Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAI MA 1987. január 6. KEDD XXXVII. évfolyam, 4. szám ÁRA: 1,80 Ft FIATALOK (5. oldal) Dolgaink, feladataink egnap, az év első teljes hetének első munkanapján végre mindenkit a helyén találhattunk. Sok üzemben már korábban ledolgozták az év végi munkanapokat, de ott ahol nem ez volt a rend, házon kívül, vidéken, kiszálláson találtuk azokat is, akik munkájuk fontos és pontos tudatában, más alkalommal mindenkor naprakész információkkal szolgáltak. Bizonyára volt munkájuk elég, hisz erre az esztendőre felkészülni nem kis feladat. Új közgazdasági szabályozók, jogszabályok, új rendelkezések lépnek érvénybe mostantól, szigorúak és következetesek. A munkaerő-átcsoportosításról szólnak, többek között arról, hogy ha valaki alkalmatlan és fölösleges a munkahelyén, nem dolgozik, hanem helyette kell dolgozni, jobban teszi ha odébbáll, más, az egyéni beállítottságához illőbb munkakört keres. Határozottabb, bátrabb állásfoglalást követel ez, s tán könyörtelenebb bánásmódot is, mert nem könnyű, de meg lehet tenni, hogy őszintén megbeszéljük kollégáinkkal azt, hogy képességeik maximumát esetleg más munkahelyen jobban kamatoztathatják. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának novemberi határozata nyíltan fogalmaz: „A hatékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irányításban, sem a végrehajtásban nem érvényesítik az alapkövetelményt, hogy a jövedelmek a teljesítményekkel arányosan alakuljanak, ellenkezőleg, gyakori az elnéző magatartás a kötelezettségeiket nem teljesítőkkel szemben. Eltűrik, hogy büntetlenül megsértsék a szocialista normákat, a törvényes előírásokat, az állam- polgári és a munkafegyelmet. A Központi Bizottság elengedhetetlen és sürgős fel- | adatnak tartja a gazdasági fejlődés útjában álló akadályok eltávolítását, az irányi- | tás színvonalának emelését, a munka megjavításához szükséges politikai és tár- ' sadalmi, szervezeti és személyi feltételek megteremtését.” Eddig az idézet. a alaposan végigolvassa az ember, értelmezi, s önmaga nyelvére lefordítja: egyetlen egy dolgot hámoz ki belőle, mégpedig azt, hogy ott ahol dolgozik, becsülettel lelkiismeretesen végezze a munkáját. Értse, hogy mit kell tennie, tudja, hogy az új házadórendelet nem ellenünk szól, hanem az ország jobbulását szolgálja, mint az is, hogy a vállalatok, üzemek értékmérője a hozzáadott jövedelem lesz. Úgy mondjuk sokszor: hazánk, megyénk az apró cikkek országa. A mezőgazdaságban a vetőmagvaké, hiszen sajátos klímánk kedvez ezek termesztésének. Így igaz, hisz nem véletlen, hogy szívesen termesztetnek nálunk borsó-, repce- és virágmagvakat hires nyugati cégek. Szellemi potenciánk, felkészültségünk erre képes, sok-sok jó képességű ember tette fel erre az életét, gondoljunk csak a világszerte méltán híres Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézetre, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátra. Tudományos park a mezőgazdaságban, s tudományos park az iparban, Pakson az atomerőműnél. Tudományos park - új fogalom, érdemes megismerkedni vele. Több helyütt - legismertebb módon az amerikai úgynevezett Szilícium-völgyben - rájöttek arra, mennyire előnyös az új találmányok, technológiák fejlesztését összekapcsolni a magas színvonalú szellemi háttérrel, az egyetemekkel, kutatóintézetekkel. A tudós, a fejlesztő és a termelő ember fog össze a műszaki haladás meggyorsításáért. így lesz ez Pakson is. Az állam megelőlegezi az innovációs parkhoz szükséges infrastruktúrát - közművek, épületek, informatika -, amit a sikeres fejlesztés bevételeiből téítenek vissza. Az üzemek és intézmények eme együttesénél a műszaki fejlesztés nem egy cél a sok közül, hanem a cél. A felek erre szövetkeznek. Olyan környezet kialakításátvállalják, amely kedvez, sőt hajtóereje is az innovációnak. Többnyire világprobléma az oktatás, a kutatás és a termelés egymástól való elszigeteltsége. Magyarországon az egyetemeknek biztosított rendszertelen megbízatások jelentettek köldökzsinórnál nem vastagabb szálat, ami őket a termelőszférához kötötte, a kutatóintézeti speciális szellemi és müszerkapacitás is nagyrészt elzárt maradt mind az egyetemektől, mind az üzemektől. Már e három helyszínen a szakemberek mentalitása is más: az egyetemi szakember kevéssé gondolja végig felfedezése gyakorlati alkalmazhatóságát, a kutatót alig érdekli a gyakorlatba átvihető alapkutatási eredmény, a leggyakrabban ő sem a gyakorlat oldaláról veti fel a megoldandó kérdéseket. Korábban a gazdálkodó szervezetek, az intézmények között tulajdonképpen előírták a merev szervezeti rendszert. Mára azonban lehetségessé vált új, forma- gazdagabb szervezettség a vállalatok között, mozgathatják az üzemek a tőkéjüket, sőt, újabban a munkaerőt is, így pedig semmi akadálya annak, hogy összefogással megteremtsék azt a tőkeerőt, munkaerőt, amely egy-egy sikeres innovációhoz szükséges. Természetesen az ilyen park létrehozása ma még meghaladhatja a helyi üzemek, kutatóintézetek erejét. Ezért vetődött fel, hogy a kutatásra és fejlesztésre szánt állami költségvetésből pályázat útján kaphassanak azok a vállalatok és intézmények, amelyek közösen innovációs parkot kívánnak szervezni. Ehhez elengedhetetlen az olyan szakember, aki több szakban, így közgazdaság- tanban, mérnöki tudományokban, szociológiában egyaránt járatos, hiszen a műszaki fejlesztés nemcsak a jövő technikáját, de társadalmat, az emberek között kapcsolatokat, a költségeken keresztül a távolabbi életszínvonalat is befolyásolja. ostanában ha bármiféle munkáról, teljesítményről van szó, legtöbbször a pénzt, a forintot, a fizetést emlegetik. Fontos ez is, pénzből, piacról él az ember. De nem ez a legfőbb, a legfontosabb értékmérő. Van ennél lényegesen több is, fontosabb is. Saját magunk megmérettetése: értelemben, emberi becsületben, jóindulatú tisztességben, jóakaratban, türelemberf, és a munkaszeretetben. Úgy tűnik, ez az emberi érték igen sok ember sajátja. Mindenkor, év első, és utolsó munkanapján is. D. VARGA MÁRTA Munkásgyűlések a TÁÉV építkezésein Idén hatszáz lakást építenek A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál január 5-én kora reggel munkás- gyűlésekkel kezdték az évet. A több mint 2300 dolgozót foglalkoztató vállalatnak idén hatszáz lakást kell építenie. Az építési-szerelési munka értéke meghaladja a 900 millió forintot, az ipari termelés értéke pedig 400 millió forintot ér majd. A munkásgyűléseken arról volt szó, hogyan, milyen módszerekkel tudnak dolgozni, a tervet teljesíteni. Az 1986-os évet jól zárták, hiszen a termelési érték meghaladta a 900 millió forintot, 428 lakást átadtak és a nyereség 65 millió forint körül lesz majd. Munkásgyűlés nyolc helyen A vállalat nagyobb építkezésein tegnap munkakezdéskor gyűléseket tartottak. A Szekszárdon dolgozó építők előtt Chrenóczi László műszaki igazgatóhelyettes ismertette a vállalat stratégiáját, a Bedna László jobb műszaki előkészítést kért termelési programot, többek között a 300 lakás felépítésével kapcsolatos tennivalókat. Baján Juhász József, a szakszere- lő-ipari főüzem vezetője, Pakson Stang Ferenc, gazdasági igazgatóhelyettes, Dombóvárait Villányi József igazgató, Komlón Borókai Barna, termelési igazgatóhelyettes, Pécsett Büki László, főüzemvezető, az l-es számú építésvezetőségen Schäffler István, főüzemvezető ismertette a tennivalókat, a vállalatnál bevezetett új munkarendet, a fegyelem szilárdításával kapcsolatos tennivalókat. A lakatosüzem hatvanmilliós tervet kapott A jól felszerelt lakatosüzemben a múlt évben hatvanmillió forintos termelési értéket hoztak létre.'Nyereséggel dolgozott az üzem. Tavaly száztíz körül volt - egész évben - a létszám, idén sem lesznek többen, de a terv valamivel sokrétűbb munkát ígér, hiszen az idén a vgmk-kra kevésbé számítanak, amint Grosch Géza üzemvezető tájékoztatta a dolgozókat a hétfői munkásgyűlésen. Tavaly az üzem anyagfelhasználását, a készletgazdálkodását számítógépre tették, e módszerrel, s a munka intenzitásának más eszközökkel történő növelése mellett - például jobban differenciálják a jól dolgozó lakatosokat -, a gazdaságosabb anyagfelhasználás is alapja lesz a nyereséget növelő tényezőknek. A munkásgyűlésen elmondta az üzemvezető, hogy idén a szekszárdi háromszáz lakás összes épületlakatos munkáját el kell végezniük. Sok feladatot ad a szekszárdi sportcsarnok ajtóinak, ablakainak elkészítése, a dombóvári 156 lakás építéséhez is igen sok lakatosmunkára lesz szükség. Pakson a szakmunkásképző tornacsarnoka és Baján is vas- szerkezeti munkák várnak az üzem dolgozóira. Az idei programot úgy dolgozták ki, hogy a brigádok egyformán kapjanak munkát, és minél kisebbre csökkentsék a kiesett órák számát. Megszigorítják a munkahelyről való eltávozást, a nyolc órán belüli üzemrend betartását pedig a számítógép segítségével jobban ellenőrzik. Grosch Géza a feladatokat ismerteti A munkásgyűlésen többen mondták el véleményüket. Tam József lakatos sürgette, hogy a darupálya korszerűsítését mielőbb végezzék el, mert a csarnokból való kihajtás miatt a dolgozók közül sokan megfáznak, táppénzre kényszerülnek menni. Balogh Gyula, a vállalati gazdasági munkaközösségekkel kapcsolatban feladatot kért az üzemvezetőtől, aki elmondta, hogy elsősorban a nyolc órai munka alatt szeretnék elérni, hogy a dolgozók számításaikat megtalálják, hiszen köztudott, hogy a vgmk-k adóztatását január elsejétől fölemelték. Fazekas Vince kérte, hogy a vidéki dolgozók szállítását jobban szervezzék meg, mivel tavaly igen gyakran előfordult, hogy késve érkeztek a munkahelyre. Idén viszont sokkal szigorúbban bírálják el a késéseket. Bedna László lakatos a folyamatos munkavégzés feltételeinek megteremtését, a műszaki előkészítő munka jobbá tételét sürgette. A TÁÉV lakatosüzemében a munkásgyűlés után baleset- és munkavédelmi oktatást tartottak, majd megkezdték az 1987. évi program teljesítését. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A lakatosüzem dolgozói a munkásgyűlésen
