Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
1987. február 12. rtÉPÜJSÁG 5 Vgmk-k és gmk-k Főállásban és azon túl i'if... ‘ti'inilf hogy az utóbbi időben a vállalati gazdasági munkaközössé- milliVy gek és a gmk-k körüli viták, az azokkal kapcsolatos ellenszenv mintha csökkent volna. Ma már az egykori ellenzők tábora is elismeri: a vgmk-ra és a gmk-ra szükség van többek között azért, mert kapacitást pótol és nem utolsósorban nagyobb jövedelmet biztosit a közösségekben dolgozó tagoknak. Ám az sem újkeletű nézet, miszerint a munkás elsősorban a főmunkaidőben jusson olyan keresethez, amely feleslegessé teszi a nyolc órán túli további megfeszített tevékenységet. Az első munkaközösségek, a kormányrendelet megjelenését követően 1982- től gombamódra szaporodtak, majd létrejöttük az 1985-ös esztendőtől mérséklődött. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint 1985 év végén hazánkban 10118 gmk működött, melyekben több mint 55 400-an dolgoztak, a vgmk-k száma ugyanebben az időben 21 153 volt, a tagok száma pedig meghaladta a 241 450-et. Az mindenesetre bizonyos: hogy mind országosan, mind pedig Tolna megyében az említett közösségek tevékenysége jótékony hatással volt és van a gazdasági feladatok teljesítésére, a teljesítmények alakulására. Tolnában az 1985-ös évben a vgmk-k illetve ipari szolgáltató szakcsoportok árbevétele meghaladta a 240 millió forintot, a gazdasági munkaközösségeké pedig a 127 milliót. A megyében, az említett közösségek száma akkor 403 volt, amelyekben több mint 4300-an dolgoztak. Tolnában 1985 végéig nőtt dinamikusan a gmk-k száma, azóta ez a folyamat lelassult. Az említett mérséklődésnek több oka van. így többek között az időközben bevezetett jogszabályi szigorítások - például az érvénybe léptetett különadó - továbbá az is, hogy az iparban a vállalatok jelentős részénél csökkent a munkaellátottság. Ennek következményeként több vállalatnál, ipari szövetkezetnél jó néhány vgmk-t megszüntettek. így többek között a Simontornyai Bőrgyárban, a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ezzel függ össze az is, hogy több helyen a vgmk önálló munkaközösséggé alakult, kiválva a vállalati keretekből. Egyszóval önállósították magukat. A vgmk-k a fő munkaidőn túl elsősorban a vállalati alaptevékenységhez kapcsolódó feladatokat látnak el, munkájukkal sok esetben külső megbízástól mentesítik a vállalatot, illetve javítást, karbantartást végeznek. Elenyészőnek tekinthető részükről a lakossági szolgáltatás aránya, ez mindössze 0,2 százaléka a teljes tevékenységüknek. Ez az arány a szakcsoportoknál ugyan eléri a 6 százalékot, de ez sem tekinthető elégségesnek. A vmgk-k részére az anyagot a vállalatok illetve a szövetkezetek biztosítják. Tevékenységük több mint felét a gesztorgazdaságnak végzett ipari szolgáltatás teszi ki. A közösségek kockázata végső soron minimálisnak tekinthető és ugyanez vonatkozik a vagyoni hozzájárulásra is: a jogszabály ugyanis kettőszáz forintban határozza meg az egy főre jutó „beszállás” összegét. Az 1985-ös évben a vgmk-k 155 millió forintot fizettek ki személyi jövedelem címén. Az egy főre jutó havi kereset háromezer forint körüli volt. A szakcsoportoknál ez az összeg kettőezerötszáz forint körül alakult. Az átlagos többlet munkaidő naponta két órára tehető, ami megyei szinten megközelítőleg 1100 fő teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóra vonatkoztatható. Általánosságban megállapíha- tó, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek tagjai az átlagosnál jobbár? képzett, a pontos és fegyelmezett munkát végzők köréből kerülnek ki. Mint már említettük: az utóbbi időben mind többször felmerül a főmunkaidő jobb kihasználása. Ennek érdekében a megye vállalatainál több kezdeményezés történt. Ennek érdekében tervek készültek a belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére, ám a keresetszabályozási korlátok gátat szabnak az említett elképzelések bevezetésének. Végezetül szóljunk a magánszemélyek által alakított gmk-król! 1985-ben 126 működött a megyében. Számuk 1984-hez viszonyítva jelentősen nőtt: 26 százalékkal emelkedett. 1985-ben, a bázishoz viszonyítva 84 százalékkal több árbevételt, és 52 százalékos nettó jövedelemelkedést értek el. A nmlf.kon dolgozók száma Tolnában több mint 570 fő. A tagok 70 ” y Ilii» Uatl százaléka fűfoglalkozás mellett végzi e tevékenységet. A főfoglalkozású gmk-tagok éves jövedelme 1985-ben meghaladta a 96 ezer forintot, a kiegészítő foglalkozásúaké pedig a 48 ezer forintot. Általánosan megállapítható, hogy a gmk-k rezsiköltségei alacsonyak és minimális állóeszközzel rendelkeznek. S. Gy. Összhangban az igényekkel Szakcsoport vagy gmk? Megyénkben az ipari szövetkezeteknél 1982-ben alakultak meg az első gmk-k. Az,eltelt öt év alatt számuk egyre növekedett. Ez év elejéig összesen huszonötöt tartottak nyilván. Ezek összbevétele évenként átlagosan ötmillió forint volt, 86-ban pedig a hatmillió-kettőszázezer forintot is meghaladta. A tamási Ta- lux Ipari Szövetkezetnél legtöbb a gazdasági munkaközösség, itt a 13 csoportban 90-en vesznek részt a főmunkaidőn túli termelésben. Az elmúlt évben közel más- félmillió forint volt a bevételük. A Simovill Ipari Szövetkezetnél 7 közösség működik és ezekben 49-en dolgoznak. Szerelési munkára specializálódtak, hiszen a szövetkezetnél általában erre van szükség. Jellemző rájuk, hogy többségüknek a szövetkezet biztosítja az anyagot, és végső soron bedolgoznak saját cégüknek. A háttériparként kisegítő jelleggel működő közösségek rugalmasságot jelentenek mindenhol, így a munkát adó szövetkezeteknek nem kell külső kooperációban más partnereket keresniük az egyes munkákhoz, hanem számítva a gmk-ra, saját maguk oldják meg a gondjaikat. Az előny elsősorban abban van, hogy a munka minősége állandóan ellenőrizhető, a részfolyamatokhoz a megfelelő szakismeret biztosított, s ha a szükség úgy kívánja, bármikor rendelkezésre áll a szabad kapacitás. A szerződések is így határozzák meg tevékenységi körüket. A törvényes munkaidőn túl kiegészítő termelésre vállalkoznak, és legelőször is a szövetkezet rendelkezésére állnak. S csak akkor vállahatnak máshol megbízatást, ha a szövetkezet nem tart igényt munkájukra. Megyénk szövetkezeteiben a gmk-k számát jóval felülmúltják a szakcsoportok, amelyek csak szervezeti formában különböznek. Ugyanúgy jellemző rájuk a kisegítő tevékenység, a szerelési munkák vállalása és a kapacitáskiegészités, elősegítve ezzel a szövetkezetek rugalmasabb munkavállalási lehetőségeit, és a kooperálásban a függőségi viszony felszámolását. Megalakulásuk szintén 82-re tehető, megyénk ipari szövetkezeteiben hatvankét ilyen csoport működik. Évente anyagmentesen 40-50 millió forintos termelési értéket állítanak elő. Kisszövetkezet kis brigádja Nagy Tibor brigádvezető egy lépcsőházi korlátot készít A kerítés betonacél keretre feszített dróthálóból készült. A csarnok 16-os oszlopánál van a sárgára festett tábla, rajta fekete betűkkel: Ferrunicoop. Csak ennyi. A sárgára festett kerítésmezők mögött villamos hegesztő villog, köszörű szór szikrát, két ember egy „spéci" gépen vasat hajlít, egy keményen veri a vasat, kettő rajz fölé hajol, egy pedig a fekete aszfaltra krétával mintákat rajzol. A terület talán hetvenöt-nyolcvan négyzet- méter. Ez a Ferrunicoop Fém- és Faipari Kisszövetkezet, Budapest, Fehérvári út. A hattagú brigádnak a műhelyt a TÁÉV lakatosüzemének egyik részében bérlik. Itt kezdték a munkát tavaly márciusban. Hárman a lakatosüzemből - Nagy Tibor, ő lett a brigádvezető -, Goda Sándor és Nyitrai József, míg hárman „külsősök": Drohoczki János kovács, Nagy Géza és Fábián Antal... Drohoczki János a kovács, a többiek lakatosok, hegesztők, azaz több szakmához értők. A brigádról Nagy Tibor a következőket mondja:- Jött egy ajánlat járt itt a kisszövetkezet egyik vezetője, s látván, hogy a lakatosüzemben milyen szép munkát csinálnak, ráépítette a brigádot erre az üzemre. Megegyeztek a TÁÉV-vel, bérelték ezt a területet, körülkerítették, megoldották a villanyhasználat bérét, bérbe vettek egy dinamót, meg hoztak „spéci” gépeket, és itt voltunk mi. Kézi szerszámokkal, két kezünkkel és fejünkkel. Valamennyiünket izgatott a vállalkozás. Egyedi munka! Minden ember vágya az, hogy kikerüljön a szériából. Mi aztán megkaptuk a magunkét. Nem volt a tíz hónap alatt két egyforma munkadarab. A fantázia meglódulhat, az ember alkothat, van szabad keze... A kisszövetkezetből ritkán járnak le. Az adminisztrációt a Fehérvári úti központban végzik. Onnan küldik id^a megrendelőt. A múlt héten NSZK-beli és svájci „maszekok” jártak itt. Hozták a rajzot. Valahol láttak egy szép kaput, ilyent kérünk. Mondták. Megrajzolták pontosabban, van egy jó használható kézikönyve a brigádnak, régesrégi kovácsmunkák, lakatos remekművek mintái. Kombinálják, válogatják, mihez milyen minta kovácsoltságú kacskaringó illene - ha például a munka térelválasztó elem lesz, vagy kapu, vagy ablakrács, vagy éppen a villába korlát, vagy gyertyatartó. Egy hónapja csodájára jártam egy két és fél méter magas, másfél méter széles, íves térelválasztónak. Mire előkerítettem fotóriporter kollégámat, a német vevő elvitte a portékát, persze a Mercedes tetején. Mert ezek a portékák nem nehezek. Még azok sem, amelyeket részben vörösrézzel kell burkolni. S az kikötés, hogy a munka alapozása ilyen, meg olyan anyagból legyen, és mekkora vastagságú, mikrométerben persze, és milyen színűre fessék. Ez úgy van, mint a katonaságnál, nem azt kérdik, hogy mivel fessék be, hanem, hogy milyen színűre... A kisszövetkezet kis brigádja tíz hónapja van együtt. Eddig két és fél milliót érő munkát adtak át a Ferrunicoopnak, illetőleg a megrendelőknek. S most azt mondja a brigádvezető, hogy egész évre még nincs „kitöltve" a programjuk, de lesz munkájuk. Tíz témában beadtak versenytárgyalásra pályamunkát. Ha fele bejön, az már jobb a jónál, és akkor még mindig ott a „hézagpótló”: a következő alkalommal az NSZK-beli ember hoz magával egymásik villaépítő embert, a svájci pedig megmutatván villájának pompás térelválasztóját, ajtózáró rácsát, ablakdíKovácsolt minták, felszerelés előtt szét - bizonyára nemcsak a sofőrjével jön... Egyébként a hazai megrendelők száma is gyarapodik. Egyre több a tehetős ember, a nagy, puccos villát építő, s ők is tudják már a kisszövetkezet címét, ismerik a szekszárdi kis brigád munkáját. A lakatosüzem egyik művezetőjétől kérdem: „Hogyan férnek össze a kívülálló brigáddal?”- Ök is dolgoznak, van munkájuk, nekünk is van. Ha ütközne a műszak, például, hogy mi nem vagyunk benn, azaz a mi végéemkáink délután nem dolgoznak, akkor ők sem. Egyébként a kisszövetkezet brigádja használhatja a TÁÉV fürdőjét, étkezhetnének is az üzemi konyhán, de teljes ételártérítést kellene fizetniük, nem úgy mint a TÁÉV-eseknek. PÁLKOVÁCS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Magyar-svéd iparszervezési konferencia A Struktúra Szervezési Vállalat székházában szerdán háromnapos iparszervezési konferencia kezdődött vállalatvezetők részvételével. Svéd szakemberek tartanak előadásokat a vállalati decentralizáció tapasztalatairól, az új vezető- képzési módszerekről és bemutatnak több nálunk is jól hasznosítható oktatási anyagot, kézikönyvet. Új létesítménnyel gyarapodott a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat rákospalotai növényolajgyára. Mintegy 100 millió forintos költséggel 560 tonnás hűtötároló épült, amelyben a gyártósorról lekerült friss margarinból 4-5 napi termelésnek megfelelő mennyiséget alacsonyabb fokon, a minőség károsodása Reiniger Péter, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője megnyitójában kiemelte, hogy hazánkban az ipar jövedelem- termelő képességének fokozásához elengedhetetlen a hatékony irányítási, szervezési és vezetési módszerek alkalmazása és széles körű elterjesztése. A svéd iparvállalatok Európában már évtizedek óta a szervezeti és működési megnélkül tarthatnak. A növényolajiparnak eddig nem volt lehetősége a mind keresettebb termék nagyobb mennyiségű helyi tárolására. A raktár lehetővé teszi a kereskedelem egyenletesebb, folyamatosabb kiszolgálását. A létesítményben a belső anyagmozgatást, az árukiadást korszerű gépekkel végzik. Az egységújulás élén haladnak. A Svéd Munkáltatók Szövetsége és az általa alapított Vezetési Csoprt támogatja az újításokat, rendszeresen összegzi kiadványaiban a tapasztalatokat. A Struktúra Szervezési Vállalat öt éve tart fenn kapcsolatokat a svéd szövetséggel, s ennek eredményeként már hazánkban is megjelentek a svéd kézikönyvek. csomagokban lévő margarin nyilvántartását a későbbiekben számítógéppel oldják meg. A rákospalotai növényolajgyár, amely a margarin egyedüli hazai előállítója a Rámából, a Ligából és a Venusból 1986- ban összesen több mint 29 ezer tonnát gyártott. 1987-ben felkészülnek a megszokottnál képlékenyebb, a hűtőszekrény biztosította hőmérsékleten is kenhető, úgynevezett csészés margarin gyártására. Korszerű margarintároló Fábián Antal és Goda Sándor a decsi rendelőnek készített egy szárnyas kaput
