Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
mmm Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAFUAj MA Szolgáltatók 1987. január 8. CSÜTÖRTÖK szolgáltatások XXXVII. évfolyam, (3. oldal) 6. szám ÁRA: 1,80 Ft A nagycsaládok mi államunkat jól-rosszul megépítették, s most nekünk kell egy családdá téve belülről is felépítenünk - mondja Németh László 1962-ben írt Nagy család című drámájának egyik főszereplője. Németh László modellje a régi nagycsalád, ahol generációk éltek együtt, összetartó erő a vérségi kötelék és a gazdasági kényszer volt; tudniillik az, hogy a földet, a műhelyt a családnak meg kell tartani, mert abból élt minden tagja. A drámaíró tudta, hogy ez már a múlté, hiszen a föld szocialista közös tulajdon, egy-egy kisiparos műhelye nem mindig alkalmas arra, hogy népes családokat eltartson. S mert tudja ezt, ajánlja is a drámában, hogy szellemi nagy családok töltsék ki az űrt; azonos érdeklődésű emberek, egymást tolerálva, sőt áldozatot hozva egymásért, képesek úgy élni, mint egy-egy nagycsalád. Illúzió? Lehet, mégis el kell dönteni, hogy mit értünk ma, a huszadik század vége felé nagycsaládon. A családdal több tudományág is foglalkozik, közös megállapításuk, hogy: a legkisebb társadalmi intézmény, alapegység, amely letéteményese a társadalom fennmaradásának. Biztosítja a társadalom biológiai, anyagi, kulturális újratermelését. Kik tartoznak a nagycsaládba? Nem a sokgyermekes családok, annak ellenére, hogy a köztudatban így él. Szociológiai értelemben ezek a családok kiscsalá- dok. Két vagy több generáció együttélése egy fedél alatt jelenti klasszikus értelemben a nagycsaládot, ahol a családtagokat nemcsak a vérségi, hanem funkcionális kötelék is összetartja, s sajátos szokásrend szerint élnek, mely csak arra a családra jellemző. Kiegészítésül némi statisztika: 1960-ban a magyar családok 28,5 százaléka volt egygenerációs család (tehát nincs gyermek), 64 százaléka kétgenerációs, s mindösszéa családok 7,5 százaléka nevezhető nagycsaládnak, ahol kettőnél több generáció élt együtt. Számuk mára mintegy felére csökkent, s majdnem kizárólag falun élnek. Mivel a nagycsalád is a társadalom fennmaradásának letéteményese, ezért mindenekelőtt a gyermekek szempontjából kell vizsgálnunk, hogy mi a nagycsaládok előnye. Mindenekelőtt az, hogy a nagy család nyitott - mert erre kényszerül - s több viselkedési mintát lát a gyermek. Fejlődésének első három évét az anya szerepe határozza meg, ami a nagycsaládban kiegészül a nagyanyai szereppel is. Ezek erősíthetik egymást, de komoly korai sérülések forrásai is lehetnek a gyermekben. Fontos az apa szerepe. Három- és tízéves kor között az apai, nagyapai magatartásforma határozza meg a gyermek beilleszkedési képességét - szakszóval szocializációját. Az édesanya és az édesapa, illetve a nagyszülők viszonya döntően hat a gyermek értékrendjének kialakulására. A nagy család, ha valóban ép, és nem dúlja fel a meny-anyós, fiú-após vagy egyéb ellentét, akkor megkönnyíti a gyermekek beilleszkedését a társadalomba, azt, hogy helyes értékrendet alakítsanak ki maguk számára. A tények azt mutatják, hogy egy-egy nagycsalád alkalmasabb a „reszocializációra”, tehát az út- tévesztés után a magáratalálásra is, egyszerűen azért, mert több a tér és a kötelék. Az természetes, hogy nagyanyáink világában az anya szerepe egészen más volt, mint manapság. Ma a feleség majd mindenütt dolgozik, kevesebb ideje jut a családra. Tűrőképességét próbára teszi a munkahely is, s otthoni alkalmazkodóképessége kisebb. A nagyanya (akár anyós, akár szülő) az esetek nagy részében kritikusan nézi ezt. A család egy-egy markánsabb egyénisége maga mellé vonzza a többieket, s kialakul két- vagy többpólusú család. Igen komoly sérülések, halálig be nem gyógyuló sebek keletkeznek így. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nagycsaládok gazdaságilag, kulturálisan részben a társadalom pereméről jönnek. Városokban közismert a „lumpen nagycsalád”, míg a falvakban szembeötlő a cigány származású nagycsaládok meglehetősen nagy száma. A többszörösen hátrányos helyzetből indulnak a gyermekek az életnek. Ezért nehéz beépülésük a társadalom nagy családjába, de nem lehetetlen feladat. A buktatók ellenére a mérleg előny serpenyőjében sokkal több van. S erre keli építenünk. Ehhez azonban meg kell, hogy változzék családvédelmi propagandánk, iskolai nevelésünk, egyéni és közösségi szemléletünk. ermészetesen mindez jámbor óhajnak látszik, mert az ellenérvek igen erősek. Mindenekelőtt a lakás. A nagycsalád egyik jellemzője a közös fedél. Azt hiszem, hogy ilyen családegyesítési programra a közeljövőben nem szabad számítanunk. Átmeneti korban élünk, mondjuk gyakran közhelyszerűen, vagy felmentést keresve hibáinkra. Amíg új, tartalmas házasságmodell nem alakul ki, addig stabil családképről sem beszélhetünk. Mégis hiszem azt, hogy valakit minél több szál köt a család minél több tagjához, annál szilárdabban meg tud állni az életben. Ezt nevezhetjük akár közösségi típusú, akár szocialista típusú nagycsaládnak. _ . Tanácsülés Pakson Tegnap délután megtartotta idei első ülését a Paksi Városi Tanács. Az ülésen részt vett Pónya József, az MSZMP KB tagja, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezér- igazgatója, Váradi László, a megyei párt- bizottság titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, Lipovszky Gyula, a paksi városi pártbizottság első titkára és Makovecz Imre, a város főépítésze. A napirenden a tanács idei pénzügyi terve, a társadalmi munkák terve, valamint a város és városkörnyék egészség- ügyi és szociális ellátása szerepelt. Ribling Ferenc, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese volt a korábbi funkciójában a körzet megyei tanácstagja. A városért végzett eredményes munkája elismeréséül Jákli Péter tanácselnök átnyújtotta az ülésen a Paksért emlékplakettet Ribling Ferencnek, aki az elismerést meleg szavakkal köszönte meg. Varjas János, a Hazafias Népfront megyei titkára előterjesztése alapján, a Paksi Városi Tanács Tamás Ádámot, a bonyhádi városi pártbizottság első titkárát delegálta - titkos szavazással - a megyei tanács tagjai sorába. A palackosgáz-ellátásról Pincehelyen indul a korszerűsítési program Új üzem, automatikus töltéssel Elmúlt a karácsonyi csúcs, a disznóvágások túlnyomórészt már lezajlottak, ismét új esztendőt kezdtünk. A Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat pincehelyi üzemegységének vezetőjét, Harsányi Zoltánt arra kértük, adjon tájékoztatást a gázellátásról.- A gyenge tél végső soron nem érződött a fogyasztásban, mert az emberek ugyanúgy vágtak disznót, mint a nagy télben, ugyanúgy palackos gázzal főztek sokhelyütt mint eddig. Azzal, hogy néhány város vezetékes gázt kapott, nem csökkent az igény a palackos gáz iránt, csupán a növekedés üteme állt meg. Igen nagy segítség volt a számunkra a csúcsigények jelentkezésének idején, hogy a palackkészletünk lényegesen jobb volt, mint az előző esztendőkben bármikor. Több mint 30 ezer palack volt letárolva tartalékban, ami kétnapi igénynek felel meg. Üzemünk két műszakban dolgozik, kapacitásunk nincs is akkora, mint amekkora az igény, mert ha ezt számmal kívánjuk kifejezni, akkor azt mondhatjuk, hogy 2,4 műszakra lenne szükség éves szinten. Áthidaló megoldásként vgmk segít a helyzeten. Az idei esztendővel egy több éves korszerűsítés kezdődik, egy új üzemcsarnokkal és teljesen automatizált töltéssel. A beruházás teljes összege 100 millió forint lesz. Korszerűbb szeleptípusra fogunk átállni, ami eleve az automatikus töltés feltételeinek egyike. Jelenleg a tervezés foA 100 milliós beruházás után automata töltés lesz lyik, tervegyeztetéssel és vagy spanyol, vagy dán vagy nyugatnémet ajánlat közül választunk, ami az igazi csúcstechnikát képviseli majd. Az új üzem kevesebb munakerőt igényel, mégsem fogunk munkaerőt elbocsáA szomszédnak is visz egyet a gyönki Jakab Ede tani, mert megoldjuk helyben a palackok nyomáspróbázását, ami a szállítási költségek miatt igen komoly megtakarítást jelent. Jelenleg ez nem nálunk történik. A szelepjavításokat is meg tudjuk így oldani. Alapjában véve a munkakörülményeken fogunk sokat javítani. Az idén áttértünk a konténeres palackszállításra is, amit a Kaposgéptől vásárolt, teherautóra szerelhető darukkal és speciálisan erre a célra kialakított kocsikkal végzünk el. Mindez természetesen lépcsőzetesen történik majd, és a több éves program során az üzem dolgozik, de sokkal szigorúbb munkafegyelem mellett. A konténeres szállításhoz a gázcseretelepeken is meg kell oldani az ehhez igazodó fogadási feltételeket is. 1986-ban 34 ezer 500 tonna volt a tervünk, ezt teljesítettük, a gázellátásban fennakadás nem volt. Nálunk két csúcsidőszak is jelentkezett a téli mellé: az emberek vagy az októberi drágulás előtti héten „takarították ki" a cseretelepeket, vagy éppen megvárják, amíg áprilistól ismét olcsóbb lesz. Melléktevékenységként országos szinten is megkaptuk a robbanásmentes villamos berendezések javításának lehetőségét, mégpedig 11 töltőhely közül.- szs - ka Harmincéves a munkásőrség Tisztelet az alapítóknak Munkásőrhagyomány már, hogy év elején az önálló egységek összegezik az előző év mérlegét: hogyan tettek eleget politikai megbízatásuknak, a kiképzési, szolgálati feladatoknak. Az alegységek előzőleg, az év végén vonták meg ugyanezt a mérleget, a bázisüzemek párt- és gazdasági vezetőinek jelenlétében. Ez alkalommal szóba került minden egyes munkásőr munkája, ennek alapján a kollektívák döntöttek arról, kit tartanak érdemesnek a kiváló címre. Az évzáró-évnyitó egységgyűlések tulajdonképpen olyan termelési tanácskozások, amelyeken a testület rendeltetéséből adódó feladatokat értékelik, határozzák meg az újakat. Ünnepek viszont azért, mert ez alkalommal kapják a kiváló címeket a legjobbak, munkásőrök, parancsnokok, alegységek, egységek, a kitüntetéseket a hosszú idő óta szolgálatot teljesítők. Az elmúlt években alakult ki az a gyakorlat, hogy ez alkalommal kapják az országos parancsnok emlékplakettjét, oklevelét azok az üzemek, termelő- szövetkezetek, intézmények, amelyek a munkásőrséget feladatainak teljesítésében segítették. Az idei egységgyűléseket a megszokottnál ünnepibbé teszi egy évforduló: harminc évvel ezelőtt alakult meg a munkásőrség..A közfigyelem azok felé fordul, akik immár egy emberöltővel ezelőtt vállalták a párt, a nép fegyveres szolgálatát, a szocializmus vívmányainak védelmét. Sajnos, számuk egyre fogy. Tolna megyében 47 tényleges és 33 tartalékos állományú munkásőr szolgál még az alapítók közül. Eltávoztak az 1919-es veteránok, az illegális munkásmozgalom harcosai, a jelenlegi derékhadat az akkori húsz-harmincévesek képviselik. De velük együtt menetel már ez a korosztály, amely a testület alakulását követő években született. És az utánpótlásban nincs hiány. Az alapítókat köszöntik tehát kitüntetéssel, az országos parancsnok tárgyjutalmával. Az egységgyűléseken ez alkalommal több lesz a meghívott vendég: ott lesznek azok az egykori pártmunkások, állami, gazdasági vezetők, akik vagy maguk is alapító munkásőrök voltak, vagy kívülállóként segítették a testület szervezését. Az eseménysorozatot a megyei parancsnokság törzsének, közvetlen alegységeinek ünnepsége nyitja szombaton délután a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán, ahova a tanítóképző főiskolától vonul fel az állomány zárt alakzatban, az immár harmincéves csapatzászlóval az élen. Hasonlóképpen vonulnak majd fel a paksi, a tamási, a szekszárdi, a bonyhádi és a dombóvári egységek is, felelevenítve a 30 évvel ezelőtti eseményt, amikor először léptek ki az utcára, kifejezve, hogy végérvényesen eldőlt a hatalom kérdése, a szocializmus javára. B. I. Új szelepekkel látják el a pb-palackokat
