Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

8 ^fePÜJSÄG 1987. február 7. ★ HORIZOm^ Constanta megye Az ország legszegényebb területe volt A román tengerpart mentén fekvő Constanta megye 1944 előtt az ország legszegényebb területe volt, ma fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelke­zik -tájékoztat Buzatu Constantin, a me­gyei pártbizottság gazdasági titkára. Az utóbbi három ötéves tervben a me­gyében voltak a legnagyobb ipari beru­házások. A nyolcvanas évek elején a megye ipara öt nap alatt hozza létre azt a termelési értéket, amelyet 1938-ban egy év alatt termelt meg. A megye egyik fő iparága a tengerihajó-építés: a román tengeri flotta hatvan százaléka itt készül. Jelenleg - 4,1 millió tonna összkapaci- tással - 240 hajóból áll a román keres­kedelmi flotta, de mindezt meg szeret­nék duplázni, hogy minden román ten­geri exportot saját hajóval bonyolíthas­sanak le. Hatalmas kikötőépítési munka is folyik, bővítik a Constantái és a man- galiai kikötőt, Midiában is készül egy újabb. Csernavodában - a Duna-Feke- te-tenger csatorna mellett - épül egy 5x 700 megawattos atomerőmű, a kanadai „KANDU” rendszer szerint. Az első blokk az év végére, a második jövőre lesz kész. Az atomerőmű mellett az ott dolgo­zóknak külön város létesül. Constanta megye híres a kőolajfeldol­gozó- és vegyiparáról is. Midiában vegyipari és petrolkémiai központ üze­mel, továbbá cellulóz- és papírgyár, műtrágyagyár. De a megye gazdasági, életében kiemelkedő helyet foglal el az építőanyag-gyártás, a cementgyártás, a textilipar, a mezőgazdasági- valamint az élelmiszeripari gépgyártás. A megye területén épült meg - a köz­lekedési ágazat legnagyobb beruházá­saként - a Duna-Fekete-tenger csator­na, amely jelentősen lerövidíti a dunai hajók útját a tengerig. A közeljövőben új vasúti-közúti híd épül a Dunán. A Cons­tantái M. Kogalniceanu nemzetközi re­pülőtér mindenfajta gép fogadására al­kalmas. A megye mezőgazdasága is eredmé­nyes. A jelenlegi 581 ezer hektáros me­zőgazdasági terület 75 százalékát öntö­zik, és a tervek szerint két-három év múlva ez az arány száz százalékra emel­kedik. A fő termény a kukorica, a búza, a zab, a takarmány- és ipari növények. A vidék büszkesége a híres Murfatlar bor. A felszabadulás óta a megye minden lakója új lakásba, házba költözött. Az év­tized végére - a tervek szerint - Cons­tanta megyében megoldódik a lakás­kérdés. Az orvosi ellátás színvonala is jó: 10 kórház és 1200 orvos gondoskodik a megye 690 ezer lakosának egészség- ügyi ellátásáról. A polgárok szórakozá­sát 4 színház és 10 nagy művelődési központ szolgálja, de kisebb művelődé­si otthon minden faluban van. A megyei vezetők különös büszke­séggel említették, hogy a terület az or­szágos népszaporulati statisztikában az elsők között van. Kimeríthetetlen szénvagyon A jelenlegi, főleg kőolajon alapuló energiagazdálkodás átengedi a vezető szerepet a szénen alapuló energiagaz­dálkodásnak. A szovjet gazdasági szak­emberek előrejelzései szerint ez a fő irány a tüzelőanyag-energetikai komp­lexuma rekonstrukciójában a jelen terv­időszakban és az évszázad végéig. Ezeket a változásokat korántsem az váltotta ki, hogy a szovjet olajipari mun­kások, miként azt néhány nyugati saj­tóorgánum állítja, a „lelőhelyeken a fe­nékig jutottak”. Ha ez így lenne, a Szov­jetunióban nem terveznék, hogy a kő­olaj- és a gázkondenzátum termelési volumenét az 1986. évi 616,7 millió ton­náról (a legmagasabb mutató a világ kőolajtermelő országai között) 1990- ben 630-640 millió tonnára növelik. A probléma másutt keresendő: a valami­kor gazdag lelőhelyeken a csúcshozam ideje lejárt. Következésképpen növelni kell az értékes nyersanyag kitermelésé­nek a színvonalát, messzebbre kell menni és mélyebbre lehatolni a kőola­jért, ez pedig fokozott beruházásokat igényel. Elég megemlíteni, hogy a Szov­jetunióban az utóbbi tíz évben a kőolaj és a földgáz fajlagos termelési költségei háromszorosan növekedtek. A kilenc­venes évek végéig a kőolaj-megtakarí­tást elsősorban a földgáz szélesebb kö­rű felhasználása révén tervezik elérni. (1990-ben 835-850 milliárd köbméter földgázt termelnek.) Azután pedig sor kerül e nyersanyagfajta ésszerűbb fel- használására - a vegyipari szükségle­teinek a céljaira. A szénhez fűzött remény abból az ob­jektív tényből ered, hogy a szénkészle­tek tekintetében a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon. Tavaly a Szovjetunióban a szilárd tüzelőanyag­termelés 726 millió tonnát tett ki. Ugyan­akkor csupán a Kanszk-acsinszki szén­medence évi egymilliárd tonna szén ki­termelésére is lehetőséget nyújt, s eb­ben az ütemben legalább 140 évig lehet dolgozni. Vannak a Szovjetunióban még más, perspektivikus szénmedencék is, például a Kuznyecki- (Nyugat-Szibéria) és az Ekibásztuzi-medence (Észak- Ka ukázus). A súlytalanság és az élő szervezet Szovjet biológusok megállapították, hogy a súlytalanság befolyásolja az olyan álapvető biológiai folyamatot, mint a sejtosztódás. A tudósok a tradescan- dium nevű növény szöveteiben észleltek először ilyen változásokat, az űrrepülés során. Szerkezeti változásokat észleltek a kutatott sejtek három százalékánál. Földi viszonyok között hasonló jelensé­geket nem figyeltek meg, még akkor sem, ha a szöveteket besugárzásnak, vibrációnak, hőmérséklet-változásnak tették ki. E kutatási eredményeket más objektumokon végzett sokszori kísérle­tek megerősitették.A súlytalanság nem­csak a sejtosztódást befolyásolja ked­vezőtlenül, hanem az űrhajósoknál kel­lemetlen vértolulást okoz a fejben, huza­mos repüléseknél pedig megváltoztatja a szív-érrendszer állapotát, az anyag­cserét. Szovjet tudósok kidolgozták a súlytalanság által az élő szervezetre gyakorolt kedvezőtlen hatás megelőzé­sének módszereit, ami lehetővé tette az ember kozmoszban való tartózkodási idejének meghosszabbítását. A szovjet gazdaság átalakítása: Központi kérdés a minőség A világ ipari termelésének 20 százalé­kát előállító Szovjetunió nagyon sok te­rületen megelőzte a világ országait. Ez a tény eddig alapvetően csak a mennyisé­gi mutatókra volt érvényes. A világpia­con is versenyképes termékek aránya 1985-ben a Szovjetunióban mindössze 16,5 százalék volt. Miért kifogásolható a szovjet termé­kek minősége? Ennek szerteágazó okai vannak. Van ami tőlünk független, van amit örököltünk és vannak olyan terüle­tek is, ahol kevésnek bizonyult az erő és a tudás. A nemzetközi munkamegosztás gyümölcseit a Szovjetuniótól több íz­ben is megtagadták. Természetesen sok minden rajtunk is múlott: kezdve a közgazdasági törvények dogmatikus ér­telmezésétől egészen az ügyek szociá­lis hátterének bürokratikus kezeléséig. Két példa erre. Az egyenlősdiség el­vét mindenki ellenezte, a gyakorlatban pedig ez az elv érvényesült. A jól és rosz- szul dolgozók azonos fizetése, az élen­járó és veszteséges vállalatok egyensú­lyának biztosítása általános jelenséggé vált. Az intenzív, új módszerekre való átté­rés nem bizonyult kifizetődőnek. Az uta­sításokat őrzők magát a gondolatokat is béklyóba kötötték. Számukra a leg­fontosabb az volt, hogy minden változat­lan maradjon. A nyugalom volt számuk­ra a legfontosabb szempont. A dogmatizmussal leszámolva az SZKP XXVII. kongresszusa a változás mellett döntött. E változtatások legfonto­sabb célja a társadalom szociális-gaz­dasági fejlődésének felgyorsítása. 1987-ben ennek a feladatnak a leg­fontosabb célkitűzését, a minőség javí­tását kell elérni. Lesznek persze olyan vállalatok és kollektívák, amelyek veszí­tenek ennek során. Csökkennek a fize­tések, nem lesz prémium. Az 1987. évi átalakítás során megvál­tozik a termelési mutatók fontossági sorrendje. A legfontosabb termelési mu­tató jelenleg a realizált termelési érték. Január 1-től ennek szerepét a szállítási kötelezettségek teljesítése, más szavak­kal rendelési állomány vette át. Miért lesz ez így? Azért, mert koráb­ban a tervek teljesítése nem volt mindig becsületes: a fogyasztók által igényelt olcsó termékek helyett drága, gyakran felesleges árukat gyártottak. Ennek kö­vetkezménye a részben nem megdolgo­zott pénzösszegek felhalmozódása, a szükséges árucikkek hiánya és a senki által nem vásárolt árucikkek bősége lett. A rendelésállomány figyelemmel kí­sérése ennek gátat vet. További újdonságnak számít a nyere­ség elosztásának normatív rendszere az állam és a vállalatok között. Korábban a minisztériumok „büntették" a kiváló vállalatokat azzal, hogy adminisztratív intézkedésekkel elvonták anyagi eszkö­zeik egy részét a rosszul termelő vállala­tok támogatása érdekében. Az új rend­szerben minden vállalat a megtermelt nyereség garantált részével rendelkez­het. A reform lényege - minden vállalat önfinanszírozási és kifizetődőségi rend­szerre tér át. Ilyen vállalatok már ma is vannak, de egyelőre még kisebbség­ben. 1987-ben teljes gazdasági önálló­ságot kap 5 ipari minisztérium, továbbá a kereskedelem és a tengeri flotta. A ké­sőbbiekben ez a folyamat átfogja az egész szovjet gazdaságot. Milyen eredmények születtek az át­alakítás eddigi szakaszában? Gaboná­ból az ország történetének negyedik legnagyobb termését - 210 millió tonnát - takarítottak be. Emlékezetem szerint első ízben van gyümölcsből és zöldség­ből bőséges ellátás Moszkvában. Dina­mikusan növekszik a hús- és tejterme­lés. Ezek termelését az állam 1987-ben mintegy 58 milliárd rubellel támogatja (a hivatalos árfolyam szerint 1 rubel 1,45 dollárnak felel meg). Az átalakítás során visszaút nincs. Nehéz feladatok várnak az országra. Az „igazság pillanatában” ez minden terü­letre és mindenben érvényes. Azonban csak ez lehet a szocializmussal szem­beni kihívásra való egyetlen helyes vá­lasz. , Battonya testvére S. 0. S. gyermekfalu Lengyelországban Az első lakók 1983 augusztusában költöztek be házaikba. Az osztrák Her­mann Gmeiner professzornak, az Sos- gyermekfalu - mozgalom alapítójának és elnökének kezdeményezése vetette meg az alapjait Lengyelországban a bil- goraji gyermekfalunak. A megnyitására annak idején sok ne­ves személyiség érkezett, köztük a Ma­gyar Művelődési Minisztérium képvise­lője is. A Battonyán létesített magyaror­szági gyermekfalu megnyitóján pedig a bilgoraji gyermekfalu igazgatója vett részt. Barbara „mama” A ház előtt, amelynek a lakóit meg kí­vánom látogatni, egy terebélyes kutyaól. Az állatokkal való kapcsolat, és a róluk való gondoskodás köztudottan pozitív hatással van a gyermek lelkületének alakítására. Egy hat év körüli kisfiú ka­cagva kergetőzik a hinta körül egy ku­tyával, melynek láthatólag szintén ked­vére van a játék. Az előszobában hét gyermek „mamája” (közülük öten test­vérek) Barbara Cwaline köszönt. A nagy- vagy játékszobában gyönyörű, világos színű bútorok és sok virág. A pu­ha szőnyegen szariaszéjjel heverő játé­kok, amelyeket az 5 éves Michal éppen most próbál nagy igyekezettel össze­szedni. Ezenkívül van még egy szoba a „mama”, vagyis a nevelőanya, és öt szo­ba a gyerekek számára. Ez utóbbiak kö­zül az egyikben a „néni” a 9 éves Tome- ket kérdezi ki az aznapi leckéből (a ma­gányos, gyermektelen nőkből álló emlí­tett „nénik”, - közülük egy-egy jut két házra, - szabadságuk idején a nevelő­anyákat helyettesítik, segítenek a ház körüli munkában, takarításban). Az emeleti szobában a 10 éves Beata a fél­éves Jolát próbálja éppen álomba rin­gatni. Csak a legrátermettebbeket Barbara, a nevelőanya Varsóból szár­mazik, korábban földrajztanárnő volt.,A többiekhez hasonlóan őt is igen alapos selejtező vizsgákon keresztül választot­ták ki nevelőanyának. A sajtó, a rádió, és a tv felhívására több mint 600 nő jelent­kezett nevelőanyának. A három hóna­pos pszichológiai-pedagógiai tanfo­lyamra már csak 22 jelöltet javasoltak a szakemberek. A hegyekben, a Szudé- tákban rendezett nyári táborban pedig már csak 16-an voltak. Az egyikük itt visz- szalépett. Csak a legkitartóbb, gyermek­szerető, legrátermettebb 25-40 év kö­zötti életkorú, legalább középfokú kép­zettséggel rendelkező nők maradtak. A nevelőanyák mindegyike teljes szabad­ságot élvez a ház vezetésében és a gyermeknevelésben. Maga dönti el, mit főz ebédre, hogyan’öltözteti a gyerme­keket, s miként rendezi be a lakást. Ta­karítanak, bevásárolnak, vezetik a ház­tartási elszámolást. A gyermekfalu központjában nagy épület emelkedik: itt van a kultúrterem, a fotószakkör és a különböző játékter­mek. Ugyancsak itt van az orvosi rende­lő, valamint a logopédus és az átnevelő pedagógus szobája. A gyermekfaluból a gyerekek a bilgoraji városi óvodába és iskolába járnak, s meglátogathatják kint élő barátaikat. Mind a nevelőanyák, mind pedig a gyerekek szabadon jár­hatnak ki amikor és ahová csak akar­nak, a moziba vagy sétálni. A kisvárosi gyerekek is bejárhatnak a gyermekfalu­ba társaikhoz, s együtt játszanak a ját­szótéren. Mi lesz velük? Néhány év múlva azonban a gyereke) felcseperednek - mi lesz velük, miutár felnőttkorba lépnek? Teodora Bialas igazgatóhelyettes elmondja, hogy a fel­nőttkor elérésekor valamennyien lakás­takarékkönyvet kapnak, és megkezdhe­tik önálló életüket. Csak miután a neve­lőanya „szárnyára bocsátotta” valamen\ nyi gyermekét, azután kezdődik ai újabb verbuválás. Újabb gyermekeke1 addig nem vesznek fel a családba, fi nyudgíjkorhatárt elérő nevelőanyák pe­dagógusi nyugdíjba mennek, s vissza­térnek saját környezetükbe, és a gye­rekfalu újabb nevelőanyákat toboroz. Amikor elbúcsúztam Barbara „mamá­tól” és a gondjaira bízott gyermekektől megkérdeztem, hogy milyen sokáig les; képes itt kitartani? „Gondolom, hogy vé­gig" - válaszolta mosolyogva. S valószí­nűleg így vélekednek a többiek is, mer eddig még egy sem lépett vissza. A gilborajj gyermekfalu

Next

/
Thumbnails
Contents