Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
2 "i^ÉPÜJSÁG 1987. január 10. Németh Károly beszéde •Zászlóbontástól kezdve, három évtizedé becsülettel teljesíti hivatását a munkásőrség, amely az ellenforradalommal vívott harcban, a párt kezdeményezésére született - kezdte beszédét Németh Károly, majd a munkásőrök helytállását méltatva hangsúlyozta: A munkásőrök esküjükhöz híven teljesítették a nép hatalmának védelmében vállalt kötelezettségüket, áldozatkészen, fegyelmezetten, a párt, a nép, a szocializmus iránti felelősséggel szolgálják a közérdeket. Ma is helytállnak, lelkiismeretesen látják el a szolgálatot. A munkásőrséget tisztelet és becsülés övezi társadal- münkban. Minderre gondolva adom át önöknek, valamennyi munkásűrnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Köszönjük mindannyiuknak a helytállást, családtagjaiknak a megértő támogatást. Harminc évvel ezelőtt az ellenforradalom elleni küzdelemnek, a szocialista konszolidációnak egyik fontos eleme volt a munkásőrség létrehozása. Az akkori helyzetet az jellemezte, hogy a Szovjetunió internacionalista segítsége, majd a magyar karhatalmi alakulatok felállítása lehetővé tette a fegyveres ellenforradalmi felkelés gyors leverését, de még nagy volt a bizalmatlanság, az eszmei és a politikai zűrzavar. Ellenségeink mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a rend helyreállítását, a termelőmunka beindítását. Rémhíreket terjesztettek, hirdették, hogy márciusban újra kezdik. Sok fegyver volt illetéktelen kezekben. Akkor még’jórészt előttünk álló feladat volt a törvényes rend teljes helyreállítása, a felfordulásból való kilábalás, a politikai és a gazdasági konszolidáció. A munkásőrség rászolgált a bizalomra Újjászerveződő pártunk vezetése, élén Kádár János elvtárssal, ilyen helyzetben - 1957 januárjában - kezdeményezte a munkások, a dolgozók felfegyverzését. A döntésnek fontos elvi jelentősége volt. Kifejezte a párt és a kormány bizalmát a munkások, a dolgozók iránt, hiszen fegyvert adott a kezükbe. Az elmúlt három évtized immár történelminek nevezhető tapasztalata bizonyítja, hogy a munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Ugyanakkor a munkásőrosztagok megjelenése bizonyította azt is, hogy az öntudatos munkások és dolgozók készek önkéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szocialista vívmányok védelméért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei nem a szocializmus ellen léptek fel, hanem a hibák, a törvénysértések, a politikai torzulások felszámolását igényelték szocialista alapon. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa már februárban rendeletet hozott a munkásőrség felállításáról. A jelenlévők közül is bizonyára sokan emlékeznek még rá: a szocializmus belső és külső ellenségei mindent elkövettek, hogy bemocskolják, hazug híresztelésekkel lejárassák a munkásöröket. A rágalmakra méltó választ adtak azok a kommunista és pár- tonkivüli hazafiak, akik a munkásőregy- ségekben elsők között vállalták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphatalom védelmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiállást. A munkásőrség példásan teljesítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt elszántan védelmezte a néphatalmat, segítette a rend, a nyugalom, az építőmunka feltételeinek megteremtését, eredményesen hozzájárult az ellenforradalmi restaurációs kísérlet elhárításához. Tagjai, a kommunisták és a pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek, férfiak és nők igaz hazafiak módjára cselekedtek. Őszinte örömünkre szolgál, hogy körünkben is sok olyan elvtársat üdvözölhetünk a több mint négyezerből, aki a megalakulástól kezdve megszakítás nélkül becsülettel viseli a munkásőr egyenruhát. Övezze tisztelet minden alapítónak, a néphatalom valamennyi hű katonájának a nevét, azokét, akik önzetlenségből és hazaszeretetből oly szemléletes történelmi leckét adtak. Helytállás a munkában, részvétel a közéletben Jó érzést és tiszteletet vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nemzedékek által teremtett hagyományoknak méltó őrzői és folytatói, az elődök példájához illő felelősséggel teljesítik önként vállalt kötelezettségüket. Sokat áldoznak szabadidejükből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szocialista vívmányok védelmére. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Helytállnak a munkában, aktív részesei a közéletnek. Példájukkal, magatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környezetükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadalmunkban növekedjen a közösségért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, politikai és érkölcsi magatartásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a tnunkásűrök is tanúsítanak. Minél inkább tért hódít az a felfogás, hogy csakis embertársainkkal együtt és ne mások rovására boldoguljunk, annál inkább visszaszorul a közömbösség, az önzés, minden olyan jelenség, ami összeférhetetlen a tisztességes emberi magatartással. A munkásőrség nagy ereje politikai egységében, erkölcsi szilárdságában rejlik, s ez nem hagy kívánnivalót maga után. A munkásőregységek olyan kollektívák, amelyekben a közérdeket szolgáló tetteknek a mozgatórugója a nép, a szocialista haza és az internacionalista eszmék iránti hűség. Az út, amelyet megalakulása óta a munkásőrség a párttal, a néppel együtt bejárt, azt tanúsítja: volt és van értelme a harcnak, az odaadó, becsületes helytállásnak. Még ha nem is sikerült minden, ahogyan terveztük és szerettük volna, a legutóbbi három évtizedben nagy eredzetett az ellenforradalom kirobbanásához: a szektás-dogmatikus politika, a személyi kultusz és annak súlyos következményei, a párton belüli revizionista erők árulása, a hazai ellenséges elemek aktivizálódása és az őket támogató nemzetközi imperializmus aknamunkája. Ez az értékelés történelmi távlatból nézve is megállja a helyét, módosítani rajta nem kell. Az események jellegén az sem változtat, hogy azokba dlyanok is belesodródtak, akik a hibák kijavításáért szálltak síkra. Pártunk a történtekért őket soha nem okolta. Kezdettől fqgva világossá tette, hogy kész mindenkivel együtt munkálkodni, aki az ország sorsát a szívén viseli, az alapvető szocialista célokat elfogadja, megvalósításukat támogatja. Ezen az alapon jött létre, fejlődött és erősödött meg a nemzeti közmegegyezés hazánkban. Arról is szólnunk kell, hogy olyan tanulságok birtokába jutottunk, amelyek ma is időszerűek, megfeledkezni róluk nem szabad. Maradandó tanulság, hogy a haza felemelkedésének, népünk boldogulásának nincs más járható útja, mint a szocializmus, amelynek építésében részt venni egyet jelent a nemzeti érdekek szolgálatával. Ezzel egyenrangú tanulság, hogy nemzeti függetlenségünk és békénk megőrzése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk csakis a haladás oldalán, a szocialista országokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért politikánk sarkkövének tartjuk, hogy tovább erősítsük szövetségünket, együttműködésünket és barátságunkat a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Közösségi társadalmunkban a párt és a nép együtt úrrá tud lenni minden ne- he'zségen, akadályon, igazi erejük az összefogásban van. Pártunk népünkkel együtt kereste és találta meg a kivezető utat a válságos helyzetből, együtt alakítjuk és valósítjuk meg politikánkat a haza és a nép javára. Ez a politika, a vele párosuló munkastílus, az őszinteség, a nyíltság, a szavak és a tettek egysége volt az alapja a megerősödött bizalomnak, forrása a szocialista nemzeti egységnek, a fejlődő szocialista demokráciának. Együtt és féltve vigyázzuk a párt és a tömegek bizalomteljes kapcsolatát, a társadalom politikai egységét, az ország bejpolitikai stabilitását, amely a népi hatalom szilárdságának, az ország fejlődésének legfőbb záloga. A történelmi tapasztalatok hasznosítása mények születtek. Fontos, hogy a felnövekvő nemzedékekben is tudatosítsuk: szocialista vívmányainkban népünk áldozatos munkája testesül meg. Sok akadályt kellett legyőznünk, az eredményekért keményen meg kellett dolgoznunk, nagy feladatokat oldottunk meg, de balsikerek is értek bennünket; hibáinkkal, tévedéseinkkel is meg kellett és meg kell küzdenünk. A közelmúltban ország-világ nyilvánossága előtt újólag részletesen foglalkoztunk az 1956-os magyarországi el- • lenforradalommal, annak előzményeivel, történelmi utunk tanulságaival. És foglalkoztak a tragikus eseményekkel külföldön is. Barátaink, a haladó emberek, miként a három évtizeddel ezelőtti nehéz napokban, úgy most is kifejezték szolidaritásukat, és elismeréssel szóltak pártunk, népünk azóta végzett nagy munkájáról, eredményeinkről. Számos nyugati polgári hírközlő szerv, sajtóorgánum - a maga módján - tárgyilagosan foglalkozott az elmúlt 30 esztendő fejlődésével, reális hangot ötött meg hazánkkal kapcsolatban. De voltak más hangok is. Ellenfeleink a tényekkel mit sem törődve, vagy azokat elferdítve propagandakampányt folytattak szocialista rendszerünkkel szemben, ezúttal is a régi szólamokat hangoztatva az ellenforradalom szeny- nyesét próbálták tisztára mosni. Ezzel kapcsolatban most a következőket tartom fontosnak leszögezni: minden kétséget kizárva bizonyítható, hogy ellenforradalom zajlott le hazánkban, amely a népi hatalom megdöntését tűzte zászlajára. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága helyesen mutatott rá, hogy négy, egymással szorosan összefüggő ok veA Magyar Szocialista Munkáspárt a történelmi tapasztalatok és tanulságok hasznosítását elsőrangú feladatának tartja. A szocializmus építésében és gyakorlatában - a sablonoktól elszakadva - bátran vállalkozott új, előrevivő megoldások keresésére, kimunkálására és alkalmazására. A társadalmi fejlődés változó követelményeit szem előtt tartva ma is a lenini szellemű megújulás útját járja. Fölkarolja az előremutató kezdeményezéseket, kritikusan tekint saját tevékenységére, de fő politikai vonalától se jobbra, se balra nem engedi magát eltéríteni, határozottan fellép a szélsőségek ellen. A három évtizedre visszatekintve jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy közös erűvel és akarattal megvédtük, megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát, és új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait. A parasztsággal egyetértésben sikeresen megoldottuk a történelmi feladatot, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ennek az egész társadalom éppen úgy hasznát látja, mint a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének, a gazdasági, kulturális fejlődésnek. Küzdelmes nemzeti történelmünkből - a hibák és a gondok ellenére - messze kimagaslik az elmúlt 30 esztendő, amely országunk, népünk életében minden korábbi időszaknál dinamikusabb anyagi és szellemi gyarapodást eredményezett. Ezt azért is hangsúlyozom, mert gyakran indokolatlanul hallgatunk, vagy csak szemérmesen szólunk arról, hogy a szocializmus építésének minden területén, még a nehéz években is. megbecsülendő eredmények születtek, s hogy országunk és népünk nemzetközi megítélése pozitívan megváltozott. A közös erőfeszítésekből született vívmányokról - amelyekre a jövő is épül - éppúgy oktalanság hallgatni, mint munkánk fogyatékosságairól, az ország életében meglévő gondokról, nehézségekről, társadalmi feszültségekről. Fontos, hogy társadalmi, gazdasági viszonyainkat olyannak lássuk, amilyenek a valóságban. Tartsuk számon tehát az eredményeket, de vegyük észre és javítsuk ki a hibákat, számoljuk fel a hiányosságokat. Ne engedjük felhalmozódni a feszültségeket. A közvéleményben van aggodalom, bizonytalanság és jogos kritika is, de biztató, hogy népünk nagy többsége politikai érettségről és cselekvőkészségről tesz tanúbizonyságot. Megérti, hogy a korábbinál szerényebb eredmények elérése is nagyobb erőfeszítéseket követel. Aki a jó ügyért cselekszik, annak van igazi jogcíme bírálni - ha mégoly élesen is - a vezetésben vagy a végrehajtásban tapasztalható hibákat, fogyatékosságokat, hiszen erre biztat és ezt teszi maga a párt is. Viszont a bírálat ürügyén ne hangoskodhassanak azok, akik a Magyar Nép- köztársasággal szemben ellenséges külföldi szervezetekkel együttműködve, támogatásukat élvezve a nehézségeket kihasználva próbálnak bizalmatlanságot szítani, és nincs egy jó szavuk a nép, a nemzet érdekeit szolgáló közös erőfeszítésekről. Bizakodással tekintünk a jövő elé Nem kevés akadály nehezíti a fejlődést, mégis bizakodással tekinthetünk a jövő elé, mert társadalmi, gazdasági alapjaink szilárdak. A Központi Bizottság múlt év novemberi határozata jó programot adott a cselekvéshez. Tennivalóink ismeretében erőinket, tudásunkat, szorgalmunkat most az éves népgazdasági terv végrehajtása érdekében kell összpontosítanunk. A múlt évről még nincs pontos elszámolás, de az látható, hogy a teljesítmények elmaradtak a tervezettől. Az összességében elégtelen fejlődés nagy különbségeket takar. A dolgozók többsége becsületesen helytállt, számos üzem, szövetkezet és intézmény kollektívája a nehezebb feltételek között is tiszteletet érdemlő erőfeszítéseket tett, jelentős eredményeket ért el. De vannak olyan termelőegységek is, amelyek azonos feltételek mellett a tőlük elvárhatónál gyengébb teljesítményt nyújtottak. Az idei népgazdasági terv szerény fejlődést irányoz elő, de megvalósítása jobb minőségű és fegyelmezettebb munkát igényel. Érvényesítenünk kell azt a szigorú, de igazságos követelményt, hogy mind a termelőegységek, mind a dolgozók teljesítményükkel arányosan részesüljenek a létrehozott javakból. Azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, kollektívákat kell előnyben részesíteni, azoknak a fejlődése előtt kell a pályát szabaddá tenni, amelyek az össztársadalmi érdeket is szolgáló gazdaságos, versenyképes termékeket állítanak elő. Mindent meg kell tennünk a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításáért, s vele együtt a munkaerő-, az anyag-és energiapazarlás megszüntetéséért, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításáért, a korszerű berendezések, gépek jobb kihasználásáért. A központi gazdaságirányítás kötelessége, hogy ezt ösztönzéssel és szervezőmunkával is elősegítse. A megvalósításban azonban a vállalatoknak, szövetkezeteknek és intézményeknek van kulcsszerepük. Sehol sem szabad késlekednünk azoknak a feladatoknak a megoldásával, amelyek tőlünk függnek. Mindenütt kapjanak zöld utat a termékek minőségének, versenyképességének javítását szolgáló kezdeményezések. Csakis jó minőségű munkával, a tartalékok feltárásával és hasznosításával, az ésszerű, takarékos gazdálkodással, a nagyobb szervezettséggel tudjuk megállítani a gazdasági egyensúly romlását, megteremteni az életkörülmények javításának, a megfelelő áruellátásnak az anyagi alapjait. Honosítsunk meg olyan rendet és közszellemet, amely szerint az a természetes, hogy először termeljük meg a javakat, és csak azután kerüljön sor az elosztásra. A nemzeti összefogás átsegíti az országot a gondokon A lendületesebb fejlődésnek, a jogos igények kielégítésének, a szociális feszültségek feloldásának, a nehézségekből való kilábalásnak az a legfőbb feltétele, hogy a termelésben és a társadalmi élet minden más területén teljes tudásunkat latba vetve tegyük a dolgunkat. Meggyőződésem, hogy a nemzeti összefogás tettekben megnyilvánuló ereje képes lesz átsegíteni az országot a gondokon. A nemzeti érzés, a haza sorsáért viselt felelősség napjainkban is leginkább a közösség javát szolgáló tettekben nyilvánulhat meg. Az ország előrehaladását csakis az emberi tudás és akarat, a színvonalas vezetés, a fegyelmezett munka, az együttes gondolkodás és cselekvés biztosíthatja. Minden közösségben építeni kell az emberek tapasztalatára, igényelni kell a dolgozók aktív részvételét a döntésekben és az ellenőrzésben. Érvényt kell szerezni annak, hogy tartsák tiszteletben az állampolgárok véleményét, legyen rangja az előrevivő javaslatoknak, kezdeményezéseknek. Mindazok, akiket a bizalom vezető posztra állított, tegyenek eleget maradéktalanul ennek a követelménynek. Előrehaladásunknak, mint ahogy az emberiség boldogulásának is, elengedhetetlen feltétele a béke. Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk érte. Azokkal haladunk együtt, akik a hidegháború újraidézése és a gyanakvás élesztgetése helyett a kölcsönös bizalmat akarják fejleszteni, akik a világűrben és a földön is a békét ajánlják, végképp meg akarják szabadítani az emberiséget az atomhalál rémétől. Összefogunk mindazokkal, akik a háborús fenyegetés ellen, a békéért emelik fel szavukat, és a népek barátságáért szállnak síkra. Együtt küzdünk azokkal, akik őszintén akarják, hogy a világ ne jusson az emberiség létét fenyegető fegyverkezési hajsza zsákutcájába, hanem az enyhülés útján haladjon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének rugalmas javaslatait. Ezek a javaslatok, ha az Amerikai Egyesült Államok, a NATO-országok részéről is meglesz a kellő politikai akarat, a megegyezésre való készség, jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy korunk nagy kérdéseit békés úton, a tárgyalóasztal mellett rendezzék. Három évtizedes fennállása alatt a munkásőrség rászolgált a párt, a nép teljes bizalmára. Szocialista társadalmi rendünk e fontos intézményét joggal tartjuk számon jelentős vívmányaink sorában. Az idősebb és a fiatalabb nemzedékek, a párttagok és a pártonkívüliek jó egyetértésben dolgoznak, tetteikkel tanúsítják, hogy méltó folytatói nemzeti történelmünk, s benne munkásmozgalmunk legszebb hagyományainak. Tiszta lelkiismerettel, azzal a jó érzéssel állhatnak elvtársaik, dolgozótársaik elé, akiktől a megbízást kapták, hogy becsülettel teljesítették és teljesítik önként vállalt feladatukat. Az alkalmat felhasználva a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is szívből gratulálok a kitüntetett elvtársaknak. Viseljék büszkén társadalmunk elismerésének ezt a jelét. Meggyőződésünk, hogy a munkás- osztály önkéntes fegyveres testületé, mint eddig, ezután is betölti hivatását. A munkásőrök teljesítik nehéz, de megtisztelő kötelezettségüket. Ehhez pártunktól, kormányunktól és népünktől a jövőben is minden segítséget megkapnak - mondta befejezésül Németh Károly.
