Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-21 / 68. szám

1987. március 21. ^PÜJSÄG 9 Kultúrpalota Szófia legjelentősebb kulturális központja az L. Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota KUBA Kuba és az interkozmoszprogram VIETNAM Mire jó a kókusz? Vietnamban mintegy százezer hektá­ron termesztenek kókuszdiót. Az ültet­vények, a gondos munkának köszönhe­tően, minden évben gazdag termést hoznak. A pálma minimum öt, de általá­ban nyolc-kilenc év alatt érik be. Egy hektárra átlagosan 125 fát ültetnek, s betakarításkor mintegy 20 ezer gyü­mölccsel számolnak. A fák élettartama 45-60 év. A kókusz - akár a bambusz - a vietna­mi ember mindennapjainak jellegzetes tartozéka. A gyümölcs minden részét felhasználják. A kókuszrostból szőnye­geket, díszitő zsinórokat, kötelet készí­tenek. A csonthéjból kalapokat és tás­kákat „szabnak”. A fa leveleit kosarak, hálók készítésére használják. A kemény kókuszdió belsejében nem túl sok, de finom, fehér, tápláló kókusztej található. Ez is az egyik alkotórésze a különleges kókuszitaloknak, amelyek közül a likőrt és a tonikot Európában is ismerik. A pálmából bort állítanak elő er­jesztéssel. A fiatal pálmavirágokat le­metszik és a metszés helyén szivárgó folyadékot összegyűjtik, megerjesztik. Ha ez besűrűsödik, cukor is nyerhető belőle. A kókusztejből különben gyógy­szer is készül. A dió belső üregét kitöltő tápszövetet megszárítják, ez a kopra, amelyből saj­tolással kellemes illatú és ízű kó­kuszzsírt és -olajat nyernek. Ez a kis szénhidrát-tartalmú zsír és olaj igen al­kalmas a diétás főzéshez. KNDK Szélerőmű a Kirin-hegyen A közelmúltban átadták rendeltetésé­nek a Koreai NDK első szélerőművét, melyet a Kirin-hegyen létesítettek. A legyezőszerű hatalmas vitorlák vastraverz-tornyokon forognak a széljá­rás szerint. Az erőmű lelke a sebességet szabályozó készülék, amely biztosítja és egyben ellenőrzi az egyenletes műkö­dést. A gépteremben kaptak helyet a szinkron- és aszinkron-motorok, a ge­nerátorok és a különböző mérőműsze­rek. A szélerőmü naponta ezer kilowattóra villamos áromot termel, s ellátja világí­tással a közeli falut. Az állomáson egy ki­sebb egységet - kísérletképpen - la­kásfűtésre szeretnének felhasználni. Ha az itt szerzett tapasztalatok kielégí- tőek - s már most jónak ígérkezik az üzemelés -, a hegyvidéki területeken és a szigeteken újabb szélerőműveket honosítanak meg. Kubában 1964 óta folyik űrkutás. Kezdetben ez csak a műholdak optikai megfigyelését jelentette, de 1969-től már a meteorológiai műholdakról nyert felvételek segítségével pontosították az időjárási előrejelzéseket. Ezek különö­sen a hurrikánok elleni védekezésben tesznek nagy szolgálatot. Kuba 1966- ban csatlakozott az Interkozmosz-prog- ramhoz, 1974-ben Havannában kezdte meg működését az Interszputnyik-rend- szer karibi távközlési állomása, amely az országnak a nemzetközi távközlésbe történő bekapcsolódását tette lehetővé. Az Interkozmosz-program keretében Kubában két tudományos állomás épült: a telemetrikus Havannában, 1976- ban és a Santiago de Cuba-i 1977- ben. Ez utóbbit lézertávmérövel szerelték fel. Mínusz 30 °C hőmérsékleten is mindössze fél másodperc szükséges az indításhoz. A vi­lágon eddig egyedülálló módszert a Moszk­vai Automechanikai Intézet szakemberei dol­gozták ki, akik a gépkocsi gyújtórendszeré­ben akkumulátor helyett kondenzátor alkal­mazását javasolták. A kondenzátor még a legrosszabb körülmények között is legalább két másodpercen keresztül igen nagy ten­Kuba csatlakozott az Interkozmosz keretében folyó távszondázási tervhez is. A Szovjetunió Tudományos Akadé­miája Űrkutatási Intézetének segítségé­vel három távszondázási kísérletet haj­tott végre. E próbálkozások gyakorlati eredményt is hoztak. Például a földren- gési zónákról, a talajerózióról, a szikes területekről, a havannai kikötő szennye­ződéséről, a kontinentális talapzatról olyan információkat nyújtottak, amelyek mind igen hasznosak voltak a gazdasági tervezés szempontjából. A Szaljut-6 orbitális állomáson 1980 szeptemberében kubai űrhajós is tar­tózkodott, s szovjet kollégájával 20 tu­dományos program végrehajtásában vett részt. Az űrrepülés során kutatásra felhasznált berendezések jelentős ré­szét kubai tudósok fejlesztették