Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
Egy boldog 1987. február 28. Hetven éve született Devecseri Gábor Devecseri Gábor írószobájában Találóan választott Goethétől idézetet a pályatársbarát, Somlyó György, Devecseri Gábor hátrahagyott verseihez irott előszavában: „Az a legboldogabb ember, aki életének végét össze tudja kapcsolni a kezdetével." Hiszen a kezdet boldogsága Devecserinél vitathatatlan. Tizenévesként jelentkezett (1932-ben) Karinthy Gáborral közös verseskötetben. A bevezetőt a nagy példakép, Somlyó Zoltán irta, Somlyó, aki kedvtelve mondogatta, hogy tehetséges költeményre bukkant: „Ez vers, sőt versversversversvers!” Aztán megnyílt Devecseri előtt a Nyugat el- mű folyirat is. Babits egy ízben arra érdemesítette, hogy a saját írógépét fölkínálva tisztáztatta le Devecserivel azon melegiben az ifjú poéta legfrissebb verseit, melyek - ahogy fölolvasta őket - megnyerték a költöfejedelem tetszését. S fölfigyelt rá József Attila, kit Devecseri a mesterének tartott; a Szép Szó is közölni kezdte munkáit. E kapcsolatnak volt szomorú mozzanata - de nem lezárása - József Attila halálakor Devecseri Gábor emlékverse, melyben a „zárt s nyitott” fiatal költő immár a boldogok közé sorolta példaképét. Görög mértékben, alkaioszi stórfában Íródott Deve- cserinek ez a költeménye. Nem pusztán görög-latin tanulmányai ösztönözték erre, hanem az antik verselésről folyt közös beszélgetések is. S emlékezhetett Devecseri: hajdan József Attila is ebben a versformában köszöntötte Juhász Gyulát, a mesterét, és Petőfi születésének centenáriumán József Attila Petőfi tüze című verse ugyancsak Alkaiosz mértéke szerint lüktetett. Örömmel fedezte föl Devecseri Gábor a bizonyítható kölcsönhatást József Atti la s a maga költészetében: az alku nélküli helytállás közös motívumát. Boldogan indult el a pályán Devecseri, s boldogan távozott, pedig iszonyú betegség sodorta őt a halál felé, amikor A hasfelmetszés előnyei című - részint írott, részint diktált vagy hangszalagra mondott - könyvében így vallott: „Ez a legyengült, de alkotásra kész, szinte semmi mást, mint a lelket és az alkotóerőt épségben tartó állapot engem föltétlenül jóindulatúvá tett, hogy csak a szépet, a jót, csak a gyöngédséget lássam meg és terjesszem.” Nem tudta őt legyőzni a Sors - melyet Karinthy Frigyes az övével mélyen rokon szellemében Sorsocskának becézett - élete végén Devecseri Gábor megint az alkotás igazi csúcsaira jutott. A Sors - Sorsocska - mintha gunyoros fintorral cserélgette volna a számjegyeket Devecseri Gábor földi létének határpontjain: 1917-1971. Ami az emberi-alkotói boldogság e két szélső időszaka közé esett, nem kevésbé jelentős, csak talán az arányok módosultak, a súlypontok helyeződtek át. Versei zenéje, világlátásának mozarti derűje mit sem változott - miközben egy új társadalom építésébe vetette magát a költő szenvedélyesen -, de a tudós, a műfordító Devecseri Gábor teljesítménye lett a meghatározó. Az, ahogyan magyarra ültette át Homérosz hőskölteményeit, világszerte csaknem páratlan fegyvertény - s emellett még hány, egész fordítói életművel fölérő munkája volt! Catullus az ő nyelvén szól hozzánk, görög és római vígjátékok sorát ajándékozta nekünk magyarul; az angolt Shakespeare, a perzsát Firdauszi kedvéért tanulta, és kortárs nagyságok tolmácsaként is sokat tett a költészet egyetemes ügyének szolgálatában. Számos alkotása - az Odüsszeusz szerelmei cimű Színdarab, A meztelen istennő és a vak jövendőmondó című, bájosan erotikus esszéregény, Homéroszi utazás című útikönyve, kötetnyi pompás tanulmány - mindmind e világirodalmi bolyongások következménye. S persze a magyar irodalomról, főként az általa személyesen megismert írókról, költőkről is volt tartalmas mondanivalója. Ezek az anteuszi találkozások növelték meg erejét az 1960-as évektől. Spanyolországi út - s végül is egy film élménye - késztette őt a Bikasirató megírására. Különös oratórium ez, világirodalmi szintű; tiltakozás az újra fenyegető erőszak ellen. „Bikapárti,,, mégsem „torreádorellenes”; közös kiszolgáltatottság forrása magának a bikaviadalnak az intézménye. Utolsó verseskönyvének címadója, A múlandóság cáfolatául, az értelem és szépség lebír- hatatlanságát, az öröm törhetetlenségét hirdeti. Devecseri Gábor lefontosabb üzenete- ként KÖHÁT1 ZSOLT TOLNA , __ "NÉPÚJSÁG 11 Modern szovjet festészeti kiállítás a műcsarnokban A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa előtt Építjük a kommunizmust címmelössz-szövetségi képzőművészeti kiállítás nyílt Moszkvában. E kiállítás festészeti anyagából mutat be igényes válogatást a Műcsarnok március 8-ig nyitva tartó kiállítása. A nagyszabású bemutatón újból találkozhatunk az Orosz Föderatív Köztársaság művészeinek alkotásain kívül Azerbajdzsán, Grúzia, a távoli közép-ázsiai köztársaságokból származó müvekkel is. Az alkotásokat egybefogja valami emelkedett heroizmus, a szovjet nép utolsó időszakban elért eredményei láttán érzett büszkeség. Ebből következően általában figurálistematikus ábrázolásokat szemlélhetünk meg a szovjet köztársaságok életéről, az emberek munkájáról, örömeiről, gondjairól, mint Rüzsih Kibernetikusok cimű képén, mely az ukrán Tudományos Akadémia Számítógép Központját mutatja be munka közben, vagy Petrov Tyumenföid című művén, melyet a nyugat-szibériai olaj-és gázkutatómezőkön festett. Ezek a szovjet jelent bemutató nagyméretű alkotások - Muradján Az én városomban, Szamharadze Himnusz a munkához című alkotásával együtt - agitatív hatást fejtenek ki a képzőművészet realista eszközeivel. Más művek a szovjet ember életében végbement nagy változásokat tükrözik, mint Agamján Felvétel a Komszomol- ba, Iszajonok A repülés, Csarin Messzi földeken című festménye. Mások a tűnőben lévő népi foglalkozásokat, népi ünnepeket örökítik meg, mint Nyeledva Az imertyini fazekasok, Gugus- vili Kenyér című festményén. A nagy művek ábrázolásmódját még mindig a dokumentumszerű hűség, a forradalmi pátosz és az orosz realista hagyomány egybefonódása jellemzi az egyes köztársaságok helyi hagyományainak figyelembevételével. A festői módszerek valamelyest fellazultak a modernebb stílustendenciák eredményeinek alkalmazásával, de ezek inkább a kisebb műveken, a tájképeken, csendéleteken, és a még mindig nagy népszerűségnek örvendő portréfestészet alkotásain jelentkeznek. A szocialista realizmus módszerei a harmincas években formálódtak ki. Nagy szerepet kaptak bennük a Vándorkiállítási Társaság hagyományai, műveiknek optimista derűje. A tájképek, bár az impresszionista tájkép hagyományait követik, a fauvizmus, a népművészetből eredő dekoratív felfogás sőt a naiv művészet is színezi őket az egyes köztársaságok művészeti örökségének beszüremlése szerint (Bicsjunasz: Vilniuszi udvar, Ivanov: Az út kezdete, Szavickasz: Nagy csendélet). és az ecuadori Ouitóban. Jellegzetes az a festménysor, amely az emberi fajok keveredését mutatja be ilyen feliratokkal, „spanyoltól és indián nőtől mesztic születik”, „kasztictól és spanyol nőtől spanyol születik”. Jelezvén, hogy a hódítók nem idegenkedtek a bennszülöttekkel való keveredéstől. Művészi értéke miatt is figyelmet érdemel a Miguel Cabrera mexikói festő, a 18. században Peruban működő Holguin és az ecuadori Francisco Albán néhány festménye. S a nyolcszáz műtárgy közül egy könyv, amely nekünk különösen érdekes lehet: Éder X Ferenc magyar misszionárius munkájának kivonatos kiadása, „készült Budán 1790-ben.” Amerika újrafelfedezésének a 18. század utolsó harmadának éveit nevezi a tudomány. Ekkor kezdődtek meg a felvilágosodás hatására Spanyol-Amerika rendszeres természettudományi és néprajzi kutatásai, amelyet e célra felszerelt expedíciók folytattak. (A legismertebb Malaspina admirális expedíciója.) Ekkor kezdték meg az ősi maja város, Palengue régészeti feltárását is. E városból származó maja írásos feliratok, naptárak és szobortöredékek zárják a rendkívüli gazdag, látványos kiállítást. KÁDÁR MÁRTA Spanyolok az újvilágban A madridi Amerikai Múzeum kiállítása Budapesten Van például olyan ezüstkupakos agyagedény is kiállítva, amelyen ez az összeolvadás egészen sajátosan jelenik meg; az agyagedény mexikói, az ezüst kupak spanyol mester munkája. A kiállítás bevezetése: a két hadvezér, Cortes és Pizarro portréja, s a hódítás szakaszait filmszerűen bemutató különleges gyöngyházberakásos festménysorozat helyi stílusban megfestve. Különleges az a néhány műtárgy is, melyet bizto- síthatóan az Antillákról hoztak magukkal a spanyol hajósok. Például az a csigahéj gyöngyökkel, gyümölcsmagokkal, rézzel díszített öv, amely az egyik hódító zsákmányaként került Spanyolországba. Ha szakmailag nem is, a közönség számára minden bizonnyal a legérdekesebb a Quimbayák aranykincse, a kolumbiai kincslelet, amely most látható először hazánkban. A kultikus tárgyak, sírleletek, ruha- és testdíszek, emberalakú aranytárgyak minden fémműves technikát felvonultatnak. A precolumbiánus (Kolumbusz előtti) időkből, míves kőszobrok, pompás kerámiaedények és emberalakos festett szobrocskák, dús mintázatú fafaragvá- nyok kerültek elő, mint régészeti leletek. Teljes színpompájukban maradtak fenn több ezer éves textíliák, halotti leplek, ingek, szőnyegek, hála a homok konzerváló hatásának. Szerencsére tízezerszámra kerültek elő Peruban sírmellékletként agyagszobrok -, amelyek, mint valami kerámia-képeskönyv jelenítették meg a ma- chista kultúrát: lakóinak foglalkozását, vallási jelképeit, növényeiket, állataikat, szertartásaikat. Ezek a korai kultúrák, az elmekák, a maják, a Közép-amerikai aztékok, a perui inkák, vagy Paracas, Mache és Nazza Costa Rica, az Antillák, Kolumbia és Ecuador lakóinak művészi teljesítményeit szemléltetik. A tiszta indián művészetekhez hasonlóan gazdag az 1500-as évek egyházi és világi kultúrájának bemutatása is. Festmények, plasztikák, mozaikok, ipar- művészeti tárgyak, könyvek tudósítanak a 16-19. század történéseiről. Már a gyarmatosítás kezdeti szakaszában három nagyjelentőségű művészeti központ alakult ki: Mexikóban, a perui Cuzcóban A nyolcszáz műtárgy, majd minden periódust és stílust képviselve ötezer év kultúrájáról ad számot. A nyolcszáz műtárgy - régészeti leletek,festmények, textíliák, agyag- és kőszobrok, használati tárgyak, ezüst edények, arany kincsek, Latin-Amerikai kultúrhagyományait képviselik. A nyolcszáz műtárgy Madridból, az Amerikai Múzuemból érkezett, hogy Spanyolok az Újvilágban címmel március 22-ig a Magyar Nemzeti Galériában - Bécs után és Köln előtt - a magyar közönség is megcsodálhassa. A cím némileg megtévesztő, mert nemcsak Kolumbusz hajójának megérkezésétől, a spanyol hódítók megjelenésétől tárja elénk a több ezer esztendős indián kultúrák tárgyi emlékeit. A legrégibb műtárgy egy nőalak szobra éppen i. e. 3200- ból Ecuadorból való. S minden valószínűség szerint ez a legrégebbi újvilági lelet, amely a Valdivia kultúra magas színvonalát jelzi. Viszont az indián kultúra felfedezése, sőt továbbfejlesztése mégis a spanyol hódítókhoz kapcsolódik. Akik ugyan elpusztították az indián birodalmakat, megszüntették államszervezetét és műemlékeit, beolvasztották arany kincseiket, mégis néhány évvel megjelenésük után már templomokat palotákat építettek. S Európából hozott művészet közreműködésével sajátos mexikói, ecuadori, perui művészeti iskolákat teremtettek, amelyek magukba olvasztották az ősi indián kultúrák eredményeit is. Viktor Ruszanov; „Nyári este” (1985) Edény (Nazca kultúra) (i. sz. 50-650) Tar Szahalov: „Vara arcképe” (1984) Látomásba oldódó festői nyelvet alkalmaz Torgyija Nyárfalu című alkotásán. Az ikonok ábrázolásmódját követi derűs színekkel Gugusvili Kenyér című műve. A nagyrealizmus formanyelvét újítja meg Szandürjev Szénakaszálás-a, az olasz reneszánsz festők monumentális freskóinak tanulságait kamatoztatva. A kubista geometrizálás nyer tért Gvimpadze Az új és a régi Tbiliszi című művén a kompozíció felfogásából eredően a nagy sokemeletes épületblokkok alján meghúzódó öreg házacskák ábrázolásában. A Szovjetunióban Gorbacsov működése nyomán most kezdődő változások természetszerűen később fognak megmutatkozni a földrésznyi ország képző- művészetében. BRESTYÁNSZKY ILONA Mésztartó (arany)
