Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-18 / 65. szám

1987. március 18. Képújság 3 mindenütt, ahol birkát tartanak nyeresé­get hozott a hús, a gyapjú. Az elmúlt év­ben hozott intézkedések következménye mindez: állománycsere esetén 800 forin­tot kapnak birkánként az üzemek, a fej­lesztési támogatás állománynövelés esetén szintén nyolcszáz forint, kilo­grammonként 3 forint 40 helyett hét forint az árkiegészítés a kiselejtezett tenyész- juhok után, jerkekihelyezési akciót hir­dettek meg, a tenyésztés feltételeinek további javítására az első osztályú, és elit kosok beállítása után 3700, illetve 6700 forint kapható. A juhágazat anyagi műszaki meg­alapozása érdekében a kormány mente­sítette a juhtartási beruházásokat a fel­halmozási adó fizetése alól, és ötvenszá­zalékos beruházási támogatásra hozott határozatot. A január elsejétől életbe lépett ármó­dosítás értelmében a minőségtől füg­gően kilogrammonként átlagosan 17 fo­rinttal emelkedik a gyapjú felvásárlási ára. Mindezek az intézkedések több birka tartására ösztönöznek, ezenkívül jobb Kostoklyó, jerketoklyó, iirü- toklyó a neve a növendék­birkának, a jerke nőivarú, üriinek pedig a heréit bir­kát hívják. Az anyajuh és a kos a szülőpár, ha meg ki­öregszenek némely vidéken canga lesz a bürgéből. Talán nincs is olyan állat, amelyet életkora, neme (vagy éppen nemtelensége) alapján egy­mástól ilyen változatosan megkülönböztetnénk, mint a birkákat Söprögetö állatnak tartják a juhot, mert viszonylag igénytelen, nem válogatós, olyan, amelynek finom a szájszerve, ami magyarul azt jelenti, hogy az egé­szen pici, apró füvet is képes legelni. Ép­pen ezért azokon a vidékeken találkoz­hatunk a legtöbb birkával, ahol a földte­rület jó része gyenge termőképességű legelő. Tolna megyére ez nem jellemző, hisz megyénk területének nagy része szántóföld,' növénytermesztésre alkal­mas. Számos állatra vetítve szokás meg­határozni az állatok nagyságrendjét - egy számosállat hozzávetőleg 550 kilo­grammot jelent. Nos, ha ezt tesszük, a végeredmény a következő: a megye számosállat-állományának 3,3 százalé­ka csupán a birka. Az 1986. december 31 -i állatszámlálás adatai szerint Tolna megyében 60 ezer 100 juhot tartanak, s ebből 44 ezer 300 az anyajuh. Pillanatnyilag jó a piaca a birkának, éppen ezért főleg a pénzügyi zavarban lévő üzemek közül néhány még a te- nyészanyagot is elad­ja. Tolna megyében ez nem tapasztalható. A legtöbb birka a mőcsényi, nagymá- nyoki, bonyhádi, és kisvejkei határban le­gel, de találkozhatunk juhnyájjal Regöly, Paks, Hőgyész és Döb- rököz legelőin, vagy éppen betakarítás után a kukorica-, búzatar­lón. Nyolc nagyüzem­ben, hét téeszben és egy állami gazdaság­ban található az anya­juhállomány 55 száza­léka, birkát összesen 27 üzemben tartanak. Az átlagos anyajuhál­lomány 600, ami az ágazat kis méretét jelzi. Pénzes állatnak tartják a birkát, idén a zárszá­madó közgyűléseken Jó minőségű takarmány, több hús, több gyapjú Birka portré minőséget várnak húsban, gyapjúban, birkabőrben. A juhászat fő terméke min­dig is a hús volt, s az marad a jövőben is. Az eredményhez azonban a gyapjú-és a tejtermelés is hozzájárulhat. Az, hogy a juhász feji a birkát nem csu­pán tejet, juhtúrót, és juhsajtot jelent, ha­nem azt is, hogy a juhász rákényszerül arra, hogy mindennap foglalkozzék min­den állattal. így aztán könnyebben észre­veszi ha megbetegedett a birka, javulnak a szaporulati mutatók, tehát több lesz a bárány. A pecsenyebárány, a tejesbá­rány, az élőjuh, illetve a juhhús, amely a gazdaságos exportcikkek közé tartozik. A juhtartásnak is, mint az állattenyész­tésnek általában a titka: a gondos mun­ka. A lelkiismeretes juhász pótolhatatlan, az olyan juhász, aki tudja, hogy mikor mennyi abrakot kell adni a birkáknak, s mikor kell inkább legeltetni. A szakemberek így fogalmaznak: „a birkának most jött el az ideje, van benne fantázia”. Némely egészséges humorral megál­dott állattenyésztő pedig úgy véli: a juh- tartást támogató intézkedések az utolsó pillanatban érkeztek, - mentsük hát az ir­hánkat. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Tolna megyei budapestiek Az ember keresi az ifjúságát Jantner Antal köszönti a klub tagjait Egy kis emlékidézés vábbiakban a Tolna megyeiek törzshelye. Aztán következik a bogyisz­lói népi együttes. Betölti a teret az asszonyok éneke, a ruhák suhogá­sa, az összeverődő tenyerek csattanása. Otthon vannak, ki-ki szülő­helyén, vagy az iskolájában, a régi barátok között. A műsor után pillanatok alatt baráti társaságok alakúinak. Egyik asztal mellé a sportolók - Csötönyi Sándor, az ökölvívó-válogatott edzője - a másiknál a katonák - Nagy János honvéd őrnagy, Varga János honvéd alezredes - és barátaik ülnek. Másutt Jantner Antal és ismerősei, amott a megyei vezetőkkel „tár­gyalnak” a budapestiek. Szalad az idő, késő este van már. Megérkezik Csehák Judit, a Miniszter-tertanács elnökhelyettese, hogy ő is halljon Tolna megyei szót, hogy kikapcsolódhasson felelős­ségteljes napi munkájából és a barátság, a kellemes beszélgetés szolgálja a felüdülést. Nehezen válnak el egymástól, legtöbben azért még utánaszólnak az elmenőnek: „Holnap hívj fel!” Sokan úgy búcsúznak: májusban ta­lálkozunk Pakson, a következő összejövetelen, ahol ismét együtt le­szünk. s \ hj. Fotó: GOTTVALD KÁROLY- Nézze, öröm látni a boldog arcokat. Az egymásra ta­lálásokat, az összebújásokat... Lassan kiürül a folyosó. A kupolateremben lévő több mint kétszáz szék gazdára talál, elcsendesednek, hogy meghallgassák Jantner Antal építési és városfejlesztési miniszterhelyettest, a klub elnökét. A programról beszél, arról, hogy közös kirándulásokat szeretnének, ahol me­gismerkedhetnek a megye mai életével. Helyet kell talál­ni, ahol rendszeresen összejöhetnének, pénzügyi ala­pot teremteni önkéntes adakozásból, hogyne a megyé­nek kelljen istápolni a budapestieket. Ahogy halad előre a tervekben, úgy érzékelhető a közös gondolkodás han­gulata. Hozzászólások következnek. Kolozsvári Vera felajánl­ja, hogy kedvezményes autóbuszt szerez az utazá­sokhoz, Csetényi György pedig kultúrcsoport szervezé­sét vállalná, vagy venne benne részt szívesen. A hangos gondolkodás jellemző erre a „plenáris ülésre”. Mit sze­retnének? Mire van lehetőség? Őszre a Szabadság-he­gyen befejezik a Jókai klub tatarozását, ott lenne a to­Az ősz hajú, kissé hajlott hátú Csaba Ferenc már percek óta áll a kupolaterem előtti folyosón. Ismerősöket keres. A zsongás, ami a kedves találkozások velejárója, kissé bizonytalanná teszi. A 77 éves férfi Bátaszékről költözött Budapestre, ő is talál ismerőst, s pillanatok alatt elmerülnek az emlékidézésben. Lassan szinte mindenkinek akad beszélgetőtársa. Később - ahogy érkeznek az ismerősök - egyre többen alkotnak kis kört. A ruhatári pult mellett gyülekezik a fiatalabb korosztály, az egyik zsebből vaskos boríték kerül elő, abból fényképek, s máris összehajolnak páran. Kire­kesztődik a világ. Tolnai, simontornyai, vagy éppen paksi emlékek, gyerekkori csavargások, fára mászások, iskolai csínytevések lesznek a beszélgetés, az emlékezés témakörei. Tolna megyeiek Budapesten. Az elköltözők a fővárosban boldogu­lást keresők, vagy éppen a nagyobb feladatot vállalók gyülekeznek hétfőn este a MOM művelődési házában, az elszármazottak klubjának alakulása utáni első összejövetelére. Kétszázan vannak. Vállalják Tol­na megyeiségüket. A kis hazát, a szőkébb pátriát. Mint ahogy Csaba Ferenc mondja: „Jöttünk megtalálni az ifjúságunkat”. A megyei vezetők: Váradi László, a megyei pártbizottság titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, Varjas János, a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottságának titkára, érdeklődők, ismerkedők, és régi barátok gyűrűjében áll­nak, válaszolnak. A klub titkára dr. Fábián János, a Leg­felsőbb Bíróság osztályvezetője egy pillanatra sem ma­rad egyedül. Hónapok óta ő az összekötő kapocs, szá­zával kapja a telefonokat, az érdeklődő, a jelentkező em­berek pár szavas közlését: ott leszünk.- Sok időt vesz el? Lehet - mondja dr. Fábián János. - De hát csodálatos találkozni. Van akivel 30 éve nem tud­tam összejönni. És milyen hosszú idő a 30 év? Az elszármazottak klubjának titkára Lengyelben szü­letett, Bonyhádon járt középiskolába. Barátai Bonyhá- don és Szekszárdon vannak, hozzájuk kötődik.- Érdekes, hogy a középiskolai barátságok a legtartó- sabbak. Erre most jövök rá. Az egyetemi társak valahogy kirekesztődnek, elfelejtődnek, de a középiskolaiak itt vannak velem. Velük a kapcsolattartás is más. Igénylem, szükségem van rájuk és életbevágó a kapcsolatunk.- És az itteni találkozások? Mentsük az irhánkat Birka: kedvezőbb pozícióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents