Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1987. február 7. / TOLNA _ N ÉPÚJSÁG 11 A Zettl-Langer-gyűjtemény Új kiállítás Sopronban A Zettl-Langer-gyűjtemény megteremtője Sopron egyik nagy lokálpatriótája, Zettl Gusztáv volt. Dédnagyszülei 1750-ben Bajorországból telepedtek le Kőszegen, majd a szülők 1830-ban Sopronba költöztek. Ekkor vették meg a Balti úti házat, és itt született 1852-ben Zettl Gusztáv. Barátja, műgyűjtő pályájának részese Storno Ferenc volt, kora neves restaurátora, a soproni Storno-magán- gyűjtemény megalapítója. Zettl Gusztáv 1870-ben Bécsbe került kereskedelmi gyakornoknak. Elhatározta, hogy festőművész lesz, ám az apai határozat a művészi álmok végét jelentette. Hazatérve Sopronba, bekapcsolódott apja üzletébe, a napi munka után azonban festett, zenélt és gyűjtötte a régiségeket. A háború után a magyar állam védetté nyilvánította a gyűjteményt. Nézzük meg - a teljesség igénye nélkül mit sikerült a műgyűjtő Zettl Gusztávnak megmentenie az enyészettől. A lépcsőház falán fegyvergyűjtemény látható: puskák, kardok különböző időkből (köztük egy aranyozott hüvelyű, drágaköves török kard is), íj, nyílvesszőkkel, odébb két dob az 1848-49-es magyar szabadságharcból. Csontmarkolatú török handzsárok, gyöngyházberakásos arab és török puskák. Két szép 16. századi török nyereg, mellettük Wallenstein katonáinak mellvértjei, rákfarkú sisakjai, pisztolyai. A sarokban római amfora, egy vitrinben pedig régi népviseleti darabok: egy borvörös, ezüstgombos parasztmellény, aranyfonáltól súlyos hollandi és bajor főkötők, vörösréz kancsók, tálak. A lépcsőház lámpája egy hatalmas vendéglős-cégér, a hajdani Kakas vendéglőé. Amott érdekes zár- és botgyűjtemény. Az előszoba ajtaja fölött gót betűs felirat: „Kommt herein, hier ist’s gut sein!” Jöjj be, jól érzed itt magad! Itt vannak az őskori és ókori régészeti leletek, amelyek az egykori Scarbantia földjéből kerültek elő az ásatások és építkezések során. Pattintott, psiszolt kőeszközök, nyílhegyek, „tűzkutyák”, bronzkori, vaskori használati tárgyak. Sok a római kori emlék: mécsesek, az elmaradhatatlan obu- lussal, utolsó szolgálatként Charonnak, az alvilág hajósának. Üvegfiolák, „terra sigillata” edények, fibulák, római bronzeszközök, gyűrűk, karperecek... Széles polcokon bőrkötésű fóliánsok sorakoznak. Biblia 1564-ből metszetekkel, régi jogi könyvek, korai útleírások, válogatott történeti munkák, latin, illetve német nyelven. Az ebédlőbe nyíló ajtó mögött ismét vendéglőscégér, vasból kovácsolt forgácscsomóval. (A forgács - németül, „buschen” - jelezte a borkiméréseket a soproni gazdapolgár házakban, innét a „Buschenschank” elnevezés.) Az ebédlőbútor úgynevezett „altdeutsch”, ónémet stílusú. Egy biedermeier vitrinben óhabán edények (a legrégibb 1643-ból való), alattuk piros mintás holicsi edények. A színes üvegablakokon a négy ősi foglalkozás, a halászat, vadászat, földművelés és a pásztorkodás képei, fölöttük bölcselkedő szövegek. A pásztor fölött ez áll: „Beschützen u. erhalten Heisst nicht veralten.” (Megőrizni és megtartani nem jelent elavulást.) - Akár a család jelmondata is lehetne! A szobát 12 gyertyás - ma már villanyégős - 17. századi fla- mand bronzcsillár világítja meg. A falon értékes metszetek: öt eredeti Dürer-metszet, 1505-ből és 1512-ből, a Kispassió első lehúzatai. Alattuk egy Rembrandt-metszet, a Golgota, a 18. század végéről. Egy szép szekrény tele van régi értékes porcelánnal és üvegneművel. Alt- Wien, Meissen, Rosenthal remekei, Shlaggenwald kézi festésű készlete, óherendi darabok láthatók egymás mellett. Előszeretettel gyűjtötte Zettl Gusztáv a céhemlékeket is. Céhiratok, korsók, mesterlevelek, billikomok mellett jelentős értékei a gyűjteménynek a céhládák. E szobában találhatók a Zettl-gyűjtemény legértékesebb képei: eredeti alkotások Jacques Courtistól, Maulbertsch-től. Langer Herbert a gyűjtemény egyik érdekes darabjával, egy 1848-as huszárkarddal A porcelán- és az üveggyűjtemény Matuz Gábor: Háromtagú család Negyedszerre is telitöltötte a kis műanyag locsolókannát, és pontosan próbálva beosztani a vizet, mindegyik virág tövéhez löttyintett még valamennyit. Utána a kannát halkan bevitte a kamrába, visszafelé szobájában könyvet emelt le a polcról, kiment az erkélyre, lehunyta a szemét, és arcát jólesően a kora tavaszi, erejüket próbálgató napsugarak elé tartotta. A sokáig szobafogságra kényszerűit bőr hamar kipirult, ekkor a nő csendesen a szalmafonatú karosszékbe ereszkedett, lábait keresztbe rakta egymáson, pörgetni kezdte a könyv lapjait, szemét nem nyitotta ki, félt a hunyorgástól. „Úgy látszik, elaludtam”, pislogott bele, hirtelen jövő ásítását elnyomva a gyorsan sötétülő szürkületbe. A vékony függönnyel védett kiságyból apró horkantás hallatszott, majd egy rövid sóhajtást követően új, felelősségét nem teljesen tisztázottan érzékelő hang érkezett: - Mama. A nő meglepetten pillantott fel, gondolgodni kezdett, mit is hallott az előbb tulajdonképpen. Rövid töprengés után, a megriasztott agy rendeződésekor rájött, a mama szót rögzítette emlékezete. Nem öntudatlanul kiejtett két szótagot: ma-ma, nem, tisztán, érthetően, igaz kissé félénken: Mama. Elmosolyodott, ujjaival végigsimított a könyv kemény kötésén, ha nincs egyedül, nevet. Ha nincs egyedül a nagy pillanatban - első értelmes szó! -, mondjuk, ketten tanúi a sorsformáló eseménynek, nevet. A másik is nevetne. Nem hangosan, nem egészen felszabadultan, hiszen a felnőttek nevetése nagy örömben harsán, nyolchónapos fülnek pedig lehet, hogy fájdalmas erősségű. - Mama! Mintha szólította volna őt, az anyját, valamit akar, talán éhes, fel kellenne állni... valahol azt olvasta, nyolchónapos csecsemők nem szoktak beszélni, néha szavakba rendeződő gagyogásuk tartalma nem az, amit először veszünk ki belőlük... mégis, most másodjára a szó keményebben hangzott... „azt hiszem, keményebben hangzott”. Nahát, ilyen váratlanul, hogy fog örülni a férje! Megszólalt első gyermekük, megkezdte kilábalását a felnőttek számára érthetetlen világból, közelíthetnek egymáshoz. Ezután már nem érzik buta szükségét a gügyögésnek, selypitős beszédnek, ha kell hozzá szólni, hiszen már figyel, próbálja megjegyezni a szavakat, nemsokára két lábra kényszeríti kicsiny testét, megteszi az első önálló lépéseket, mindenbe belekapaszkodva, ami nem elég stabil a földre rántva tör előre, növekszik.- Mama! Nézd, nézd, ez a parancsoló hangsúly, mintaki tisztában van vele, minden körülötte forog, mindenki azon fáradozik, maradéktalanul a kedvére tegyen! Váratlanul eszébe jutott József Attila Mama című költeménye, gyerekkora számára legkedvesebb verse: „Már egy hete csak... ”, anyák napján mindig ő szavalta.- Mama! A nő vágyakozva felállt, félrehúzta a finom anyagból készült függönyt, és lehajolt:- Tessék! - súgta gyengéden. A kisfiú válaszként is felfogható szavaiba enyhe szemrehányás vegyült, a magárahagyatottság érzésének megpendité- se:- Mama! Mi a... csinálsz?! Ferenczy Károly emlékezete 125 éve született Ferenczy Károly, a hazánkat az európai festészet főáramához kapcsoló nagybányai stílus meghatározó egyénisége, az impresszionizmushoz kapcsolódó magyar festészet vezető mestere. Művészetének hatása alól egy kortársa sem vonhatta ki magát. Osztatlan tekintélye az avantgárd mozgalmak térhódításáig tartott. Bécsben született 1862. február 8-án. Atyja az erdélyi vasút főigazgatója volt. Tanulmámyait Budapesten és Sopronban végezte, majd Magyaróvárra került a Gazdasági Akadémiára. 1884-ben római útja során ébredt igazi hivatására. Münchenben kezdett el rajzolni, majd 1887- ben Párizsban, a művészet akkori fővárosában, a Julian akadémián Bougereau- nak tanítványa volt, de leginkább Bas- tien-Lepage finom naturalizmusa hatott rá. Első műveit ebben a szellemben alkotta. Életének legfőbb tartalma a munka volt, életművét oly szigorú következetességgel építette fel, mint festészetünk történetében senki más. Azt az utat, amelyet helyesnek ismert fel, sem a kezdet balsikerei, sem a későbbi elismerések hatására nem változtatta meg. Munkássága fordulatot jelent művészetünk történetében. Utolsó képei arról tanúskodnak, hogy a következő stílusfordulatnak is vezére lett volna, ha korai halála ebben meg nem akadályozza. Munkásságának első korszaka Szentendréhez kapcsolódik, ahol 1889-től négy évet töltött. Itt festette a hazai finom naturalizmus néhány gyöngyszemét, a Lányok virágokat gondoznak (1889), a Kavicsot hajigáló fiúk (1890), a Kertészek (1891), és a Szarvaskertben című képét. 1893-ban Münchenbe költözött. Itt került összeköttetésbe Hollósyval és körével, akik később a nagybányai művészek néven váltak ismertekké. Ferenczy festői nyelve valójában Münchenben nyerte el jellemző sajátosságait. Fejlődése során ez időtől fogva a természet és az ember mély összeforrottságát kutatta. Művei megteltek férfias lírával és bensőséggel. Előadásmódja pasztózusabbá vált. Színei megélénkültek. A művész neje, Madárdal (1893), Önarckép (1893). 1896-ban a Hollósy-iskola Nagybányára települt át, Ferenczy Károly is, aki Hollósy távozta után a kolónia vezéralakja lett. A nagybányai táj biblikus hangulata, a Papok rétje, a Klastromrét és környéke, a Zazar lapálya új lendületet adott képzeletének. Kiemelkedő alkotásainak fele Nagybányán született. (A Háromkirályok 1898, Esti hangulat lovakkal 1899, A hegyi beszéd 1896, Hazatérő favágók, Józsefet eladják testvérei.) Palettával ábrázolt Önarcképe még szinbelileg tartózkodó, de széles, merész ecsetvonásokkal festett. Kísérletei az impresszionizmus felé vitték - negyedszázaddal a francia eredmények után, de önállóan oldotta meg a teljes megvilágítás hatását, a színek hajszálfinom változásait a napfény hatására. Cigányok című (1901) képén a finoman összeszőtt reflexek játékát a színek tüze helyettesíti. A nagybányai tájat a nap minden órájában tanulmányozta, és kompozícióit a színekre építette (Fürdő fiúk, a Tél 1902). Művei a nagybányai mozgalom szimbólumaivá emelkedtek, mint például a magyar festészet egy főműve, a Márciusi est (1902), mely a nagybányai táj apotheózi- sa is lehetne. Különösen ünnepélyes, költői hangulatot árasztanak esti vagy erdei környezetben ábrázolt bibliai kompozíciói. (Hegyi beszéd, Háromkirályok). Ez utóbbi képén már tovább is lépett festői elgondolásaiban. Teljes elismerését 1903-as kiállítása hozta meg Budapesten. 1905-ben tanárnak nevezték ki a Képzőművészeti Főiskolára. Életmódja megváltozott, már csak nyaranta tért vissza Nagybányára, Izvo- rára, a Rozsályhegy oldalán fekvő vadásziakba. Műtermében, Budapesten, új témák foglalkoztatták, figurális, főleg akt képek és artistaábrázolások. Művészete évről-évre összefoglalóbbá vált. Képfelépítése a szín és az általa adott folt elemének, valamint a körvonalnak hangsúlyozásával egyre dekoratívabbá vált. Sokasodtak halkszavú, előkelő, pszichológiailag kitűnően jellemzett arcképei, melyek hamar nagy megbecsülésre találtak. (Béni 1906, Hármas arckép, Gyermekei 1911, Ernst Sándorné 1916) Mint minden igazán jelentős művész, Ferenczy Károly is koronként más és más hatást gyakorol a kortásrakra. Pályatársai előtt a természet jelenségeit tisztázó festői szándék legigazibb képviselője volt, a poszt-nagybányaiakra - Bernáth, Berény, Szőnyi István generációjára - képeinek, emelkedett, költői hangulatával, kolorizmusának nemességével hatott, Dési Huber és kortársai konstruktív hajlamát vették észre. A mának a nagybányai hagyomány nosztalgiája mellett egyre inkább utolsó korszakának összegező, dekoratív hajlandósága mond legtöbbet Matisse-hoz közeledő, szőnyegszerű felfogásával. Brestyánszky Ilona Október (1903)
