Fácánkert községhez tartozó Kajmád- pusztán 62 szerződött idénymunkás ma reggel nem állt munkába és a további munkát megtagadta.”

A jelentésben ezt követően arra történik utalás, hogy a szolgabiró Tarcsay gazdasági felügyelővel és a vármegyei munkaügyi főelőadóval a helyszínre ment, ahol

„Bak István számtartó előadta a kihallgatás során, hogy a munkások ma reggel a munkát megtagadták, mert amint tudja, az uradalmi ispán és Horváth István gazda a munkások közül két egyént megvertek. Nála a munkások panaszra nem voltak, bár várta, hogy panaszukkal hozzá fordulnak. Az ispánt és a gazdát kihallgattam, akik előadták, hogy a munkások lassan dolgoznak és ha figyelmeztetik őket, durván válaszolnak, így kénytelenek voltak velük szemben testi fenyítést alkalmazni.

Magam elé rendeltem Panyi János mezőkövesdi lakost, sommásgazdát, és kérdőre vontam munkamegtagadása miatt. Erre ő előadta, hogy neki nem volt tudomása a munkások szándékáról, csupán tegnap este értesült arról, hogy a gazda, Horváth István llisvai János munkást megverte és emiatt a munkások tegnap este kijelentették, hogy az élelmet nem veszik át, amit tegnap ő felvételezett, mert az ispán és a gazda gorombasága miatt a gazdaságot itt akarják hagyni.”

Hogyan történt a munkás megverése?

A tanúk vallomása alapján a szolgabíró igy írta le az eseményeket: „A tegnapi nap folyamán Horváth István uradalmi gazda odaizent hozzájuk, hogy llosvai János azonnal menjen hozzá. Amikor nevezett bement hozzá az istállóba, hárman is lefogták, mig a gazda őt bottal agyba- főbe verte, llosvai fején láthatók is a kül- sérelmi nyomok. Előadták még azt is, hogy tudják, miszerint a mai nehéz viszonyok között a munkát nem tagadhatják meg, ők ezt nem is akarják, de a kajmád- pusztai gazdaságban, ahol gorombán bánnak velük, tovább dolgozni nem akarnak.”

A tanúk kihallgatása után a főszolgabíró fél órai gondolkodási időt adott a munkásoknak arra, hogy elhatározzák, mit tesznek. Az idő eltelte után a munkások közölték, hogy maradnak a gazdaságban, „de kérik, hogy a gazdaság velük szemben más munkafelügyelőket alkalmazzon. Az idősebbek kijelentették, hogy nem vállalhatják a felelősséget

azért, ha a fiatalabb munkások az őket ért testi sérelem esetén szintén testileg bántalmazzák azt, aki őket bántalmazza".

Szuronnyal a munkások ellen

Amíg a szolgabíró tárgyalt a munkásokkal, a munkafelügyelőkkel, távolabb drámai fordulatot vettek az események. A szolgabíró erről így írt:

„... a jelenlevő csendőrjárőrnek utasítást adtam, hogy Dobos Györgyöt és llosvai Jánost kihallgatás végett vezesse elő. A járőr az elővezetés során - bár ott jelen nem voltam - összeütközésbe került a munkásokkal. Egy asszony a sommások közül beszaladt az irodába, hogy azonnal menjek a munkások közé, mert a munkások a járőrvezető őrmestertől a puskát elvették. Azonnal a munkások közé mentem, és ott láttam, hogy Generál Béla munkás (sommás) a földön vérezve fekszik, és a csendőr kötözi a sebét. A munkásokat azonnal eltávolítottam a helyszínről és a gazdaság számtartóját utasítottam, hogy a sérültet azonnal szállítsák be a szekszárdi kórházba.”

Az alispán részére készített jelentésben olvashatjuk, hogy Generál Béla a nyakán szenvedett sérülést, valamint a jobb lapocka alatt a háton, az előbbi nem súlyos, de az utóbbi, tekintettel arra, hogy a szúrás behatolt a mellkasba és a tüdőt is érintette súlyossá válhat.

1943. szeptember második felében a gazdasági munkaügyi segédfelügyelői vizsgálta a május végi-június eleji helyzetet. A csendőri akciót így magyarázta: „A csendöri karhatalom közbelépésére azért került sor, mert az egyik sommásmunkás, név szerint Generál Béla hajdúdorogi lakos, a már napokkal azelőtt keletkezett közhangulat hatása alatt - amely elég elkeseredett volt, felbujtva és felizgatva a kiabáló és engedetlenséget tanúsító tömegtől, dulakodni kezdett a csendőrjárőrrel és elkapta annak puskáját, amit többszöri felszólítás dacára sem engedett el. Valóságos közelharc fejlődött így ki közöttük, aminek az lett a következménye, hogy a kézitusa közben nevezett munkás súlyosan megsérült, úgy hogy be kellett számtani a kórházba.”

A segédfelügyelői jelentés egyértelműen tanúsítja, hogy egy munkás ellen két csendőr két szuronyos fegyverrel támadt. Idézzük a jelentés idevonatkozó részét: „Generál Béla kajmád-pusztai munkás jelentése és az orvosi vélemény alapján az a gyanú merült fel, hogy Kaj- mád-puszta 1943. július hó 1-én (másutt június 1.) Bánfai Gyula őrmester, mint szolgálatba vezényelt járőr vezetője Generál Béla kajmád-pusztai lakost puskájára tűzött szuronyával a nyakán, míg Sárai József csendőr, mint szolgálatba vezényelt járőr tagja, puskájára tűzött szuronyával jobb oldalbordájánál megszúrta, miáltal nevezettnek szándékosan, de ölési szándék nélkül 20 napon túl gyógyuló súlyos testi sértést okoztak.”

Az ügyészi vizsgálat

Az eseményt ügyészi vizsgálat követte. Ebből a fegyveres összecsapás egy részletét ismerhetjük meg:

„Kajmád-pusztán 1943. július 1 -én az időszaki munkások megtagadták a munka folytatását. A gazdaság kérésére a tolna őrsről Bánfai Gyula őrmesterből és Sárai József csendőrből álló járőr lett kivezényelve. A járőr dr. Mező László helyettes főszolgabíró felhívására a munkások barakjában felszólította Dobos és llosvai János nevű munkásokat, hogy menjenek velük a gazdasági irodába. Dobos azonban kijelentette, hogy csak 4 munkás kíséretében megy. A járőrt körülbelül 30-40 főből álló munkáscsoport követte. A munkások közben hangosan kiabáltak a járőr felé. Később Dobos megállt és mellét a járőr felé tartva ezt kiabálta: „Négy munkás nélkül nem megyek, még ha leszúrnak sem, szúrjon ide, még akkor sem megyek!” Ekkor a járőr felszólította, hogy azonnal kövesse, mert megbilincselik. A munkások hangosan kiabálva a járőr köré tömörültek. A munkások közül akkor előszaladt Generál Béla megragadta Bánfai őrmester „kész” helyzetben tartott puskáját és igyekezett kicsavarni annak kezéből. Bánfai őrmester dulakodás közben parancsot adott Sárai csendőrnek: „Szúrj!” Sárai őrmester a parancsot teljesítve, Generál jobb oldala felé szúrt, a 6. borda között 4 ernes nyílású sérülést okozott, mely a tüdőt is megsértette. Generál a sérülés után is dulakodott, amikor is Bánfai őrmester - aki nem tudta puskáját a kezéből kiszabadítani, Generált a nyakán szuronyával megszúrta. Generál a második szúrás után összesett. Ekkor elsősegélyben részesítették, majd gépkocsin kórházba szállították”.

Ennyit az egykori eseményekről, a tőke, a kizsákmányolás elleni, az emberi méltóságért folyó küzdelem egyik Tolna megyei epizódjáról. K. BALOG JÁNOS