Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

4 NÉPÚJSÁG 1987. február 4. Ha nincs mesemondó nagymama. ff Bábuschka” színháza - nemcsak gyerekeknek Frankfurtból érkezett a bábművész /--------------------------------------------------------------------------------------------­S ZOMSZÉDOLÁS k.____________;--------------------------------------------------------------------------^-------------------­A szekszárdi művelődési központ márványterme elsötétedik, a fekete paraván előtt régimódi asztalka csip­keterítővei, rajta hangulatos kis lám­pa az egyetlen fényforrás. Otthon érezzük valami módon mindannyian magunkat, mi felnőtt nézők, és várjuk az érzelmeket felszabadító, magával ragadó játékot, a mesét. Aztán egyet­len pontra szegeződnek a tékintetek, az arany képkeretben megjelenik a szuggesztív arc, a mesemondó, és megkezdődik a varázslat... A történet ismert számunkra, hi­szen a lyiátyás király alakja köré fo­nódott mondavilágból merítette Bar­bara Schel, átalakítva, hozzáadva saját látásmódját, véleményét vilá­gunkról. Frankfurt am Mainból érke­zett a híres bábművész, aki maga ké­szíti díszleteit, bábjait, maga írja a tör­téneteket és egyedül (egy technikai segítővel) adja elő azt jóízű humorá­val, végtelen emberszeretetével. Február 27-én délelőtt a IV-es Számú Általános Iskola német nem­zetiségi osztályában tanuló gyere­keknek Babuschka meséi, este pe­dig a felnőtteknek Mátyás király igaz­mondó juhásza címmel tartott elő­adást. Ezt követően kérdeztük meg:- Hogyan ismerte meg a Mátyás-törté­netet, honnan a kapcsolata hazánkkal?- Tizenhat éve jártam először Ma­gyarországon, az elmúlt öt évben kétszer fordultam meg önöknél. Most is valójában Raffai Anna vendé­geként tartózkodom itt, rajta keresz­tül ismertem meg a történetet, tőle kértem minden hozzáférhető anya­got, ő segített a szöveg stilizálásá­ban.- Engem különösen az ragadott meg, hogy nem heroizálta Mátyás alakját, ne­vethettünk rajta, mint általában azokon az embereken, akiknek nagysága, bölcses­sége megengedhet apró hibákat, anélkül, hogy tekintélyét csorbítanák.- Igen, eszménykép helyett egy tí­pust alkottam és nem egy távoli esz­ményképet adtam. Ezzel együtt Má­tyást nagyszerű uralkodónak, bölcs embernek tartom.- Hogyan szerette meg és vált életele­mévé a bábművészet?- Az egyetemen pszichológia sza­kon végeztem, ezenkívül társadalmi kommunikációval foglalkoztam. Pe­dagógusként helyezkedtem el, ak­kor kezdtem a bábbal foglalkozni, beleszerettem. Izgatott, hogyan lehet ilyen módon kommunikálni, kapcso­latot teremteni az emberekkel.- Úgy érzi, hogy csökkentek a kommu­nikációs lehetőségek, eltávolodunk egy­mástól?- Mindenki meg kell, hogy keresse a neki megfelelő kifejezésmódot. Van, aki zenével, más színjátszással tudja ezt megvalósítani. A leglénye­gesebb a szeretet, az érzelmi töltés.- Mitjelentaszínház neve: Bábuschka?- Kedveskedést, az örömszerzés vágyát szeretném ezzel kifejezni, azt, ami egyre inkább hiányzik a világból. A valamikori mesélő nagymamát igyekszem egy kicsit pótolni. TAKÁCS-KAPFINGER Somogyi Néplap Megyeszerte sok helyen került sor a héten a Központi Bizottság novemberi határozatából fakadó, helyi tennivalókat összegező pártnapokra és munkásgyű­lésekre. Valamennyi fórumot áthatotta az az önkritikus szellem, amely a határoza­tot is jellemezte. A hozzászólók mind­annyiszor azt kutatták, hogy saját mun­katerületükön mit kell és mit szükséges megváltoztatni, javítani. Valamilyen mó­don mindenütt megfogalmazódott, hogy jelenlegi helyzetünkből kiemelkedni csak közös akarattal és cselekvéssel tu­dunk. A csurgói gimnáziumban kedden tar­tott pártnapon Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, a megye gaz­daságának idei feladatai mellett kritiku­san szólt az előrelépést gátló néhány szemléleti torzulásról, így például a „fel­felé mutogató", a megoldást mindig más­honnan váró, a cselekvőerőt bénító sF ránkozásról. A Kaposgépnél rendezett munkásgyű­lésen dr. Gyenesei István, a megyei ta­nács elnöke tartott tájékoztatót, ezt köve­tően a vezérigazgató arról beszélt, hogy az elért jó eredményeik ellenére is javíta­niuk kell egyebek közt a termelés egyen­letességét, gyártmányaik minőségét. A balatoni üdülőövezet visszatérő, s egyre súlyosabb gondja a nyári munka­erőhiány. Az itteni településeknek a nyári szezonban állandó lélekszámúknál 5-6- szor több vendég ellátásáról is gondos­kodniuk kell. S hogy ez nem mindig sike­rül kelló színvonalon, abban nagy része van annak, hogy átlagosan 6-8 ezer dol­gozó hiányzik az idényüzletekből, ven­déglátó- és szolgáltatóegységeikből. Más témák mellett e gond orvoslásának lehetőségeiről tárgyaltak a hét elején Ba- latonkeresztúron az érintett települések tanácselnökei. Ugyancsak a balatoni idényre készül a Mahart balatoni leány- vállalata. A tavasszal elsőnek útnak indu­ló tíz hajó nagyjavítása már befejeződött, s a héten már a nyári forgalmat végző ha­jók felújításán dolgoztak a siófoki kikötő­ben. Nemcsak a barátság elmélyítését, ha­nem a gazdasági-műszaki együttműkö­dést is szolgálja a kaposvári és kalinyini Villamossági gyárak közt létrejött kap­csolat. A héten a szovjet testvérüzem kül­döttségét fogadták a kaposváriak, s a ta­lálkozó során már egy szervezési együtt­működési szerződést is aláírtak a két gyár vezetői. A hét legjelentősebb somogyi kulturá­lis eseménye a Csiky Gergely Színház új bemutatója volt. Bemard Shaw Szent Johanna című drámáját Babarczy László rendezésében állították színre. Megkez­dődött a kaposvári farsangi napok idei programja. Ennek keretében február kö­zepéig csaknem harminc jó mulatságot ígérő rendezvény lesz. Dunántúlt napló Közepes ár, szép színek, divatos for­mák - szakemberek jellemzik így a Pécsi Bőrgyár konfekcióüzeméböl kikerülő termékeket. Az alig több mint félszáz dol­gozót foglalkoztató műhelyből eddig fő­ként külföldi piacra szállítottak, idehaza jobbára csak különféle kiállításokon lát­hattuk a tetszetős ruhadarabokat. Most egymásra talált gyártó és keres­kedő: január utolsó hetében új üzletrész nyílott a Szliven Áruházban. A Pécsi Bőr­gyár és a Baranyaker együttműködése révén többmilliós árukészletből válogat­hatnak a vásárlók. Az ígéretek szerint a választékban csupa olyan holmi szere­pel, ami másutt nem kapható. Bőrgyári szakemberek véleménye szerint nagy jövője van az ilyen értékesí­tési formának. A gyártótól közvetlenül a kiskereskedelembe juttatott áru olcsóbb, a tapasztalatok alapján hamarabb tudják követni a fogyasztói igények változását. A pécsi üzem nagy előnye ezenkívül, hogy kis szériában termel és szükség esetén gyorsabban át tud állni egy-egy újabb modellre, gyorsabban képes követni a divat változásait. A Pécsi Bőrgyár fontos feladatának te­kinti, hogy az általa előállított bőr minél nagyobb mennyiségben, feldolgozott formában kerüljön a piacra. A Szliven Áruház konfekcióosztályán a 10 milliós árukészlet jelentős hányadát képviselik a Pécsi Bőrgyár termékei. A sertésvelúr és juhnappa kabátok, dzsekik, szoknyák és nadrágok többsége egyedi darab. PETŐFI NÉPE- Prémgörények! - mondja a tenyész­tő ismerkedés után, és már nyúl is a kutri- cába, kiemel egyet finoman, s vigyázva felém fordítja a megszeppent állatot. - Mielőtt belefogtam, megfordultam né­hány híres tenyésztőnél. Nem volt sok pénzem, meg aztán az ilyen befektetés­nél nagy a kockázat is. Huszonöt anyát állítottam be, a kutricákat, búvóládákat magam barkácsoltam, arra már nem tel­lett volna a tőkéből. A szakirodalmat gyakran böngésztem, noha nem sokkal lettem okosabb, mert kevés a magyar nyelvű szakkönyv. így aztán mentem a saját fejem után, persze hasznosítva a lá­tottakat, hallottakat. Hét éve csinálom, vi­szonylag sikeresen. Az első év jól zárult, kedvet, önbizalamt adott. A tenyésztésre szánt egyedeket kiválogattam, tudatosan szelektáltam. Szépen gyarapodott az ál­lomány, nem hiába fordítottam rájuk any- nyi gondot, meghálálták a törődést, visz- szaadták a befektetést.- Azóta én adok tanácsot másoknak. Hat prémgörénytenyésztő van a környé­ken, nyugdíjasok. Besegítek a takar­mányvásárlásba, a prémértékesítésnél, megtárgyaljuk az ügyes-bajos dolgokat. Saját receptúra alapján állítom össze a takarmánykeveréket. Vágóhídi hulladé­kot, romlott, kidobásra ítélt gyümölcsöt, zöldséget, maradék kenyeret etetek, ugyanis nagyszerűen hasznosítják a gö­rények. így a másra alkalmatlan termé­kek még értékké alakíthatók. Arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy egy Kalocsa BUSZ(TALAN)MEGÁLLÓK Igen, buszmegállók - három is -, kettő a szekszárdi Cinka utcában, a harmadik a kerámiaüzemnél, ame­lyeket - megtagadva a menetrendet, amióta sok a hó, a 15-ös helyi járat el­kerül. Ez szombaton délután jutott tudo­másomra, amikor az ötössel mentem ki cinkai tanyánkra két üres demi- zsonnal és egy tele szatyorral. A de- mizsonokat azért vittem, hogy meg­töltsem őket. Tartalmunk fogyasztása számomra orvosilag tilos. Ám a ven­dégeket - lévén egy hét óta, amikor súlyos műtét után hazajött a felesé­gem, nálunk nagy a vendégjárás - il­lendő megkínálni a hegyek saját ter­mésű tevével is. A szatyrot, tele az egy hét alatt összegyűlt konyhai ma­radékkal a Vöri várja. És engem is. Vöriről csak annyit, hogy „ő” egy vörös kandúr, (innen a beceneve, amire hallgat) - pontosabban egy ci­cába oltott kutya. Vagy két éve szegő­dött hozzánk. Jó ötven éve magya­rázta a tanító bácsi, hogy a kutya a gazdihoz hű, a macska a házhoz ra­gaszkodik. Vöri ilyen is, olyan is. Ha kimegyek a tanyára, akár kétheti ki­hagyás után is, nyávogva-dorombol- va elém jön. Elsőként a megciróga- tást igényli, csak utána kíváncsi a sza­tyor tartalmára. Ugyanis talál elég egeret. Most is elémcaplat a nagy hóban. Csodálatos szimatával (tudvalevő, hogy a macskáknak kifinomult hallá­sa van, szaglása kevésbé fejlett) megérezte, hogyjövök. Körülnézek, majd - miközben Vöri hozzálát a la­komához - megtöltöm az edényeket. Szétnézek a kamrában is, nem fagy­tak-e szét a befőttek, átmentem őket a picébe. Előveszem a menetrendet, a busznak, a 15-ösnek félóra múlva kell jönnie, pontosan 15.50-kor. Negyedórával előtte Vöri - miköz­ben száját nyalogatja, megkapja a búcsúcirógatást, ő pedig „búcsúdo­rombol” egyet, zárok és indulok. Komótosan megyek, síkos az út és vigyázni kell a „rakományra”, mert törékeny. Ha elcsúsznék, nem az len­ne a nagyobikbpj, hogy pirosra festi a havat, de akkor mivel kínáljuk a be­teglátogatóba jövő vendégeket? A megállótáblánál várok. Egy szán­kót húzó kisfiú mondja: Bácsi kérem, a busz most nem erre jár, hanem az alsó utcában. Mindjárt ott is lesz...- Akkor bizony futnom kell.- Az a köz a ródlipályánk, ha ott megy le, egész biztos, hogy elcsú­szik. De ha felül a szánkómra, szíve­sen leviszem.- Köszönöm, kislegény. Egyszerre érünk az új, de táblával (még?) nem jelzett megállóhoz. Majdnem elütjük az éppen befutó buszt (vagy inkább az minket). nagyságú városban képződött hulladék­ból, a kukák mélyéből előkerült ételma­radékokból, több százezer forint értékű prémet lehet előállítani. A nyersanyago' ledarálom, ízesítem, gombócba gyúrva adom az állatoknak. Azok meg éppen ét­vágyuk szerint csipegetik. Arra gondol­tam, hogy a rácsról lehulló eleséget nenr hagyom veszni. Vettem huszonöt előne­velt csirkét, kísérletképpen csak inni ad­tam nekik. Itt kapirgáltak egész nyáron s ketrecek alatt, a maradékon nevelődtek egy szem terményt sem kaptak. Látja, itt nincs pazarlás. A mostani, viszonylag nyomott árak mellett, ha pillanatnyilag kevesebb is, de van nyerség. A vissza­visszatérő felvásárlási bizonytalanság vi­szont nincs jó hatással a tenyésztői kedvre. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Százhuszonöt éve, 1862. január 31 -én a Fejér megyei Fülén született Pfeiffer Pé­ter fizikus, tanszékvezető egyetemi tanár. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte 1880-1884-ben. Tanulmányai befejezé­seként 1884-ben elnyerte a doktori foko­zatot fizikából. 1902-ben az elektromos­ság és mágnesesség kísérleti tana téma­köréből - ugyancsak a kolozsvári egye­temen - egyetemi magántanári képesí­tést szerzett. Két év múlva már ugyanitt az egyetem nyilvános rendkívüli tanára, majd 1917-ben az egyetem nyilvános rendes tanára lett. A trianoni döntést követően az egye­temmel együtt Szegedre költözött, ahol 1921 -tői a szegedi egyetem kísérleti fizi­kai intézetének tanszékvezető egyetemi tanára lett. 1922-23-ban az egyetem rektora, 1925-26-ban pedig ugyanitt dé­kán. 1921-22-ben, valamint 1926-27- ben az egyetem prodékánja volt. 1932- ben vonult nyugalomba, ezt követően még 15 évet élt, 1947. november 7-én, 85 éves korában hunyt el Szegeden. Tudományos munkássága során fő­ként az elektromágneses hullámokkal, azok terjedésének törvényszerűségeivel és mozgásviszonyaival foglalkozott. Ez a téma abban az időben a kutatás és az ér­deklődés homlokterében állt, hiszen ma­ga a rádiózás alapjainak lerakása, annak elterjedése, a rádiótechnika kifejlesztése munkásságának legaktívabb időszakára esik. Gondoljunk csak arra, hogy már 25 éves, amikor H. Hertz kiváló német fizikus kimutatja azoknak az elektromágneses hullámoknak létezését, melyeket koráb­ban, 1862-ben tehát Pfeiffer Péter szüle­tésének évében a nagy angol fizikus J. C. Maxwell - pusztán elméleti alapon előre megjósolt, az egyik értekezésében (On Physical Lines of Force) minden tulaj­donságukat matematikai formába öntöt­te. Pfeiffer Péter tehát kora fizikájának és technikájának élvonalába tartozó terüle­ten és témakörben kutatott és ért el szá­mottevő tudományos eredményeket. Kutatásának eredményét fémjelzi, hogy ebben az intézetben - részben az ő eredményeire alapozva - dolgozott egy ideig sok kiváló eredményt felmutató fizi­kus, köztük Bay Zoltán is. Munkásságá­nak eredményeit publikációkban tette közzé, s kutatásainak kikristályosodott eredményeit két könyvben foglalta ösz- sze. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat ve­zetőségi ülésén emlékezik meg Pfeiffer Péter fizikusról. A Fejér Megyei Levéltárban fellelhető, Füléről írt monográfiát áttanulmányozva sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy Füle szülöttéről, a neves fizikaprofesszorról említést sem tesznek a dokumentum szerzői. Jó lenne valamilyen módon ezt a hiányt pótolni. Lihegve felkapaszkodom, közben odaszólok a sofőrnek: Miért nem ta­karják le a Cinka utcában a táblákat?!- Uram, az nem az én dolgom. - In­dít. Két megállóval odébb beszólok: Bocsásson meg, nem akartam meg­sérteni.- Pedig nagyon is igaza van, már szóltam bent, hogy intézkedjenek, mert rajtunk, sofőrökön csattan min­dig az ostor. Nem maga az első, aki reklamál nálam.- Indítson, mert már mindenki fel­szállt. A következő megállókban foly­tatjuk. Párbeszédünk így folytatódik, meg­szakításokkal, a végén kérdezem meg a nevét.- Kovács Lászlónak hívnak... JANTNER JÁNOS A Mátyás-történet, ahogy Barbara Schel látja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents