Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-27 / 73. szám

1987. március 27. Képújság 3 Belső, és nem felső sugallatra „Bejáratás” közben a vállalati tanácsok Az egyik építőipari vállalat, nevezetesen az Alba Regia szabad fej­lesztési eszközök birtokában jövedelmező beruházásra készül. A szomszéd me­gyében a hasonló profilú cég, a VÁÉV 400 millió forint adósságot szedett össze. Miután a Magyar Hitelbank, az egyik hitelező megtagadta az újabb fizetési haladé­kot, kézenfekvő lehetőséggé vált, hogy a jól működő cég kifizeti a csődbe került vállalat adósságait, s ezáltal viszonylag olcsón megszerzi jelentős kapacitásait. A VÁÉV is, a népgazdaság is jól jár: a fizikai dolgozókat tovább foglalkoztathatják, a felhalmozott VÁÉV-vagyon pedig nem kerül ebek harmincadjára, sőt, az új, ered­ményes vállalatnál jobb hatásfokkal hasznosul. A szükséges döntések meghozatala a vállalati tanácsokra vár. Az első nekifu­tásra a VÁÉV-vt elutasította az Alba Regia vt-jének szigorú feltételeit, s inkább a csődeljárást választotta. (Valószínűleg a sok vezető beosztású vt-tag állását fél­tette.) Csak a következő ülésen - némileg módosított összetételben - döntöttek a beolvadás mellett. Az Álba Regia-vt viszont újabb ülésén már elállt egyesülési szándékától, azért, mert nem teremtették meg időben a fúzió számára elfogadha­tó törvényes feltételeit. (Az érvényes jogszabályok szerint ugyanis fel kellene osz­latni az Alba Regia vállalati tanácsát is. Kérték, ettől tekintsenek el, és tegyék lehe­tővé azt, hogy négy VÁÉV-dolgozót delegálhassanak saját, meglévő vállalati taná­csukba.) Az eddigi fejlemények alapján megállapíthatjuk, hogy a vállalati tanácsok kiéle­zett helyzetben - ha előfordult is megingás - jól vizsgáztak, helyesen döntöttek. Központilag sem lehetett volna igazságosabban „vezényelni" az eseményeket. A vállalati tanácsok önállóan, nem felső, hanem belső sugallatra, saját érdekeik­nek megfelelően cselekedtek. Az üléseket, a közöttük lévő eszmecseréket fe­szültséggel töltötte meg a lépések, az események sorsfordító tétje. Minden stratégiai döntésnek, lépésnek megvan a maga tétje: szög a koporsó­ba, vagy út a felemelkedéshez. Mégis elég gyakori a formális vt-ülés, az átvitt érte­lemben is egyhangú szavazás. A tapasztalatok szerint az elosztási (bér, prémium) kérdésekről hosszas viták folynak, az egyes részlegek eladására, leányvállalatok alakítására pedig sokszor csak rábólintanak. Amíg a döntések a lét vagy nem lét kérdésétől - legalábbis időben - távol esnek, amíg a döntések a keresetek, a jö­vedelmi viszonyok alakulására közvetlenül és jelentős mértékben nincsenek ha­tással, addig gyakori az érdektelenség. Az okok sokfélék: az érdemi elemzést, az összefüggések feltárását eleve mellő­ző előterjesztések, a döntésre jogosultak felkészületlensége, esetenként alkal­matlansága. De van mélyebben rejlő oka is. Nevezetesen, hogy nem elég a vt-tagok eszmei érdekeltsége a vállalati vagyon növelésében. Az új önkormányzati formák bevezetése eleve az állami tulajdon bürokratikus elidegenített jellegének megszüntetését, ösztönző erejének, hajtómotor szerepé­nek növelését célozta. (Ahogyan ez a személyi és részben a szövetkezeti tulajdonnál tapasztalható.) Az önkormányzó testületek léte máris többet jelent a tulajdonosi jogok puszta deklarálásánál. De a bővülő tulajdonosi jog- és hatáskör, a növekvő felelősség önmagában kevés. A dolgozók, és mindenekelőtt a vt-tagok közvetlen tulajdonosi érdekeltségéről sem mondhatunk le. Érdemes lenne első­sorban a vt tagjait az üzemi eredmények növelésében közvetlenül is érdekeltté tenni. Nem előny, inkább hátrány, az a jelenlegi gyakorlat, hogy munkájukat kizá­rólag társadalmi alapon végzik. A vállalati tanácsok túl vannak már egy vagy több terv és mérleg jóvá­hagyásán. Szinte mindenütt napirendre került a vállalati feladatok megoldását leginkább segítő szervezeti keretek kialakítása. A szervezet-korszerűsítések nem nélkülözhetik az érintett dolgozó kollektívák véleményét, az illetékes párt- és szakszervezeti fórumok támogatását. A széles körű, reális alternatívákra épülő vi­ta lehetővé teszi olyan átfogó koncepció és rendszerszemlélet kialakítását, amelybe beleillesztve az éppen időszerű szervezeti részdöntések - leányvállalat létesítése, részlegek összevonása, szétbontása, eladása, vásárlása, a belső ér­dekeltség és a vállalkozói jelleg erősítése - helyesen értelmezhetők.' A szervezet-korszerűsítési döntések elfogadásához, mivel alapvetően érintik a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) előírásait, kétharmados többség szükséges. A szervezeti egységek számának változása kihathat a vállalati tanács összetételére is. (A szervezeti egységek vezetői a vt tagjai is.) A vt-tagok létszámának változásánál arra mindenképpen tekintettel kell lenni, hogy a vállalati tanácson belül a választott dolgozói küldöttek száma el kell, hogy érje a taglét­számnak legalább a felét. Az igazgató által delegált tagok száma viszont nem ha­ladhatja meg az egyharmadát. A vezető testületek a szervezeti és működési szabályzatban határozzák meg a jelentős döntés fogalmát, s ezáltal bővíthetik saját hatáskörüket az igazgatóé ro­vására. (Jelentős lehet minden olyan döntés, amely a tervben szerepel, vagy az SZMSZ módosításával jár.) A hatáskörök megosztásának azonban vannak ter­mészetes korlátái. A vezető testületek például a vállalaton belül fejtik ki tevékeny­ségüket, a piaci kapcsolatokban a vállalatot az igazgató képviseli. (Jelentős hitel- felvételről a vt dönt, a hitelszerződést az igazgató írja alá.) Az igazgató érdemi tárgyalásokat a testület határozatainak megfelelően folytathat. A külső tárgyalá­sokhoz célszerű a vt-határozatokban olyan mozgásteret kialakítani, amely nem köti meg az igazgató kezét, s ritka kivételtől eltekintve az eredményes megállapo­dás menetközben nem igényel újabb testületi állásfoglalást. A testület és az igazgató kapcsolatában a kölcsönös bizalom erősítése a fel­adat, a függőség az új fölállásban egyértelműen adott. A már egyszer megválasz­tott igazgatót ismételten nem lehet tisztségében megerősíteni, csak újraválaszta­ni. Az újraválasztás előfeltétele pedig a nyilvános pályázat meghirdetése. A pályá­zatot a vezető testület írja ki az igazgató megbízatásának lejárta, munkaviszonyá­nak megszűnése után. Az igazgató rendszeresen beszámol a vállalati tanácsnak a végzett munkáról, a testületi döntések, állásfoglalások végrehajtásáról. A dolgozók választott küldöt­tei - ők alkotják a vt tagjainak legalább a felét - évente egyszer kötelesek számot adni végzett munkájukról. A választók a beszámoló alapján bírálják el a küldöttek munkáját. Ha nincsenek megelégedve, visszahívhatják a küldöttet a vállalati ta­nácsból. (A választásra jogosultaknak legalább a kétharmada kell, hogy jelen le­gyen, s titkos szavazással, egyszerű többséggel döntenek a visszahívásról.) A vt ülései, köznapjai nem látványosak, apróbb botlások is előfordulhatnak. Tü­relmet, kitartást és időt igényel az új kollektív irányító testületek működésének „bejáratása”, az új utak és módszerek keresése. Csodákra nem képesek, hosz- szabb távon válhatnak mind a siker, mind az esetleges vállalati kudarc felelős ré­szesévé. A Magyar Hitelbank eljuttatta a VÁÉV felszámolására vonatkozó javas­latait a Fővárosi Bírósághoz és a Magyar Kereskedelmi Kamarához. így az esemé­nyek alakulása ezután más irányt vett. A VÁÉV visszaadta a vállalatirányítási jogot az alapító ÉVM-nek, amely miniszte­ri biztost nevezett ki. Néhány hónap múlva őt váltja fel a Pénzügyminisztérium megbízottja, csődbiztos, hogy kézbe vegye a vállalat felszámolását. KOVÁCS JÓZSEF Sokan talán furcsának találják, hogy most, a tavasz kezdetén, akkor, amikor a vegetáció még be sem indult, az aszályról beszélünk - úgy tűnik azonban, hogy az aszály nem csupán nyári téma, hisz az utóbbi négy évben fokozottan jelentke­zett. Mit lehet tenni, illetőleg hogyan lehet csökkenteni az aszály okozta károkat - ezzel a kérdéssel foglalkoztak a közelmúltban Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben, és az üzemekkel kapcsolatban lévő kutatóintézetben, laboratórium­ban dolgozó szakemberek. Talaj, víz, levegő Igen fontos tényező a növénytermesz­tés szempontjából a domborzati kitettség és a humusztartalom. A megye területé­nek öt százaléka az 1,5 százalék hu­musztartalmat sem éri el, s 60-65 száza­léka esik a 2,5 százalék humusztartalom alá. Szárazabb években ezeknek a terü­leteknek a vízgazdálkodása mindenképp gond. Nem mindegy az sem, hogy a kelés időszakában milyen a talaj, a levegő hő­mérséklete, ugyancsak fontos a virág­záskori léghőmérséklet, de például a kártevők és betegségek előfordulásának a gyakorisága is attól függ, hogy hűvö­sebb, vagy melegebb az időjárás. Talajtí­pusonként eltérő a hasznos víztartalom, s minden talajtípust optimálisan más­más víztartalom mellett lehet megművel­ni, de más növényvédő szert kell válasz­tani nedves, illetőleg száraz gazdálkodá­si körülmények között is. Májusi eső ara­nyat ér, Tolna megyében májusban a legkevesebb csapadék 1973-ban hullott - 7,8 milliméter -, a legtöbb a következő évben - 109,4 milliméter. Tavaly 37,6 millimétert mértek csupán, ami rendkívül kevés - ebben a hónapban az 50 éves átlag 67 milliméter - ez elegendő is. A legmelegebb 1983 júliusában volt, a havi középhőmérséklet 23,2 Celsius-fok lett. Agronómia, agrotechnika Ha aszályról van szó, elsősorban a csapadék mennyiségére gondolunk, de az aszály ennél sokkal összetettebb. A csapadék mellett rendkívül fontos a hőösszeg, az első fagyos nap időpontja, a téli fagykár, a vízviszonyok, a széljárás, és persze a csapadék eloszlása, és az in­tenzitása is. Dalmandon például az őszi gabona, a búza a legnagyobb eredményt évi 500 milliméter alatt adta, a kukorica a legtöbbet a 400 milliméternél teremte. A tavaszi csapadékhiány már a vetés­nél problémát okoz, aratásnál az úgyne­vezett légköri aszály befolyásolja az ezermagsúlyt, kevesebb lesz a termés, a szeptemberi aszály a silókukorica-beta­Növényvizsgálat nitrogénfejtrágya- kijuttatáshoz. (Archív felvétel) karításnál okoz gondot, s ha ősszel aszály van, gyengén kelnek ki az elvetett magok. Mit lehet tenni az aszály ellen? Például azt, hogy csak a szükségletnek megfelelően mozgassuk a talajt, így ab­ban több csapadék marad. A kiszáradás megelőzése érdekében minden esetben zárjuk le a megbontott talajt, s lehetőleg gyorsan, hisz 2-3 nap késedelem is óriá­si veszteségeket okozhat. Lehetőleg ke­vésszer forgassuk a talajt, s ne legyen sok a gépmenetek száma sem, azaz víz- takarékos talajművelést alkalmazzunk. Sokat tehet a veszteségek elkerülésére az agronómia: ha például nedves a talaj, négy-öt centiméterre, ha száraz, 6-8 centiméter mélyre érdemes vetni a kuko­ricát. A szárazság tűrése a talaj szerke­zetétől is függ, éppen ezért rendkívül fon­tos a megfelelő talajművelés, és a szer- vesanyag-visszapótlás. Megyénkben át­lagosan 10-12 évenként jut szerves trá­gya egy-egy területre, holott a klasszikus módszer négyévenként kívánná. Az is lé­nyeges, hogy mennyire gyomos a terület, s fel kell készülni nemcsak a kémiai, hanem a mechanikai gyomirtásra is. Csökkenthető az aszálykár az erózióra hajlamos területeken úgy, hogy sűrű ve­tésű növényeket, gabonát, lucernát ter­mesztenek rajta. Meg kellene fontolni azt is, hogy a tápanyagmérleghez hason­lóan nem kellene-e vízmérleget készíteni, s ha ezt kiegészítené a víztakarékos talajművelés, kevésbé károsítana az aszály, s így védekezni ellene kevesebbe kerülne, mint öntözni. Intenzív öntözésről hazánkban egyébként nem nagyon be­szélhetünk, mert drága, mert a vizek egy része annyira szennyezett, hogy öntö­zésre nem alkalmas - öntözni csak kis területen, kertészetekben éri meg. Ennek ellenére a művelt területeken átfolyó vizet jobban kellene a mezőgazdaság szolgá­latába állítani. Kiemelten szükséges fog­lalkozni az aszály megítélése szempont­jából az olyan természeti adottságokkal, mint a talajtípus, a terület domborzati vi­szonya. Ezek a tényezők eltérő vízgaz­dálkodási, talajhasznosítási körülmé­nyeket eredményeznek. Az üzemekben az elővetemény, a talajművelési techno­lógia, a gyomosság, a műtrágyázás gya­korlata, tovább fokozza a heterogenitást. A talajhasználat, a szervesanyag-gaz- dálkodás döntő hatással van a vízgaz­dálkodásra, s az ezt meghatározó ténye­zőket jól kell kihasználni. A melioráció és az öntözés közismer­ten az aszály leküzdésében fontos té­nyező. Az utóbbi megítélése terén a véle­mények megoszlanak; az öntözés jelen­tős költségnövelő tényező, a jó vizgaz- dálkodású területeken csak ritkán - szá­raz és meleg években - ad a költségnö­vekedésnél jóval nagyobb eredményt. Azokon a talajtípusokon, területeken, ahol a termésátlag a csapadék függvé­nyében ingadozik - kukorica esetében ez például 4-8 tonna hektáronként - ki­emelten kellene kezelni az öntözés támo­gatásának a kérdését is. Minthogy a nö­vénytermesztés az időjárásnak kitett, szükségesnek látszik a meteorológiai elemek - léghőmérséklet, talajhőmér­séklet, csapadék - részletesebb mérése nemcsak országosan, hanem az üzemek területén is. D. V. M. Bőséges ellátás élelmiszerekből A Belkereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi jelentése szerint az év első két hónapjában a kiskereske­delem forgalma 81,1 milliárd forint volt, folyó áron 4,5 százalékkal több, össze­hasonlítható áron 0,2 százalékkal keve­sebb, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Mennyiségben csak az élelmisze­rekből adtak el többet, mint tavaly január- februárban. A februári élelmiszerellátásról a jelen­tés megállapítja, hogy bőséges és ki­egyensúlyozott volt, a januári szállítási nehézségekből eredő hiányokat minde­nütt pótolták, feltöltötték az üzletek kész­leteit. Javult a hús-, konzerv-, kávé- és fü- szerkinálat, viszont a korábbiaknál gyen­gébb volt a választék gyümölcskonzer- vekböl, ételízesítőkből, margarinból és élőhalból. A fővárosi szabadpiacokon burgonyából, zöldségből és gyümölcs­ből 36,6 százalékkal árusítottak többet, mint tavaly az első két hónapban. Az árak 25 százalékkal magasabbak voltak. Kü­lönösen a burgonya került jóval többe, mint az elmúlt évben, ára 50 százalékkal emelkedett. A primőrök viszont olcsób­bak, mint 1986-ban, s a mennyiség is lé­nyegesen nagyobb. A ruházati kereskedelem forgalmát februárban elsősorban a szezon végi kedvezményezés téli vásár határozta meg. Ez idén nemcsak az engedményes, hanem a vásáron kívüli áruk is igen ke­lendőek voltak. így a forgalom összessé­gében 15,6 százalékkal haladta meg a tavaly februárit. A kínálat megfelelőnek bizonyult - s az előző időszakhoz képest javult is - egyebek közt női pantallókból, gyermek harisnyanadrágokból és férfi­zakókból. Változatlanul sok helyütt hiányzik azonban a megfelelő mennyisé­gű és választékú férfialsónemű, női ha­risnyanadrág és csecsemőruházati cikk. Februárban megélénkült a kereslet több iparcikk iránt. A hideg idő miatt még mindig sokan vásároltak különböző fűtőkészülékeket, ezek közül a nagyobb teljesítményű gáz­kályhákból a kereskedelem nem tudta kielégíteni az igényeket. Több termék - például a gáztűzhely, a fürdőszobai mos­dó, a hűtőszekrény, a fagyasztóláda, a szines tévé - már kevesebb helyen sze­repel a hiánycikklistán, mint néhány hó­nappal ezelőtt. Automata mosógépből és fekete-fehér televízióból azonban még mindig nincs elegendő. Az utóbbi kínála­tában továbbra sem várható javulás, a Vi­deoton ugyanis az első negyedévre egyáltalán nem szerződött a kereskede­lemmel, s eddig nem is szállított. Több háztartási cikk hiánya gondot okozott februárban a kereskedelemnek és a vásárlóknak, jp|»lott például a játé­kok, a fényképezőgépek, a fotófilmek, s különösen az egészségügyi papír kínála­ta. Ez utóbbi hiányát az ország számos megyéjéből jelezték a tanácsok kereske­delmi osztályai. A februári hideg időjárás késleltette az építkezések megkezdését, ezért az épí­tőanyagok iránt igen mérsékelt volt a ke­reslet. Mindössze néhány termékből - például falazóanyagokból, mészből és falburkoló csempéből - vásároltak töb­bet, mint korábban. A Tüzép-telepek sok helyütt nem tudták kiszolgálni az építkezőket meg­felelő parkettával, fenyőfűrészáruval, va­lamint fából készült ajtókkal és ablakok­kal. Az üzlet­ko rsze r üsítésekről Tegnap délután ülést tartott a Fogyasz­tók Tolna Megyei Tanácsa. Elsőként Csapó Jenő, a Mészöv elnök- helyettese számolt be a kistelepülések alapellátását szolgáló bolthálózat rekons­trukciójának helyzetéről, további lehetősé­geiről, feladatairól. Egyebek között el­mondta, hogy a Szövosz rekonstrukciós programjának keretében az utóbbi három évben a megye szövetkezetei közel 20 mil­lió forintra nyújtottak be pályázatot, amit meg is kaptak. Ebből saját pénzeszközeik hozzáadásával 70 település (köztük 34 öt­száz lélekszám alatti) 201 üzletét korszerű­sítették. Ez javuló feltételeket teremtett a tartalmasabb kereskedelmi munkához, de színvonalasabb áruforgalmi szervező munkára, jobb szállítói tevékenységre és kisebb szállítói egységcsomagokra is szükség lenne. A következő évekre vonat­kozóan a szövetkezetek számításaiból az tűnik ki, hogy további 60-70 üzlet vár még felújításra, amelyhez mintegy 34 millió fo­rint kellene. A Szövosznak támogatásra ekkora pénzeszköz nem áll rendelkezésé­re. A Belkereskedelmi Minisztérium és a ta­nácsok hozzájárulására is szükség van. Az utóbbi szervek rekonstrukcióban való részvétele azonban általában minimális, ami a minisztériumi támogatás elnyerését veszélyeztetheti, hiszen a BkM úgy minő­sítheti hozzáállásukat, hogy ők, mint az el­látásért felelős hatóságok a felújítást nem tartják sürgősen fontosnak. A téma tárgya­lása azzal a megállapodással zárult, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a Mészöv és a Fogyasztók Tanácsa hamaro­san közösen dönti el a minisztériumi pénz- juttatás elosztásának alapelveit. Az ülés második napirendi pontjaként a Fogyasztók Kiváló Boltja cím odaítélésére tett javaslatot Korsós István, a FMT el­nöke. -esi­Aszály ellen van orvosság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents