Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

6 ^ÉPÜJSÁG 1987. január 13. Szergej Bubkának nincsenek titkai- Az elmúlt nyár mindenekelőtt azért emlékezetes szá­momra, mert sikerült világrekordot felállí­tanom a Moszkvában megrendezett Jóaka­rat Sportversenye­ken - mondta Szer­gej Bubka világbaj­nok és világrekorder az APN tudósítójá­nak. Tulajdonképpen ilyen kimagasló ered­ményt nem most ér­tem el először, már hozzá is szoktam. Ám ez a rekord számom­ra különösen értékes, mivel itthon, hazai pá­lyán értem el, míg a korábbi sikereim mind külföldi stadio­nokhoz fűződtek. Úgy éreztem, hogy adósa vagyok honfitársaim­nak. Régen ismerem Bubkát, és ismerős számomra az a mély meggyőződése is, Labdarúgóősz ’86 Felemás évadot zárt a Dombóvári Vasas „Drágán fizettünk rutintalanságunkért" hogy egy sportoló, egy bajnok a rendkí­vüli erőfeszítéseket, az elérhetetlennek tűnő rekordok felállítását és az újabb eredményekre való törekvést nem önma­ga, hanem a sportbarátok millióinak ked­véért teszi. Idén nyáron a Jóakarat Sport- versenyeken, majd a Stuttgartban meg­rendezett Európa Bajnokságon aratott győzelmei után, a zsúfolt versenynaptár és a Testnevelési Főiskolán folytatott ta­nulmányai mellett is talált időt arra, hogy találkozzon a donyecki bányászokkal és egyetemistákkal és szerepeljen a legkü­lönbözőbb hallgatóság előtt. Bubka elis­meri, hogy a gyerekekkel és iskolásokkal szeret a legjobban találkozni. „Boldoggá tesz - nyilatkozta a bajnok -, amikor megtudom, hogy a velem folytatott be­szélgetés után valaki a fiúk közül elmegy beiratkozni a könnyűatlétikai szakosz­tályba. A komoly, rendszeres sportolás a gyerekeknek nemcsak egészséget ad, ami már önmagában óriási jelentőségű, hanem nagyszerű szabadidős elfoglalt­ság, amely eltereli a figyelmet az esetle­ges rossz hatásoktól és szokásokról. A sport nevelőszerepe is kétségtelen szá­momra. A nagy sportolók példája nagy vonzerő lehet ezen a téren, és ennek így is kell lennie”, y Bubka elmondja, hogy a tömegsport problémáit mind leendő testnevelő és sportszervező sajátjának érzi. Ugyanis, minél többen foglalkoznak rendszeres testedzéssel, annál egészségesebb lesz az egész nemzet. Más dolog, teszi hozzá Szergej Bubka, hogy távolról sem igyekszik minden em­ber élni ezzel a jogával és lehetőségével. Megtörténik, hogy sportlétesítmények üresen állnak, nincsenek kihasználva, il­letve egyáltalán nem működnek. Olyan is előfordul, hogy a tömegversenyeket a szervezők formálisan kezelik, nem pro­pagálják kellőképpen a sportot. Bubka véleménye szerint a sportisko­lák segítségével, amelyek száma ugyan növekszik, a felnövekvő nemzedék test­nevelésének feladatát nem lehet teljes egészében megoldni. Egyebek között szükség lenne több ifjúsági klubra, sportpályára, ahol röplabdázni, teniszez­ni, jégkorongozni lehet. Mellesleg Bubka olyan létesítményekre gondol, amelyeket az ifjúság a szabad időben saját maga tudna felszerelni, berendezni. Nagyobb kezdeményezőszellemre, érdekeltségre és lelkesedésre lenne szükség. A tömeg­sportban, vallja a bajnok, vannak még problémák a Szovjetunióban, de hangsú­lyozza, hogy megoldásokra megvan mind az anyagi, mind az erkölcsi háttér. „De bár- ■ milyen sportcsúcsokra is jussunk el - jegy­zi meg Bubka -, a kezdetekre, a forrásra mindig gondolnunk kell. Ez a forrás az ösz- szes sportmester számára azonos: a házak udvara és az iskolák ablaka előtti tér. Ezek­re a terekre kell kihívnunk a mostani gyere­keket”. Bubka nemsokára befejezi a Testneve­lési Főiskolát, úgy néz ki, hogy a kicsik ed­zője, de még inkább oktatója lesz. Ehhez érez különös vonzalmat, és már most, mi­közben sokat és megfeszítetten edz, segít tanárának, Vitalij Petrovnakaz iskolásokkal foglalkozni. A világrekorder védőszárnyai alatt néhány, még egészen kicsi alsótago­zatos gyermek dolgozik. Van néhány idő­sebb tanulója is. A velük végzett munka so­rán az edzői hivatást gyakorolja egyúttal. Bubka három 14 éves tanulót emel ki, akik­nek rúdugró tehetsége, az ő szavaival, szinte a szemünk láttára bontakozik ki. Mindhárman, Donyeckben a bajnok lakó­helyén.- Andrej Kravcsenko, Szergej Kazakov és Vlagyimir Szvincsenko rendkívül gyor­san sajátítja el a magasugrás titkait - And­rej, például már 4,90-et ugrik. Én 14 éves koromban még csak álmodni sem mertem ilyen ugrásokról - mondja Bubka.- Persze, elhamarkodott dolog lenne azt ígérni, hogy a csoportunkban még egy Bubka „fejlődik” - kapcsolódik be a be­szélgetésbe Vitalij Petrov, a bajnok edzője. - Az igaz, hogy Andrej Kravcsenko meg­előzi Szergejt, ha a mesterségbeli tudás növekedésének tempóittekintjük. De, hogy kiből lesz nagy sportoló, ezt a jellem dönti el. Vajon ennél az ifjú ugrónál nem hiány- zik-e valami ezen a téren? Erre nehéz vála­szolni. Egy biztos: ha olyan egyéniség fog­lalkozik velük, mint Bubka, akkor Andrej és társai egy életre a sport vonzásában ma­radnak. Lehet, hogy nem lesz belőlük sportmester, de a tornaterembe vezető utat mindig meg fogják találni, és véleményem szerint, ez a legfontosabb. Szergej Bubka, mint minden élsportoló, sajátos, szigorú egyéni program szerint készül az újabb rekordok felállítására, de ezeket a módszereket senki előtt nem tit­kolja: Szívesen megosztotta őket, például a kínai rúdugrókkal, amikor a Jóakarat Sportversenyeken megismerkedtek. És még jobb szívvel adja át titkait a fiataloknak, akikben önmaga utódait látja.- Ami elég volt a megyei bajnokság megnyeréséhez, az ebben az osztályban kevésnek bizonyult. Az ellenfelek na­gyobb tudását lelkesedéssel, kollektív csapatszellemmel igyekeztünk ellensú­lyozni. Az őszi rajtnál még fel sem vettük a ritmust, máris négy vereséget szenved­tünk. Amikor aztán mindenki „felszívta” magát, a közös célért apait-anyait bele­adott, akkor jöttek az elfogadható ered­mények - mondja Horváth György, a Dombóvári Vasas vezető edzője. Az ünneplés perceiben, a megyebaj­noki aranyérmek kiosztásakor a Vasas legénységének és szakvezetésének gondolatait már jócskán a jövő tervezése kötötte le. Mint minden újoncnál, a dombóvári piros-kékek háza táján is a bentmaradás kiharcolása fogalmazódott meg elsődle­ges célkitűzésként. Nem titok: többen fél­tették a „zöldfülű” újoncot, mondván, a területi bajnokság még a nagy csatákban edződött csapatok számára is kemény próbatétel. Ennek ellenére a gépgyáriak a bajnok­ság első felvonásában nem kényszerül­tek a pofozógép szerepének betöltésére. A szomszédvár DVMSE, továbbá a Szigetvár, valamint a Bonyhád és a Kisdorog együttesét is maguk mögé uta­sították.- Az az igazság, hogy meglehetősen felemás évadot hagytunk magunk mö­gött. Az első öt forduló a csapatkeresés jegyében telt el, ekkor egyértelműen a sereghajtó pozíciót eredményezte szá­munkra. A második szakasz hét találko­zóján 10 pontot gyűjtöttünk úgy, hogy közben nem szenvedtünk vereséget. Az­tán a véghajrá utolsó három meccsén is­mét kipukkantunk, egyetlen ponttal gaz­dagodtunk. Kiütköztek csapatunkon az idegi és fizikai fáradtság jelei, ráadásul Reeh volt Wieneke ( „helyettese” Párizsban, a májusi EB városában befeje­ződött a 16. nemzetközi francia cselgáncsbaj­nokság, melyen 17 nemzet legjobbjai léptek tatamira. A zárónapon öt magyar volt még ér­dekelt. A 65 kg-ban Farkas Attila és Bujkó Ta­más egyaránt helyezetlenül végzett. Előbbi ötpontos győzelemmel „iratkozott" fel a táblára, de azután az első fordulóban szo­ros csatában kikapott. Előbb a francia Rozót verte, majd bírói döntéssel maradt alul a japán Iteja ellen. A vigaszágon ismét jól helytállt, de, döntetlenre végződött csatájában ismét bírói döntéssel kapott ki a brit Adshead-től. Bujkó, a VB-ezüstérmes mindössze őt percet töltött ta­tamin: hétpontos akcióval kikapott a francia Abdoune-től, s mivel a hazai sportoló később vereséget szenvedett, nem is állhatott ismét küzdőtérre a reményágon az Ü. Dózsa váloga­tottja. Ebben a súlycsoportban a Farkast vert japán sportoló simán került el az ágdön­tőbe, ám ott meglepetésre megállította őt a franciák fiatalja, Boirie. Boirie számára ez a bravúr talán túl sok energia felemésztésébe került, mert a döntőben honfitársa, a veterán Hansen nagy ippont dobott rajta. Hansen im­már harmadszor nyert francia nemzetközi baj­noki címet, 1980 és 1986 után állhatott a do­bogó legmagasabb csúcsára. A 78 kg-ban a három magyar judós mind­össze négy mérkőzést vívott. Fogarasi hét­pontos vereséggel „fennakadt" a francia Feuillet-n, Csonka viszont a neves, szintén francia Libert-t győzte le bírói döntéssel. Ké­sőbb a belga Laats bírói döntéssel állt útjába, és a vigaszágon egy újabb francia (Berthet) ip- ponra dobta a Bp. Honvéd judósát. Tóth A. számára is hazai cselgáncsozó, Nowak jelen­tett megoldhatatlan feladatot (ötpontos vere­ség). A 24 éves katona, a nyugatnémet And­reas Reeh viszont remekelt. A súlycsoport olimpiai aranyérmese, a szintén NSZK-beli Frank Wieneke azzal okozott meglepetést, hogy első találkozóját minden további nélkül feladta a franciák kiválósága, Serge Dyot el­len. Reeh állt helyébe. A nyugatnémet ötpon­tosnál kisebb értékű akciót nem is tudott ezen a versenyen bemutatni! De ipponra is ké­pes volt. Többek között az EB-ezüstérmes Nowakot is tíz ponttal verte, majd a fináléban a japán Mocsida ellen ötpontos lábkisöpréssel diadalmaskodott. A 95 kg-osok között az ex-világbajnok, az NDK-beli Preschel csak a 2. fordulót érte meg. A 86 kg-ból rándult fel az olimpiai ezüst­érmes amerikai Berland új súlycsoportjába. Ö jól megállta helyét: az Európa-bajnok francia R. Vachont győzte le tíz ponttal, és harmadik lett. Döntőbe jutott meglepetésre a brit Ste­wart, ám ott egy francia tehetség, Traineau megállította őt. A párizsi nemzetközi bajnokság után a ma­gyar válogatott még egy hétig a „gallkakasos” együttessel készül a francia fővárosban. tetőzött a sérüléshullám is - értékel a szakvezető. A mérkőzésekről készült statisztikai számadatok összegezése után így foly­tatja: - Összességében nem vagyunk elégedettek, de újonc mivoltunkat te­kintve elkeseredettek sem. Minden pon­tunk mögött határtalan lelkesedés, küz­deni tudás és fegyelmezettség rejlik. Igyekeztünk a kontrákra alapozni, ehhez viszont köztudott, remek védekezés szükséges. Azon a bizonyos hét találko­zón mindez maximális sikert hozott, hi­szen mindössze három gólt kaptunk. Ez­zel szemben a további nyolc mérkőzésen viszont huszonháromszor rezdült meg kapunk hálója. Minden erőnkkel arra tö­rekszünk, hogy ezt az ellentmondást fel­oldjuk. A csapatépítés nehézségei mindenki számára ismertek. A Dombóvári Vasas­nál két ifjúsági korosztályú labdarúgó, Elek és Vass követelt magának helyet, s mindketten rászolgáltak a bizalomra. A tizenöt őszi fordulóban - az említett kényszerű okok következtében - egyéb­ként 22 játékos kapott bizonyítási lehető­séget.- Miként alakult az őszi játékosrang­sor? - kérdezzük az edzőt.- Az egyéni teljesítmények átlagát te­kintve: 1. Elek Viktor, 2. Szalai István, 3. Verbóczki László. Ugyanakkor Zsuró, Fekete, Tóth-Bagi és Kollmann adós ma­radt, ők képességeik alapján többre ké­pesek. Őszi 18 gólunkon hat játékos osz­tozott, a házi gólkirály Vörös lett kilenc ta­lálatával. Rajta kívül Lamm és Verbóczki három-három gólt ért el.- Valamennyi labdarúgójuk a bázis­szerv, a Láng Gépgyár helyi gyáregysé­gében dolgozik? A kosárlabda NB II. őszi idényének ha­todik fordulóját - az akkor tartott szakmai értekezlet miatt - ezen a hét végén ját­szották le a csapatok. Atomerőmű SE-Nagykanizsai MÁV NTE 140-80, (69-39). Paks, 200 néző. V.: Elmauer, Kardos. ASE: Szaffnauer (31), Maár (30), Buzási (22), Nagy (16), Kirr (6). Csere: Antoni (20), Horváth (6), Heimann (5) , Hovorka (4). Edző: Simon Károly. Végig vezetve, magabiztosan nyert a Du- na-parti csapat, a mérkőzés végén a né­zők vastapssal jutalmazták az ASE gár­dáját. Nagykanizsai MÁV NTE-Atomerőmű SE 76-40 (49-8). Paks, 200 néző. V.: Elmauer, Kardos. ASE: Hegedűs (-), Pálfi (6) , Kerekes (2), Nemes (8), Peák (6). A Szekszárdi Garay Gimnázium gátfu­tó lányai évek óta eredményesek a kö­zépiskolai bajnokságok országos dön­tőin, de igazi nagy eredmények nem szü­letnek. A 300 és 400 gát pedig kifejezet­ten gyenge számaink közé tartozik. Kö­nig Katalin és Schwébl Mária utódai még hiányoznak. Tény, hogy Baráti Tünde sé­rülése komolyan befolyásolta az ered­mények alakulását, de jó volna 87-ben egy.nagyot lépni előre e szép szakág régi hírnevének visszaszerzésére, vagy leg­alább megközelítésére. 100 m gátfutás (84 cm): 16,06 Posta Katalin, 16,25 Bozsér Anita, 16,33 Szabó Tünde, 16,65 Galló Edina (valamennyi A világ sportja BECS: Női röplabda Duna Kupa talál­kozón az Post Wien 3:1 (5, 13, - 12, 14) arányban győzött az Álba Volán ellen. MELBOURNE: Az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság első fordulójában Bar- tos Csilla 6:3, 6:4-re győzött a svájci Éva Krapl ellen.- Igen. A szakosztály működési feltéte­lei adottak. A gyáregység vezetése a le­hetőségekhez mérten igyekszik biztosí­tani az eredményes működéshez szük­séges feltételeket. Ennek folytatásában reménykedünk a továbbiakban is. A dombóvári együttes már december 27-én megkezdte felkészülését a tavaszi idényre. Mint megtudtuk: erősítéssel nem számolnak, ugyanakkor valamennyi korábbi sérült játékosuk ismét csatasor­ba állt. A felkészülési időszakban részt vesz­nek a Vasárnapi Dunántúli Napló Kupá­ban. Horváth György vezető edző a félévi bizonyítvány sommázata mellett a tavaszi célokat is reálisan fogalmazza meg.- Csapatunk valós játékereje ismere­tében tudomásul kell vennünk az őszi 40 százalékos teljesítményt. Azzal együtt, hogy több találkozón drágán fizettünk ru­tintalanságunkért. Hogy végül is mire jo­gosít fel bennünket a küzdeni akarás, csak a bajnoki fináléban dől el. Ha vala­mennyi játékosunk komolyan óhajtja a bentmaradást, s annak érdekében min­dent elkövet az edzéseken és a mérkőzé­seken, akkor valóra válthatjuk célkitűzé­sünket: megkapaszkodunk a sportág harmadik vonalában. Az edző bizakodását támasztják alá Lamm György csapatkapitány szavai is: - Minden igyekezetünk arra irányul, hogy meghosszabítsuk tagságunkat a Dráva-csoportban. Valamennyi játékos tisztában van vele, csak a közös összefo­gás eredményezhet sikert. Ha tavasszal minden meccsen „felszántjuk” a pályát, ha valamennyien megpróbálunk annyit futni, mint ellenfeleink, akkor révbe érhe­tünk. Ezt pedig a Láng Gépgyár gyáregy­ségének kollektívája éppúgy örömmel nyugtázná júniusban, mint a piros-kékek lelkes szurkolótábora. FEKETE LÁSZLÓ Csere: Szabó (12), Jéghné (-), Antoniné (-), Kern (6). Edző: Nemes Emília. Na­gyon gyenge kezdés után a második fél­időben feljavult a paksi csapat, de így is biztosan nyertek a vendégek. Ifjúsági NB II. Dunaújváros-Szekszárdi Dózsa 75-61 (46-18). Dunaújváros, 150 néző. V.: Be- rendi, Botos. Szekszárd: Jankovics (7), Bihari (8), Imreh (8), Fuchs (4), Huth (4). Csere: Rosta (16), Uzner (8), Zerényi (4), Kalász (2), Weisz (-). Edző: Murvai Árpád. Az első félidőben kapkodva, sok hibával játszottak a szekszárdi lányok, a második félidőben hiába nőttek az ellen­fél fölé, hátrányukat már nem tudták le­dolgozni. Sz. Dózsa), 21,4 Fehér Angéla, 21,8 Heidinger Nóra, 26,1 Csányi Erika (mind­három Bonyhád). 100 m gátfutás (76,4 cm): 15,2 Posta Katalin, 15,92 Bozsér Anita, 16,24 Schneider Ildikó, 16,2 Keszthelyi Vanda, 16,41 Csillag Tünde, 16,6 Péterbencze Csilla, 1,6,9 Besenyő Zsuzsa (valamennyi Sz. Dózsa), 17,4 Garamvölgyi Adél (Ta­mási), 18,6 Brunner Ágnes (DVMSE), 18,6 Kudari Helga (Tamási). 300 m gátfutás: 49,8 Kudari Helga (Ta­mási), 55,6 Mihálkovics Tünde, 56,5 Ros­tás Andrea^mindkettő DVMSE). 400 m gátfutás: 75,6 Kudari Helga (Ta­mási). DIMITROVGRÁD: A nemzetközi ifjúsá­gi röplabdatornán Magyarország a 7. he­lyet szerezte meg, miután az utolsó mér­kőzésen 3:2 (-9, -3,12, 9, 14) arányban győzött az NSZK ellen. A végeredmény: 1. Bulgária, 2. Len­gyelország, 3. NDK, 4. Görögország, 5. Románia, 6. Spanyolország, 7. Magyar- ország, 8. NSZK. Kosárlabda NB II. Az Atomerőmű SE vastapsot érdemelt Megyei atlétikai ranglista ’86 Női gátfutás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents