Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. január 26. Alkotói díjasaink (12.) A Mözsi Új Élet Termelőszövetkezet elnöke Aki kicsit is jár­tas a megye me­zőgazdaságának „történelmében”, az ismeri a nevét, hiszen 36 eszten­deje dolgozik e területen, s idén márciusban lesz negyedszázados évfordulója an­nak, hogy a mözsi téesz elnökeként dolgozik. Amikor ered­ményes téesz-el- nöki munkája, kiemelkedő tár­sadalmi tevé­kenysége elis­meréseként 1984. augusztus 20-án megkapta a megyei tanács Alkotói díját, már számos kitünte­tés birtokosa volt. A Kiváló Gépállo­mási Dolgozó, a Szocialista Mun­káért Érdem­érem, a Munka Érdemrend ezüst, majd később arany fokozata, a Közbiztonsági Érem aranyfokozata és a Kiváló Mun­káért kitüntetések fémjelzik több évtize­des munkáját.- Életem minden értelmes napja a me­zőgazdaságban telt el - mondja. Pedig igaziból nem volt parasztgyerek; de édesapja kovácsműhelyében napról napra megfordultak földművesek, s ez rányomta a bélyegét a pályaválasztásá­ra. Iskolái befejezése után, 24 évesen a mözsi új gépállomás főagronómusa, ké­sőbb a megyei tanács termelőszövetke­zeti osztályának vezetője, majd a megyei gépállomások igazgatóságának főagro­nómusa lett. Amikor 1962-ben a téesz élére került, a termelőszövetkezet gyen­gén gazdálkodott, ráfizetéses volt. Cse­lekvésre volt szükség, ő vállalta a kocká­zatot, az esetleges népszerűtlenné vá­lást: szinte az egész „vezérkart” lecserél­ték. A radikális váltásnak és a tagok me­gértő együttműködésének köszönhe­tően két év múlva a termelőszövetkeze­tük országos szinten harmadik helyre került. Ja­vultak a munka- körülmények, el­készült a három­száz adagos konyha és a har­kányi üdülő. 1972-ben a MÉM modellgazdaság- gá jelölte ki a téeszt.- Legnagyobb élményem az volt, amikor - a téesz népszerűvé válá­sa idején - a KGST összes földművelési mi­nisztere, majd bel-és külföldi új­ságíró-küldöttsé­gek látogatták meg a mi kis gaz­daságunkat emlékszik. Nagy öröm volt az is, hogy a téesz kiemelkedő ered­ményeinek elis­meréseként négy alkalommal elnyertük a „Kiváló Szövetkezet” címet. Mindezt nem dicsekvésként mondom, hanem annak érzékeltetésére, hogy egy ilyen kis szö­vetkezetben is lehet nagy dolgokat vég­rehajtani. Persze, ehhez az kell, hogy is­merjük, merjük alkalmazni az új eljáráso­kat, bátran kezdeményezzünk. Hobbim a vadászat mellett ma is rendszeresen ta­nulmányozom a szakirodalmat. A veze­tés nem könnyű, hiszen minden év meg­hozza a maga nehézségeit. Tavaly pél­dául a nagy jégverés okozott súlyos ká­rokat a növénytermesztésben. Alapos elemzéssel megoldottuk a problémákat, a kiesett bevételeket más területen pótol­tuk. Szerencsére szorgalmas a tagság, és jó szakemberek segítenek a munkám­ban.- Mit tartok egy téesz-elnök legfőbb erényének? A közhelynek tűnő ember­séget. Soha ne felejtsen el a vezető em­ber maradni. Törődni, jó szóval kell bánni minden dolgozóval, s a jogkörrel csupán élni, nem visszaélni szabad. - esi ­Ma aktív tartalékos az egykori alapító munkásőr A Botond cipőgyár udvarára látni a pa­rányi kis iroda ablakából, ahol Lengyel László, a bonyhádi Alpári Gyula munkás- őregység egyik alapító tagja dolgozik. A munkaügyre általában sűrűn kopogtat­nak, így elfoglaltságban sincs hiány. Még az idei évet végigdolgozza Lengyel Lász­ló, aztán helyet ad az őket követő nemze­dék képviselőjének. Nyugdíjba vonul. Elég csupán pár szó, néhány kérdés, máris az ötvenes évek végénél járnak a gondolatok, a homlokredőzés mutatja az elsuhanó események pergését. Aztán „megered a nyelve” is.- Hivatásos katonatiszt voltam, ma is tartalékos vagyok még - teszi hozzá büszkén. Szentendrén a műszaki tiszti iskolán végeztem és a honvéd folyami flottillánál szolgáltam, ahogy illett is egy Lengyel László alapító munkásőr balatoni gyerekhez, Bonyhádra 1953. november 23-án kerültem, és három esztendő múltán a járási pártbizottság felkért, segítsek a rendőrség megerősí­tésére szervezett brigádok munkájában. Csoportvezetéssel bíztak meg. Decem­berig csináltuk, csak „Kádár-katonák­nak" titulálgattak csendben bennünket. Februárban már munkásőrnek érezhet­tem magam abban a szakasznyi csapat­ban, amit ma mint emléket idézek. A rendőrség udvarán vettük át a fegyve­reinket. Még arra is emlékszem, hogy jó zsírosak voltak. Az akkori járási pártbi­zottsági épület - most a takarékszövet­kezet dolgozik ott - volt a központunk. A bonyhádi Béke Szálló környékét jártuk sokat, ott néha adódott gond. Aztán 1958-ban egységparancsnok-helyettes lettem, amit majd húsz évig csináltam. Mire vagyok büszke? - Talán a legjob­ban az állományépítő munkánkra. Tíz éve lassan már, hogy tartalék állomány­ba kerültem, de aktív tartalék vagyok. A lövészeteken még ma is én vezetem a kézigránátdobó gyakorlatokat. A szi­vem kicsit kínoz, nekem csupán az egé szségemmel járó gond parancsol­hat álljt. A múlt, a múlt... valaha Takács Károly volt az edzőm. Nagy jövőt jósolt a világbajnok nekem, amikor edzésen le is győztem, de a drukk, a versenyláz... Megmutattuk magunkat ezen a nagy napon, a harmincadik évfordulón a vá­rosnak. Bár nem kell nekünk a reklám, is­mernek bennünket, tudják mit tettünk. „Na, ezek a mieink” - mondták a cipő­gyáriak, amikor vonultunk. Jó lenne meg­érni az ötvenéves évfordulót. Az alapítók nevében adtam át a fegyvert és azt mondtam - „Az eskühöz híven, mindig készenlétben, az eskühöz hű szellemben éljetek, dolgozzatok! Mi majd büszkék le­szünk akkor továbbra is!” HÉPÜJSÁG 3 Munkásőr egységgyűlések Helytállás a gazdasági építőmunkában is Zeneszóra, pattogó indulók hangjára ébredtek szombaton reggel a megyeszék­hely központjában lakók. Persze, sokan voltak azok is, akik előbb űzték ki szemük­ből az álmot, és a járdákról nézték végig, amint a szekszárdi Cséby József Munkás- őregység tagjai a megyeházától fegyelme­zett, zárt sorokban vonultak egységgyűlé­sük színhelyére, a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központba. Pontosan fél tíz volt, amikor Szabó Géza, a városi pártbizottság első titkára és Tatár Lajos megyei munkásőrparancsnok fo­gadta az egység parancsnokának, Nagy Ferencnek a jelentését arról, hogy a Cséby József Munkásőregység az évzáró-évnyitó egységgyűlésére megjelent. A zászlóvivő és kísérőinek bevonulása után Gyenes Ildi­kónak, az 505-ös szakmunkásképző inté­zet tanulójának szavalata következett, majd a gyűlés levezető elnöke, Deli István törzs­tag üdvözölte a megjelenteket, köztük Ko­vács Antalt, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét, államtitkárt, Horváth Józsefet, a megyei párt-vb tagját az SZMT vezető titká­rát és Császár József megyei tanácselnö­köt. Az egység elmúlt éves tevékenységét ér­tékelő beszámolót Nagy Ferenc egység- parancsnok ismertette. Bevezetőben meg­emlékezett a harminc évvel ezelőtti esemé­nyekről, a munkásőrség megalakulásáról, külön köszöntve az alapítókat, akiktől a munkásőrfiatalok ma is tanulhatnak lelke­sedést, bátorságot, forradalmi helytállást. Az egység elmúlt évi tevékenységéről szól­va elmondta, hogy a munkásőrök becsü­lettel teljesítették az 1986. évi politikai, ki­képzési és szolgálati feladataikat, az irányí­tó pártszervek által kitűzött feladatokat To­vább javult az állomány erkölcsi, politikai állapota, fegyelmi helyzete, nőtt a harcké­szültség színvonala. Azállomány tagjai közt ott vannak az alapítók mellett fiaik, sőt, uno­káik is. E három generáció egységes, ösz- szekovácsolt, a feladatok végrehajtására orientált közösséget alkot. A munkásőrök mindenütt helytállnak munkahelyeiken, a gazdasági építőmunkában, ezt számos ki­tüntetés is bizonyítja. Az egységparancsnok után Szabó Gé­za, a városi pártbizottság nevében köszön­tötte a munkásőröket, szólt a város fejlődé­séről, azokról az eredményekről, amelyek részese valamennyi munkásőr, majd a gazdasági munkában való további aktív munkára, a XIII. kongresszuson elhatáro­zott, s a VII. ötéves terv programjában sze­replő feladatok megvalósítására hívta fel a figyelmet. A Központi Bizottság üdvözletét Kovács Antal tolmácsolta az egységgyű- lésnek. Mint mondotta, a munkásőrökre a fegyveres szolgálatban épp úgy lehet szá­mítani, mint a gazdasági épitőmunkában. Az ülés második részében kitüntetésáta­dásokra került sor. A megye alegységei és szakalegységei között szocialista verseny­ben a Cséby munkásőregység második helyezést ért el. Az erről szóló oklevelet Ta­tár Lajos nyújtotta át, majd a szakalegysé­gek közötti verseny első helyezettjének, az egység ellátó részlegének ugyancsak átadta az oklevelet. A megyei közvetlen szállitószakasz második helyezést ért el. Kiváló szakasz címet a hatodik és a negye­dik szakasz, Kiváló raj címet a 3. szakasz 3. raja és a 6. szakasz első raja, Kiváló Pa­rancsnok címet hárman, Kiváló Munkásőr jelvényt pedig tíz munkásőr kapott Az or­szágos parancsnok a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adományozta Ambrózi Imre tartalékállományú munkás­őrnek, az ezüst fokozatot ketten, a bronz fo­kozatot pedig nyolcán vehették át. Har­mincéves szolgálatuk elismeréséül Dr. Lö- rincz János, Kaposi János, Lestár Vendel, Kiss József, és Majzik József kapták meg a szolgálati érdemérem harmincéves foko­zatát emléktárggyal együtt, feleségüket pedig az országos parancsnok virággal és köszönőlevéllel üdvözölte. A szolgálati ér­demérem huszonöt éves fokozatát négyen, a tizenöt éveset heten, a tízéveset nyolcán kapták, ötéves szolgálatukért tizenhármán részesültek emlékjelvényben. Az országos parancsnok díszoklevelet és emlékplakettet adományozott a Ge­menc Volán Vállalat kollektívájának, akik a munkásőregység új zászlóját adományoz­ták. A zászlót Pech József igazgató adta át Nagy Ferencnek. Végezetül a leszerelők búcsúztatása, majd az új munkásőrök es­kütétele következett, akikkel együtt az egy­ség teljes állománya felesküdött az új zász­lóra. Szünet után a Belügyminisztérium Du­na Művészegyüttese adott műsort. A 30. évforduló emlékezetes marad Autóbuszok szállították be a szombat délutáni nagy ünnepre a városkörnyékről a munkásőröket, akik a parancsnokság épülete elől indulva menettel tisztelegtek a városnak, és ezúttal kicsit önmaguknak is. A Vörösmarty művelődési központ szín­házterme zsúfolásig megtelt amikor Do- náth Dénes egységparancsnok jelentést tett Tamás Ádámnak, a városi pártbizottság első titkárának, a 30. évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen megjelent Vas Ist­ván, a megyei párt-vb tagja, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató­ja, Solymosi József országgyűlési képvise­lő a Pannónia Termelőszövetkezet elnöke, Tatár Lajos, a Munkásőrség megyei pa­rancsnoka, valamint Ezer Mihály városi ta­nácselnök. A Himnusz elhangzása után az egységgyűlés levezető elnöke, Kasler An­tal, a városi pártbizottság tagja, a kisvejkei termelőszövetkezet elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit majd Donáth Dénes egységparancsnok beszámoló jelentése hangzott el, melyben fontos szerep jutott a szocialista versenymozgalom eredmé­nyeinek is. A versenymozgalomban elért eredményei alapján az egység legjobb szakasza címet, zászlót és oklevelet a IV. szakasz kapta, a legjobb raj címet a III. sza­kasz 3. raja érdemelté ki, valamint az V. sza­kasz 3. raja is megkapta. Kiváló parancsnok jelvényt kapott Nagy Gergely és Fazekas András, Kiváló Mun­kásőr jelvényt pedig Lukács György, Dob- ler István, Erb György, Cseke Márton, Pintér Imre, Paku László, Heil János és Andrásik József. Borbély Sándor országos parancsnok le­velét is felolvasták ezen az ünnepélyen, mely a 30 éves szolgálattal rendelkező alapító munkásőrökhöz szólt Benne visszatekintés­ként emlékek a harmincéves hűségre, öröm­re, küzdésre, jellemet formáló évekre. Akik a levelet majd büszkén mutathatják otthon az unokáknak: Bocz Lajos, Kurilla József, Ko­vács István, Reisz Géza, Török Tivadar, Szen­tes Pál és Lengyel László. A megalakulás 30. évfordulója tiszteletére a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fo­kozata kitüntetést vehette át Reisz Géza tény­leges munkásőr és Török Tivadar készenléti tartalék állományú munkásőr. A harminc­éves Szolgálati Érdemérem kitüntetést kapta Bocz Lajos, Kurilla József, Reisz Géza és Ko­vács István. 25 éves érdeméremmel tüntették ki dr. Molnár Ferencet 20 éves szolgálatáért Váncsa Dénes Kapott érdemérmet 15 éves szolgálatáért három munkásőr kapott elis­merést 10 évesért tizennégyen kaptak ér­demérmet és tizenöten kaptak Munkásőr emlékjelvényt és elismerő oklevelet Ezt követően az esküt tevő leendő mun­kásőrök sorakoztak fel és ötvenketten mond­ták el az eskü szövegét amelyet Tamás Ádám első titkár fogadott a párt nevében. Az ünnepélyen belüli „ünnepet” fegyverátadás­sal pecsételték meg: Lengyel László alapító munkásőr jelképesen átadta fegyverét Nier István munkásőmek. Az Intemacionalé hangjaival zárolt az ünnepi esemény. Sorakozó a vármegyeháza előtt Zeneszóra, egységkötelékben vonultak a gyűlés színhelyére Szekszárdon Beszámoló a végzett munkáról - virággal köszöntötték a harminc éve munkás­őrök feleségét Együtt vonulunk

Next

/
Thumbnails
Contents