Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. január 24. A gyalogbrigád hétköznapjai Indul a „tavasz a fólia alatt” Kevés az autó a jégbordás úton, azok is csúszkálva araszolnak előre. A Mözsi Új Élet Téesz irodája előtt is egy szem piros Lada Niva árválkodik, és csupán egy Simson motor igyekszik tulajdonosával együtt a zord téllel dacolni. Szentes Nándor termelési főmérnök éppen indulni készül, jöttünkre visszafordul a jó meleg irodába. A falon a Dunántúl időjárásának távprognózisa. Január közepe van, a tél gondjaival ilyentájt a téeszek állattartó telepeire kopogtat be előszeretettel.- Nálunk nincsenek gondok - mondja Szentes Nándor, - időben felkészültünk, úgy vártuk a telet. A telepek közelében van a szalma, a széna, az első hóeséssel Az üres göngyöleg a téli csendben együtt gépek mentek a telepeinkre, ez idáig probléma sem jelentkezett. Kényszerű lépésváltás - sikerrel Bármilyen furcsának is tűnhet a kívülálló szemében, ebben a dermesztő hidegben, téli havazásban máratavasz kopogtat a mözsi téesz kertészetében, ugyanis indulnak a soros munkák végzésével az asszonyok.- Van egy huszonöt főből álló női gyalogbrigádunk, az ő feladatuk a fóliás termesztés munkáinak ellátása. Január közepén már megkezdődnek ezek a munkák, kezdik a vetést, aztán jön a palántanevelés a hideghajtatás és a tavasz hírnökeként a kiültetés is. A tavalyi esztendőben már új formában, végtermék érdekeltségi rendszerben dolgoztak nálunk az asszonyok. Ez annyit jelent, hogy az árbevétel után részesedtek, mégpedig 23 százalékkal. Annyiban is egyszerűbb, hogy mindenkinek adott a maga munka- területe, biztos és egyértelmű a feladata - teszi hozzá Szentes Nándor. Beszélgetünk az emberi teljesítmények közötti különbségekről, az abból adódó gondokról, a munkastílusról és sok egyébről, hogy aztán kiderüljön a következő:- Az egyik dolgozó már eleve hajt, igyekszik sokat és jól elvégezni, míg a másik sokkal kevesebbel és kevésbé igényes munkával is megelégszik. Akinek kevesebb jövedelem is elég az nem is hajt annyira, bár a pénz majdnem mindenkit motivál. Amíg nem vezettük be ezt a jövedelemérdekeltségi rendszert, addig volt olyan is, aki a háztájiban másképp dolgozott, mint a közösben. Mire ideért, elfogyott a kedve, az ereje. Bevezettük ezt a rendszert, amit ugyan kétkedve fogadtak, de azt mindenki belátta, hogy ez végső soron a differenciált bérezés elvét jelentette. Ki mennyire képes a kötelező tisztességen fölül, annyit tesz még a bukszájába, pluszként, forintban. Ötven .fokban nincs arra szükség, hogy a fólia alatt süljenek az asszonyok, elvégezhetnek otthon a ház körül, mert nem héttől ötig szól a munkaidő. Négyzetméterre tudja mindenki, melyik az övé. Ezzel is igen alacsony a fóliás termesztés jövedelmezősége, ha nem így csinálnánk, egyszerűen be kellene csukni az egészet. Hiába, drága a fólia, drága az olaj... Sokat veszített az ágazat a pozíciójából, ezért olyan kényszerlépés is yolt ez egy kicsit már, aminek a célja egyértelműen az ágazat megmentése volt. ' A havas fóliák közelében A mözsi utcák kihaltak, alig van járókelő, azok is kenyérrel a szatyorban, vagy a hónuk alatt igyekeznek a melegre. A kertészetben havasan árválkodnak még a fűtetlen fóliasátrak, de akad olyan is, amelyiken még fólia sincs. Az asszonyok közül sem dolgozik mindenki, ugyanis néhányan a káposzta kiszerelését végzik. A nagy épületben férfi topog a kazán mellett, amíg az olajat fejti, mert kell a meleg. A káposztáskádban csupa fehérben áll egy asszony, telerakja a műanyag vödröket mözsi káposztával. Kérdem, miért csizmában, mégha az patyolattiszta is. Érzi az incselkedést: - Meztéláb tán fáznánk azért egy kicsit - nevet. Herczig Józsefné szegődik vezetőül. Mutatja azt az Unirak kisgépet, ami szinte mindent tud, helyben képes megfordulni, ami megkímélta őket a télben a hólapát fölemelésétől is. A káposztára mutat ezután.- Dunaújvárostól Pécsig terjed a terület, ahová innen viszik a savanyú káposztát. Augusztusban kezdtünk, 15 va- gonynyit savanyítottunk, már egy forduló el is ment, most jön le a kádakról a másik eresztés. Van munkánk. Vetni kezdtük a salátát, jön a káposzta ültetése majd, a fólia alá nevelés. A Faddi Lenin Téesznek is nevelünk 28 ezer káposztát, 41 ezer paprikát. Két asszony serénykedik a hosszú üvegház folyosószerű padozatai körül. Szabó Istvánná és Szávoly Lajosné éppen vet. Közéjük állok, kérdezgetem őket. Szabó Istvánná tűnik beszédesebbnek:- Tudom a napot is, amikor idejöttem a téeszbe, 1962. december elsején. Az állattenyésztésben dolgoztam, a fiaztatóban. Nagyon szeretem az állatokat, de felszámolták az állományt és átmenetileg idekerültem. Bánkódtam miatta, mert nem tudom elképzelni állatok nélkül a munkámat. Na, meg bevallom jobb is volt ott a forint bár most sem lehet ok panaszra, aki kidolgozza az évet kereshet akár hatvanezret. Bár elárulom a kertészeti munkának is meg van a maga szépsége. Mikor elvetettem az első magokat, nem is tudtam micsoda öröm látni a pirosodó paradicsomot... De amikor a kismalacok megszületnek! Most is van otthon állatunk, a héten lettek a kismalacok. Szávoly Lajosné türelmes, nem beszél bele társa mondandójába. Vár. Kérdezem, mire ő is napra pontosan emlékszik mikor érkezett a téeszbe.- Tudja, akkor költöztünk ide Fácán- kertről, 1979. szeptember 17-én. A gazdaságban dolgoztam, a szőlészetben. Megemlítem, ott most a hidegben metszeni kellene... Vagy dróthúzás lenne és ami adódna soros munkaként. Mikor ilyen hideg van, kötőcsapot hagynak - világosit fel. Van otthon is egy lugasunk, szépen kordonban. Szabadföldi termesztéssel igyekszünk boldogulni a közös munka mellett, és aprójószág is akad a ház körül. Most majd több malacot fogunk beállítani, de eddig nem lehetett, mert a gyerekek aprók voltak még. kérdem a két asszonyt, mit szólnak az új módihoz, a munka utáni keresethez.- Mindenki igyekezett a saját részét elvégezni, a rábízottban jól dolgozni, kicsit hiúsági kérdés is volt ez, na meg forinté - egyeznek meg, és folytatják is.- Ha azt akarom, hogy szebb sátram legyen, akkor hajrá! Kiben mekkora az akarat, úgy végzi és úgy is keres. A cél az persze megint közös, a több termés.- A tavalyi év már nem volt veszteséges - teszi hozzá Herczig Józsefné - és ez már jó eredmény az eddigihez képest Mára kevesebb már a szakmunkás, mint amikor 65-en voltak, de az asszonyok nem félnek odaállni betanított munkásként sem a sátrakhoz. Van háztáji is, amibe besegít a férj, a fiú, a lány, még a vő is. Kapnak is belőle, de kell is - mondja Szabó Istvánná -, mert építkeznek a fiatalok. Tél van, Mözsön mégis vetnek. A fóliákból elkerített medencékből meg vödörbe kerül a savanyú káposzta. SZABÓ SÁNDOR Gottvald Károly Kettős verseny, igazgatókra A Festékanyaggyár igazgatója kétség- beesetten bámult a zöldre festett gyár- keritésre. Azért éppen erre a színre festették a kerítést, mert ezen a szállítmányon nem sikerült legutóbb túladniuk. A festéket ugyanis egy iszlám országban dobták piacra, ahol a zöld a próféta szent színe, s tilos akármit ilyenre festeni. Ekkor mondták meg a minisztériumban, hogy ez volt az igazgató utolsó dobása, s ne számítson támogatásra a küszöbön álló igazgatóválasztáson. Cége a biztos csőd felé halad, s akkor képesek egy szállítmány festéket oda-visszautaz- tatni Magyarország és Közel-Kelet között! Ráadásul ennek a lépésnek még politikai következményei is lehetnek. így a direktornak minden oka megvolt a szomorúságra. Ráadásul még két év hiányzott neki a korkedvezményes nyugdíjazáshoz, ehhez a rutinszerűen alkalmazott mentőövhöz, amit nálunk általában bedobnak a fuldoklónak. a Furcsa lett volna, ha hirtelen eltűnnek a gyárnegyed falai és kerítései. Mert a Festékanyaggyártól légvonalban egy kilométernyire lévő másik üzemben a Borlepárló vállalat igazgatója meg éppen ellenkező hangulatban volt. Vadászati témájú összejövetelt tartott munkatársaival: előre ittak a medve bőrére, a közelgő igazgatóválasztásra. A cég nagyon jól állt az úr színe előtt (az úr itt a minisztériumot jelentette), mert többek között korlátlan számban alkalmazta annak elhasznált kádereit hol műszaki, hol gazdasági tanácsadóként. Arra persze már nem vállalkoztak, hogy foglalkoztassák is őket. Minden új emberre rábízták, készítse el a prognózist a vállalat 2050. évig tartó fejlődési lehetőségeiről. Az igazgatónak legutóbb meg is mondták, számíthat a felsőbb segítségre az igazgatóválasztáson. * A Festékanyaggyár igazgatóválasztásán a minisztérium képviselője szinte vádbeszédet mondott a volt igazgató ellen. Felhívta a választók figyelmét, hogy csak az szavazzon rá, aki csődbe szeretné kergetni vállalatát. Ebben az esetben a minisztérium természetesen gondoskodik a dolgozókról, csak éppen az eddigi munkabért nem tudja biztosítani. A Borlepárlónál nem koptatta sokáig a száját a miniszteriális ember. Ecsetelte a vállalat dinamikus fejlődését, majd elegáns fordulattal további sok sikert kívánt az újra választás előtt álló igazgatónak, és lelkes kollektívájának a következő öt évre. A titkos szavazás mindkét helyen lezajlott, s csaknem egyhangú volt. A Festékanyaggyárban újabb öt évre bizalmat szavaztak az igazgatónak, míg a Borlepárlóban az ellenjelöltet választották meg. GŐZ JÓZSEF Manfred Strahl: A hasonmás Egy vegetáriánussal ez valószínűleg nem fordulhatott volna elő. Én azonban, őszintén megmondva, nem vetem meg a finom falatokat. Akkor kezdődött ez a különös történet, amikor éppen először vásároltam az újjonnan megnyitott ABC-áruházban. Be is álltam annak rendje- módja szerint a húspultnál álló hosszú sorba, mivel szerettem volna valami ínyencséget venni. Egyszer csak feltűnt nekem, hogy az egyik csinos eladó a sor felé tekinget. Sőt határozottan az volt az érzésem, hogy engem figyel ottasor végén. Hát persze, ez tulajdonképpen érthető, szerénység nélkül állíthatom, hogy sok nőnek megakadt már rajtam a szeme. Eljátszottam magamban azzal a gondolattal is, hogy esetleg megismerkedek vele. S ekkor hirtelen odalépett hozzám, kezében egy kis csomaggal.- Nem kell sorba állnia, fiatalember - mondta, itt van az a csomag, amelyet az előbb a húspultnál hagyott.- Ne haragudjon - dadogtam, mert hát erre igazán nem számítottam -, itt valami tévedés lesz. Én...- De bizony, ez az Ön csomagja - ismételte meg újra az eladó, s halkan hozzátette - nézze csak meg, mi van benne! Mivel először voltam az ABC-ben, semmiképpen nem lehetett az enyém a csomag. Azt vártam volna magamtól, hogy udvariasan megmagyarázom a helyzetet. De nem így történt. Ugyanis olyan fenséges illat csapta meg,az orromat, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ez a csodálatos borjú hátszín levett a lábamról. Bele sem néztem a csomagba, máris tudtam, hogy az én kedvenc csemegém van benne. Még a nyál is összeszaladt a számban. Az ilyen hús szinte maga a csoda. S persze óriási szerencse kell hozzá, hogy kapjon az ember. Megköszöntem az eladónak, aki azonban csak ennyit mondott: - Néha azért gondoljon rám, tudja, milyen nagyon rossz körülmények között lakom. I*" I ..................Ilii S ajnos, a célzást nem értettem, mert minden olyan gyorsan történt. Az elkövetkező napokban hasonló esetek fordultak elő velem. Bármelyik környékbeli üzletbe jártam, mindent azonnal megkaptam. Természetesen nagyon udvariasak és diszkrétek voltak az eladók. Olyan árukhoz is hozzájutottam, amilyeneket közönséges halandó ember csak úgy egyszerűen nem tud megvenni. Bárhol jártam vásárlásaim után azonban mindenhol hallottam azt az ominózus megjegyzést, amelyet az ABC eladója is a fülembe súgott: ugye azért gondol majd rám, hiszen ebben és ebben szeretnék segítséget kapni valakitől. Ez a VALAKI nagyon megütötte a fülemet. Most már én is elkezdtem gondolkodni. Talán ezek az emberek várnak valamit tőlem azért olyan kedvesek hozzám. De hát mit tudnék én viszonzásként adni ezeknek az embereknek? Egyszerű könyvelő vagyok egy gyárban. Hacsak nem ismertetem meg őket azokkal a számokkal, amelyekkel nap mint nap dolgozom. Arra azonban nem hinném, hogy kiváncsiak lennének, hiszen még engem sem érdekelnek különösebben. Sajnos, a gyanúm az ABC-áruházban történő újabb vásárláskor beigazolódott. Éppen a hússorban álltam ismét, amikor ezeket a szavakat hallottam: „nem kell újra sorba állnia fiatalember, itt van ez a csomag, amelyet az előbb a pultnál hagyott’’. A legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem nekem szóltak, hanem a kettővel mögöttem álló személynek Alig hittem a szememnek, úgy hasonlítottam rá, mintha az ikertestvérem lett volna. S ez az úr alig hallhatóan suttogta az eladó fülébe: holnap 9-kor keressen fel az irodámban, majd meglátjuk mit lehet tenni az ügyében. Amikor az eladó engem is megpillantott, elcsodálkozott kicsit. Azonban csak nyelt egyet, s tovasietett. Valószínűleg hasonmásom sokkal nagyobb segítséget jelent majd számára, mint amilyen én voltam. így ért véget, sajnos, rövid ideig tartó kivételezett helyzetem a környékbeli üzletekben. Most már én is visszasüllyedtem a közönséges vásárlók szintjére. Nem baj, hátha összetévesztenek még valahol újra, s akkor ismét felragyog a csillagom! Fordította: SZABÓ BÉLA Vödörbe kerül a második „eresztés” káposzta is Dunaújvárostól Pécsig ismert a mözsi káposzta Vetik a salátát a mözsi kertészetben
