Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-17 / 64. szám
4 Képújság 1987. március 17. Moziban Macskafogó A patkányok akcióra indulnak ~1 Szívből drukkoltam Grabowskinak, bár azt is meg kell mondanom, hogy aggódásom érte mérsékelt volt, hisz biztosra mentem. Miként ez a minden hájjal megkent egérügynök is, aki az INTER- MAUS Nemzetközi Egérrendörség legügyesebb ügynökeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a macskák elleni harcban. Nepp József új filmje a Macskafogó úgy indul, mint a Csillagok háborúja. Nyilván tudatos a kezdet, hisz a történetet is valahova a bizonytalan térbe és időbe helyezi, ahol földi körülmények között egerek és macskák vívják kibékíthetetlen harcukat és ahol a macskák - erőfölényük biztos tudatában, - a végső leszámolásra készülnek. Természetesen ez utóbbiak akik gengszterszindikátusba tömörülve a tisztességes egerek ellen készülnek az utolsó háborúra. Ám ekkor... És itt kezdődik a mese, ahol természetesen minden megtörténhet és meg is történik. Hiába ered Grabowski nyomába négy elszánt patkány, hiába a számtalan akadály, és a szimpatikus, bár kissé bumfordi, lusta Dick elterelő akciója sem hoz először sikert, a jó újra győzedelmeskedik a rossz felett. Miként a mesében azt megszoktuk... A történet Nepp József szellemes humorral megírt és megrajzolt filmje azt hiszem, ugyanúgy szól felnőtteknek, mint a gyermekeknek. Minden korosztályt szórakoztató, nem bárgyú poénokat ellövö- gető, hanem azokat jól előkészítve, csattanósan elsütő. A rajzolók magas szintű szakmai munkájának, ötletes és mint írtam a humort sem nélkülöző ábrázolásának köszönhetően a Macskafogót méltán sorolhatjuk a világ rajzfilmtermésének élvonalába. Tudjuk, a rajzfilmgyártás felfutóban van hazánkban és a világ számos országában. A nagy televíziótársaságok jóvoltából a rajzfilmpiac régóta kielégíthetetlen, a jó alkotásokra nagy szükség van. így a rajzfilmgyártás üzletnek sem utolsó, még ha tudjuk azt is, hogy elképzelhetetlen sok munka, aprólékos beállítás árán jön létre egy viszonylag rövid film. De hatása is nagy, néha szinte megmagyarázhatatlan. Mert például jelen sorók Írója sem dicsekedhet azzal, hogy kedvenc háziállatai közé sorolja az egeret. Ha néha nyáron, a nyitva hagyott ajtón keresztül megtisztel egy-egy látogatásával, kíméletlen hajszát folytatunk ellene. Most mégis egész családommal az ő pártjukon állva drukkoltunk az életben lényegesen elviselhetőbb macskák elleni harcban. Vagy más példát említve a rókák sem a legszimpatikusabb állatok, mégis a kis Vükért ki tudja hányszor szorítottunk már. Azt hiszem, itt van a rajzfilmek varázsának a titka. Az elnyomott, gyenge kis teremtmények ésszel, furfanggal, jósággal mindig győznek az erős, a gonosz felett. A rajzfilmek mesét adva, igazságot szolgáltatva jóra nevelnek és bennük a leglehetetlenebb, az akár a fizikai törvényekkel is ellenkező dolgok is valóságosnak tűnnek és lekötik, elandalítják a nézőt, megnyugvást adnak. Ez pedig a mai - az erűszak különböző fajtáival ha máshol nem, a televízióban naponta szembeállító - világunkban nagy dolog. Mert itt mégiscsak macskák és egerek püfölik egymást és ha vége a filmnek tudjuk, hogy az egész csak mese, míg a televízió a harmadik kiadásban újra megerősíti azt, amit nyolc órakor láthattunk. TAMÁSI JÁNOS Könyv Egy rejtélyes széphistória Déd- és ükanyáink, -apáink szájról szájra adott, szívhez szóló története volt. Debreceni gyerekkoromban magam is hallottam „Árgyélus” királyfi és Tündér Ilona gyönyörű meséjét, a Peleskei nótáriussal együtt, régholt nagyapám huszárosán ősz bajuszú unokatestvére idézte téli estéken. Gergei Albert Árgirus históriája, amely évszázadokon át népünk sokszor kinyomtatott, egyik legkedvesebb olvasmánya volt, hosszú idő múltán most újból megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadó által, Nagy Péter tartalmas tanulmányával, Stoll Béla jegyzetével és szöveggondozásában. Ennek szövege eltérő a korábbitól, mivel újabban fölfedezett jobb szövegeket használtak fel mai kiadásához. Árgirus szerelmi története, amely kora egyik legszebb költeménye volt, szolgált alapul Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének megalkotásához, s más jelentős költőinkre - köztük Petőfire, Adyra - is hatással volt, sőt akadt irodalomtörténész, aki Balassi Bálintnak tulajdonította. E széphistória irodalmunk egyik rejtélye, a mese eredetét, keletkezését és szerzőjét tekintve. A teljes szövege csak a XVIII. század közepétől ismert, érthetetlenül sokáig lappangott, a krónikás szerint Kérdéses a szerző személye és vezetékneve, kutatók hada vitázott azon, hogy a régi írásmódban miként olvasható helyesen: Gergei, Gyergyei, Gyergyai vagy Görgei; végül is az elsőnél döntöttek. A költemény keletkezésének helyét többen az akkori Észak-Magyarországhoz, mások Erdélyhez fűzték. Nagy Péter irodalomtörténész az eddigi kutatások eredményeit összevető tanulmányában új szemszögből nézve vonja le következtetéseit. Árgirus meséjét többen olasz-latin eredetűnek vélték, bár ez nem bizonyosodott be, többen pedig keleti származásának sok jelére mutattak rá. Nagy Péter a keleti, elsősorban az oszmán-török vo- násdkra, különösen az Ezeregy éjszakában olvasható hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Megfontolt következtetése szerint, a mese forrása valószínűleg Indiában volt, de onnan perzsa-arab-tö- rök közvetítéssel, éppen a XVI. században jutott el hozzánk, míg Gergei-Gyer- gyai Albert magyarul énekbe nem szerzetté. Igen nyomós érvek szólnak amellett, hogy a keleti források körül kéne keresni az Árgirus-mese eredetét, az ottani nyelvek tudásával is felvértezett kutatóknak. Egyébként, az új Árgirus-kiadás a híres gyomai Kner Nyomda remeke, könyvkiadásunk igazi gyöngyszeme. BALLABÁS LÁSZLÓ Rádió A problémák nem olvadnak el... Elmúlt a nagy tél, lassan feledjük az emberpróbáló napokat és büszkén emlegetjük nagyszerű, önzetlen cselekedeteinket. Szél Júlia félórás riportműsorában ezen tovább lép, a széles társadalmi összefogás mai hatását, meglétét keresi. Megszólalnak ismét azok az emberek, akiket január közepén áldozatvállalásukért, fáradhatatlan munkájukért ismertettek meg velünk, hallgatókkal. Felelevenedik a kép, amikor a falucska vb-titkára jobb híján a május 1 -i táblával szórta a havat, takarította az utat, újra látjuk magunk előtt a szánkóval az élelmet, tüzelőt szállító szociális gondozókat, rá kell döbbennünk arra, hogy nem kellett külön egyeztetni, megbeszélés nélkül is küldte a tsz elnöke az erőgépeket, traktorokat a járhatatlan utakra. Sőt, a lakosság is legtöbbször felszólítás nélkül igyekezett megtisztítani nemcsak a háza előtti szakaszt, a közterületet is. Embertől emberig kellett utat vágni, nyilvánvaló emberi kapcsolatok jelentkeztek, erősödtek meg. Vajon most,"hogy elolvadt a hó, újraélednek-e ezek az indíttatások, vagy megvárjuk a következő erőpróbát? A szimpatikus gazdaságve- zetö elgondolkodtatóan fogalmazott: „Ezekért a cselekedetekért 30 éve nem dicsértek volna meg senkit, valahogy természetesnek vették...” Valóban, ahogy különleges tettnek számít ma a hócsata, ugyanúgy minősítjük tavaszod- ván és később egész esztendőben a galy- lyak eltakarítását, a közterületek tisztaságának megőrzését, a közért vállalt felelősséget. Pedig nem az. Találó riporttal zárta a gondolatsort a műsorvezető, amikor egy maszek szippantókocsi tulajdonost állított meg munkája közben, több forduló után. Hosszas mellébeszélést követően derült ki, keresztkérdések tüzében vallotta meg a vállalkozó, hogy most ugyanazon út mellé üríti autója tartalmát, amit néhány hete hallatlan erőfeszítésekkel szabadítottak ki a hófogságból. Megszűnt a vészhelyzet, visszatértünk, a régi kerékvágásba - sugallta a nem túl biztató álláspontot. A hazafias ünnep napján délután öt órakor a Kossuth rádióban hallgathattuk meg a riportmüsort, nem minden célzás nélkül utalva egyben arra, hogy a jó idő beálltával a gondok, problémák nem olvadnak el egycsapásra. T. Zs. 48-ról 87-ben „Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. ” József Attila igazsága nem kérdőjeles, csupán azt kell tisztázni, hogy milyen szemüvegen, vagy objektiven keresztül nézzük a tegnapok eseményeit. Ezek láttatása, vagy elhallgatása komoly felelősség, egy ponton az identitástudat lelkiismereti kérdése. A múlthoz tartoznak: a hiányos fegyverzetű népfelkelők, nemzetőrök, egy forradalom poétái, a felelős magyar kormány szakállas pénzügyminisztere, piros arcú izzó lelkű fiúk, lányok, az útszéli fogadóban mulató dúsgazdag magyar nábob, a jeltelen tömegsírok, Isaszeg, Bécs, Buda, múzeumkert, csatatér, csillogás és dunai árvíz. Vers és próza, dal és kiáltás. Lehetne sorolni, válogatni a bevallásra váró eseményeket a tavaszi történelmi évfordulók kapcsán. A Magyar Televízió az ünnepi megemlékezését március 14-én megkezdte, folytatta másnap délelőtt, délután. A főműsor is a múlt század hangulatát idézte. Látva a színlapokban feltüntetett torga- | tókönyvirók, szerkesztők, gyártásvezetők, rendezők, neves és névtelen szereplők sorát, úgy tűnik, valóban elegendő munka - harc - a múltat bevallani, bemutatni. Tisztességes emlékezésnek lehettünk tanúi. Új nézőpontból láthattuk a már ismert tényeket. Ez dicsérendő. A rövid mozaikszerű műsordarabkák önálló egészként is megállták, állják a helyüket. Mondhatjuk: az utókor méltó főhajtása, némi ürömmel, mert az ügyes technikai trükkel élesztett dokumentumok, napló- és versrészletek között csupán háromszor hangzott fel a Nemzeti dal. Nem érezhettük aktualizálásának hangsúlyosságát, hanem a műsorszerkesztés felületességét, amelytől mindenkor és minden időben óvakodni kell. D. K. J. Lyukas kanál és a radfrgép Sokan tisztában vagyunk gyermekeink leleményességével. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a hat-tizennégy évesek némi töprengés vagy örömteli nekibuzdulás után milyen ötletes tárgyakat, szerkezeteket vagy eszközöket képesek megalkotni. A tárgykultúra fellendítésében, az új használati tárgyak megálmodásában, és majdani elterjesztésében felelősséget érző Magyar Kereskedelmi Kamara mindezeket már jó ideje tudja, és évente pályázatot ír ki különböző korcsoportokban a gyermekeknek ilyen tárgyak megalkotására. Az idei pályázat díjnyerteseinek bemutatását, logikus, hasznáható, ötletes vagy éppenséggel csak bombasztikus hatású tárgyait - ismétlésként - az elmúlt vasárnap láthattuk újfent a televízióban. A jó félórás riportfilm - mert e műfaj minden jellegzetességét fellelhettük a filmben - szerencsére nemcsak a lyukas kanalat, a cipőorrvédő gumipántot, a tökéletes rajzoláshoz nélkülözhetetlen radírgépet mutatta be, hanem ezek és még sok más tárgy alkotóit is. Mániájukat, apró helyzetfelismerésüket és újítani akarásunkat is. Aprócska gyermekek tucatjai mutatkoztak be filmen a riporter kérdéseire válaszolván, aztán őket követték a többi korosztály tagjai, az okos szerkezet, gépek létrehozói is. Volt olyan iskolai osztály is, ahol legalább tíz gyermek tartotta fontosnak, hogy egy-kettő-több ésszerűsítéssel lépjen a közönség elé. A Magyar Kereskedelmi Kamara kezdeményezésének nagyon örülök. Roppant tehetség és lelemény van a mi gyermekeinkben. De bízzunk abban, hogy a radírgép vagy a guruló szánkó feltalálójának nem kell nagykorúvá érését megvárni, amíg ötleteiket a gyakorlatban is megvalósítják... Talán hamarosan láthatjuk a „szerkentyűket” a gyakorlatban is. szűcs Hangverseny A Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus sikere Joggal lehetünk büszkék Szekszárd zenei életében kimagasló értéket képviselő szekszárdi madrigálkórusra. Amióta az angliai nemzetközi kórusverseny női karának első díját és a vegyes kari kategóriában elért első díjat hazahozták, még nagyobb figyelemmel kísérjük szerepléseiket. Két éve itthon is a legmagasabb minősítést vívták ki, a „Hangversenykórus” címet. A kórus most újabb nagy próba előtt áll, mert meghívást kaptaka németországi Lindenholzhausenben 5 évenként megrendezett kórusfesztiválra, ahol ugyancsak több kategóriában indulnak. Szekszárdi műsorukat bizonyára az újabb versenyre készülés jegyében a kötelezően előírt számokból állították ösz- sze. így volt alkalmunk a férfikart egy-egy Mendelssohn- és Poulenc-számával, valamint a női kart Victoria: Duo Serephim című művével hallani. Karnagyuk bizonyára a műsort nyitó négy angol madrigál (Bateson, Morley, Bennet és East) kiérlelt produkciójával volt a legelégedettebb. Szünet után nagy örömünkre Liszt: Missa choralis című alkotását hallottuk. Liszt nem volt szerencsés egyházzenei alkotásaival, pedig Rómában eltöltött éveiben főleg az egyházzenei reformtervekkel volt elfoglalva. Ez a műve sem hangzott el Rómában, akiknek írta, hanem csak később 1872-ben a budapesti Belvárosi templomban mutatta be. Legény Dezső Liszt-könyvéből tudjuk, hogy itt teljes sikert aratott a mű: „Dicsérik a Kyriében és Credóban észrevett egyházi (gregorián) dallamok emelkedett szellemű feldolgozását és Liszt saját szép témáit. Dicsérik a forma tisztaságát és a Glória sodró lendületét”. Ez a remekmű, amely Palestrina és Lassus hagyományait ötvözi gregorián elemekkel, ez alkalommal megérdemelt sikert aratott. Liszt is örömét lelte volna egy ilyen felkészült kórus remek előadásában. Jobbágy Valér karnagy titka, hogyan tud egy amatőr kórussal, amelynek tagjai semmilyen térítést nem kapnak, profi színvonalat elérni. Szép és kiegyenlített Némi izgalom előzte meg a filmharmóniai kamarabérlet-sorozat operaénekeseinek estjét a Művészetek Házában. Nem véletlen, hiszen a Babits művelődési központban a szegediek a Pillangókisasz- szonyt játszották! Most tessék kérem meglepődni: 1987. március tizenkettedikén Mészöly Katalin és Horváth Bálint operaestjén alig néhány ülőhely maradt üresen a márvány-épületben. Tehát két operaest? Azt is tudjuk, Sólyom-Nagy Sándort és Verebics Ibolyát vártuk e III. kamarabérleti koncertre. Nem kellett hiányérzetekkel, vagy más hasonló pótérzésekkel távoznunk. A fellépés remek volt, hazafelé, a ruhatárnál várakozva úgy tűnt, mintha az emberek arca kisimultabbá, örömtelibb vonásokat hordozókká vált volna... Erkel Bánk bán-jából a Hazám, hazám... kezdetű áriával indítani eleve jó hangulatébresztés. Ezt Gertrudis és Bánk kettőse követte. Mészöly Katalin és Horváth Bálint igen rövid idő alatt bizonyos „charme”-ot varázsolt maga köré, amit a Saint-Saens: Sámson és Delilából való ária csak emelni tudott, bennünket még inkább bűvöletbe ejtett. Mert sohasem lehet „elcsépelni” - ha remekül adják elő - Verdi örök életű dalaz egyes szólamok hangzása. Gyönyö rűek a hangindítások és frázisvégei megformálásai. Hangigényességük é: stílushűségük mögött nyilvánvalóan na gyón sok munka lehet. Karnagyuk felké szültsége és lelkesítő ereje sugárzik min den előadott számukból. Nekünk, hallga tóinak meg visszaadta a hitet a művésze lelkesítő erejében. Hu lámáit. A Trubadúr című opera Azucená jára, Manricojára, Börtön-kettősére gon dőlünk; Puccini Turandotjának Kala áriája, avagy Mascagni Parasztbecsüle tének Santuzzájára, ezek mind-mim operaszerető életünk szerves részei im már. Nem hagyhatjuk említés nélkül Am neris és Radames kettősét az Aidábd sem, de úgy gondoljuk, az igazi „tetőt a Carmenek tették fel: a páratlan Haba nera, Don Jósé belépőjét... S bár voltak, akik sokallták némileg i tizednyi akusztikai térben az operahá; nagyságrendhez szokott hangerőt, az nem lehet elvitatni, hogy ez az est nagy szerű volt, számtalan szépséget hordozd úgy is fogalmazhatnánk, a két művész Nagy Ferenc karnagy remek, alkalmaz kodó kíséretével - semmivel sem nyújtó kisebb teljesítményt, mint odefenn Pes ten, vagy másutt a nagyvilágban. A „Ki nyer ma?” Boros Attilája csak nem tudományos igénnyel konferálta vé gig a műsort: ez nem tett rosszat, bár ner tudjuk, az Antal Imre helyébe való beug rás szorithatta-e? Mi mindenesetr megajánlottuk volna a teljes tiszteletdijá ha csak a fele szöveg-mennyiséggg< von is el a mindenképpen elmesélhetel len, megmagyarázhatatlan muzsikától..- Dob Mészöly Katalin és Horváth Bálint operaestje