ki. gelyforgó-sebességet biztosít. Ha mindezek ellenére újabb indításra van szükség, akkora kondenzátor akár hálózatról, akár néhány zsemlámpaelemről 20-30 másodperc alatt újra feltölthető.Bár a kondenzátorok villamos teljesítménye kisebb, mint az akkumulátoro­ké, fajlagos teljesítményük viszont többszáz­szorosa. Ezért az indító a tengelyt 6-8 szoro­san gyorsabban forgatja. Akkumulátor helyett kondenzátor *HORIZOnT ;s5rat A „vörös huszár” emlékezete Az egyik magadáni házban van egy „magyar sarok", ahol megtalálható a Vengerszkije Novosztyi című folyóirat és más magyarországi kiadványok. A fala­kon magyar tájfotók, egy szekrényben a testvéri országból származó ajándékok láthatók. A házban Klavgyija Horváth- Popova lakik. Magyarország, édesapja, Horváth Ist­ván internacionalista hazája, aki éle­tét Szovjet-Oroszországért áldozta. Horváth Istvánt, a tambovi CSK munkatársát az ellenség gyilkolta meg. Hamarosan meghalt felesége, Szofja is. Két kislánya árván maradt. Az idősebbi­ket Mariának, a kisebbieket Klavgyijá- nak hívták. Alig emlékeznek rá, hogyan indították útnak őket édesapjuk barátai Moszkvába és hogyan kerültek a moszkvai területi népművelési osztály utasítására egy gyermekotthonba. A nővérek valószínűleg sokszor elol­vasták édesanyjuk levelét, melyet sze­mélyi anyagukhoz csatoltak. A levélban az állt, hogy édesapjuk szombathelyi születésű. „Ha felnőttök - írta édesany­juk -, keressétek meg Budapesten édesapátok barátják, Varga Gyulát. Ő mindent elmond, amit édesapátokról és hőstetteiről tud”. A két nővér átélte annak a nemzedék­nek a sorsát, amely a fiatal szocialista ál­lam kialakulásának éveiben nőtt fel. A Nagy Honvédő Háborúban Maria ön­kéntesként a frontra ment. Édesanyja le­velét gimnasztyorkájának zsebében őrizte. Az egyik ütközetben megsebe­sült, a papirt vér itatta át. Húga, Klavgyija, a háború éveiben egy gyárban dolgozott, később férjhez ment és férjével együtt a távoli északra utazott. 1954 óta Magadánban lakik. Varrónőként dolgozott, jelenleg háziasz- szony. Az élet úgy hozta, hogy a két nővér csak 1967-ben kezdte keresni édesap­juk barátait és hozzátartozóikat. Szomo­rúan hallották, hogy édesapjuk barátjá­nak, Varga Gyulának felkeresésével már elkéstek, hiszen akkor már néhány éve nem élt. Édesapjuk annak idején egy önálló nemzetközi lovasezred parancsnoka volt. Segédtisztjét, Garasin Rudolfot a magyar nagykövetség segítségével si­került megtalálni. Garasin Rudolf hama­rosan válaszolt levelükre. „Horváth Ist­ván lányai büszkék lehetnek arra, hogy édesapjuk forradalmárhoz méltóan küz­dött és halt hősi halált a nagy októberi szocialista forradalom vívmányainak vé­delmében” - írta a volt segédtiszt. Gara­sin Rudolf haláláig tartotta a kapcsolatot Klavgyijával és Mariával, levelezett ve­lük, érdeklődött sorsuk iránt, kérte te­kintsék őket második apjuknak. Garasin Rudolf 1967-ben adta ki „Vö­rös huszárok” című memoárkötetét, orosz fordításban a Voenizdat kiadónál. Ezt a könyvet féltő gonddal őrzi Horváth Klavgyija családjában. A könyv részlete­sen leírja Horváth István és más magyar internacionalisták dicső tetteit. „Nagyszerű ember, kiváló elvtárs és igazi huszár volt” - írja a szerző Horváth Istvánról. Garasin Rudolf leírja azt is könyvében, hogyan tüntették ki Hor- váthot az Ukrán Forradalmi Katona Ta­nács nevében egy ezüstkarddal. A fegyvert N. I. Podvojszkij nyújtotta át: „Kitűnő kard volt. Horváth megcsókolta a kardra gravírozott ötágú csillagot, majd elfúló hanggal ismételte meg az eskü szavait: „A dolgozó népet szolgá­lom!” A nővérek 1978-ban a magyar kor­mány meghívására látogattak először édesapjuk hazájába. „Elképzelhető, milyen izgalommal léptük át annak az országnak határát, ahol édesapánk született - emlékezik vissza szemében könnyekkel Klavgyija. - Nem úgy fogadtak minket mint vendé­geket, hanem mint saját gyermeküket. A hosszú ideig távollévő családtagokat fo­gadják így”. Édesapjuk szülővárosában a tó fölötti parkban a díszvendégek fasorában egy fenyőfát ültettek. Néhány perces néma csenddel tisztelegtek az előtt a hely előtt, ahol valamikor édesapjuk szülőhá­za volt. A két nővér találkozott több üzem dol­gozóival, a Magyar Néphadsereg kato­náival. Nagy szeretettel fogadták őket az MSZMP Vas megyei bizottságán. Magadánba azóta rendszeresen ér­keznek a hírek Magyarországról. A Rá- ba-gyár Alkotmány brigádja segített megkeresni Horváthék magyarországi rokonait. Az üzemi archívumban találtak anyagokat István fivéréről, Horváth Jó­zsef esztergályosról. A szülők adatai azonosak voltak. Azután rábukkantak Horváth József két fiára. ...Szombathelyről azt írták, hogy a kis fa, amelyet Klavgyija és Maria ültetett édesapjuk emlékére, gyökeret eresztett és szépen fejlődik. Érkezés után NDK Beszédes számok a mezőgazdaságról Tavaly az NDK nemzeti jövedelme 4,8 százalékkal gyarapodott. A jelentős mértékű növekmény 90 százaléka a munkatermelékenység javulásából származott. Beszédes számok igazolják a mező- gazdaság, az agráripar dinamikus fejlő­dését is. Tavaly például az ország törté­netének eddigi leggazdagabb termé­sét takarították be: 31,1 millió tonna ga­bona került a raktárakba. Emellett teljes egészében teljesítették az állattenyész­tésben előirányzott terveket. A vágóál­lattartás 5,2 százalékkal, a tejtermelés 3,4 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripari nettótermelés 8,4 százalékkal növeke­dett. Az NDK-ban egy lakosra 0,37 hektár mezőgazdaságilag megművelt földterü­let jut. Az itt termelt javakkal biztosítja a mezőgazdaság a népélelmezés alap­jait. A lakosság ellátásának 90 százalé­ka manapság már hazai forrásokból ered. Közellátásra a többi között na­ponta 6500 tonna vágóállat, csaknem 20 ezer tonna tej és 13 millió darab tpjás jut. A mezőgazdaságban jelenleg 840 ez­ren dolgoznak. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek száma 1140, a nö­vénytermesztésre szakosított állami gazdaságoké 75. Állattenyésztéssel 2792 szövetkezet és 320 állami gazda­ság foglalkozik. A szövetkezetek és a gazdaságok a termőterület 87 százalé­kát birtokolják, s az állatállomány 83 százaléka az ő tulajdonuk. A szakosított növénytermesztő és állattenyésztő gaz­daságok 190 társulásában a munka- és életfeltételek fokozatos javítása felett vá­lasztott tanácsok őrködnek. Ezeknek 20 ezer tagja van. Az NDK-ban 208 kerté­szeti szövetkezet működik és 223 társu­lás segíti az állattenyésztés fejlődését. Az állami gazdasági hústermelő kombi­nátok száma 33. Számon tartanak 262 agrokémiai központot és 161 meliorá­ciós szövetkezetét. Ma 2500 agrárkutató dolgozik az el­méleti eredmények gyakorlati megvaló­sításán, s 40 konzultációs központ segíti elő a korszerű módszerek elterjesztését. A termelés irányításában és ellenőrzé­sében egyre nagyobb szerephez jut a mikroelektrotechnika. További jelentős teljesítmény-növekedést várnak a bio­technológia alkalmazásától is. A falu életfeltételei egyre közelítenek a városhoz, legyen szó lakáshelyzetről, közoktatásról, egészségügyi ellátásról, szolgáltatásról és művelődésről. A leg­nagyobb vívmányok közé tartozik a me­zőgazdasági dolgozók képzési színvo­nalának gyors növekedése. Míg 1960- ban a mezőgazdaságban foglalkoztatot­taknak alig 6 százaléka rendelkezett szakképesítéssel, jelenleg már 90,2 százalékuk szakképzett. A dolgozóknak több mint a 9 százaléka végzett egyete­met, főiskolát. Az utóbbi években 45 ezer nődolgozót képeztek ki különböző gépkezelői szakmákra. Uj kutatóállomás a Déli-sarkon A déli-sarki japán és nyugatnémet ku­tatóállomások új szomszédjai szovjet sarkkutatók lesznek, akik „Druzsna- ja-3” („Baráti”) elnevezéssel ideiglenes kutatóállomás felszerelése mellett dön­töttek. A „Fehér szárazföldre” érkező 32. szovjet expedíció vezetői rádió­táviratban közölték, hogy a Norvégia-fok közelében találkozott a „Vize profesz­szor” tudományos kutatóhajó és a „Kondratyev kapitány” dízel-villamos- meghajtású hajó, amelyek közösen kezdték rtieg a Weddel-tenger jéghe­gyei között az utat és az új, szovjet zászló alatt működő tudományos városka felé. A „Druzsnaja-3” bázis létrehozását az tette szükségessé, hogy a Filchner-parti gleccser megrepedt, amelyen korábban 10 éve működött a „Druzsnaja-1 ” bázis. Ez idő alatt ez a bázis a Déli-sark átfogó nyugati területein a szovjet geológiai­geofizikai kutatások központja volt. Az alig néhány tíz összeszerelhető ház és laboratórium egyszerre csak egy úszó szigeten találta magát. A hajók most az itteni mentési feladatokhoz igyekeznek. ■■■

Next

/
Thumbnails
Contents