Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2. NÉPÚJSÁG 3 Hőgyészi Állami Gazdaság II. Különbség a kerületekben, az emberi munka megítélésében A hét kerület dolgozói nem egyforma körülmények között végzik munkájukat, hiszen Lengyelben egészen rosszabb a talaj, az éghajlati viszony, mint Nagytor­máson, vagy Ürgevárban. Éppan a kü­lönbségek tették indokolttá azt, hogy fo­kozzák a kerületek önállóságát. A kerüle­ti igazgató most gazda a birtokán. Mártonfai Dénes az ürgevári kerület igazgatója mondja:- Amit mi elhatározunk, s látjuk, hogy az éves munkabérrel, meg a megadott bázisszint túlhaladásával mi lesz a teen­dőnk, ránk van bízva a munka szervezé­se, az emberek differenciálása „házon” belül. Nem szólnak ebbe bele, a központ hagy bennünket dolgozni. Előfordult már olyan példa is, hogy a kerületek egymás között megegyeztek valamiben, s amikor már végeztünk a munkával, akkor érté­keltük az igazgatóságon a vállalkozást. Persze bejelentettük, hogy most a mi táb­lánkon vágják a silót minden erővel, s utána, amikor a másik kerületben érik vá­gás alá, akkor odamegyünk a mi gé­peinkkel. Révész András, termelési igazgatóhe­lyettes:- Szükség volt az önállóság fokozásá­ra, mert csak így lehet az emberek ké­pességeit kibontakoztatni. A feszültsé­gek feloldása csak úgy vált lehetővé, hogy mindenki magával tud elszámolni, nincsen egymásra mutogatás, hogy te többet tettél a közösbe, és én is annyit mint a harmadik, a többi kevesebbet, vagy semmit, de mindannyian egyformán merítettünk a kasszából. Most a kerület gazdálkodása szabja meg a differenciá­lás mértékét. Például Lengyelben búza helyett mustárt vetettek és fizet annyit minta kenyérgabona. Ott termelünk sző­lőt, még telepítünk, mert a vidék erre al­kalmas, de Nagytormáson, meg Tabó- don csak búzát termesztenek. A terméseredmények is ezt igazolják. Hiszen Nagytormásról 6,6 tonna gabo­nát, Tabódról 6,3-at takarítottak be átla­gosan egy hektárról. A legkorszerűbb fajtákat termesztik, a kukoricánál is elvé­gezték a szelekciót. Meglehetősen sok tábla van erdő kö­zelében. Ez adta azt a gondot, hogy a sok vadkárt miként hárítsák el. Az évek ta­pasztalatai bizonyították, ahol jár a vad oda nem vetnek kukoricát. A másik diffe­Mártonfai Dénes m m <t 1 í Az ürgevárj „kis lépés” szarvasmarha-hizlalda Révész András renciálási lehetőség pedig ott volt, ahol a kerületek megtermelik állattenyészté­sükhöz a tömegtakarmányt. Amilyen a minőség, olyan a hozam. A silózást tehát kerületi csapat végzi el, s ennek minősé­gi munkája a további siker alapja. Ha rossz a siló, több kell belőle. Ezért az ÁG Laborral megvizsgáltatták az összes si­lókazlat. A minőség mindenütt jó. A kerületek alkalmazottai is belekerül­tek abba a minősítési rendszerbe, amely­ről Kádár elvtárs nyilatkozott, hogy tud­niillik azt fizessük meg, aki többet ad, job­ban dolgozik. Nem féltek attól, hogy kü­lönbséget tegyenek az emberek között. Mártonfai Dénes mondja, hogy volt két eset, amikor a brigádból elküldték azt, aki hátramozdító volt. Nem az igazgató utasí­tására, hanem a dolgozók kezdeménye­zésére. S még a kerületen belül is van kü­lönbség a végzett munka díjazása között. Aki például 5300 liter tejet fej egy tehén­től, többet kap, mint a másik, aki 6200 li­tert fej, mert nemcsak a mennyiség, ha­nem a tejzsír is meghatározó a bérben. A szaporodásbiológiai tényezők is szerepet kapnak a dolgozók jövedelmé­nek alakulásában, illetőleg a megkülön­böztetésben. Az inszeminátor, az állat- gondozó, a brigádvezető, a kerületi igaz­gató érdekelt abban, hogy a szaporulat termőképes, jó egyed legyen. A tehenek teljesítmény-vizsgálatát például számító­gépre tették. Azonnal tudják, hogy há­nyas számú tehénnel van baj - szárazon áll, nehezen vemhesül, elvetél stb. A mostani helyzet: igencsak följavult az ál­lomány, a korábbi évekhez képest. És ebben ugyancsak az egyéni érdekeltsé­get kell felfedeznünk együtt a kerületi, a gazdasági, és népgazdasági érdekkel. A HÁG történetében nem volt még arra pél­da, hogy száz tehén után több mint száz­tíz borjú legyen. A sertéságazat bonyolultabb, nehe­zebben kísérhető figyelemmel. Annyira azonban igen, hogy pontosították a szá­mításokat. Az abrakfelhasználástól, az egészségügyi tennivalókig és ugyan­csak a végtermék-kibocsátás utáni bé­rezésig. Itt e fontos ágazatban korábban meglehetősen áttekinthetetlen volt a helyzet. Ugyanis a süldők közül válasz­tották ki, szemrevételezéssel a kocának valót. A KaHyb-állományt szelektálták. El- lenállóbb fajtákat választottak ki, s külön nevelőtelepeket létesítettek, például Ta- bódon is, s onnan viszik a jó malacokat süldönevelőbe, majd hizlaldába. Tehát korábban a hízóba állításkor „bökték” ki a falkából, hogy melyik koca lesz majd szülő. Az elhullás akkor magas volt. Mos­tani adatok azt igazolják, hogy rendbe jöttek a dolgok. Az elhullás idán 10 szá­zalék volt, ez kiváló. Nagyüzemben a ma- lacelhullási arány ha a 15 százalékot eléri, még jó - a 20 százalék is elfogadott, de a 10 százalék már siker. Mondani sem kell, az emberek érde­keltek a szaporulat számának növekedé­sében, valamint a súlygyarapodásban és ezzel összefüggésben az abrakfelhasz­nálás mennyiségével. Természetes, hogy az állattenyésztési eredmények alakulására kihatással volt a kerületek növénytermesztési kultúrájá­nak minőségi javulása. A kukorica gaz­dasági átlagban nemcsak a 7,6 tonnás hektáronkénti termésátlagot hozta, ha­nem a megfelelő minőséget is. Az állattenyésztési ágazat árbevétele 30 millió forinttal haladja meg 1986-ban az 1985-ös szintet, azaz eléri a 180 millió forintot. A jövő évi termelés-gazdálkodás alap­ja elkezdődött már a gondos vetéselöké- szítéssel, vetéssel. A mezei leltár jó, és a tél már a tervezgetések időszakává vált. A központi néhány sarkos irányszámhoz igazítják ezekben a napokban a kerüle­tekben az 1987-es tennivalókat. Amint a pártbizottság titkára elmondta, az alap­szervezetek is munkatervüket mobillá tették, amint kívánja a helyzet, illetve a gazdasági munka mozgása, úgy állnak oda a kommunisták, az alapszervezetek is a Központi Bizottság által rájuk, a ma­guk által megszabott feladatok végrehaj­tásához. (Következik: Az ipari üzemek kiszolgálása - váltás a gépellátásban.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Információs forradalom Százmillió folyóiratcikk közül a szükségeset Az információ minden korban ha­talmat, pótolhatatlan erőforrást bizto­sított tudójának. A Rotschild banká­rok például úgy duplázták meg a va­gyonukat a XIX. században, hogy mindenkinél előbb értesültek Lon­donban Napoleon waterloo-i csata- vesztéséről. A mai világgazdaság pedig már elképzelhetetlen napra, sőt órára kész információs közpon­tok, számítógépes adatbankok nél­kül, amelyek a felvetett szakmai kér­désekre azonnal megadják a választ. A magyar ipar is csak akkor boldo­gulhat, ha tudja, hogy mi történik a vi­lágban, mit keresnek az egyes pia­cokon, s mit fejlesztenek az egyes in­tézményekben. Az Ipari Informatikai Központnak éppen az a feladata, hogy az ipari tárca vezetőit informálja a világgazdaság és a világpiac válto­zásairól, mindenkori állásáról, és ugyanakkor a vállalatokat is kiszol­gálja, megalapozva kutatási, fejlesz­tési, termelési, technológiai és piaci tevékenységüket.- Minden kornak megvolt a maga gazdasági motorja, ami hatalmasat lendített a világon - mondja dr. Gá- gyor Pál, a központ vezérigazgatója. - Az első ipari forradalom idején pél­dául a gőzgép és a vasút, manapság a számítástechnikából, távközlés- technikából és adathalmazokból in­tegrálódott informatika játsszák a fő­szerepet. Ám amilyen nehéz volt va­lamikor belátni, hogy a lovas kocsik ideje lejárt, ugyanolyan nehéz ma beláttatni az informatika jelentősé­gét. Ahol túlságosan kivárnak, s ké­sőn ismerik fel a jelentőségét, ott pó­tolhatatlan éveket veszítenek. Egyébként gyakran említik az ameri­kai példát; amikor ugyanis a szovje­tek fellőtték az első szputnyikot, az USA-ban megvizsgálták, hogy miért maradtak le. S többek között kiderült, hogy rengeteg pénzt pocsékoltak el, mert a kutatók gyakran párhuzamo­san dolgoztak, nem tudván egymás eredményeiről. Akkor építették ki a nagy adatbankokat.- Az Ön által vezetett intézet ho­gyan segíti a magyar ipart?- Rendszeresen begyűjtjük az in­formációkat a magyar és a világ- gazdaságról, s azokat feldolgozzuk, elemezzük. Döntések előkészítésé­vel segítjük az ipar vezetőit azok meghozatalában. Hasonló fontos­sággal bír tudományos-műszaki- gazdasági információs szolgáltatá­sunk, amely nélkülözhetetlen a hazai kutatóknak, fejlesztőknek. Kis or­szág lévén, csakis követő K+F (kuta- tó+fejlesztő) tevékenységet folytat­hatunk, tehát nem az alapkutatások­ra fordítjuk az energiánkat, hanem inkább licenceket, know-how-kat veszünk, s azokat továbbfejlesztjük. Erre viszont csak akkor képes a ma­gyar ipar, ha napról napra figyelem­mel követi a világot. Az iparvállalatok, kutató-fejlesztő intézetek önállóan képtelenek a szükséges és szelektált informá­ciókhoz hozzáférni, és azokkal meg­birkózni. Ha hozzánk fordulnak, egy időben akár 100 millió folyóiratcikk­ből, kutatási jelentésből, konferencia előadásból, szabadalomból tudjuk kiválasztani az éppen szükségeset, hiszen a tőkés világ 100 legjelentő­sebb adatbankjával, és a KGST-or- szágok információs intézményeivel és rendszereivel vagyunk állandó kapcsolatban.- Az Ipari Minisztérium vezetői kel­lően értékelik az Önök munkáját, te­hát végigolvassák, fontolóra veszik elemzéseiket?- Nem lehet panaszunk, őket már nem kell meggyőzni, hogy milyen fontossággal bír az információ.- És a vállalatok?- Egyelőre 100 vállalat tartozik ál­landó megbízóink közé, s ez bizony nem túl sok. Mintha a többiek nem a piacról élnének, s nem volna szük­ségük a legújabb tudományos-mű­szaki eredmények, versenytárgyalá­si kiírások, és piaci mozgások isme­retére. Az érdektelenségre persze az is magyarázat lehet, hogy még a le­hetőséget sem ismerik. Holott a szá­mítógépes szabadalmi figyelőszol­gálatunk, amit az Országos Talál­mányi Hivatallal együtt működtetünk, 50 ország szabadalmi dokumentá­cióját tartalmazza. Többek között a Medicor, a Bakony Müvek és a Tüze­léstechnikai Kutató Intézet bíz meg bennünket a szabadalmak figyelé­sével. A versenytárgyalási kiírások­ról, teendőkről két forrásból érte­sülünk, a luxemburgi, a nyugat-eu­rópai számítógépes információs adatbankból, és a Világbank infor­mációs rendszeréből. Minden egyes tender információban közöljük a 15 legfontosabb adatot, sőt külön ké­résre még egyedi információkat is kérünk a tendert meghirdető cégtől. A magyar vállalatok közül egyébként a Transelektro, a Hajdúsági Iparmű­vek, és a Budapesti Vegyipari Gép­gyár számára rendszeresen kike­ressük az őket érdeklő tendereket.- Az Ön által említett vállalatok a legjobbak közé tartoznak, tehát van esélyük a nemzetközi megmérette­tésre. A többiek talán azért nem ér­deklődnek, mert nem tudnának mit kezdeni az információkkal, hiszen elavult gépeken gyártják ma még eladható termékeiket.- Hát ez az. Ma még eladható, de mi lesz holnap? És egyszer el kell in­dulni felfelé, ha anyagiak híján las­san is teszik ezt. Az információkat tehát ők sem mellőzhetik.- Magyarországon az informá­cióáramlást leginkább a távközlés fejletlensége akadályozza, s erről szólt Ön is az Országgyűlés őszi ülésszakán. 0- Sajnos gazdaságunk súlyos veszteséget, a VII. ötéves terv idején több mint 70 milliárd forintot kényte­len elkönyvelni a távközlés elmara­dottsága miatt. Azt a luxust nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy az információ jelentőségét lebecsüljük. Gazdasági nehézségeink ellenére is áldoznunk kell a korszerű távközlési hálózat megteremtésére. Nem törőd­hetünk bele, hogy például a telefon- ellátásban az utolsó helyen kullo­gunk Európában. Ha viszont sikerül, elindítunk egy távközlési kormány- programot, akkor megváltozhat a helyzet. A telefonon keresztül is bárki hozzájuthat az információhoz, s pél­dául egy vidéken dolgozó értelmisé­gi éppúgy lehívhatja számítógépén, hozzájuthat, mint a fővárosban élők.- A korszerű hírhálózat kiépítésével viszont a vállalatoknak nem kellene Önöket megbízni, hogy tudományos­műszaki információt szolgáltassa­nak, hiszen akkor ők maguk is lehív­hatják számítógépen az adatbankok­ból.- így igaz, de mi ezt igazán nem bánnánk, akkor végre csak azzal foglalkozhatnánk, ami a dolgunk: elemzéseket és fejlesztéseket készí­tenénk egy-egy témakörben. DALIA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents