Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

/''tolna'N _ 6 Képújság 1987. február 21. MÚLTUNKBÓL I- Amikor legutóbb a TIT megyei szervezeté­nek küldöttgyűlésén, találkoztunk, és erre a be­szélgetésre kértem, aazt felelte: a reklámért min­dent. Hogy érti ezt?- A paksi atomos iskola az ország első, és egyetlen olyan középfokú oktatási in­tézménye, amelyet közvelenül egy válla­lat üzemeltet. Mivel csak fél éve adták át, minden lehetőséget ki kell használni an­nak érdekében, hogy bekerüljön az or­szág köztudatába, s minél több továbbta­nulni szándékozó általános iskolás tanu­ló, gyermeke jövőjéért felelősséget érző szülő értesüljön a nálunk folyó oktatás körülményeiről. I- Édesapja ez év januárjáig a TIT megyei elnö­ke volt. Ö hívta a szervezetbe?- Nem. Neki ebben közvetett szerepe van. Annyi, hogy már gyermekkoromban folyton nyüzsgő, tevékeny embernek is­mertem meg, s talán kicsit az ő példájára lettem én is ilyen „minden lében kanál” személyiség. Az ismeretterjesztéssel a hetvenes években kerültem kapcsolat­ba. Ugyanis a szocialista brigádunk be­mutatókat, kiállításokat szervezett a vál­lalat történetéről, az első blokk építésé­ről, s százszámra tartottuk az előadáso­kat is, hogy elősegítsük a környező la­kosság megnyugtatását, az erőmű elfo­gadtatását. Úgy 1979. táján ráébredtünk, hogy a PAV-os és a TIT-es ismeretter­jesztést össze is lehetne kapcsolni. Ek­kor először a TIT képviselője, később a városi elnökség alelnöke, majd elnöke lettem. I- Egy korábbi beszélgetésünk során azt mond­ta, ez az iskola és ön személy szerint is va­lamiféle élő köldökzsinórt jelentenek a régi és az új Paks között- Az erőmű építése óriási jelentősége mellett gondot is okozott, mert elszívott a városi üzemektől munkaerőt, kialakult egy új városrész, és ezzel együtt a vélt és valós ellentét is a tősgyökeres és az ide­költözött paksiak között. Ez az iskola te­rületileg majdnem középen van a két vá­rosrész között, és az is közelebb hozhatja az embereket, hogy idejárnak a gyere­keik. Bárki, bármikor bejöhet hozzánk tanfolyamokra, előadásokra, tehát az el­lentétek ha lassan is, de enyhülnek. Ami engem illet, én is mindkét „táborhoz” tar­tozom, hiszen őspaksi vagyok, s emellett tíz éve a PAV dolgozója. I- Ha már itt tartunk, beszélgessünk kicsit az eddigi életútjáról. Úgy tudom, abban a kijelentés­ben, hogy őspaksi, van egy icipici csalafintaság is.- Ha arra gondol, hogy nem itt szület­tem, az igaz. Budapestről került ide a családunk hároméves koromban, 1954- ben. Azóta itt lakunk, itt jártam általános és középiskolába is, úgyhogy teljesen idevalósinak érzem magam. I -A gimnáziumi évek után hol folytatta?- A műszaki érdeklődésem, a gimi ta­gozatos osztályában szerzett orosz tudá­som, és az, hogy akkoriban kezdték a paksi atomerőmű építkezését, arra ez el­határozásra juttatott, hogy a Szovjetunió­ba jelentkezzem atomenergetikai főisko­lára. Azonban elég nagy csibész voltam, nem vettem komolyan a felvételit, így az utolsó pillanatban lemaradtam a kiutazók listájáról. Viszont felvételi nélkül bejutot­tam a műszaki egyetem miskolci vegy­ipari gépész szakára, ahol csodálatos öt évet töltöttem. A tanulás mellett beleve­tettem magam az ott hagyományos diák­életbe, s rengeteg jó dolgot hoztunk lét­re. Alakítottunk például egy - még ma is létező - gépésztanácsot, amely a szóra­kozás, a bulik, sportesemények mellett komoly szakmai kiállítások, bemutatók szervezésével is foglalkozott. Különféle vállalatok támogatásával többszázezer forintos költségvetésünk, még saját le­vélpapírunk is volt, tehát önálló szerve­zetként működtünk az egyetemen belül. Nagy nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre, s örülök a még ma is rendszeresen érkező meghívóknak, ami­ket onnan kapok. I- A diploma megszerzése után azonnal az atomerőműhöz került?- Bár mindenképpen szerettem volna itt dolgozni, még az sem sikerült, hogy Pakson kapjak munkát. Akkor, 1974-ben az erőmű építkezése folyt, inkább építői­pari szakemberekre volt szükség. A faddi Lenin Téesz műanyagüzemének vezető­je lettem, s ott megszereztem a termelés­hez, irányításhoz szükséges olyan gya­korlati ismereteket, amelyeket az egyete­men nem tanultunk meg. Azt mondha­tom, életiskola volt számomra a Faddon töltött három év. De az erőműről nem mondtam le. A munka mellett megszerez­tem a mérnöktovábbképzőn az atom- energetikai képesítést. ■ - Aztán eljött a nagy nap...- Igen, 1977. április 1 -jén végre a PAV- hoz kerültem, ahol blokkügyeletesi teen­dőket láttam el. Később a nukleáris főosztályra kerültem, s ott nyílt meg előt­tem az a világ, ami azóta is kedvenc terü­letem maradt. A főosztályon a reaktorfizi­kával, a reaktor „magánéletével", a su­gárvédelemmel, a radiokémiával, és az aktív-inaktív anyag- és minőségvizsgála­tokkal foglalkoztam. Közben tudomá­nyos indításvezető-helyettesi megbíza­tást kaptam az 1. és 2. számú blokknál. I - Az Ön kezében volt a kapcsoló?- Nem. Menedzselni, szervezni kellett a különféle munkákat, ami legalább ak­kora felelősség, hiszen valahogyan el kell jutni a gomb biztonságos megnyo­másáig. I- Ugorjunk előre 1985-ig! Abban az évben aján­lották fel Önnek az iskola igazgatói állását, amit kétszer visszautasított, majd egy fura feltétellel el­fogadott. Mi is volt ez?- Szabályos lelki traumát jelentett ne­kem ez a megbízatás, mert addigra már elmélyedtem az erőmű életében. A reak­tor és a nukleáris üzemanyag témaköre olyan volt számomra, mint egy nőnek egy gyönyörű ékszer - ragaszkodtam hozzá. Gyakran lemásztam a reaktorba, méré­seket végeztem. Létrehoztunk munkatár­saimmal egy úgynevezett mentőcsopor­tot is üzemzavar esetére, tehát volt egy csomó olyan tevékenység, amit sajnál­tam abbahagyni. De aztán meggyőztek, hogy az iskolában nem elsősorban taní­tanom kell, hanem szervezni, illetve elő­ször létrehozni magát az intézményt, amely mérföldkő lehet a hazai oktatás­ügy történetében, ezért elvállaltam. A fel­tételem pedig az volt, hogy a tervezett határidőnél egy évvel előbb megkezd­hessük az oktatást. Beleegyeztek. I- Nem volt ez egy kicsit kockázatos vállalko­zás?- Szeretem a rizikót, s bár sokan meg­szállottnak tartanak, én inkább feladat- orientált embernek mondanám magam. Az erőműben mindig arra tanítottak, hogy a feladatot és ne az akadályokat keres­sem. így is teszek, folyton vannak ötle­teim. Otthon állandóan cetliket hagyok magam után, amikre az éppen támadt gondolataimat feljegyzem. Sokszor már alig várom, hogy reggel legyen, és jöhes­sek be, hogy megvalósítsam, amit kigon­doltam.- Amellett, hogy az iskola igazgatója, egyelőre Ön végzi a műszaki igazgatóhelyettes, és sokszor a karbantartó, a beruházó, a tervező és a műszaki ellenőr munkáját is. Most is tele van az asztala elin­tézendő iratokkal és a telefont is legalább ötször felvette beszélgetésünk alatt, hogy például a ter­mek burkolásához szükséges csempe vásárlásá­ról tárgyaljon. Nem vezet ez végül anarchiához?- Anarchiához egész biztosan nem, mert minden tennivalót egy helyre fel- jegyzek, és fontossági sorrendben elin­tézem. Kifáradáshoz talán majd igen, de egyelőre ennek nyoma sincs. Úgy gon­dolom, hogy csak az értelmetlen munká­ban lehet elfáradni, az olyant pedig igyekszem elkerülni. I- Órákat nem ad az iskolában. A pedagógiai végzettség hiányzik ehhez, vagy ideje nincs rá?- Bár pedagógiai képesítésem nincs, a műgyetemen tanítottam egy időben atomenergetikát, tehát úgy érzem, ki tud­nék állni középiskolások elé. De nem akarok tanítani, az időmet inkább a taní­tás feltételeinek megteremtésére szá­nom. Én „odatolom a széket a tanár alá”, hogy neki már csak az oktatás, nevelés legyen a dolga. Értekezleteket is csak rit­kán tartok, sajnálom rájuk az időt. Inkább állandóan nyitva tartom az ajtót, hogy akinek valami gondja van, bármikor bát­ran belépjen rajta. Most is csak a beszél­getésünk miatt van csukva.- A szobája falán és az iskolában is több helyen látható az erőmű emblémája, ezt viselik a gyere­kek a munkaruhájukon is. Az ottani mérnökök jár­nak ide tanítani, a növendékek pedig az erőműben gyakorolják leendő szakmájukat. A közelmúltban egy sajtótájékoztatón azzal „vádolták”, hogy ez az intézmény túl zárt közösség, tulajdonképpen egy falanszter. Egyetért ezzel?- A PAV szakembereinek jelenléte, a jelvény, mind-mind összekötő kapocs az iskola és azon vállalat között, amely azt irányítja, és amely négy év elteltével a gyerekek többségének munkahelye lesz majd. Nem falanszterről van itt szó, in­kább egy olyan kedvező helyzetről, hogy egy szakközépiskolás tanuló már a kép­zési idő alatt is szoros kapcsolatban le­het az őt majdan foglalkoztató üzemmel. Sokkal életszerűbb így az oktatás, és meggyőződésem, hogy a mindennapos együttélés az erőmüvei segít majd a gye­rekeknek a kezdeti lépések megtételé­ben, a munkahelyen való beilleszkedés­ben. I- Nem félő, hogy az itt végzett diákokban túl­zott önbizalom alakul majd ki?- Szerintem, aki itta magas követelmé­nyek mellett becsülettel végigtanulja a négy évet, az jogosan lehet majd büszke magára és az intézményre is. I- Erre Önnek is lehet oka, hiszen számos egyéb elismerés mellett megkapta a „Szocialista Kultú­ráért” és két ízben a „Kiváló Munkáért” kitüntetést is.- Természetesen örültem mindegyik- nek, de az igazi sikert egy-egy tervem megvalósulása jelenti.- Lassan beszélgetésünk végére érünk. Tu­dom, hogy rengeteg tennivalója van az elkövetke­zendő évekre is, hiszen nincs még kész az iskola mögötti sportpálya, hiányzik az étterem, a torna­csarnok, a kollégium, és a szóbeli megbízatást már megkapta a főiskola „létrehozására” is. Emel­lett családja van, a 10 éves Éva és a 8 éves Gergely édesapja. Pihenésre tehát kevés lehetősége van. Mégis mit csinál legszívesebben, ha akad egy kis szabadideje?- Két egymással összefüggő hobbim van: az utazás és az evezés. Gyermekko­rom óta a Duna szerelmese vagyok, ha csak tehetem, vízen töltöm a szabadidő­met. Igazi megnyugvást ad nekem vala­melyik holtágon evezni, gyönyörködni a madárvilágban. Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel leeveztünk kenuval a Du­na forrásától Paksig. Az út 36 napig tartott, és 1100 kilométert tettünk meg. Korábban a Duna alsó szakaszát kaja­koztam végig. Jártunk ezenkívül a jeges­tengeri szigeteken is, s mindegyik egy életre szóló élmény volt. Jó lenne még végigjárni a skót szellemkastélyokat, nagy vízi túrákat tenni a Loire-völgyén, régi szerelmem Dél-Amerika is... de gye­rekekkel ez már nehéz dolog. I- Szívből kívánom, hogy minél több szép vi­dékre eljusson, és köszönöm a beszélgetést. CSER ILDIKÓ Sárszentlörinc község nem fekszik forgalmas országút mentén. A fő közle­kedési vonalak elkerülik. Kissé távol esett mindig a világ zajától. Akadt ennek jó és rossz oldala is. így volt akkor is, ami­kor a megye községeinek egyik fő gond­ja a gazdálkodás volt, amikor alig volt fe­dezet, ha tenni kellett valamit... Nem lehet azt mondani hogy 1932-ben kedvező lett volna a község helyzete, mégis olyan ki­adást kellett a községi képviselőtestület­nek megszavaznia, amit az adott helyzet diktált. Sárszentlörinc 1932. március 12-ét írták, amikor ösz- szehivták a községi képviselőtestület rendkívüli gyűlését. 22 személy volt jelen, közülük 5 virilista, 7 választott tag és 10 szavazati joggal bíró elöljáró. Idézzük a jegyzőkönyvet: „Előadó aljegyző felkéri az elnöklő kö zségi bírót, hogy az átutazó munka- nélküliek éjjeli szállásának biztosítása tárgyában ismertesse a tárgyra vonatko­zó adatokat. A községi bíró felhozza, hogy nap-nap után munkanélküliek ér­kezének a községbe, kik részére a leg­több esetben szállás biztosítva nincs. Javasolja, hogy a munkanélküliek szállásának biztosítása céljából bérelje ki a község Gősi István vendéglős 266. sz. alatti lakásánál lévő istállót, havi 5 P díjazásért, s bocsásson Gősi István ven­déglős részére használatra 2 db pokró­cot. Hívja fel Gősi Istvánt arra, hogy szál­lást csak olyan munka nélkülieknek ad­jon, aki általa, vagy a közs. törvénybíró ál­tal aláírt igazolványt felmutatni tudnak.” A jegyzőkönyvből még kiderül, hogy a napirend vitájában lényegesebb hozzá­szólás nem történt, s így nem volt akadá­lya a megfeleleö határozat meghozatalá­nak. A határozat megokolása a követke­ző: „Szükséges volt a véghatározat meg­hozatala, mert a munkanélküliek nagy tö­megben való megjelenése, s a község közbiztonságának érdeke megkívánja ezt.” Tehát Sárszentlőrincet is sok munka- nélküli kereste fel, pedig mint említettük, a fő közlekedsi vonalaktól távol fekszik a község. Tolnanémedi Néhány nappal a sárszentlőrinciek ha­tározata után Tolnanémediben is kény­szerből született egy képviselőtestületi határozat. Erre azért került sor, mert 1932 első hónapjaiban sokáig tartotta magát a tél, a lakosság számottevő há­nyada munkanélkül volt. Ezért a képvise­lőtestület úgy határozott, hogy még már­ciusban is biztosit inséggabonát a leg­jobban rászorulóknak. A korábbi hóna­pokban összesen 54 mázsa gabona ke­rült felosztásra. Idézzük a határozat in­doklását: „A képviselőtestület egyhangú határo­zatával ezen bejelentett gabona mennyi­ségnek igénybevételét tudomásul veszi és utólagosan jóváhagyja, annak árát azaz 198 pengőnek kifizetését magára vállalja, erre a célra igénybe veszi a mun­kás szegény pénztár készpénzét, s azt 5 év alatt, évi 5 százalékos kamat mellett visszatéríteni fogja.” Március végére annyira megenyhült az idő, hogy többen napszámhoz jutottak, ezáltal javultak a megélhetőségi lehető­ségek - a nyomor szintjén. Kakasd Kakasdon március 24-én került sor kényszerintézkedésre. Idézzük határo­zatukat megerősítő alispáni véghatáro­zatot és az indoklást: „Kakasd község képviselőtestülete 1932. március 24. napján tartott rendkí­vüli közgyűlésében 6/1932 szám alatt évi 7 százalékos kamattérítés mellett a „szegény-alap-tól” 1000 pengő, a „Mun- kássegélyalap”-tól 300 pengő, a folyó számadási év végéig visszafizetendő függőkölcsön felvételét mondotta ki. Vég határozat A képviselőtestület határozatát a 177 200/1924. B. M. sz. körrendelet 13. §-ában biztosított jogomnál fogva jóvá­hagyom, s függőkölcsön felvételét enge­délyezem azzal a figyelmeztetéssel, hogy a felvett kölcsönök a kölcsönt adó ala­poknak 1932. december hó 31 -ig kama­taival együtt fegyelmi felelősség terhe mellett visszafizetendők. Indoklás A község határozatát jóvá kellett hagy­nom, mert egyrészt a mai rendkívüli ne­héz gazdasági viszonyok között a község adózó polgársága adót és egyéb köztar­tozásokat az év elején fizetni nem tud, míg viszont a község fizetési kötelezett­ségeinek azok esedékességének idején eleget kell, hogy tegyen, másrészt, mert a község képviselőtestülete határozatát az 1886. évi XXII. te. 59. §-ában előírt formák betartása mellett hozta meg" A fentiek lényege, hogy Kakasd köz­ség fizetőképtelen lett, emiatt hitelt kellett felvennie, mert különben drága késedel­mi kamatot kellene fizetnie. A kakasdiak határozatában hízelgő sorokat olvashatunk a lakosság adófize­tési készségéről. Idézzük: „Minthogy Kakasdon az adófizetői készség mindig megvolt, és a jelenlegi állapotot csak a rossz gazdasági viszo­nyok okozzák, mert az aratás után min­denki ismételten kifizeti adóját...” ezért bátorkodtak úgy felvenni a hitelt, hogy az év végére már vissza is fizetik. Paks Valószínűleg nem sokan irigyelték a paksiak helyzetét sem. Tarisznyás Gerö főjegyző hosszabb levélben fordulta me­gye alispánjához, hogy nyújtson segítsé­get. Igaz, nem kért kölcsönt, azt azonban javasolta, hogy töröljék az 52 902 pengő hátralékot és engedje el ennek kamatait - 3793 pengőt -. Ezt követően a következőt indítványoz­ta: „Egyben tisztelettel aziránt vagyok bá­tor előterjesztést tenni: méltóztassék hát­ralékos vármegyei hozzájárulás befizeté­sére, illetve levonására 3 évi részlet fize­tést engedélyezni, mert így, ha az egész hátralék betudatik, a befolyó adókból a község csak 5.98 százalékot kap, mifoly­tán már április hóban előállt azon eset, hogy a község alkalmazottait mind a mai napig nem tudta és nem tudja kifizetni. A községnek havonkint mintegy 8000 pengőt kell kifizetnie." Pakson tehát már a községi alkalma­zottak sem jutottak a fizetésükhöz. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, a megyében nem volt egyedül a község. A megye S miközben garasos gondokkal küsz­ködött a megye, Zemplén megyéből olyan kezdeményezés indult el, kezde­ményezzék a vármegyék a borfogyasz­tási adók eltörlését. Talán mondani sem kell, ez a kezdeményezés a megyeszék­helyen osztatlan elismerést és támoga­tást kapott. 1932. április 30-án tartott tör- vényhatósáti bizottsági ülésen nem volt senki, aki ellenezte volna a javaslatot, sőt még jó néhány elképzelést meg is fogal­maztak. így juttatták el támogatásukat és kérésüket a kormányhoz. Mit kívánt a megye törvényhatósága a fogyasztási adó eltörlése mellett? Intézkedjék a kormány „azon rendel­kezés hatálytalanítása iránt, mely a bor­nak sűrített musttal való megédesítését megengedi, ami a jó természetes borokat produkáló termelőket sújtja, boraik érté­kesítését megakadályozza, s a magyar bor hírnevét a külföldön veszélyezteti.” A kormány „a termelők és munkások részére terület arányában készíthető tör­kölybort a fogyasztási adó alól mentesít­se” - mert magasabb a fogyasztási adó­ja, mint amit ez a bor ér. Azt is kérte a megye a kormánytól, hogy engedélyezze a 13 fokon felüli bo­rok kivitelét az eddigieknél alacsonyabb vámtétel mellett, hogy az értékesítési gondok csökkenjenek belföldön. Érdekes az indítvány 4. pontja. Idézünk belőle: „Miután már gazdasági leromlásunk egyik legfőbb következménye az állam- pénztár kimerítése a már milliókat kitevő adóhátralékok miatt, a majdnem kizá­róan bortermelésből élő vidékekre nézve tegye lehetővé, hogy a felszaporodott adóhátralékok lerovása a 10 foknál ma­gasabb szesztartalmú borokkal lehetővé tétessék. Különösen óriási fontosságú ez az olyan vidékekre nézve, mint Szek- szárd, ahol 4000 hold a szőlő, s így mondhatni majdnem az egész lakosság kereseti lehetősége és megélhetése fo­rog a kockán. Ez az eljárás az itteni adó­behajtásnak - Kolombusz tojása. Jól jár vele a szegény földhöz ragadt nép is, mert nem lesz kénytelen az amúgyis leg­inkább részaratással beszerzett pár mé­termázsa búzáját mindjárt aratás után 8-10 pengőjével s néhány hektó saját termésű borát pedig közvetlenül a szüret után nagyobb erővel meginduló behajtás kényszernyomása alatt 5-8 pengőjével elpocsékolni. De megtalálja számítását a magyar kir. kincstár is, mert könnyű sze­rével olyan pénzhez jut, amelynek behaj­tása jelenleg az adózók legnagyobb ré­szének teljesen koldusbotra jutása nél­kül el sem képzelhető.” Hiába, ha nincs pénz, jönnek a gondo­latok... K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents