Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-03 / 52. szám
4 Képújság 1987. március 3. Moziban Rózsaszín vattacukor Ez az amerikai film is azok közé tartozik, amelyekhez egyfajta hangulat, lelkiállapot kell. Az a fajta kritikátlan derű, amit néha másoktól irigyelünk el, éppen mert a csacskaságokat is könnyen megemészti. John Huston Annie című filmmusicalje nem is több egy színes képeskönyvnél, amihez Ralph Burns jóvoltából hanglemezt is mellékelte. A zenéhez pedig némi koreográfiát. A tánc és a zene - jól komponálva - a leghangsúlyosabb forma- szervező elem egy musicalben, és ha egy történetet sutának, erőltetettnek ítélünk, még föllebbezhetünk a film effajta erényeihez. A már klasszikussá vált példák közül sokunknak juthat eszébe a Hair zenéjében szenvedélyes, látványelemiben és mondanivalójában is egységes kompozíciója - sajnálhatjuk, hogy ezúttal egy elég halvány megoldást láthatunk e műfajban. Filmről lévén szó, nem takarhatjuk el szemünket hogy az egyébként valóban kellemes zenét élvezzük, tudomást kell vennünk a konfliktusokat szervező sztoriról, a szívfacsaró alaphelyzetről, amit táncos lábakkal, fénnyel, a régi idők nosztalgiájával, Gréta Garbóval, gyermekmosolyra ellágyuló milliomos-szívekkel díszítenek fel. Mert ilyen egyszerű az egész. A milliomos a választások előtt csak reklámfogásként fogadja házába Anniét, az árvaház lakóját, azután - ahogyan az történni szokott - örökbe is fogadja. Ne feledjük, a nagy álmok Amerikájában- a New Deal, az új roosewelti gazdaságpolitika meghirdetésének évében játszódnak az események! Ebben a gyerekeknek szánt mesében a talán csak magánya miatt élveteg Han- nigan kisasszony érezheti magát a legrosszabbul - dramaturgiailag is. Mégis, szánnivaló gonoszságában, dühkitöréseiben és alkoholos botladozásaiban még ő lehetne a film leg valószerű bb figurája. A kastély, a fürdő, a jóság, a luxus csak színes buborék, a megváltás álombéli tája - csakhogy a filmben nincsen ébredés. Sem Hannigan kisasszony alkohol mámorából, sem Grace, a titkárnő és a milliárdos sírig tartó szerelméből. És gyerekésszel komolyan kell venni a kisstílű, ám pénztelenségükben velejéig romlott kisembereket is, míg az operett dallamain úszunk a Kánaán felé, rózsaszínű vattacukortól fuldokolva. BÓKA RÓBERT IPV-KONYVEK Rádió Embersorsok Egy alföldi városka gimnáziumában 1960-ban végeztek. Az osztály szétszóródott, továbbtanultak, munkába álltak, vagy családot alapítottak a lányok. Közülük két asszony sorsa elevenedik meg a hangszalagon, 44 évesek. Az egyetemet végzett gimnáziumi tanárról szól az első történet, aki fiatalon mindig arra vágyott, hogy szeressék, mégis hozzá nem illő emberbe kapaszkodott, négy gyermeket szült, majd lelkiismeretével szemben még kettőt attól, aki úgy érezte: egy kicsit megérti. Megalázó tekintetek és vélemények kereszttüzében nevelte fel gyermekeit, közülük hárman elsősök, hárman harmadikosok, az iskolarendszer különböző fokain. És még nem fáradt, mert érzi, hogy nem fáradhat el. Egykori osztálytársnőjét a legéletrevalóbbnak tartották valamennyiük között, a „győztesek" típusába tartozott. A mikrofonnal egy tanyán találtak rá, ahol nem is olyan régen negyven lovat látott el, betegsége miatt kellett könnyebb munkát választania, tanári diplomát szerzett három petrólumlámpa mellett, egy könnyen felboruló orvosi széken tanulva át az éveket, megkinlódva a fáradtsággal, a régen szerzett ismeretek megkopásával, a környezettel. A péntek esti műsor három riportjából azzal a szándékkal emeltem ki ezt a kettőt, hogy megpróbáljam átadni a bennem elkezdődött dilemmát. Antisikerekröl hallottunk, amelyek elszenvedőinek, megélőinek nem ugyanazt jelenti. Boldognak mondta magát a hat gyermekét egyedül, kétszobás lakásban nevelő asszony, aki kényszerpályáját egy kicsit maga alakította, de legalábbis vállalta, és ugyanígy vallott a világtól elzártan élő, az állandó napi „körforgásból”, az állatok és a katedra vonzásából kilépni nem tudó pedagógus. Hihetetlen erővel járták-járják végig ezt az utat, mégis kétség támad az emberben. Mibe kerül ez? Társra nem vágyó, saját görcsös erőlködésében bízó, az álmodozástól rettegő, mindenkitől szorongó emberekké lettek... Lengyel Nagy Anna Embersorsok című riportműsorának a szeizmográf érzékenységével kiválasztott szereplői sokunkat késztethettek továbbgondolásra, számvetésre. És ez talán nem is kevés. T. ZS. Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat az elmúlt negyedévben a sikerkönyvek sorát adta az olvasók kezébe. Emlékeztetőül elég talán megemlíteni a legkisebbeknek szánt „Tv-maci” című mesekönyvet. Ami igazi karácsonyi meglepetés volt és sok fejtöréstől mentette meg az ajándékozásra készülő felnőtteket. A következő generációt a „Sebaj Tóbiás” sorozat újabb és újabb kötetei hozták izgalomba. Ám a felnőttek szórakoztatása is helyett kapott a palettán. A rejtvényfejtők hasznos segédkönyvét „Rejtvényböngészde” címmel adták közre. Az őszinte könyvkereskedők bevallották, hogy ki sem került a pultra az a néhány darab, amit Zombori Attila riportre- gényéböl kaptak. Utcalányokról, kitartottakról, homoszexuálisokról szólt a Az elmúlt esztendő, a jubileumi Lisztév egyik kiemelkedő eseménye volt a budapesti nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny. Mocsári Károly, aki a zene- akadémián Nádor György osztályából robbant be a koncertéletbe, már korábban elnyert egy amerikai ösztöndijat. Kiugró tehetsége felhívta magára a nemzetközi zsűri figyelmét és a sok fordulós zongoraverseny nyertesévé tette. A Magyar Rádió összefoglaló adásokat közvetített a verseny egyes fordulóiról. Az egyik középdöntőt közvetítő Batta András zenetudós, riporter így kommentálta szereplését: „...Mocsári hangversenyt adott a javából. Műsorválasztása reprezentálta, hogy Mocsárihoz a fiatal Liszt a virtuóz, a nagy, szenvedélyes gesztusokkal szónokoló előadóművész és zeneszerző áll közel. Játékát hallgatva a Liszt-zene egyik alapvető tulajdonsága vált különösen érzékletessé: a beszédesség. A beszédességgel áll összefüggésben Mocsári játékának improvizativ jellege. Legalább is úgy érezzük, az adott pillanat ihlete nagyon erősen hat erre az előadásra. Különös képessége van arra, hogy szoros kapcsolatot fűzzön már a legelső pillanatban hallgatósága és önmaga között. Ez a fiatal művész tudja, mennyi kicsengést kell az egyes részek - nyelvi hasonlatra fordítva - a grammatikai egységek között hagyni, amitől megszületik egy magasabb szinten az egész kompozíció retorikája..." A Liszt-művekből összeállított szekszárdi műsorát a B-A-C-H témára írt fantázia és fúga című művével kezdte. Előadásában az építkezés és fokozás ereje és a mű ünnepélyes, emelkedett befejező része volt lenyűgöző. Kár, hogy a műsorközlő Pándi Marianna meg sem említette, hogy Liszt ezt a zongoraverziót Szekszárdon írta 1870-ben. E „Szexpiaci körséta”. A legújabb IPV- könyv most került forgalomba. A munkásból lett rendőrtiszt, aki a felszabadulás évében még tűzpárbajokban vett részt, aki a szó legszorosabb értelmében harcolt a feketézők, az alvilág figurái ellen, aki több mint háromezer gyilkossági ügyben nyomozott: dr. Vedres Géza a hetedik krimijével jelentkezik ennél a kiadónál. A könyv címe: „Akasztás kétszer”. Nincs könnyű dolga annak, aki ebben a műfajban próbálkozik, hisz a nemzetközi mezőny klasszikusai mellett számos jótollú magyar rendőriróban is komoly vetélytársra talál. Nos, Vedres Géza könyve a „tisztes iparos munka” jelzőt érdemli. Alvászavar leküzdésére nem alkalmas, de igaz, ami igaz: infarktust sem lehet tőle kapni. (fi) A Liszt-kortárs operaszerzö, Halevy 40 operájából ma már alig játszanak. A zsidónő című operája az egyetlen, ami itt-ott néha felcsendül és saját korában is kimagasló sikere volt. A múlt században nagy divatja volt a népszerű operák zongoraátiratainak, amelyet a mi korunk már régen elfelejtett. Liszt az egyetlen, akinek átiratait ma is játsszák, így A zsidónő témájára írt parafrázisát, mert a mester átirataiban saját véleményét is elmondta a műről, szenvedélyes, patetikus hangjával és a néhány dallam segítségével felépített drámai invenciójával. Mocsári keze alatt ismét sikerdarabbá vált e parafrázis. Befejezésül Liszt és az egész romantikus zongorairodalom leghatalmasabb művét, a h-moll szonátát játszotta, amelyről Wagner azt írta Lisztnek: „a szonáta minden képzeletet felülmúlóan szép, nagy, szeretetreméltó, mély és nemes - fenséges, amilyen Te vagy. Lelkem legmélyéig megrázott.” A h-moll szonáta ma a nemzetközi versenyeken az ifjú zongoristák próbaköve. Mocsári a kifejezés költői erejével, a technikai nehézségek fölényes legyőzésével és a formálás koncentrációjával teljesítette elvárásunkat. Előadásában nem a mű drámai erejének vívódásai, hanem valami visszafogott belső feszültséggel tartotta figyelmünket ébren. A közönség lelkes tapsait két ráadással köszönte meg. Egy Ravel-prelú- diomot és Chopin cisz-moll etűdjét játszotta. Magyarországon ma annyi kimagaslóan tehetséges zongoraművész él, hogy hosszú névsoruk alig tartható számon. Mocsári Károly nevét és további pályafutását azonban figyelemmel kell kísérni. Húr Hangverseny Mocsári Károly zongoraestje Tévénapló Római karnevál Tulajdonképpen egy szerepre épül Hubay Miklós Római karnevál című „katarzisé”, miként nevezi, s feltehetően Ruttkai Éva számára írta, ugyanakkor azonban több is ez a darab, s főleg jelentősebb, minthogy egyetlen szerepet lássunk benne. Hubay ismeri a színházat, tudja a hatás titkát, a témát hatásosan körüljárja, s ami az első jelenetekben csak egy öregedő színésznő személyes tragédiája, ami fölött egy jámbor szerelem felhője lebeg, a művészet parabolája lesz. A híres drámaíró, akit valamikor hivatalosan ünnepeltek, önmagából is kiábrándult, tudja, hogy amit alkotott, mit sem ér, s végül a színigazgató is kijelenti, nem adja elő darabját, eljárt felette az idő, senkit sem érdekel már. Itt válik igazi drámává ez a „katarzis”, melynek címe egyaránt utalhat Goethére és Berliozra - közben az ő zenéjét halljuk -, de tulajdonképpen a múlandóságról van szó, a farsangról, aminek vége szakad egyszer, a lampionok kialszanak, a hajdan híres primadonna mosolya elhervad, s a drámaíró belátja, hogy eljárt felette az idő. Szomorú példázat, amit kitűnő előadásban mutatott be a Váci Nézőtér, Ruttkai Éva mellett Szilágyi Tibor, Ruttkai Ottó, Benkő Gyula izzította a drámát, ami kiemelkedik a mai drámai termésből, legföljebb a keretet érezzük feleslegesnek, a kelleténél hosszabb is, s nem visz közelebb hőseinek feloldhatatlan tragédiájához. Karády-bemutató Filmszínésznő volt, pontosabban sztár, az első s talán mindmáig egyetlen magyar filmsztár, aki körül legendák keringtek, melyek máig elevenek. Mi volt a titka? Zilahy Lajos elég közepes regényének, a Halálos tavasznak filmváltozatával hódította meg a közönséget, s az érzelgős-erotikus történet hősnőjéből egyszerre a „végzet asszonya” lett, ahogy szívesen mondták. Mi volt a titka? A hangja, ez a nem túl nagy terjedelmű, de sejtelmesen búgó hang, ami azóta is hódít, hisz amikor néhány éve megjelent egy lemeze, napok alatt elkapkodták. A megjelenése is sejtelmes volt, ő valóban „megjelent” a filmvásznon, s az is titkai közé tartozott, hogy színpadon, mert később azzal is kísérletezett, eloszlott ez a varázs, s operettszerepeiben, mintaSybill, alig hatott. Igaz, nem voltprimadonnatipus, filmsztár volt, s úgy látszik, meg is marad annak, mert a jelek szerint nem akar kilépni a New York-i kalapszalon rejtekéből - erről beszélt Szabó Sándor is -, hogy így maradjon meg azoknak emlékezetében, akik láthatták, s így maradjon meg a magyar film történetében is. A tv most Karády-bemutatóval szolgált, - igazi meglepetés. A hangod elkísér a i film címe, s története önmagában is romantikus háborús regény. A tizennyolc éves Korányi Éva Máriától a háború elragadja vőlegényét, amiről írt egy filmtörténetet s egy verset is, amit Buday Dénes megzenésített. A jómódú apa költségén elkészül a film, a főszerepben Karádyval, előadását azonban nem engedélyezik, sem akkor, 1943 körül, sem később. Az egyetlen kópia a szerző, Korányi Éva Mária birtokában marad, elrejti a rekamié aljában, még pedig oly jól, hogy a magyar filmtörténet sem tud róla. Most mégis csak előkerült, de a Sors képében megjelenő műsorszerkesztőség jóvoltából ezúttal is csak töredékében, ráadásul a nyugdíjasok műsorában, ami filmpremierre mégsem igazán alkalmas. Ha ugyan valóban ősbemutató volt, mert a meg-megszakadt műsorból nem derült ki, hogy valóban a teljes filmet láttuk-e. Ha igen, nagyon rövid háborús történetről van szó, nem is történetről, egy helyzetről csak, melyben a repülőtisztet bevetik, miközben Karády énekel, az ő hangja kíséri veszélyes vállalkozásában. Ha csak ennyi, akkor tulajdonképpen egy dal illusztrációja, aminek Karády Katalin nemcsak főszereplője, de egyetlen Indoka is, viszont mégis csak a nagy sztár tér vissza néhány percre. Különösebb színészi alakításról nem lehet beszélni, nincs is rá szükség, mert Karády énekel, s hangja évtizedek múltán is szívhez szólóan szól, szinte feledtetve, hogy nélküle nem támadhatott volna fel sem a film, sem a dalbetét. Cs. L. Gyermekkönyvtárban A mai korban a legifjabb nemzedékre jellemző, hogy a kötelező iskolai tananyagon kívül könyvet alig vesz a kezébe. Szívesebben kapcsolják be a televíziót vagy nézik a videót. Egy jó gyermekkönyvtárban azonban még akadnak olvasni vágyó gyerekek. Az első felhőtlen napok egyike a milliárdos palotájában
