Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-24 / 46. szám

4^HPÜJSÄG 1987. február 24. Sf Moziban Montreáli bankrablás Bizony sok víz lefolyt a Szajnán, amióta a Két nap az élet főszerepében megis­merhettük azt a fiatal színészt, akit Jean- Paul Belmondónak hívtak és aki a film­ben két nap alatt megjárta a poklot, megpróbált mindent, csak hogy életben maradjon. Azóta számtalan vagánysze­repben láthattuk, volt rendőr és volt bű­nöző, minden szerepében utolérhetetlen. Köztudott, hogy a legveszélyesebb jele­netekben sem használ dublőrt, mindent maga csinál. Most megnézve új filmjét, a Montreáli. bankrablást, úgy tűnik, sose öregszik meg. Ugyanúgy ereje teljében, mindenre képes, magávalragadó, mint ifjúkorában. Mellette mindenki csak mellékszerep­lő, még ha láthatunk is parádés epizód­szerep-alakításokat, Belmondo a fősze­replő, az ő egyszemélyes filmje a mont­reáli bankrablás. A legtöbb krimiben a néző a bűnüldözőknek drukkol, azok si­kerét várja, itt viszont Belmondo eléri, hogy sikeres meneküléséért drukkol­junk. A forgatókönyvíró jóvoltából zseniális trükkel jut be és ki az egyik legna­gyobb montreáli bankba és szerez meg több mint kétmillió dollárt. A gyenge kri­mikhez szoktatott néző azt hiszi, hogy eny- nyi elég, egy sikeres bankrablás történe­tét kapta, pedig itt ez még csak a kezdet. A film második része arról szól, hogy si­kerül ezt a pénzt kijuttatni az országból, a főszereplőnek és társainak eljutni az ál­mok városába, Párizsba. Ez pedig újabb kalandok és trükkök árán sikerülhet csak, és hogy teljes le­gyen a kép, a szerelem sem maradhat ki a történetből. Egy szép nő (Kim Gattrall) természetesen a főhősbe lesz szerelmes, újabb bonyodalmakat hozva, hisz Bel- mondót a betyárbecsület köti barátjához, aki eddig Lise élettársa volt. Azt hiszem, ennyivel tökéletesen ösz- szezavartam a kedves Olvasót, aki még nem látta a Montreáli bankrablás című fil­met. De hát egy krimiről szólva nem is lenne ildomos elmesélni a történetet, még ha ez esetben könnyed kalandok és várható fejlemények formájában is való­sul meg ez az egyáltalán nem hétköznapi bankrablás és annak utóélete. Annyit azonban mindenképp elárulha­tunk, hogy csodát nem kell várni, de aki elmegy a moziba, az két órán keresztül - a pénzéért - kellemesen szórakozik. És ha ez nem is túlzott teljesítmény az alkotóktól, mindenképp becsülendő, hisz a silány krimidömping-áradatban a kellemes kikapcsolódást nyújtó, szelle­mesen szórakoztató film is lehet értékel­hető, becsülendő. TAMÁSI JÁNOS A Budapesti Fúvósegyüttes Szekszárdon Akár épp a Willmore Hall-ból is jöhettek volna, hangzásél­ményünk legalábbis olyan volt. Márpedig, ha így van, akkor 1987. február 20-a estéjén az a kisszámú közönség, aki Vitray Teleferéje után kíváncsi volt Berkesékre és megtisztelte őket je­lenlétével, figyelmével, egy kicsi darab Európát is kapott a hely­színen. Ez érvényes a művek sorjáztatására, de - ami a mi szempon­tunkból még ennél is fontosabb - különösképp a megszólalás mikéntjére. Mert az a földközi-tengeri luxushajó, amelyre, kétheti nagystí­lű ellazulásért potom tízezer dollárnál kezdődik a beugró, fölte- hetőleg alaposan megválogatja a napi kétszeri hangverseny­adókat. Kiket ismerünk közülük? Maurice Andrée-t, Jeanne- Pierre Rámpáit, a Liszt Ferenc kamarazenekart a pécsi, fuvolista Barth Istvánnal, most pedig Berkes Kálmánékról is tudjuk ugyanezt - tőle, magától, ott a pódiumról elbeszélve. Műsoruk nyitódarabja Kramar-Krommer cseh-morva szerző Partitája volt (róla pedig tudni való, hogy 1782 elejéig a simon- tornyai Styrum Limburg gróf zenekarának a vezetője, majd 1876-ig a pécsi dóm zenésze, innen megy Bécsbe.) Üde, mai füllel is egészen modernnek ható zene. Mozart: Esz-dúr szere­nádja a nagyszabású művek sorába tartozik. A szünet utáni Gyrowetz: Szerenád, de még inkább a Schubert: Walzer-átira- tok szinte a „komoly szórakoztató” vagy „szórakoztató komoly zene” világát hozták: egyáltalán nem bántuk. A szerző, műfajbéli gondosság és előadóapparátus hármas egysége vigyázta a kvalitást. J. Brahms: III. és V. magyar tánca, valamint a J. Strauss: Csárdás a Denevérből zárószámait még egy Ragtime- humorral is megtoldották. Soroljuk ide név szerint is e kiváló együttes valamennyi tagját: róluk, „civil” életüket illetően tán nem érdektelen elmondani, hogy mindannyian az Operaház zenekarának szólamvezetői. Csánky Emília és Hetesi Antal - oboa, Mali István - klarinét, Zempléni Tamás és Bócsa József - kürt, Gábor Júlia, Patkós Sándor - fagott, Tibay Zsolt - gordon, az együtes vezetője pedig Berkes Kálmán - klarinét. Ha már koncerjeiket megkritizálta a „The Daily Telegraph” a „The Guardian”, a „Hamburger Abendblatt”..., szomszédunkból származó kritikai sorokat idézzünk ide (Salzburger Volksblatt): „Magyarországon nemcsak jó vonósok vannak...” Könnyűszerrel hozzátehetjük: de nem ám! _ D0t) ­A szekszárdi városi kamarazenekar matinéja A IX. országos pedagóguskórus-találkozó résztvevőinek és természetesen minden zenét szerető érdeklődőnek kívánt ked­veskedni vasárnap délelőtti koncertjével a szekszárdi városi ka­marazenekar. A Művészetek Házában megrendezett hangver­senyen az együttes Földesi Lajos vezetésével ezúttal is igénye­sen összeállított műsorral örvendeztette meg a sajnálatosan nem túl nagyszámú közönséget. Elöljáróban hadd szögezzük le, hogy az alig több mint félszáz hallgató felemelően szép zenei élményben részesült. A műsorban elsőként Geminiani: d-moll concerto grosso-ja hangzott el. Megragadó volt a hegedű- és csellószólók benső­séges előadása. Téma és variációk mindvégig egységes egé­szet alkottak. A zenei párbeszéd, a szólók és kíséret ilyen egyensúlyt teremtő megoldása csak az igazán jó együttesekre jellemző. A rendkívül kemény tél után tavasziasra fordult napsütéses időben reménykedve hallgattuk Vivaldi: Négy évszak-jából a Tavasz-t. A zenekar játéka nyomán megelevenedett előttünk a madárcsicsergéstöl hangos, ébredő természet csodálatos szépsége. A hegedűszólót Csécsy Istvánné Czeglédi Éva ját­szotta meggyőző biztonsággal. Megérdemelt nagy tapsot ka­pott. Händel B-dúr hárfaversenye zenei csemege. A vonósok néhány taktusnyi bevezetője után Kocsis Andrea keze nyomán megszólalt az emberi lélek rezdüléseit oly egyedülállóan kifeje­ző hárfa. A gyorsabb első részt méltóságteljesebb középső té­tel, majd ismét élénkebb befejező részlet követte. Kocsis And­rea hibátlan játékával, a művet szolgáló alázatával meghódította a közönséget. Zárószámként ismét Vivaldi-szerzemény következett. A Ver­senymű négy hegedűre most hangzott el először a zenekar tol­mácsolásában. A szólórészeket négy tehetséges fiatal hegedűs játszotta. Érdemes megtanulnunk a nevüket: Gyuricza Borbála, Pusker Mónika, Lendvai György és Polónyi István, őszinte elis­merésben volt részük. A szekszárdi városi kamarazenekar hangversenyén az együtt muzsikálás öröme a közös hallgatás élményévé lett. Kellemes vasárnap délelőttöt töltöttünk a zene­kar társaságában. LEMLE ZOLTÁN Tévé nap ló Az atyai ház Vannak írók, akiket újra meg újra lel kell fedezni. Remenyik Zsigmond is ezek kö­zé tartozik, pedig életműve terjedelemre is jelentős, egyedül regényfolyama, az Apocalipsis humana 29 kötetet tartalmaz, kisebb írásai, novellái is megtöltenek néhány kötetet, s itt vannak színművei, jórészt teljesen ismeretlenül. Földbirtokos családból származott, s mint elsőszülött fiúnak, neki kellett volna át­vennie a dormándi birtok igazgatását, de hirtelen elhatározással hátat fordított csa­ládjának, sőt, Európának is, és Dél-Amerikában próbált szerencsét. Művészetének forrásvidéke, állandóan visszatérő ihletője Dormánd és Dél-Ameríka, emlékeitől nem tud szabadulni, nem is akar, mert az emlék, mondja az Akár tetszik, akár nem című mindmáig előadatlan darabjának egyik hőse, „nem valami olyan, amit csak el­visz a víz, vagy elkeveredik a porral. ” Dormánd és a földbirtokosélet ihlette Bűntudat című könyvét, aminek szocioló­giai irodalmunk legjobbjai mellett a helye és Az atyai házat, talán leghatásosabb színművét. A Bűntudat keményebb, körvonalai élesebbek, leplezetlen vádirat, Az atyai ház líraibb, oldottabb, megbocsátóbb. Legfőbb erényének azt tartják - most is elhangzott -, hogy felbontja az időt, a folyamat helyett az emlékezés logikájára bíz­za történetét. De ezt abban az időben többen is megtették, Proust után egyébként is az idő új szerepet kapott az európai regényben. Az atyai ház maradandó értéke in­kább a biztos szerkezet, a jellemek hibátlan rajza, s a nyíregyházi színház érdeme, hogy majdnem négy évtized után felújította ezt a remekművet, s a tévé jóvoltából most az ország nagyobbik fele ülhetett a nyíregyházi színház jelképes nézőterén. Az előadás méltó a műhöz, azzal együtt, hogy Léner Péter rendezésében első­sorban a lírai elemek kaptak hangsúlyt, néha egészen az élelmességig. Pedig ez is a Bűntudat világa, pontosabban annak epikus változata, de ugyanazt a „sötét múltat” idézi, mint annyi regénye, s azt a tájat, ahova 1936-ban tért vissza a Bűntu­datírója, majd Az atyai ház Andrása. A darab lágyabb, líraibb, mint a dormándi éle­tet tárgyilagosan bemutató szociográfia, de a bűntudat ebből sem hiányzik, mert Remenyik számára mindig lelkiismereti kérdés volt saját múltja, mindig ehhez tért vissza, a példát látva benne, hogy megtalálja az utat a jövőbe. Nagyon szép a nyíregyházi előadás, melynek igazi hőse Bárány Frigyes, aki né­hány éve a pécsi színházból indult, s most ért be tehetsége. Félelmetes pillanatai vannak, együtt változik a szeszélyesen változó idővel, s ezzel meghatározza az előadás ritmusát is. Méltó partnere Zubor Ágnes és Simon Ottó, s játékuk talán ahhoz is hozzájárul, hogy Remenyik remekműve elfoglalhassa méltó helyét irodal­munkban. Max Bill Budapesten Max Bill egyetemes művész, építész, szobrász, festő, művészeti író, ipari forma- tervező, a XX. század művészetének jelentős alakja, aki 1986-ban - a szocialista or­szágok közül elsőnek - Budapesten állította ki legjobb munkáit. Ez az esemény ké­szen kínálta a lehetőséget, hogy a tévé filmet készítsen róla, egyben a pesti kiállítást is bemutatva. Max Bilit nem annyira sokoldalúsága jellemzi, mint inkább egyetemessége, az a magától értetődöttség, ahogy az élet természetes részének tekinti a művészetet, melynek jelenléte nélkül nem képzelhető el értelmes emberi élet. Fiatalon a Bau- hausból indult, hatott rá a konstruktivizmus s hatásának titkát Is a biztos kompozíció jelenti, a rend élménye. A budapesti kiállítás átfogta az egész életművet, a vele folytatott beszélgetés pe­dig jól érzékeltette Max Bill világát, művészi hitvallását, melyben kellő hangsúlyt ka­pott a Bauhaus is. Itt azonban támadhatott olyan érzésünk, hogy a hazai művészet- történet mintha eltúlozná a Bauhaus jelentőségét, s hatását a magyar művészetre. A Weimarban indult iskola, ami 1926-ban költözött át Dessauba, ahonnan 1933- ban a nácik kiűzték, rendkívül nagy hatást gyakorolt az európai művészetre, s ered­ményeit ma is látjuk, még használati tárgyainkon is, s Moholy-Nagy révén közvetlen magyar kapcsolatai is voltak, ugyanakkor már virágzásának éveiben az utak elágaz­tak, s Bili is, aki itt tanult, 1931-ben belépett az Abstraction-Création csoportba, amelynek Martyn Ferenc is tagja volt. Ez már egészen más világ, és sajnálatos módon a Max Biliről szóló film erről tudomást sem vett, pedig művészete épp itt érintkezik a modern magyar képzőművészet igazán jelentős mestereivel. Persze az is ide tartozik, hogy művészeti kultúránk állandó lépéshátrányban van, ahogy Max Bilit is nem most kellene felfedezni, mert művészete már régen végleges egység­ként áll előttünk. De talán éppen ezért tett sokat ez a film, mert a század egyik jelentős mesterének bemutatásával korunk művészetét hozta közelebb. qs j_ A Szekszárd Big Band sikere Rádió Szonda- Gondoljanak egy legyőzhetetlen akadályra, s közben hallgassák ezt a zenét. Vajon segítene-e a cél elérésében? Valahogy ilyenformán kezdte a Szonda című tu­dományos magazint a riporter. Az első blokk a zené­nek az emberre gyakorolt hatását boncolgatta. A megszólaltatott pszichoterapeuta véleménye sze­rint a muzsika olyan erőket, energiákat mozgósíthat, mely a csúcsteljesítmény elérésének lehetőségét hordozza magában. Mint megtudtuk, pszichoterá­piás kezelésként is alkalmazzák. Ezután a demográfiai hullámzásnak a házassági szokások változására gyakorolt hatásáról volt szó. Ma már, a születésszabályozás korában, amikor be­folyásolni lehet az utódok számát, sok körülmény - pl. életszínvonal, gazdasági helyzet, stb. - is megha­tározza, mennyi gyerek születik. Közismert tény, hogy a fiúcsecsemők száma 6-7 százalékkal több mint a leányoké. Ez az aránytalanság - a gyorsabb férfihalandóság miatt - körülbelül a negyvenedik életév táján szűnik meg az egykorúaknái. A népes­séghullámzás miatt azonban megesik, hogy a nősü­lés előtt álló férfiak jóval többen vannak, mint a náluk 3-4 évvel fiatalabb nők, akiket feleségül vehetnének a kialakult korkülönbségi kívánalmak szerint. Ez az aránykülönbség aztán a házassági szokások meg­változását hozza magával, nemcsak nálunk, Európa más országaiban is. Nő az egykorúak közötti házas­ságkötések száma, és az ún. élettársi kapcsolatok aránya is. Érzékeltetésként csak egy adat. A kilenc­venes évek végére Magyarországon a házasulandó férfiak száma 95 ezer lesz, a nőké 75 ezer. A műsorban szó volt ezután Rapcsányi László ké­szülő könyvéről, mely a Vatikán állam történetét dol­gozza fel; napjaink riasztó betegségének az AIDS- nek az eredetéről; egy nyelvtudósról, aki a szá­mítógépeknek is „szerelmese”. A pergő, kitűnően szerkesztett műsor valóban népszerű tudományos jellegű volt, ismereteket adott, és szórakoztatott is egyben. w. M. Felemelő érzés lelkes és nagyszámú nézősereg őszinte figyelmétől kísérve muzsikálni. Ez tapasztalható volt a Szek­szárd Big Band február 16-i hangverse­nyén. A város reprezentatív együttese is­mét változatosan gazdag programmal szolgált, műsorába beépítve a szekszár­di Spirituálé együttes és Kelemen Endre (vibrafon) produkcióit is. Színes váloga­tásban hallhattuk repertoárjukban a mű­faj „standard" régi, sikeres számait, de ezek mellett újabb kompozíciók is el­hangzottak. Quincey Jones: Soul Bossa Nova és J. Brown: Sétálva Basie-vel A vendégszólista: Kelemen Endre szerzeményeit Thad Jones, a nemrég el­hunyt kiváló jazzmuzsikus emlékének szentelt Child is born (Kisgyermek szü­letik) című szám követte, melyből Imre József remek zongorajátéka tűnt ki. Ins­pirativ élménnyel szolgált P. Lanie: Tartsd a tempót! című alkotása. A Spirituálé együttes (Lemle Zoltán, Szily Lajos, Bognár Jenő, Kocsis Imre Antal) négy mű előadásával színesítette a műsort, a „Szentek (bevonulása” szelle­mes feldolgozásával - melynél a zenekar ritmusszekciója kísért - megérdemelt si­kert aratva. Rogers-Hart, P. Lanie, majd a szünet után Duke Ellington-egyveleg követke­zett, ezek között hallottuk Mc. Hugh- Fields September Songját, amely az est egyik legjobb zenei teljesítménye volt. A homogén hangzást elérő négytagú po- zan-kórus - Bogáncs József, Márkus Ist­ván, Sörfőzö Zoltán és Baumann Péter - valamint Sebestyén László (tenorsaxo- fon) szólója emelkedett ki. Figyelemre méltó hangszeres szólista - Márkus Ist­ván (pózán) - mutatkozott be T. Dorsey: Szentimentális leszek tőled című művé­ben. Hangulatos, ízléssel utaló humorral fűszerezve élveztük Glenn Miller: Pennsylvania 6-5000 című szerzemé­nyét (A cím egy „rosszhírű” hotel telefon­számára utal). Ismét örülhettünk Kele­men Endre kiváló vibrafonjátékának a meleg hangszíneket adó, lírai M. Leg- rand-zenében, majd a technikai bravúrt igénylő All of me... műben. A finálét há­rom feldolgozás alkotta, Szűts András hatásosan felépített dobszólója külön is említésre méltó, Glenn Miller Amerikai őrjáratát - a műsor zárószámát két rá­adás is követte. A híres örökzöld In the Mood (Hangulatban) és Stan Kenton: In- temission Riff-je után a közönség még hosszan ünnepelte Pecze István zeneka­rát és a színpadra szólított közreműkö­dőket. A Pecze István művészeti vezető irá­nyításával működő Szekszárd Big Band, melynek fenntartó intézménye a Babits Mihály művelődési központ és a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyáregysége, amatőr muzsikusai ezen a koncerten számot adtak újabb szakmai fejlődésükről, ami az együttjátszás, együtthangzás, stílushitelesség területén jelentős (az úgynevezett „swinges” játék­mód autentikus megjelenése). A nyolc éve működő társaság ma az ország egyetlen ilyen műfajú amatőr közössége, színvonalas működésük fedezete - a ta­gok lelkes, rendszeres munkáján túl - az értő és igényes szakmai irányítás és az együttesre szabott hangszerelések (Stark Tibor, Molnár Ákos). Átgondolt színpadkép, megkomponált fény-szín effektusok, kiemelkedő jazz- muzsikusok vetített portréi gazdagították még a zenei hatást. Szerencsés és ered­ményes megoldás volt a fúvóskar hang­erősítés nélküli szerepeltetése, a zongo­ra és a gitár „bekeverését” viszont az összhangzás (tuttik) esetében kevésnek tűnt. LÁNYI PÉTER Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS Pecze István egyik trombitaszólója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents