Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! < l AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA y OLVASÓ­1987. január 9. PÉNTEK SZOLGÁLAT XXXVII. évfolyam, 7. szám (5-6. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Az újabb genfi forduló előtt Évkezdés - jó kilátásokkal Szovjet és amerikai nyilatkozat a tárgyalások kilátásairól Láng Dombóvári Gépgyártó Leányvállalat Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügymi­niszter-helyettes Párizsban kijelentette, hogy a szovjet kormány az új évben is a nukleáris leszerelés előmozdítását tartja a legsürgetőbb nemzetközi politikai feladatnak. Petrovszkij a rendszeres szovjet-fran­cia külpolitikai eszmecsere keretében tartózkodik Párizsban. Tanácskozott a francia külügyminisztérium vezetőivel, majd sajtóértekezletet tartott. A szovjet külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy Moszkvában szük­ségesnek tartanak idén is egy szovjet­amerikai csúcstalálkozót, de nem pusz­tán a találkozó kedvéért, hanem ha konk­rét eredményt is hoz a nukleáris leszere­lés terén. Egy újabb csúcstalálkozó létre­jötte attól függ, mikor és mennyire kész Washington az eröpolitika helyett a józan megfontolástól vezettetve ésszerű lesze­relési intézkedésekre, amikre reális kilá­tás nyílt Reykjavíkban. Petrovszkij kérdésre válaszolva el­mondotta, hogy párizsi konzultációin csak általánosságban volt szó a Reykja­vik utáni helyzet francia megítéléséről - nevezetesen arról, hogy Jean-Bernard Raimond külügyminiszter a parlament­ben „nyugtalanítónak” nevezte az ameri­kai és a szovjet közepes hatótávolságú atomfegyverek kölcsönös teljes kivoná­sát Európából. A Szovjetunió és Franciaország a le­szerelés számos részterületén együtt­működhet, ezek közül a szovjet külügy­miniszter-helyettes kiemelte a vegyi fegyvereket betiltó konvenció kidolgozá­sát. Petrovszkij nem nyilvánított közvetle­nül véleményt a csádi Vádi Dum repülő­terének francia bombázásáról, de kije­lentette, hogy a Szovjetunió aggasztónak tartja a csádi fejleményeket. Ellenzi a csádi válság fegyveres erővel való meg­oldási kísérleteit, helyette a politikai meg­oldást találná ésszerűnek, az Afrikai Egy­ségszervezet közreműködésével. Az Egyesült Államok nem terjeszt elő új javaslatokat a genfi tárgyalások új fordu­lóján, de bízik abban, hogy a reykjavíki Hat éve folyik Irak és Irán háborúja A szovjet kormány nyilatkozata a békés rendezés szükségességéről A Szovjetunió változatlanul az Irak és Irán közötti fegyveres harc mielőbbi be­szüntetése mellett száll síkra. A két állam vitás kérdéseit nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál kell megoldani - hang­súlyozza nyilatkozatában a szovjet kor­mány. A csütörtökön Moszkvában nyilvános­ságra hozott állásfoglalásban emlékez­tetnek: több mint hat éve folytatódik a ke­gyetlen és tragikus háború Irak és Irán között, amely hatalmas emberi áldozato­kat követel, gazdasági és kulturális érté­keket semmisít meg, erőteljesen fékezi mindkét ország gazdasági-társadalmi fejlődését. Embertelen háborús akciókra kerül sor, mint például a vegyi fegyverek bevetése, katonai célpontoknak nem te­kinthető objektumok és települések tá­madása. A háború fenyegeti a nemzetkö­zi hajózási útvonalak biztonságát a Per­zsa-öbölben, ahol egyebek között olyan kereskedelmi hajók is célpontjai a táma­dásoknak, amelyek a háborúban részt nem vevő államok tulajdonában vannak. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések ellenére mind ez ideig nem sikerült elérni a vérontás beszüntetését és a rendezést célzó politikai tárgyalások megindítását. Mi több, a konfliktus to­vább szélesedik, ami veszélyezteti az egész térség békéjét és biztonságát, s más országok és erők belekeveredésé­vel fenyeget. Ebből a konfliktusból csak azok húznak hasznot, akik mindkét fél kölcsönös kimerülését, gyengülését, a neokolonializmus közel- és közép-keleti pozícióinak helyreállítását akarják. A há­ború olyan tényezővé vált, amely nézetel­téréseket és vitákat vált ki az arab világ­ban és az el nem kötelezett államok kö­zött. Az imperialista erők az iraki-iráni háborút katonai jelenlétük növelésére használják fel a Perzsa-öböl térségében, továbbá arra, hogy megteremtsék az ottani államok belügyeibe való beavatko­zás feltételeit. „Létérdekeik” megvédel- mezésének ürügyével a körzettől több ezer kilométerre fekvő nagyhatalmak hadihajókat küldenek ide, különleges katonai parancsnokságokat hoznak lét­re, nyomást gyakorolnak a térség orszá­gaira, fenyegetve azok biztonságát. Az Egyesült Államok - habár szóban a konf­liktus beszüntetése mellett száll síkra - a gyakorlatban olajat önt a háború tüzére, további vérontásra ösztönöz. Washing­tonban ezeket a politikai ügyleteket és a titkos fegyverüzleteket valamiféle „szov­jet fenyegetéssel” próbálják igazolni. Az állásfoglalásban emlékeztetnek arra, hogy a Szovjetunió álláspontja az iraki-iráni háború kérdésében kezdettől fogva változatlan, független attól, hogyan alakult a konfliktus, egyebek között kato­nai tekintetben. A szovjet kormány nyilat­kozatában hangsúlyozza, hogy a háború beszüntetéséhez és a béke megteremté­séhez vezető úton nincs leküzdhetetlen akadály. Az a legfontosabb, hogy mind­két fél politikai akaratról és józanságról tegyen tanúbizonyságot, olyan kölcsö­nösen elfogadható megállapodásokra törekedjék, amelyek mind Irak, mind pedig Irán törvényes érdekeit figyelembe veszik. A rendezés alapját a nemzetközi jogrend általánosan elismert normáinak kell képezniük, elsősorban a szuvereni­tás, a területi épség kölcsönös tisztelet­ben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek, valamint an­nak, hogy sérthetetlennek tekintsék Irak­nak és Iránnak a konfliktus kezdetéig tiszteletben tartott határait. A konfliktus mielőbbi rendezése érdekében a Szov­jetunió időszerűnek tartja, hogy ismétel­ten felhívja a figyelmet: fel kell számolni ezt a veszélyes háborús tűzfészket a Közép-Keleten, meg kell akadályozni kiszélesedését. A kormánynyilatkozat emlékeztet arra is, hogy ez az álláspont szerves részét képezi a Szovjetunió elvi politikájának, amelynek célja a feszült­séggócok felszámolása és a konfliktus­helyzetek tárgyalások útján, valamennyi fél törvényes érdekeinek figyelembevé­telével, bármifajta külföldi beavatkozás­tól mentesen történő feloldása. A szovjet kormány kész minden módon támogatni bármilyen becsületes és építő jellegű erőfeszítést - egyebek között az ENSZ keretein belül - annak ér­dekében, hogy az iráni-iraki konfliktust a békés megoldás medrébe lehessen te­relni - mutatnak rá végezetül a kormány- nyilatkozatban. csúcstalálkozó eredményeire támasz­kodva előrehaladás következik be a le­szerelés kérdéseinek megoldásában. Ezt Dan Howard, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára jelentette ki, az MTI tudósító­jának kérdésére válaszolva. Howard úgy vélekedett, hogy a genfi tárgyalások leg­utóbbi fordulója „minden eddigi közül a legeredményesebb volt”. Derűlátását indokolva utalt Arthur Hartman, az Egyesült Államok távozó moszkvai nagykövete egy nyilatkozatára, amely szerint a Szovjetunió „szemmel láthatóan őszintén kíván leszerelési megállapodásokat”, de ismételten leszö­gezte, hogy az Egyesült Államok az ilyen megállapodások fejében sem hajlandó feladni az űrfegyverkezési program vég­rehajtását - ami annyit jelent, hogy ra­gaszkodik a reykjavíki megállapodást meghiúsító amerikai feltételhez. Howard a leszerelési kérdésekről szólva ismét azt mondotta, hogy az Egye­sült Államok nem tekinti érvényben lévő­nek a SALT-2. szerződést. Kormányalakítási tárgyalások Bécsben Csütörtökön megkezdődött az osztrák szo­cialisták és a konzervatív Néppárt kormány­alakítási tárgyalásainak újabb szakasza. A két párt vezetői péntekig zárt ajtók mögött tanács­koznak a kancellári hivatalban a követendő koalíciós politikáról, elsősorban a gazdasági kérdésekről. A konzervatívok, akik 16 év után először térnek vissza a kormányba, a mi­nisztériumi tárcák felére tartanak igényt, köz­tük a külügyi, a mezőgazdasági, a kereskedel­mi, a tudományügyi és a környezetvédelmi tár­cára. A Néppárt a belügyi vagy a hadügyi tár­cát is igényli, s minden valószinűség szerint az utóbbit kapja meg. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár élére január else­jétől Boda Lászlót nevezték ki vezér- igazgatónak. A vezérigazgató - aki több mint 30 éve dolgozik a vállalatnál és a ki­nevezést megelőzően főkonstruktőr beosztásban tevékenykedett - gyár- látogatásra Dombóvárra utazott. A vállalat vezetői nevében megkö­szönte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az éves terv teljesítése érdekében tettek a dombóváriak. Elmondotta, hogy a vállalat tavalyi termelési eredménye 1232 millió forint és ebből 394 milliót teljesített a dombóvári gyáregység. A nyereség mértékéről még nem lehet pontos adatot látni, de az már biztos, hogy nem zárták veszteség­gel az évet, és ez jó kiinduló alap lehet a jövőre nézve. Bejelentette a vezérigazgató, hogy ebben az évben önálló útra lép Dombóvár: leányvállalattá alakul. Ez a forma mind az anyavállalatnak, mind a dombóvári gyárnak előnyös lesz. Az önálló elszámolás lehetővé teszi, hogy a többlettermelés ered­ménye, a nyereség ott maradjon, ahol megtermelték. A Láng Dombóvári Gépgyártó Leányvállalat ez évi árbevételi terve 380 millió forint és a tervezett nyere­ség 49 millió forint. Mit jelent a leányvállalati forma, hogyan kell a továbbiakban dolgoz­ni? Erre a vezérigazgató a követke­zőket mondta:- Aki eddig is jól dolgozott, annak ugyanúgy, aki kevésbé jól - és bízva abban, hogy ezek voltak keveseb­ben -, azoknak jobban kell a jövőben dolgozni. Bilek Sándor gyáregységvezető elmondta, hogy a jövőben is csak közös munkával lehet jó eredményt elérni. A dombóváriak részéről továbbra is megvan a jószándék az együtt­működésre. Munka van, mindenki dolgozhat, erre a már most 250 millió forintos rendelésállomány a biztosí­ték. Ezen belül az I. negyedéves üte­mes termékkibocsátás feltételei biz­tosítottak. Az átalakulás során új szerveket, szervezési intézkedéseket kell létre­hozni, így az önálló elszámoláshoz legelőször is megfelelő szám- és könyvvitelt kell biztosítani.- A jövőben is igényeljük az anya- vállalat segítségét, mert hiszen a Láng név alatt működünk továbbra is - mondotta egyebek között Bilek Sándor. OSZLÁNCZI JÁNOS Dunaszentgyörgy TERJESZKEDŐ FALU Gyarapodik, gazdagodik Dunaszent­györgy, sorra épülnek az új házak, ter­jeszkedik a falu. Nemcsak a fiatalok ma­radnak a szülőhelyükön, de a környező községekből, sőt Paksról is többen idete­lepülnek, telket vásárolnak. A helyi ta­nács 1982-ben 47 telket parcellázott, amiből eddig 28 talált gazdára. Az 1986. évben 11 lakhatási engedélyt adtak ki. A közművesített, villannyal, vízzel ellátott telkeket négyzetméterenként 100 forin­tért adták el. Az így kialakított Csapó, Széchenyi és Tolnai Lajos utcákon kívül a következő időszakban további négy utcát alakítanak ki Szekszárd irányában. A negyvenhét telekből eddig 28 talált gazdára

Next

/
Thumbnails
Contents