Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. január 14. NÉPÚJSÁG 5 » EBÉDELTETÉS Az értelmező szótár szerint déli étkezés, illetve ennek ideje. Ebédelte­tés alatt azt értjük, hogy valakinek vagy valakiknek napról napra ebédet adnak, rendszeresen, kedvezményes áron, vagy ingyen. Ebédidő a nap­nak a dél körüli szakasza, szűkebb értelemben az ebéd elfogyasztására és rövid pihenésre szánt szünet a napi munkában. ...és a családom Pakson az első ~ Jegyzőkönyv. Felvétetett; A Mezőkámla n.T.'Csucsüzembizottaági til sén 1946. Juliüs 4-é Jelen Vannak: Dr. Szirmai Iajos Tez.ig.UT, Kblmari Uábor csuceüzembizottságL elnök,*' Jantner János és if J. Tivada-f fiiklóa caUcsíizemblzottsSgi alelnökök, Hermann Jéesef csucsüzembizottsági póttag éa iíad^Cb Ferenc paksi gyár iizembizottaági elnök. Tárgyra paksi ügyek megbeszéljee.;" —tner elvtára előadja á paksiak panaszát. Paks a legnagyobb forgalom * id Jón nem rendelkezik elegen fő Járómiivel. A konkurenciának van teberé'utó Ja, a paksi tiadách elvtárs kijelentette, hogy - van Pakson lefektetve;' ^ ^ 1 aksi konyha i.elállítása; az együttes j.D. kerase-c Pziimai vezér ur felállittatja a paksi dolgozók részére a menzát, pesti mintára. A Julius 6-i ut al­kalmával le lesz szál.itva a felállítandó pafcsi'konyha részére kot heti főzeáshéz ételízesítőkből azok, amiket Pakson nehéz beszerzni, azonkívül egyelőbe 2o liter étolaj.... , Paksnak kerékpár; Az együttes Caucéüzembizottság, jzembizottság Sa Igaz­Részlet a csúcsüzemi bizottsági tárgyalás jegyzőkönyvéből, ahol vagy tucatnyi téma közt a paksi menza is napirendre került 1947. május elseje. A felvonulást követő ünnepi ebéd után, a gyár étkezdéjében „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.” E gondolat igazságát - Arany János után - saját családi kö­römmel is bizonyíthatom. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan környezetben nőttem fel és élek, ahol a vasárnapi ebédeknél mindig három nemzedék ül asztal­hoz. Az évtizedek múlásával változ­nak ugyan az arcok, de az újak mellett szinte minden alkalommal idéződik egy-egy elhunyt emléke is. Csalá­dunkban ősi törvény szerint, mindig külön vált a női és férfimunka. Nagy- szüleim asszonytagjai sohasem akartak emancipálódni, mégis jó ér­zékük volt a család irányításához. Minden úgy történt, ahogy ők akarták. Nem szálltak semminemű azonos síkra a férfiakkal. Ők megszülték, gondozták, becsületes, erkölcsös emberré nevelték a gyerekeket és ve­zették a háztartást. Osszetartói voltak a családnak, amelynek széthullásáról napjainkban oly sok publicisztika je­lenik meg és védelmére törvényerejű határozatok, rendeletek születnek. Az ő láthatatlan erejüknek szertartásai voltak a családi ebédek. A vasárnapiak természetesen külö­nös fényt és ízt kaptak. A sátoros ün­nepeknek - íratlan bár - szabályos rendje volt, maradt. Az asztalnál min­denkinek saját helye van. Az asszony, aki az ebédet elkészíti, olyan helyet foglal el, hogy - míg közben maga is ebédel - a többieket (látszatra ké­nyelmesen) kiszolgálja. Régi szokás szerint a vasárnapi ebéd pontban 12 órakor kezdődik. Nem előbb és nem később. A déli ha­rangszó találjon mindenkit az asztal mellett. Ez a nagyapai örökség refle­xé vált Kongásra nyálképződés, kéz­mosás, asztalfoglalás. Az ifjabb nem­zedéket kell gyakorta külön felszólíta­ni, mert az ő számukra a harang­szó, már semmilyen üzenetet nem je­lent. Ők maradnak továbbra is az ét­kezés középpontjában. Nem volt rá példa, hogy valamelyikük válogatás, orrhúzás, fintor, pityergés nélkül fo­gyasztotta volna el az ebédjét. Az idő­sebbek - a nagyszülők - ilyenkor csöndben megjegyzik: te is ilyen vol­tál. A nagyszülőknél maradva egy gondolat erejéig: az is az íratlan sza­bályok közé tartozik, hogy az öregeb­bek kedvenc falatja, a házi szárnya­sok hátsó része, amit egykor a püs­pököknek szánva el is neveztek róluk. Ma még csak sejtem ennek ízét, mert a sült kacsa mellhúsáról már fiam gondoskodik - szerencsére jó étvágy- gyal. - A vasárnapi ebédek idején - szüleim megfogalmazatlan örömére- manapság tizenegyen ülünk asztal­hoz. A hangulat az ebéd elfogyasztá­sa után válik csak eredetivé, mert ugye - ez is nagyapai hagyaték -ma­gyar ember evés közben nem be­szél. Ezek a déli beszélgetések adják az ebéd ékességét, amikor vala­mennyien kényelmesen, jóllakottan félrebillenünk, hátradőlünk a széke­ken. Az étkeket készítő asszonyok ilyenkor elhallgatnak, figyelik a csillo­gó arcokat, mert ezek szó nélkül is munkájuk dicséretét jelentik. A szóvi­vő általában az, akit az elmúlt héten a legnagyobb élményért, amit meg kell osztania. így könnyebbül a teher, sok- szorozódik az öröm. A két-, három­órás ebédek érik csak el a rendelteté­süket. Ha valami miatt ez az idő rövi­dül, akkor keserűvé válnak az édes ízek is. Apropó édes. Az átlagnál min­den bizonnyal többet fogyasztunk kelten és anélkül sült tésztákból, kré­mekből, pudingokból, tortákból, réte­sekből. Ha hét fajtánál kevesebb van egy vasárnapi asztalon, akkor kérdőn nézünk egymásra és biztosan valaki­nek eszébe jut egy nem létezőt kérni. Talán ezzel jól illusztráljuk a pszicho­lógiai kutatásokat, amelyek szerint az édességet kedvelők vidámabb ter­mészetűek, mint mások. Nem volt még olyan ebéd, hogy szinte kórusban ne mormoltuk volna- hasunkat simogatva - ennyit nem szabad enni. Ezután lassan elnehezül a tekintet, felborul az asztal rendje is. Ezt a pillanatot használja ki a Nagy­mami és megkérdezi: mit főzzünk holnap? dkj Az oldalt készítették: CSER ILDIKÓ, GOTTVALD KÁROLY, DECSI KISS JÁNOS, JANTNER JÁNOS. Aligha lehetne összeszámolni, hány üzemi konyha-étkezde működik ma az atomvárosban. Az első - jó negyven évvel ezelőtt - a Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. Budapest (röviden Mezőkémia) paksi gyárában (ma Paksi Konzervgyár) jött létre. 1946 nyara. Dühöng az infláció. Mire a heti bérét millpengő-billpengő-adópen- gőben kifizették, jó, ha két tojást lehet kapni érte. Ezt ellensúlyozandó, már ko­rábbi vívmány a természetbeni juttatás. A fővárosi központi gyárban kiharcolják az elvtársak, nem sokkal utána a paksiak is részesülnek belőle. Fejenként két kiló élesztő, két liter tiszta szesz, két kiló gyü­mölcsíz, két liter étolaj, két liter spiritusz, ugyanennyi petróleum... Valamennyi ér­tékes „valuta”, lehet csereberélni vele. Júniusban - a munkások egy részé­nek kívánságára - döntött úgy az üzemi bizottság, hogy tárgyal a dologról a tőkés cég vezérigazgatójával. A tárgyalás eredményes volt - hála a pesti elvtársak támogatásának. Sza­kácsnőt is találtak Sárközi Vilmosné sze­mélyében, aki előtte néhány gyári mulat- ságon-bálon már bizonyította, hogy jól főz nemcsak otthon, hanem „nagy tétel­ben” is. Pár hétig ingyen kapta mindenki az ebédet, először csak vagy félszázan vették igénybe, majd számuk hétről hétre gyarapodott. A kezdetben bizonytalan­kodók is, látván, hogy ez jó, csatlakoztak. A forint megjelenéséig ingyen ebédelt mindenki. Utána úgy döntött az üb., hogy a heti hat ebédért (a szabad szombatot még nem találták fel) 3.50-et fizet min­denki. Háromezer palacsintára nincs idő A diákétkeztetés gondjai az 505-ösben Ezerötven fő, közülük kilencszáz diák ebédel a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat 185. Számú Ifjú Gárda éttermé­ben, közismert nevén az „505-ös kony­háján”. Az iskola tanulóin kívül itt étkezik az 1. Számú Általános Iskola 130, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközé­piskola 120, a Vendéglátóipari Szak- középiskola 50-60 diákja, valamint 40 vállalat szakmunkástanulói az iskolai na­pokon. Úgy gondoltuk, ilyen magas lét­számra főzni nem lehet könnyű dolog, ezért felkerestük Hegedűs Istvánt, az ét­terem vezetőjét, és gondjairól faggattuk.- Bár az ebédeltetés nehézségeiről kérdeznek, mégis el kell mondanom, hogy reggelit és vacsorát is adunk 500-500 adagot, a saját kollégistáink­nak, valamint a „Rózsában” és a tanító­képzőben lakó szakmunkástanulóknak is. Ez legalább annyira problémás, mint a déli étkeztetés, mert nehéz elég változa­tos étrendet összeállítani. A diáktanács kérései között ugyanis szerepelt például bundáskenyér, amiből legalább kettő lenne egy adag, márpedig ezer darab megsütésére nincs idő. Ugyanez a hely­zet a palacsintával is. Megkérdeztem a kislányt, aki hiányolta, hogy otthon há­nyat szokott megenni. Négyet-ötöt, vála­szolta, s be kellett látnia, hogy ebédnél ez - ha csak a diákok kapnának, akkor is - minimum 3600 darabot jelentene. Erre sajnos mi képtelenek vagyunk.- Azért persze próbálunk változatos étrendet összeállítani, de bizony a nyers­anyagnorma igen megköti a kezünket. Csak meg kell nézni, mit kapunk a bolt­ban 12,30-ért. Mert itt ennyi pénzből kell egy ebédet kikalkulálnunk. így aztán nem tehetünk mást, hetente kétszer tészta­napot tartunk, és a banán, a narancs is hiányzik a menüből. Almát, befőttet tu­dunk adni, de nem gyakran, és sütemény is ritkán kerül a tálcára. A mennyiséggel egyébként nincs baj, inkább a választék­kal elégedetlenek a gyerekek.- Repeta van?- Tudunk adni, de csak az ebédeltetés végén, amikor az adagját már mindenki megkapta.- Az alacsony norma mellett mi nehe­zíti még a munkájukat? - Sajnos, gyak­ran gond van a szállítással is. Nem min­dig kapjuk meg a nyersanyagokat idő­ben, s ha megérkeznek, akkor is gyakran más jön, mint amit kértünk. Olyankor pe­dig meg kell változtatni az étlapot, és ez a diákoknak nem tetszik. De bármi történik is, muszáj kitalálnunk valamit, hiszen a gyerekeknek enni kell.- Gondot okoz a helyhiány is. Ebéd­időben, amikor legnagyobb a tömeg, és gyorsan kellene elszednünk a szeny- nyes tálcákat, a szűk mosogatóban egy­szerűen nincs hova tenni azokat. Zsúfolt­ság van az ebédlőben is. Főleg 2 óra kö­rül, amikor a legtöbb órának vége van, mert csak kétszázan férnek be egyszer­re, és ilyenkor jóval több „éhes száj” vár a folyosón.- Ahol ebédjegy van, ott legtöbbször apróbb „manőverek” is becsúsznak. Itt előfordult már, hogy jegy nélkül próbált bejutni valaki?- Persze, volt ilyen nálunk is. Olyan is akadt, hogy nem is ide szólt a gyerkőc je­gye, csak nem volt kedve a saját vállala­táig elgyalogolni, beállt hát itt a sorba. Ez szerencsére nagyon- ritka eset, nem jel­lemző.- Immár 44 éve vendéglátós. Hálás feladatnak tartja a diákétkeztetést?- Rendesek ezek a gyerekek, nincs velük különösebb gond. Mindig örülök, ha azt látom, hogy itt jóllakottak, elége­dettek. Gazdára várva Akiknek készült Ma tésztanap van

Next

/
Thumbnails
Contents