Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
1987. január 27. KÉPÚJSÁG 5 Úttörők Kisdobosok Kisdobosok l____________________________________: _________ Ú ttörők ______________________________________________y Tanácsot adni sem könnyű Hova jelentkezzek? Szekszárdon, a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanácsadó csoportjának irodáiban ezekben a hetekben, hónapokban gyakran csörög a telefon.- Szeptembertől folyamatosan jönnek hozzánk érdeklődni - mondja Tálasi Ferenc- né tanácsadó pedagógus. - Szerdán és csütörtökön van fogadónapunk, de a hozzánk fordulók előtt az ajtó tulajdonképpen midennap nyitva áll. A pszichológusokat, gyógypedagógusokat foglalkoztató intézmény a megyén kívüli lehetőségekről is igyekszik naprakész tájékoztatást nyújtani. Ami a továbbtanulást illeti, a jelentkezések március 10-ig lezárulnak. A fiúknak sokkal több a választási lehetőségük, mint a lányoknak, mindamellett nagyon sokan határozatlanok, szülők és gyerekek egyaránt. Egyébként az iskolatípus megválasztásában továbbra is a szülői befolyás és a baráti kör a meghatározó. A tanárnő elmondta azt is, hogy az igényekhez mérten különösen alacsony példányszámban még 1983-ban kiadott pályaválasztási tájékoztató, amely a középfokú képzés lehetőségeit ismertette, nagyon gyorsan elfogyott. Ez azt is jelenti, hogy a szülők többsége igyekszik „készülni” gyermeke jövőjéből. Nemcsak helyi tapasztalat, hogy csökken a gimnáziumok iránti érdeklődés. Elsősorban az értelmiségi szülők szeretnék gimnáziumban látni gyermeküket, bár azután pályát módosítani, szakmát válsztani annál nehezebb. Érettségi után a képzési idő ugyan rövidebb, de először olyan vállalatot kell keresnie, ahol új, elsajátítandó szakmájában később alkalmazni tudják. (Nem versenyezhet a szakközépiskolákkal, ahol a tananyag gerincét az érettségi után elvégezhető szakmák alkotják.) A jelentkezési lapok is sűrűn változnak, tavaly még az első helyen választható iskolaforma mellett kettőt is megjelölhettek a pályázók, az idén csak egyet. Nem lehet két hasonló profilú szakközépiskolát választani. Fájó pontjuk - sok nyolcadikos kislány csalódását okozza -, hogy a megyeközpontban a felsőfokú óvónőképzés indulásával a középfokú megszűnik. Elérhető távolságban csak az egyetlen pécsi iskolát, esetleg a csurgóit, tudják ajánlani. Természetesen az intézet - adjon a lehető legszakszerűbb tanácsot, adjon a lehető legalaposabb tájékoztatást - a kockázati tényezőket legfeljebb csökkentheti, de nem szünteti meg. A nyolcadikos kisdiák személyiségfejlődésének még csak az elején tart, akaratereje, irányultsága az évek során sokat változhat. És ami ugyanilyen alapvető: az oktatás és a népgazdasági munkaerőpiaci igény talán á kölcsönös, rendszerelvű információs kapcsolatok hiányában, valamint a képzettség és a jövedelem ellentmondása miatt most még csak nehézkesen tud egymáshoz alkalmazkodni. B. R. Válaszok, kérdőjelekkel A jövő az iskolapadokból Major Pétert édesanyja és édesapja is más-más pályára küldené Moccanás nélkül, kíváncsian ülnek a padokban. Szekszárdon az l-es számú Garay János Általános Iskola zenetagozatán tanuló nyolcadikosok egy-két kivétellel már eldöntötték, hogy milyen iskolatípusokban akarnak továbbtanulni. Amikor kérdezem, kik azok, akik - persze szülői segítséggel - a legkorábban határozni tudtak ebben a korántsem egyszerű kérdésben, a többiek egy szemüveges, törékeny, barna kislányra, Berghoffer Hildára mutatnak.- A kecskeméti vagy a szegedi zeneművészeti szakközépiskolába szeretnék kerülni. Hatodik éve zongorázom, a barokk és a romantikus zene most a kedvencem, de nagyon szeretem Gershwin zenéjét is.- A bizonyítvány?- Kitűnő vagyok, talán a biológia és a matek megy a legjobban.- A kis piros arcú Szabó Ramón szüleivel a megyei pályaválasztó tanácsadót is fölkereste. Berghoffer Hilda a Kodály-intézet- ben szeretne továbbtanulni- Villanyszerelő leszek - mondja. - Tulajdonképpen a tolnai gimnáziumba jelentkeztem, de tanácsolták, a gimnázium mellett válasszak szakmát.- Nem jelentett ez egy kis csalódást a szüleinek? A fiú lassan rábólint. Közepes tanuló, annál ügyesebb rajzból és technikából. A szélső padsorban csak néhány nagyra nőtt fiú üldögél, eddig úgy tűnt, nagyon is egykedvűen. Mire újabb kérdés érkezne az osztályhoz, egyikük hangosan fölsóhajt:- Én még nem döntöttem. Egyáltalán nincs semmi elképzelésem. Halk kuncogás kíséri, ahogy Major Péter kérdőn rámemeli a tekintetét. A Garay János Gimnáziumba szeret-, tem volna menni, de hallottam a paksi szakmunkásképzőről. A Paksi Atomerőmű új iskolájáé a jövő. Ha nem sikerül bejutnom, akkor marad a Rózsa Ferenc Szakközépiskola... Négyes tanuló vagyok. Szabó Ramón: Villanyszerelő (Fotó: Gottvald K.)- A szüleidnek mi a véleményük erről?- Szüleim elváltak. Édesanyám a katonai pályát javasolta, amihez az égvilágon semmi kedvem. Édesapám pedig úgy gondolkodik, hogy én olyan vagyok, vagy olyan leszek, mint ő. Az mondja, a vendéglátóiparban helyezkedjek el. Én gépésztechnikus lennék, vagy valami hasonló. Nagy Eszter angol tagozatra szeretett volna kerülni, de ettől az évtől kezdve csak német és orosz közt lehet választani a gimnáziumban.- Jó matematikus vagyok, de hiába, nem szeretem igazán a tantárgyat. Talán gyerekekkel foglalkoznék a legszívesebben. Azért választottam a gimit, hogy legyen gondolkodási időm.- Hányán próbálkoznak még közüle- tek gimnáziummal a gortdolkodási idő kedvéért? A gyerekek többségének karja a levegőben van...- b Az én útikönyvem Múltfaggató — „A pénzen nem múlik..." Iskolarádió Bátaszéken A bátaszéki 2041. Számú József Attila Úttörőcsapatnak 1100 tagja van. Ha iskolai ünnepélyekre összegyűlnek, főhet a csapatvezetőség feje, hogy hova helyezze el ezt a rengeteg kisdobost és úttörőt, hiszen befogadásukra alkalmas helyiség nincs az épületben. Hát még évnyitó, farsang vagy ballagás idején, amikor hozzátartozóik is kísérik a gyerekeket. Ilyenkor, ha jó idő van, kénytelenek az udvaron, vagy pedig több turnusban megrendezni az ünnepséget. De ekkor még mindig van egy nagy problémájuk, ami talán hamarosan megoldódik. Az tudniillik, hogy az utóbbi években különösen magas színvonalú ünnepi műsoraik szinte kudarcba fulladtak - mert nem lehetett hallani őket. Hiányoztak a megfelelő technikai felszerelések a hangosításhoz, a szereplő gyerekeket éppen csak a közelben állók hallották, a hátsó sorokban alig vagy egyáltalán nem. Emiatt lankadt a figyelem, s ez elvette a műsort adó pajtások kedvét is. Az áldatlan állapoton változtatni kell, gondolta az iskola vezetősége, s eldöntötték, hogy iskolarádiót hoznak létre. Mint Gyarmati Erzsébet csapatvezetőtől megtudtuk, ehhez sok-sok segítséget kaptak a tanácstól, a téesztől és az üzemektől is. Tavaly tavasszal tehát elkészítették a terveket, októberben pedig hozzáfogtak a munkához. Az elképzelések szerint az iskola minden termében lesz hangszóró, később televíziókészülék videoprogramok vetítéséhez, a pincében pedig három kis helyiséget vezérlő, lehallgató és hangfelvételek készítésére alkalmas „süket” szobának rendeznek be. A körülbelül 100-120 ezer forintba kerülő eszközök egy részét már láthattuk is: van öt televízió, öt számítógép, és helyükön vannak a villamos veA téli szünetben a hetedikes Molnár József is segített a kábelek beszerelésében. zetékek is. Ezek behúzását - felnőtt szakember segítségével - gyerekek végezték, a téli szünet több napját is feláldozva. A három helyiség berendezése, a keverőpult, valamint az igazgatóiban és a két tanáriban a vezérlő egységek beszerelése van még vissza. Ha elkészülnek vele, már csak az lesz a feladat, hogy tartalommal is megtöltsék az adásidőket. Ügyes, hozzáértő, talpraesett riportereket keresnek hát majd úgy, hogy pályázatot írnak ki a csapaton belül, s akik a legjobb riportokat „küldik be”, azok lesznek a műsorok készítői. A technikai felszereléseket szintén diákok fogják kezelKovács István - akinek édesapja tévészerelő - szeretne a műszaki stáb tagja lenni. ni; a jövő tanév hetedikeseit fakultáció keretében készítik fel erre. A stáb eleinte tájékoztatókat fog adni a tízórai szünetekben, s csak később kerül sor komoly adásokra. A csapatvezetőség azt reméli, hogy a rádióhálózat meggyorsítja a gyerekek körében az információk áramlását, a videó segíti az oktatást, a pincehelyiségek pedig őrsi és rajfoglalkozásoknak is helyet adnak majd. A csapatvezető szerint - és ez manapság nagy szó - a pénzen nem múlik, tehát bíznak benne, hogy a gyermeknapi úttörőavatást már az új, korszerű technikai eszközök segítségével rendezhetik meg. esi - gk „Az én útikönyvem” - készítette: Birkás Gábor 6/b, Decsi Általános Iskola. Társadalomkutató. Ez olvasható egy rózsaszín, kemény lapok közé fűzött pályázati dolgozat címoldalán. Belül egy zöld emléklap a nevezett tanulónak: az általános iskolások egyéni pályázata társadalomkutató ágazatának megyei találkozójáról. Mellette a bírálóbizottság írásos véleménye. Egy saját kézzel rajzolt térkép Decs utcáiról. Külön jelölve az óvoda, iskola, művelődési ház, templom, a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet, és lakóhelye is természetesen, ami a készítés idején a posta szolgálati lakása volt. A tanács, a vasút, az ebédlő is feltűnően látható a rajzon. Golyóstol- lal szépen írott papírlapok következnek ezután, amelyekről Sárközről, Decs nagyközségről szól hozzánk a szerző. A hagyományok közül a sárközi lakodalmas rendezvényt emeli ki, mint ma is eleven szokást, majd a műemlék református templomról közöl adatokat. Hasonlóan mutatja be a népi iparművészeti szövetkezetét. Fekete-fehér és színes képekkel gazdagítja az írást. Kutassuk a múltat, hogy szép jövőt építhessünk! Ez a felszólító mondat egy másik fejezet, más munka, de ugyanattól az úttörőtől. Arról számol be - egykori szemtanúk, idős emberek vallomásait rögzítve -, miként történt Decsen a fel- szabadulás, hogy alakult, milyen pártok együttműködésével a nemzeti bizottság. A földosztás nem mindennapi eseményéről is olvasmányosan ír, és fénymásolt dokumentumokkal hitelesít. Birkás Gábor ezt a pályamunkát tavaly készítette, ma hetedik osztályos. Amikor a felső tagozatos diákok sorába lépett az osztályfőnöke Folland Erzsébet lett, az ő biztatására kezdett szőni tanulni. A szövés is igényel bizonyos múltismeretet, de ehhez megfelelő biztatás szükségeltetik. Ars poeticának beillőén fogalmaz az osztályfőnök, Folland Erzsébet: „Szeretni csak azt lehet, amit ismerünk. Kötődni csak ahhoz tudunk igazán, amihez emlék is fűz. Először az otthonát ismeri meg az ember, az utca kövét, a fűszálat, a virágot, aztán országosra tágítható ez a kör...” Birkás Gábor jó tanítványnak bizonyult, mert nyolcadikos tanulók között állt helyt dolgozatával és megyei szinten az ötödik lett. A múltat faggató jelenről esik szó, amelyben van helye a hócsatának, de a focinak is. Amilyen gondosan ügyelt a leírt szavak helyesírására, beszédében is ilyen pontosan fogalmaz. Egy úttörő megismert valamit faluja életéből, amiről szeretettel beszél. Jövő terveit is a múlthoz köti. D. K. J.
