Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
2 Képújság 1987. január 2Í Gáspár Sándor beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) tével nagyobb jogot kaptak a termelő kollektívák a vállalatvezetésben. A dolgozók munkavállalói és tulajdonosi helyzetében bekövetkezett módosulás hatással van a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységére is.- Ma sok a kérdőjel az új vállalatirányítási formákkal kapcsolatban - mutatott rá. - Ezek többsége a kezdeti lépések bizonytalanságaiból, az útkeresésből, a partnerek kapcsolatának kialakulatlanságából fakad. A szakszervezetek véleménye egyértelmű: elvileg nem zavarhatják, hanem csakis, segíthetik egymás munkáját a szakszervezetek és a vállalati tanácsok. Szoros együttműködésre, rugalmasságra van szükség, hogy ez az elvi igazság a gyakorlatban is általános legyen. Túl kell hogy jussunk azon, hogy a partnerek a közöttük lévő eltéréseket keressék a munkahelyeken, sőt abszolutizálják azokat. Ma már a célokban, szándékokban való azonosságok és a célokhoz vezető utak különbözőségének a feltárása szükséges. A szakszervezetek és a vállalati tanácsok külön-külön meglévő értékeit megsokszorozhatja az együttműködés a közös ügy - a vállalatok és a dolgozók javának - szolgálatában.- Ha a gazdaságban gondok jelentkeznek és bonyolultabbá válnak a feladatok, a szakszervezeteknek is segíteniük kell e következmények leküzdését. Hiszen alapvetően érdekeltek a szocialista építés feladatainak megoldásában, a gazdaság erejének növelésében. Minél nagyobb gazdasági erővel rendelkezünk, annál többet tudunk tenni a dolgozók anyagi, kulturális, szociális érdekeinek érvényesítéséért. Dolgozni az ország erejének növeléséért és ezzel egyidejűleg erősíteni a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét - ez néha meghaladja a szakszervezetek lehetőségeit, dilemmák elé állítja őket. Emlékezzenek arra, hogy az elmúlt években hányszor kellett a fejlődés érdekében népszerűtlen, szigorító, megszorító intézkedéseket is támogatni. Hányszor kellett elismerten jogos, sürgető igényekre azt mondani: sajnos kielégítésükre most nincs lehetőség. Még azt se állíthatjuk, hogy ennek a helyzetnek már vége. Mélyen hisszük: a dolgozók többsége megérti, hogy a szakszervezeteknek nemcsak a napi érdekekkel kell törődniük, hanem azzal is, hogy minél előbb több legyen az elosztanivaló. Ugyanakkor meg kell érteni azoknak a dolgozóknak - sőt rétegeknek - a keserűségét, helyzetét is, akik nem kapnak béremelést, bár az munkájuk alapján jogos lenne. Meg kell érteni azokat, akiket az árak alakulása, az infláció erősen és negatívan érint. Sajnos ilyen példát is sokat lehetne felsorolni.- Jogos a kérdés, megelőzhetők lettek volna-e jelenlegi gondjaink. A szakszerveztek meggyőződése: többségük nem, de fékezhettük, tompíthattuk volna egyikmásik probléma hatását. Nem tagadható, hogy saját hibáinkból is fakadtak nehézségek. Mindannyian naponta tapasztalunk olyan hibákat, amelyek mögött em-, béri gyengeség, felelőtlenség, közömbösség húzódik meg.- Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a dolgozók ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik. Felelősségünket sorsunkért nem háríthatjuk senkire. Vissza kell állítanunk a XIII. kongresszust követő kedvező, bizakodó légkört. Ez csak akkor lehetséges, ha ismét becsületet adunk a munkának, ha megszilárdítjuk a megingott értékrendet, és újra elismerjük, hogy az ország legértékállóbb valutája a jó munka, a gondolkodás - hangsúlyozta végezetül Gáspár Sándor. A testvérpártok titkárainak varsói tanácskozása Varsóban csütörtökön megkezdődött a szocialista országok testvérpártjai ideológiai és külügyi kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozása. A szocialista integráció erősítéséről, a nemzetközi politika és az ideológiai nevelőmunka kérdéseiről folyó eszmecserén a Magyar Szocialista Munkáspártot Berecz János és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkárai képviselik. • A KB-titkárok tanácskozásán részt vesz a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Laoszi Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt küldöttsége. PANORÁMA BEJRUT - Az NSZK bejrúti nagykövetsége kedden este megkezdte a nyugatnémet állampolgárok átszállítását Nyugat-Bejrútból a libanoni főváros keleti részébe. A mintegy 200 nyugatnémet útlevéllel rendelkező személy haladéktalan és feltűnés nélküli evakuálását a bonni kormány rendelte el azután, hogy a múlt hét végén, majd kedden Nyugat- Bejrútban elraboltak egy-egy nyugatnémet állampolgárt. A túszszedő akciókat összefüggésbe hozzák azzal, hogy a múlt héten az NSZK-ban letartóztattak egy libanoni férfit. KAIRO - Befejezte egyiptomi látogatását csütörtökön a magyar tájékoztatási küldöttség, amely Bányász Rezső államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének vezetésével január 19. óta tartózkodott Kairóban. Csádi csaták Hosszabb békés időszak után néhány hete ismét fellángolt a csádi polgárháború. A támadó fél ezúttal a Hisszen Habré vezette központi kormány volt, amely elérkezettnek látta az időt, a Líbia támogatását élvező ellenzéki fegyveres szervezetek, az Ideiglenes Nemzeti Egységkormány (GUNT) által ellenőrzött északi országrész elfoglalására. Ebben legfőbb szövetségesei, Franciaország és az Egyesült Államok is támogatják, amit az is jelez, hogy Párizs közvetlenül is beavatkozott a konfliktusba. Arra hivatkozva, hogy Csádban líbiai csapatok harcolnak, és líbiai repülőgépek több várost bombáztak, a francia légierő támadást intézett egy észak-csádi település ellen. A francia hadsereg vezérkari főnöke röviddel később a csádi fővárosban, Ndzsamenában járva kijelentette, hogy kormánya „szükség esetén” kész a közép-afrikai országban állomásozó mintegy 1400 fős haderejét is bevetni Habré államfő oldalán. A pontosan két évtizede tartó belhábo- rú újabb felvonásának megértéséhez a múltba kell visszanyúlnunk. A sivatagos, rendkívül szegény, és ritkán lakott Csá- dot a francia gyarmatosítás idején mesterséges, az etnikai, vallási és nyelvi viszonyokat figyelmen kívül hagyó határok megrajzolásával hozták létre. Olyan törzsek és nemzetiségek kerültek így közös irányítás alá, amelyek kultúrájukban és A kettészakított ország térképe hagyományaikban jelentősen különböztek egymástól, sőt évszázadok óta ellenséges viszonyban álltak. Ezt a gyarmatosítók ki is használták hatalmuk fenntartására, kijátszva egymás ellen az elnyomástól szabadulni akaró törzseket. A hatvanas évek elején függetlenné vált Csád máig sem volt képes megbirkózni ezzel az ellentmondásos örökséggel - nem volt olyan erő, amely egységes nemzetté kovácsolta volna a széthúzó etnikumokat, sőt, olyan sem, amelyik az ország népességének többségét képviselhette volna. Az áldatlan helyzet törvényszerű következményeként a hatvanas évek közepén megindult a harc a, központi hatalom megszerzéséért. Eleinte a mohamedán észak állt szemben a keresztény déllel, később viszont az erőviszonyok egyre áttekinthetetlenebbé váltak, és a hetvenes évek elejére tucatnyi fegyveres szervezet harcolt egymással. Párizs a káoszt kihasználva saját befolyását és stratégiai pozícióit erősítette, és jó néhányszor fegyverrel is beavatkozott a polgárháború menetébe, a neki tetsző erőket támogatva. Hisszen Habré jelenlegi elnök is francia segítséggel jutott hatalomra 1982- ben, miután szembefordult korábbi harcostársával, Gukuni Veddei akkori államfővel. A hosszú belharcot az döntötte el, hogy Habré oldalán francia ejtőernyősök jelentek meg, és elfoglalták Ndzsamenát. A menekülni kényszerülő Veddei az északi szomszédhoz, a csádi eseményeket éberen figyelő Líbiához fordult segítségért. Mozgalma, a GUNT Tripoli támogatásával ellentámadásba lendült, amit megint csak a francia csapatok állítottak meg. A kialakuló erőegyensúlynak megfelelően a 16. szélességi kör mentén demarkációs vonalat hoztak létre, amelytől északra Veddei, délre Habré befolyása érvényesült. Az ezt követő hároméves viszonylag békés időszakban tavaly nyáron a külső és belső feltételek megváltozása vetett véget. Az Egyesült Államok Líbia-ellenes terveiben Csád is helyet kapott: Washington a tripoli vezetés gyengítésére megfelelő eszközt látott a csádi belhábo- rú felszításában. Amerikai küldöttségek majd katonai szakértők és hadiszállítmányok érkeztek a közép-afrikai országba. A Habré-kormány a francia és amerikai segítségre támaszkodva előkészületeket tett egy általános offenzíva megindítására, amit az Észak-Csádban zajlóesemények is elősegítettek. Az ellenzéki fegyHisszen Habré verek szervezetben, a GUNT-ban ugyanis időközben szakadások mutatkoztak, egyre több csoport lépett ki belőle, s Gukuni Veddei képtelen volt megállítani a belső bomlást. Minden bizonnyal ezzel állt összefüggésben, hogy Veddei szembekerült líbiai támogatóival is, s le is váltották a mozgalom éléről. A GUNT-on belüli összetűzéseket kihasználva az elmúlt év végén Habré csapatai a 16. szélességi fokot átlépve támadásba lendültek. Egyes alakulataik a polgárháború során először egészen a líbiai határ közelébe nyomultak, ami viszont már közel sem csupán a csádi ellenzék szétzúzását célozta. Ezt látszik igazolni az is, hogy Franciaország nem habozott bevetni légierejét a frontvonalaktól északra, az amerikai kormányzat pedig támogatásáról biztosította a francia lépést. Washington és Párizs magatartása mögött a jelek szerint az a törekvés áll, hogy olyan konfliktusba próbálják belesodorni a tripoli vezetést, ami ürügyet adhat egy újabb Líbia elleni akcióra. Az amerikai és francia beavatkozás tehát a csádi polgárháború nemzetközi válsággá mélyülését eredményezheti. LENGYEL L. LÁSZLÓ A Magyar írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Irodalrr Szakosztálya megrendüléssel tudatja, hogy Dénes Zsófia József Attila-díjas író 10: éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Dénes Zsófia 1885-ben született Budapesten. Pályáját hírlapíróként kezdte. 1911-ben a Pesti Napló, majd 1913-ban a Világ párizsi tudósítója volt: beszámolt a francia szellemi élet eseményeiről, s tájékoztatta a hazai közvéleményt a bontakozó modern művészeti irányzatokról. Az 1910-es években a háborúellenes forradalmi moozgalomhoz kapcsolódva hamarosan elkötelezett harcosa lett a tudományos szocializmus eszméinek, s bekapcsolódott a forradalmi propaganda- munkába is: Ő adta közre az első magyarul írt Lenin-életrajzot, s 1919-ben tanulmánya jelent meg A nő a kommunista társadalomban címmel. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált, s a bécsi Magyar Újság munkatársaként dolgozott. Hazatérése után - 1925-től-folytatta újságírói-publi- cisztikai tevékenységét: az Esti Kurír és a Reggel című lapokban jelentek meg írásai. Rendkívül széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló cikkei, tanulmányai mellett jelentős szerepet vállalt Ady Endre elismertetéséért, a költő emlékét érintő félreértések eloszlatásáért. Szemé lyes kapcsolatuk történetét - Dénes Zsú fia, Zsuka egy időben Ady menyasszony volt - személyes hangú, lírai vallomások ban írta meg. Memoárjai egyebek közö az Élet helyett órák című 1935-ös köteté ben jelentek meg, 1942-ben megírta A ismeretlen Ady-t, s 1957-ben a nagyvára di emlékeket felidéző könyvét, az Akkor hársak épp szerettek-et. Számos regény és más kötete - így áZrínyi Ilona, a Gyalo a bal oldalon, a Párizsi körhinta, a Szivái vány - jelent meg, és sokat fordított frar ciából. Gazdag életének legutolsó es2 tendeiben is figyelemmel kísérte nem csak hazánk, de a nagyvilág eseménye is: friss szellemét, munkakedvét újabb íré sai - az irodalmi és napilapok hasábjain - valamint tévé-és rádióinterjúi őrzik. Munkássága elismeréseként 1975-be a Munka Érdemrend arany fokozatává 1979-ben a Szocialista Magyarországé, Érdemrenddel, 1981-ben József Attila díjjal, 1985-ben - 100. születésnapján - Magyar Népköztársaság babérkoszorúvi ékesített Zászlórendjével tüntették ki. Mai kommentárunk Zuhanó dollár „Meddig zuhanhat még a zöldhasú?", „A dollár mélyrepülése" - ilyen és hasonló címekkel jelentek meg a világ vezető hírmagazinjainak legfrissebb számai. Az érdeklő1 dés, a megszaporodott gazdasági és messzebb tekintő politikai elemzés magyarázata világos: az amerikai valuta értékváltozása (magyarán gyengélkedése) az utóbbi hetekben elérte azt a szintet, amely immár közvetlen beavatkozásra késztette az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi partnereit is. Japán és az NSZK kamatlábváltozásokat jelentett be. A kanadai miniszterelnök és a japán pénzügyminiszter Washingtonban tárgyalt a valutapiaci együttműködés kérdéseiről. Úgy tűnik azonban, hogy bár a megbeszélések hírére a tőzsdei ingadozások rövid időre csillapultak, ám e viszonylagos nyugalom átmenetinek bizonyult. A dollár - legalábbis a jenhez és a márkához képest - az elmúlt jó egyy évben értékének csaknem felét vesztette el, s egyelőre semmi biztosíték nincs rá, hogy e folyamat a közeljövőben megáll. Az amerikai illetékesek ugyanis korántsem fájlalják e valutapiac átrendeződését, sőt sok szakértő egyenesen üdvözli e módosulásokat, ettől remélve az USA krónikus kereskedelmi hiányának csökkenését, az amerikai gazdaság versenyképességének javulását. Vélhető, hogy Washington kész akár ösztönözni - s a partnereire gyakorolt nyomással elfogadtatni - a további árfolyamesést is azzal a céllal, hogy felszámolják a napjainkban horribilis szintre emelkedett, tavaly 170 milliárd dollár körül járó külkereskedelmi deficitet. A jelek szerint tehát háttérbe szorultak azok a körök, amelyek e pénzügyi politika veszélyeire figyelmeztetnek. Elvégre a pillanatnyi előnyük mellett a Fehér Háznak olyan, hosszabb távon ható hátrányokkal is számolnia kell, mint az infláció megugrása, az importtermékek drágulása, valamint a dollár iránti bizalom általános megingása. Japánnal és a nyugat-európai szövetségesekkel amúgy sem ritkán fordult elő hosz- szabb-rövidebb kereskedelmi háborúskodás, s könnyen megtörténhet, hogy a valuták kusza ingadozása csak nehezíti a piaci összhang kialakítását. Felmerült már olyan elképzelés is - a napokban épp a moszkvai Pravda adott hangot a javaslatnak -, hogy a dollár helyett fokozatosan nemzeti valutákból álló pénzügyi egységgel kellene lebonyolítani a nemzetközi pénzforgalmat. Egyelőre persze a „zöldhasú” bankjegyek kulcsvaluta szerepét nem fenyegeti veszély, így érthető, hogy világszerte figyelemmel kísérik: hol végződik a mostani mélyrepülés? ELEKES ÉVA Vb-ülés Szekszárdon és Pakson Kulturáltabb a piac Ülést tartott a Szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az MHSZ városi vezetőségének tevékenységéről, az ifjúság honvédelmi nevelésében elért tavalyi eredményeiről Tóth István százados, a szövetség helyi titkára számolt be. Ezután a piacfelügyelet munkáját annak vezetője Pukli László ismertette. A beszámoló alapján megállapítható, hogy a szállítás higiéniai körülményeire, az állategészségügyi előírásokra kiterjedő következetes ellenőrzések, valamint a rendszeres árvizsgálatok és a gombaszakértői szolgáltatás eredményeként a piaci-vásári körülmények és maga a piaci tevékenység is kulturáltabbá vált. A kereskedelmi ellátásról A Paksi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdai ülésén napirendre kerültek többek között a kereskedelmi fejlesztés rövid távú feladatai. Kiss János, fejlesztési, termelés- és ellátásfelügyelr osztály vezetője előterjesztésében e mondta, hogy elsősorban kisebb béri házási, átalakítási, ésszerű átcsoportős tási lehetőségeket keresnek, amelyek városban lévő szűk ellátási területek bővítenék, illetve az eddig hiányzó ell; tást oldanák meg. Ezeknek a területeknek a felmérésén figyelembe veszik a lakosság által felv< tett igényeket, természetesen szem elé tartva a lehetőségeket is. Lényegesen javítja majd a város ki reskedelmi ellátását a tervezett Skálí áruház, amely mintegy négyezer nég; zetméter alapterületű lesz. A beruházái ban a Skála Budapest, a paksi áfész, Paksi Atomerőmű Vállalat és a városi t< nács vesz részt. A tanulmányterv és a kiviteli terv elki szítésével a Szövtervet bízták meg. / előterjesztést a vb elfogadta.